A jóga rendszere igen összetett, hiszen mindösszesen 11 technikát tart számon, melyek a test és elme minél tisztább állapotának elérését és fenntartását célozzák meg. 

 

Patanjali 8 angájával szemben, mely a Rádzsa jóga „szellemi” útját mutatja, a jóga 11 köre magának a gyakorlásnak a különbözĂľ technikáit ismerteti, melyek együttes alkalmazása harmonikus összhangot teremt. Az ászanák gyakorlásakor igény ébred arra, hogy a tudattal is dolgozzunk, és szervezetünkkel együtt, megtisztítsuk az évek alatt felhalmozódott szennyezĂľdésektĂľl, melyek a helytelen táplálkozás és életvitel következményei. Így, a jóga részeibĂľl egészet alkotva testünk és tudatunk teljesítĂľképességének maximumát tudjuk megvalósítani. A Hatha – Jóga az elme és a fizikai világ megnyilvánulásainak igába hajtására, leigázására törekszik. ElsĂľ pillantásra, a testre összpontosít, ám valójában a bennünk mĂťködĂľ fizikai és szellemi szinten ható erĂľkre koncentrál. Amint a durvától a finomabb érzetek felé halad, úgy idéz elĂľ tudatbeli változásokat. A testünk feletti uralom megszerzéséhez a test funkciónak megismerése és tudatosítása szükséges. Patanjali a jógaszútrákban kifejti, hogy a megtisztulás áltál alkalmassá válunk a lélek megtapasztalására. (2.41)

 

Erre való instrukciókat a Gerandha – Szamhitaban és a Hatha-Yoga Pradipikaban találhatunk. Az ismertetett tisztító gyakorlatok hatfélék, melyeket együttesen Satkarma néven említenek. (Sat – 6-ot jelent, a karma cselekvést). A Hatha Yoga Pradipika szerint: „aki zsír és váladék felesleggel rendelkezik, az hajtsa végre a hat tisztító gyakorlatot. Az viszont ne végezze el azokat, akinek testnedvei egyensúlyban vannak.” (2.11.) 

 

Dhauti (test belsĂľ megtisztítása), vaszti (emésztĂľrendszer tisztításai), neti (orrjáratok tisztítása), trátaka (koncentrációs gyakorlat, mely a tökéletes összpontosításhoz vezet) naulika (hasi szervek forgatása, az emésztés javítása és a belsĂľ tĂťz, a tapas felélesztése), kapálabháti (a homloküreg tisztítása, mely az elme ragyogásához vezet).

 

A Satkarma gyakorlatok hatására kioldódnak a testben áramló energia útjából a blokkok és az akadályok.

 

A fizikai test irányítására és a benne zajló folyamatok tudatosításában az ászanák (testtartások) segítéségével szerzünk képességet. Edzik a test izomzatát, az idegrendszert és nyugalmat eredményeznek a tudatban. Hatást fejt ki a vérkeringésre, az idegrendszerre, endokrin rendszerre és a nyirokrendszerre. Az aszanák rendkívüli hatással bírnak. Általuk egészségessé válunk, mely a test, a tudat és szellem tökéletes egyensúlyi állapotát jelenti. Mondják, a gyémánt keménységével ér fel a hatha jóga tüzében edzett test. A gyakorlatok során izmaink edzése mellett dolgoztatjuk a mirigyeket, erĂľsítjük az idegeket. ElérhetĂľ így a vitalitás, a betegségektĂľl való mentesség. Javul a vér keringése, erĂľsödik a szív, nĂľ a tüdĂľ kapacitása, javul a koncentráció és számos változást hoz személyiségünkben, életünk megélésében. Minden egyes tapasztalat, mely gyakorlásunk során tudatosul bennünk, minden érzet, amit sikerül tanúként megfigyelni, élethelyzeteink megélésének módjában és viselkedésünkben nyilvánul meg.  A tadasana stabilitása vagy a hansasana egyensúlya, tulajdonsággá válik. Ahogy tanul az idegrendszer, úgy fejlĂľdik a tudatosság, csiszolódik az elme. 

 

Érzeteink kifinomodnak és jelentĂľsek lesznek, a szó egy mélyebb értelmében.

        

A test bár fontos, sem nem állandó, sem nem örök. Hordozója a szellemnek és eszköze a megismerésnek, ezért kell, hogy az ászanákkal erĂľsebbé és egészségesebbé tegyük. Tudnunk kell, hogy valójában a test szintjén mutatkozó hatások csak mellékhatásai a jóga gyakorlásának és nem céljuk, bár néhány ászanához mégis elengedhetetlen a rugalmasság és a hajlékonyság.  Szorosan összefüggnek a mudrákkal (jelentése: pecsét, lakat), melyek az ászanák belsĂľ lényegét jelentik. Amit az ászanák kifejlesztenek, azt a mudrák kifejezik. Egyesítik a jóga gyakorlásának több elmét is, mint a testtartás feletti uralom, légzés és belsĂľ folyamatok megfigyelése, valamint a koncentráció képessége. A testben található energiahálózattal hozhatók kapcsolatba és céljuk az isteni energia felébresztése. Miután a test satkarmák általi megtisztítása megtörtént valamint, a test és tudat a testtartásokban megszilárdult, a benne áramló energiák, energia csatornák (nadik) és energia központok (csakrák) tudatosításával a test és elme átlényegítése következik be, hiszen miután minden akadály megszĂťnt a Kundalini energia emelkedni kezd a fĂľ energia vezetéken (szusummna). Miután átfúrta az összes energia központot, a tudat kiteljesedik és megnyílik elĂľtte a VégsĂľ Valóság megismerésének lehetĂľsége.. A pránikus energia megtapasztalásában a pránajáma technikák által szerzünk képességet. A kifejezést két szótag alkotja, a Prana és az Ayama.

 

Prana: lélegzet, légzés, élet, vitalitás, de szelet, energiát, rezgést, erĂľt és lelket is jelent, míg az ayama: hosszúságot, kitágítást, megnyújtást és visszafogást.

 

Leggyakrabban légzés szabályozásként és az életerĂľ uralásaként említik ezt a tudományt.

 

A légzés híd, lélek és test között. Rendkívül nagy szerepe van életünkben, nemcsak, hogy anyaméhen kívüli életünk kezdetét és földi létünknek végét is jelenti, a helyes légzés mindennek az alapja. Függ tĂľle egészségi állapotunk, szerveink mĂťködése, hangulatunk sĂľt, még aktivitásunk mértéke is. KülönbözĂľ szituációkban is másképpen lélegzünk. Ijedtség értén bennünk marad a szusz, ha meglepĂľdünk, eláll a lélegzetünk és biztos találni, hasonló más analógiákat. A helyes légzés elsajátítása a megfigyeléssel kezdĂľdik. Folyamatos tudatosítása és szemlélése közben találunk az összefüggésekre. A légzés milyenségét nemcsak tudatbeli változásaink közben vegyük észre, hanem találjuk meg lényegüket az ásanákban is. Felfedezni, hogy miként változik nemcsak a test, hanem a légzés reagálása a felvett helyzetre, nagyban hozzásegíthet a gyakorlatok helyes végzéséhez. Felismerhetjük, hogy sokszor nem is az izmok a test megtartói, hanem a légzésben rejlik az erĂľ. A légzés olyan, mint a befogadás és az elengedés. Figyeld csak meg,  a kilégzés utáni szünetet, míg lélegzetet veszel, és majd miután kicsit birtokolhattad, megtarthattad, újra elengeded, mert el kell engedned, (vagy mert elengedheted), majd egy pillanat még az elengedés utáni csend, mielĂľtt újra levegĂľt veszel.

 

A légzés négy fázisa ez. (belégzés-szünet-kilégzés-szünet) Ám a légzést a gyakorlásban igyekszünk folyékonnyá tenni, olyan módon, hogy a  szüneteket beleolvasztjuk a légzésekbe.

 

Így átéljük benne magunkat, az minél inkább meditatívvá válik. Nem lélegzünk, hanem magunk leszünk a légzés. A pranajama tudománya az idegrendszer oly mértékben való ismeretét és uralását jelenti, amely képes teljes mértékben felszabadítani az elmét.

 

A felébresztett energia megtartásának érdekében alkalmazzuk a  bandhákat (jelentése zsilip, zár, lakat, kötés, megfogás, megbéklyózás), melyek az energia szétszóródását hivatottak megakadályozni, valamint ezek segítségével irányíthatók az erĂľk megfelelĂľ helyre, anélkül, hogy kárt okoznának. Az energia helytelen befolyásolása fĂľként az idegrendszert károsítja. A három fĂľ bandha: a dzsalandhara bandha (torokzár), uddijana bandha (gyomorzár), mula bandha (alsózár).

 

A  testhelyzetekben  bandhák maguktól is létrejönnek az ászana helyes kivitelezésének következtében, de megfigyelhetjük, hogy a testtartásokban más módon és formában is megjelennek, mint az említett három fĂľ bandha. Az energia akkor áramlik jól, ha útjában semmilyen akadály nem áll. Egyenesen tartott karunkban másként mozog az erĂľ, mintha behajlítanánk azt. Érdekes megfigyelni, hogy a gyakorlás során a különbözĂľ pozíciókban, mennyi energia zsilipet hozunk mozgásba, és ezek milyen módon befolyásolják a változásokat, milyen érzeteket ébresztenek.

 

A következĂľ négy fogalom, úgy gondolom, egymással szoros kapcsolatban áll, hiszen egymásból erednek és egymásba alakulnak, tehát nem elválaszthatók számomra.

 

A test elfárasztása különbözĂľ gyakorlatokkal, és az érzetek valamint a belsĂľ csend elmélyítése a relaxációban nagyszerĂť elĂľkészítĂľi a meditációnak, melynek három gyakorlati része a következĂľ: koncentráció, kontempláció, meditáció. A relaxációval együttesen nevezhetĂľk olyan mentális gyakorlatoknak, mely által a test és az elme megtanul nyugodt és mozdulatlan maradni. A meditációs gyakorlat célja meditációs állapot elérése, mely „a lélek ászanája”.

 

Mint ahogy a test sem tudja rögtön felvenni a pozíciót, az elme is áthalad szinteken, mielĂľtt elcsendesedik. A gyakorlat a koncentrációval kezdĂľdik. Figyelmünket összpontosítjuk, és a tudat változásait szemléljük, mindaddig, míg az el nem nyugszik. Az érzések és gondolat áramlások lecsillapodását az eredményezi, hogy az érzékek visszavonódnak. Magunkban való szemlélĂľdésünkben minden befelé irányul. Már más tudatszinten van jelen a figyelem, de még jelen van, mert érzékel, és majd csak a meditációban válik minden határtalanná és mozdulatlanná. Elveszíti jelentĂľségét a kicsi és a nagy, az itt és az ott, a kint és a bent. A meditáció megtapasztalása a tér és idĂľ nélküli valódi valóságnak, melyben igazi természetünkre ismerhetünk.

 

A meditációs gyakorlatokban használunk mantrákat (varázsigéknek is nevezik Ăľket), melyek nagy segítséget jelenthetnek a még ingatag tudat megfegyelmezésében, hiszen az állandó ismétlése leköti az elme figyelmét, a mala, vagyis az imalánc forgatása pedig a test mozdulatlanságából való szabadulási kényszerét töri meg.

 

Olyan szótagok, mondatok, szövegek, melyeket risik nyilatkoztattak ki, mély meditációs állapotukba felismervén Ăľket. A mantra egy rá jellemzĂľ rezgést hoz létre a tudatban, a testben, a test körül…, így hangolva az elmét. KülönbözĂľ mantrák más-más síkon, más-más tartományban idéznek elĂľ változásokat. Recitálásuk közben vezetésükkel, monoton ismétlésük közben elérhetjük a meditáció mély állapotait.

 

Ezek a szótagok, versek, nagyon finom „esszenciális” rezgések, érzetek, melyeknek a hang alakja, de már csak fizikai megnyilvánulása, és nem azonossága.  Zengésük, tehát a fizikai világban való megjelenítésük, itt való leképezésük csupán, de már az elĂľtt megjelennek, hogy kimondanánk Ăľket, ezért van, hogy hatásuk a hangtalan ismétléssel is érezhetĂľ, hiszen a vibrálást ilyen módon is létrehozzák. A mantra elĂľször a tudatban jön létre. Van, hogy magától ébred és folyamatosan ismétli magát bennünk, és ez a monoton ismétlĂľdés, vagy tudatos ismétlés módosult tudatállapotot idéz elĂľ, mely hozzásegít a meditációs állapot megtapasztalásához.

 

Az ember természetébĂľl fakadó kíváncsisággal, vagy ösztönszerĂťen keresi a válaszokat léte eredetére. A jóga filozófiája a tapasztalatokra épít, ösztönözve a keresĂľt önmaga és így,  a világ megismerésére. A dharsanák közül a számkhja az, mely egybe olvadt a jóga rendszerével. E kettĂľ egységében úgy találunk rá az igazságra, hogy nem annak valódi természetét mutatja meg, hanem megismerésének módja felé irányítással, lehetĂľséget ad a megtapasztalásra, mely mindennek lényege…

 

SzerzĂľ: Kupi Regina - jóga tanár
www.antarmauna.hu