| Bahá'u'lláh: Rejtett szavak |
|
"... merüljetek bele ezen Óceánba, melynek mélyén a bölcsesség és szavak gyöngyei rejteznek..." Bahá'u'lláh ELSĂ• (ARAB) RÉSZ Ă• A DICSĂ•SÉGEK DICSĂ•SÉGE!  Ime, ez szállott alá a dicsõség birodalmából az erõ és a hatalom nyelvén, és nyilatkozott meg az õsi idõk Prófétáinak. Kihámoztuk belsõ lényegét, és a rövidség köntösébe öltöztettük az igazlelkĂ»eknek szóló kegyesség jeléül, hogy hívek legyenek az Istennel kötött frigyhez, hogy életükkel igazolják, érdemesek az isteni bizalomra, és hogy ékesítse õket az isteni erény a szellem birodalmában.Ó, szellem fia! Elsõ tanácsom ez: legyen szíved tiszta, jóságos és sugárzó, hogy õsi uralmad soha el ne múljon és mindörökké tartson. Ó, szellem fia! Minden dolgok közül elsõ elõttem az Igazság szeretete. Ne fordulj el tõle, ha Engem keresel, és ne hanyagold el, hogy bízhassam benned. Az Igazság majd segít, hogy saját szemeddel láss és ne a másokéval, hogy saját tudásodra támaszkodj, és ne a másokéra. Mérlegeld szívedben, milyennek kell lenned. Valóban, az Igazság az Én ajándékom és szeretõ jóságom jele. Tartsd hát ezt szem elõtt. Ó, ember fia! Idõtlen lényem õsi örökkévalóságába burkolva már szerettelek téged; ezért teremtettelek saját képem mására, és mutattam meg neked szépségemet. Ó, ember fia! Örömöm telt a teremtésedben, ezért teremtettelek. Szeress hát te is Engem, hogy neveden szólíthassalak, és megtölthessem lelkedet az élet szellemével. Ó, lét fia! Szeress Engem, hogy szerethesselek. Ha te nem szeretsz Engem, az Én szeretetem sehogyan sem érhet el hozzád. Tudd ezt, ó szolgám. Ó, lét fia! Szeretetem a te Paradicsomod; mennyei otthonod a Velem való egyesülés. Lépj be oda és ne késlekedj. Így rendeltetett számodra égi királyságunkban és magasztos birodalmunkban. Ó, ember fia! Ha szeretsz Engem, fordulj el önmagadtól, és ha az Én örömömet keresed, ne nézd a magadét, hogy meghalhass Bennem és Én örökké élhessek tebenned. Ó, szellem fia! Nincs béke számodra, csak ha lemondasz önmagadról és Felém fordulsz, mert úgy illik, hogy az Én nevemnek örvendezz és ne a magadénak. Bennem bízzál és ne önmagadban, mert úgy kívánom, hogy Engem szeress egyedül és mindenek fölött. Ó, lét fia! Erõs vár az Én szeretetem; aki oda belép, biztonságban van, és aki elfordul tõle, az bizonyosan eltéved és elvész. Ó, fia az igének! Te vagy az Én erõs váram; lépj be oda, hogy biztonságban lakhass. Szeretetem tebenned van; tudd ezt, hogy magad mellett találhass. Ó, lét fia! Te vagy az Én mécsesem, és az Én világosságom tebenned van. Abból merítsd ragyogásod, és ne keress mást Rajtam kívül. Mert Én gazdagnak teremtettelek, és bõségesen osztottam neked kegyeimet. Ó, lét fia! A hatalom kezével alkottalak és az erõnek ujjaival teremtettelek téged, és beléd helyeztem világosságom lényegét. Elégedj meg azzal, és ne keress kívüle mást, mert az Én munkám tökéletes, és az Én parancsom kötelezõ. Ne firtasd és ne is kételkedj benne. Ó, szellem fia! Gazdagnak teremtettelek, miért kényszeríted magad a szegénységbe? Nemessé tettelek, hová alacsonyítod le magad? A tudás lényegébõl adtam neked életet, miért keresed a világosságot bárki másnál Rajtam kívül? A szeretet agyagából formáltalak téged, miért, hogy mégis másokkal törõdsz? Önmagadba nézz, hogy megtalálhass Engem, ki benned lakozik hatalmasan, erõsen, és önmagamtól létezõn. Ó, ember fia! Te vagy az Én birodalmam, és az Én birodalmam nem vész el, vesztedtõl miért félsz hát? Te vagy az Én fényem, és az Én fényem soha ki nem alszik, miért rettegsz hát az elmúlástól? Te vagy az Én dicsõségem, és az Én dicsõségem nem halványul; te vagy az Én köntösöm, és az Én köntösöm sohasem lesz viseltes. Tarts ki hát az Irántam való szeretetedben, hogy a dicsõség birodalmában megtalálhass Engem. Ó, fia az igének! Fordítsd arcodat Felém, és mondj le mindenrõl Rajtam kívül, mert tartós az Én uralmam, és birodalmam nem vész el. Ha mást keresel Rajtam kívül, bizony, ha örök idõkig kutatsz is a világmindenségben, hiábavaló lesz az. Ó, fény fia! Felejts el mindent Rajtam kívül, és egyesülj az Én szellememmel. Ez parancsom lényege, fogadd meg hát. Ó, ember fia! Érd be Velem, és ne keress más segítõt. Mert nem elégíthet ki soha más, csak Én. Ó, szellem fia! Ne kérd Tõlem azt, mit nem tartunk kívánatosnak számodra, hanem elégedj meg azzal, amit neked szántam, mert ez az, ami hasznodra válik, ha megelégszel vele. Ó, csodálatos látomás fia! Saját lelkemet leheltem beléd, hogy szerethessél Engem. Mért hagytál hát el, s kerestél Rajtam kívül más kedvest? Ó, szellem fia! Sokat várok tõled, nem feledheted. Kegyem rád bõven hullik, nem leplezheted. Szeretetem benned ütött tanyát, nem titkolhatod. Világít neked az Én fényem, az nem sötétülhet el. Ó, ember fia! A sugárzó fény fájára a legszebb gyümölcsöket aggattam számodra, miért fordultál el és elégedtél meg a kevésbé jóval? Térj hát vissza ahhoz, amely számodra jobb a magasztos birodalomban. Ó, szellem fia! Nemesnek alkottalak és te lealacsonyodtál. Emelkedj hát azzá, amivé teremtettelek! Ó, fenség fia! Örök életre hívtalak, s te mégis a múlandót keresed. Mi térített le a Mi utunkról, hogy a magadén járj? Ó, ember fia! Ne hágd át korlátaid, és ne kívánd azt, ami meg nem illet. Borulj le Istened, a hatalom és erõ urának színe elõtt. Ó, szellem fia! Ne hidd, hogy több vagy a szegénynél, mert én vezetem õt útján, és látom vétkedet, és megszégyenítlek mindörökre. Ó, lét fia! Hogyan feledkezhetsz meg saját hibáidról, hogy a másokéval törõdj? Átkozott az, aki így cselekszik. Ó, ember fia! Ne beszélj mások vétkeirõl, míg önmagad is bĂ»nös vagy. Ha megszeged e parancsot, átkozott leszel, arról tanúskodom. Ó, szellem fia! Tudd meg: ki igazságot hirdet másoknak, és önmaga jogtalanságot követ el, az nem Tõlem való, még ha az Én nevemet viseli is. Ó, lét fia! Ne tulajdoníts másnak olyasmit, amit nem vállalnál magadénak, és ne mondj olyat, amit meg nem teszel. Ez parancsom számodra, kövesd hát. Ó, ember fia! Ne tagadd meg, ha szolgám bármit is kérne tõled, mert az ö arca az Én arcom; légy tehát alázatos Elõttem. Ó, lét fia! Adj számot magadnak mindennap, még mielõtt a nagy számadásra hívnak; mert váratlanul jõ a halál, és számot kell majd adnod tetteidrõl. Ó, fia a magasztosnak! Én a halált az öröm követeként küldöm hozzád. Miért bánkódsz hát? Azért teremtettem a fényt, hogy rád ragyogjon. Miért rejtõzködsz elõle? Ó, szellem fia! A fény örömhírével üdvözöllek: örvendj! A szentség udvarába hívlak: ott lakozzál, hogy békességben élhess mindörökké. Ó, szellem fia! A szentség szelleme az egyesülés örömhírét viszi hozzád; miért bánkódsz? Az erõ szelleme támaszod az Ă• ügyében; miért rejtõzöl fátyol mögé? Az Ă• arcának fénye vezérel téged; hogyan tévedhetsz el? Ó, ember fia! Ne szomorkodj, csak ha távol vagy Tõlünk, és ne örvendezz, csak ha közeledsz Felénk és visszatérsz Hozzánk. Ó, ember fia! Örülj szíved vidámságának, hogy érdemes légy a Velem va1ó találkozásra és szépségem visszatükrözésére. Ó, ember fia! Ne vesd le az Én szépséges palástom, és csodálatos forrásomból a neked juttatott részt el ne játszd, nehogy mindörökre szomjaznod kelljen. Ó, lét fia! Járj törvényem útján Irántam való szeretetbõl, és tagadd meg magadtól, amire vágyol, ha az Én kedvemet keresed. Ó, ember fia! Ne hanyagold el parancsolataimat, ha szereted szépségemet, és ne feledkezz meg tanácsaimról, ha el akarod nyerni tetszésemet. Ó, ember fia! Száguldj bár határtalan tereken át, járd bár be a végtelen eget, mégsem találhatsz nyugalmat, csak ha aláveted magad a Mi parancsunknak és alázattal hajolsz meg színünk elõtt. Ó, ember fia! Magasztald a Szent Ügyet, hogy kinyilatkoztathassam elõtted Nagyságom titkait, és hogy az örökkévalóság fényével ragyoghassak reád. Ó, ember fia! Alázkodj meg Elõttem, hogy kegyesen meglátogathassalak. Szállj síkra az Én ügyemért, hogy még itt a földön gyõzelmet arathass. Ó, lét fia! Emlegess Engem a földön, hogy Én is megemlékezhessek rólad a mennyben, így lesz derĂ» mindkettõnk szemében. Ó, trónus fia! A te hallásod az Én hallásom, halljál vele. A te látásod az Én látásom, láss vele, hogy lelked legmélyén tanúságot tehess magasztos szentségemrõl, és hogy Én önmagamban bizonyságot tehessek a te emelkedett állapotodról. Ó, lét fia! Keress mártírhalált az Én ösvényemen, elégedetten az Én tetszésemmel és hálásan azért, amit rendeltem neked, hogy Velem pihenhess a fenség mennyezete alatt, a dicsõség szentélye mögött. Ó, ember fia! Fontold meg és gondolkozzál: ágyadban kívánsz-e meghalni, vagy ösvényemen mártírként ontani véredet a porba, hogy így parancsom és fényem kinyilatkoztatójává légy a legmagasabb Paradicsomban? Helyesen ítélj, ó szolgám! Ó, ember fia! Szépségemre! Ha véreddel fested hajadat, az több az Én szememben, mint a mindenség megteremtése és mindkét világ fénye. Erre törekedj hát jó szolgám! Ó, ember fia! Mindennek megvan a maga jele. A szeretet jele a lelki erõ, mellyel rendelkezéseimnek aláveted magad, és a türelem, mellyel kiállod a megpróbáltatásokat. Ó, ember fia! Aki igazán szeret, vágyódik a megpróbáltatásra; keresi azt, mint lázadó a bocsánatot és bĂ»nös a kegyelmet. Ó, ember fia! Ha viszontagság nem érne téged az Én ösvényemen, hogyan járhatnál azok útjain, akik örömet lelnek az Én örömömben? Ha nem érnek megpróbáltatások, midõn találkozni vágyódsz Velem, hogyan akarod elérni a világosságot Szépségem iránti szeretetedben? Ó, ember fia! A megpróbáltatás, amelyet rád mérek, az Én gondviselésem. Látszólag tĂ»z és bosszú, de valójában fény és kegyelem. Siess hát, hogy örök fény és halhatatlan szellem légy. Ez az Én parancsom, kövesd! Ó, ember fia! Ha jólétbe jutnál, ne örvendezz, ha megaláztatás érne, ne bánkódj, mert mindkettõ elmúlik és nem lészen többé. Ó, lét fia! Ha szegénységbe jutsz, ne légy szomorú, mert kellõ idõben megáld téged gazdagsággal az Úr. Ne félj a megaláztatástól, mert dicsõségben lesz részed egy napon. Ó, lét fia! Ha szíved az örök, elpusztíthatatlan birodalmon és az öröktõl való és örökké tartó életén csüng, akkor mondj le errõl a halandó és tovatĂ»nõ uralomról. Ó, lét fia! Ne törõdj ezzel a világgal, mért Mi tĂ»zzel tesszük próbára az aranyat, és arannyal a szolgáinkat. Ó, ember fia! Te arany után áhítozol, Én pedig azt kívánom, hogy szabadulj hatalma alól. Te azt hiszed: az arany gazdaggá tesz, Én pedi gazdagságodat lelked ártatlanságában látom. Életemre! Igy tudom Én, és amúgy képzeled te. Hogyan egyeztethetõ hát össze az Én utam a tiéddel? Ó, ember fia! Ajándékozd javaimat szegényeimnek, hogy a mennyekben részed legyen a soha el nem múló dicsõség kincseiben és az el nem halványuló dicsfény ragyogásában. Életemre! Dicsõségnek éreznéd a lélek önfeláldozását, ha az Én szememmel láthatnál. Ó, ember fia! A lét temploma az Én trónusom; tisztítsd meg azt mindentõl, hogy odaköltözhessek és ott lakozhassak. Ó, lét fia! Szíved az Én otthonom; szenteld meg azt, hogy leszállhassak oda. Lelked az Én kinyilatkoztatásom helye; tisztítsd meg azt, hogy megnyilatkozhassam ott. Ó, ember fia! Zárj Engem szívedbe, hogy sugárzóan és ragyogón föléd emelkedhessek. Ó, ember fia! Szállj fel az Én mennyországomba, hogy elnyerhesd az egyesülés örömét, és a hervadhatatlan dicsõség kelyhébõl ihasd a borok borát. Ó, ember fin! Hosszú idõ járt el feletted, mialatt kedvteléseid és hiú ábrándjaid tartottak fogva téged. Meddig szunnyadsz még ágyadon? Ébredj álmaidból, mert zenitjén van már a nap, hátha reád sugározza szépségének fényét. Ó, ember fia! A szent Hegy látóhatáráról reád sugárzott a fény, és a világosság szelleme belelehelt szíved szentélyébe. Ezért szabadulj meg hát a hiú ábrándok fátylaitól, és lépj be az Én udvaromba, hogy készen állj az örök életre, és méltó légy a Velem való találkozásra. Így nem igázhat le téged a halál, sem a gyötrelem, sem a bánat. Ó, ember fia! Örökkévalóságom az Én alkotásom: neked teremtettem. Díszítsd fel templomodat vele. Egységem az Én mĂ»vem: neked alkottam. Öltsd magadra azt, hogy örökkévaló lényemnek mindörökre kinyilatkoztatása lehess. Ó, ember fia! Fenségem az Én adományom számodra, és nagyszerĂ»ségem az irántad való kegyelmem jele. Ami Engem ezért illet, azt senki meg nem érti, sem számot nem adhat róla. Valóban, megõriztem azt titkos tárházaimban és parancsom kincsesházaiban, szeretõ jóságom jeléül szolgáimnak és kegyelmem zálogául népem számára. Ó, gyermekei az isteni és láthatatlan lényegnek! Megakadályozzák, hogy Engem szeressetek, és zavar fogja el lelketeket, ha Engem említenek. Mert értelem nem érhet fel Hozzám, és szív nem foghat fel Engem. Ó, szépség fia! Szellememre és kegyemre! Irgalmamra és szépségemre! Mindaz, amit kinyilatkoztattam elõtted az erõ nyelvén és megírtam számodra a hatalom tollával, a te képességeidhez és értelmedhez van mérve, nem pedig az Én fenséges lényemhez és hangom dallamához. Ó, emberek gyermekei! Tudjátok-e vajon, miért teremtettünk benneteket egy és ugyanazon porból? Hogy egyiktek se emelkedjék a másik fölé. Fontoljátok meg szívetekben mindenkor, miképpen teremtõdtetek. Minthogy egy és ugyanazon anyagból teremtettünk benneteket, kötelességetek, hogy olyanok legyetek, mintha egy lélek volnátok, hogy egyazon ütemre járjatok, ugyanazon szájjal egyetek és ugyanazon földet lakjátok, hogy legbensõbb lényetekbõl, tetteitekben és cselekedeteitekben az egység jele és a földi dolgoktól való függetlenség szelleme nyilvánulhasson meg. Ezt tanácsolom nektek, ó világosság gyülekezete! Kövessétek ezt a tanácsot, hogy elnyerhessétek a csodálatos dicsõség fájának szentséges gyümölcseit. Ó, ti fiai a szellemnek! Ti vagytok az Én kincsesházam, mert bennetek halmoztam fel titokzatos lényem gyöngyeit és tudásom drágaköveit. Ă•rizzétek ezeket az idegenektõl szolgáim között, és óvjátok az istentelenektõl, akik népem közé vegyültek. Ó, fia annak, aki igazi valójában állott saját királyságában! Tudjad, hogy elküldtem neked a szentség minden illatát, teljes egészében kinyilatkoztattam számodra igémet, te vagy jótéteményem tökéletes beteljesedése, és azt kívántam neked, amit Önmagamnak. Légy hát elégedett az Én tetszésemmel és légy hálás Nekem. Ó, ember fia! Mindazt, amit kinyilatkoztattunk elõtted, írjad a fénynek tintájával lelked lapjára. Ha ez nem volna módodban, úgy szíved vérébõl készíts tintát. Ha ezt sem tudnád megtenni, akkor azzal a bíbor tintával írj, amely az Én ösvényemen ömlött ki. Számomra édesebb ez minden másnál, hogy fénye mindörökké ragyoghasson! MÁSODIK (PERZSA) RÉSZ AZ IGE URÁNAK, A HATALMASNAK NEVÉBEN! Ó, ti értelmes és halló fülĂ» emberek! Az Imádott elsõ hívása ez: Ó, titokzatos csalogány! Csak a szellem rózsakertjében üss tanyát! Ó, szeretet Salamonának küldötte! Ne keress menedéket az imádott Sába hajlékán kívül! Ó, halhatatlan fõnix! Csak a hĂ»ség hegye legyen lakod! Ott van a te otthonod, ha lelked szárnyain a végtelenbe röppensz és keresed célodat. Ó, szellem fia! Fészkét keresi a madár; rózsa báját a csalogány; míg az emberi szív, e furcsa madár megelégszik tĂ»nõ porszemekkel, örök fészkétõl messze tévelyeg; szemét a nemtörõdömség ingoványa felé fordítja, és nem részesül az isteni jelenlét fényében. Ó, jaj! Milyen különös és szánalmas! Egy kehelynyiért elfordultak a Magasságos hullámzó tengereitõl, és távol maradtak a sugárözönben fénylõ láthatártól. Ó, barát! Csak a szeretet rózsáját ültesd szíved kertjébe, és ne engedd elröppenni a ragaszkodás és vágy csalogányát. Kincs az igazak barátsága, és kerülj minden barátságot az istentelenekkel. Ó, igazság fia! Hová mehet a szerelmes, ha nem kedvesének hazájába, és mely keresõ lel nyugalmat távol szíve vágyától? Az igazi szerelmesnek az egyesülés élet, és az elválás halál. Lelkét türelmetlenség gyötri, és szívében nem lakozik béke. Ezer életrõl mondana le, hogy kedveséhez siessen. Ó, por fia! Bizony mondom neked: a leggondatlanabb ember az, ki hívságosan vetélkedik, és testvére fölé akar kerülni. Halljátok, ó, testvéreim! Tettekkel és ne szavakkal ékeskedjetek! Ó, föld fia! Tudd igazán, hogy a szív, amelyben az irigység legcsekélyebb nyoma rejtõzik, sohasem jut el az Én örök birodalmamba, és nem szívja be a szentség édes illatát, mely az Én szent királyságomból árad. Ó, szeretet fia! Csak egylépésnyire vagy a tündöklõ csúcsoktól és a szeretet égi fájától. Tégy egy lépést, és a következõ már a halhatatlan birodalomba visz, és az Örökkévalóság Házába lépsz. Figyelj hát arra, amit a dicsõség tolla kinyilatkoztatott. Ó, dicsõség fia! Siess a szent ösvényen, és lépj be a Velem való egyesülés mennyországába. Tisztítsd meg szívedet a szellem ragyogásával, és siess a Legmagasztosabb udvarába. Ó, múló árnyék! Hagyd el a kétely kietlen állomásait, és emelkedj a bizonyosság fenséges magasába. Nyisd fel szemed az igazságra, hogy megpillanthasd a leplezetlen Szépséget és felkiálthass: Áldott legyen az Úr, minden teremtõk legfelségesebbje! Ó, vágy fia! Halld meg ezt: Halandó szem sohasem ismeri fel az örök szépséget, és az élettelen szív csak a hervadt virágnak örül. Mert hasonló a hasonlót keresi, és annak társaságában érzi jó magát. Ó, por fia! Takard el szemed, hogy az Én szépségemet megpillanthasd; füled ne hallja, csak az Én hangom édes dallamát. Felejtsd el minden tudásodat, hogy az Én tudásom részesévé lehess; légy szegény, hogy elnyerhesd örök gazdagságom óceánjából tartós részedet. Ne láss mást, csak az Én szépségemet; ne hallj mást, csak az Én szavamat; ne tudj mást, csak Engem, ismerj meg, hogy tiszta látással, tiszta szívvel és Engem akaró lélekkel juthass szent közelembe. Ó, kétféleképpen látó ember! Csukd be egyik szemed, és nyisd ki a másikat. Csukd be az egyiket, hogy ne lásd a világot és mindazt, ami benne van. És Nyisd ki a másikat az Imádott áldott szépségére. Ó, gyermekeim! Félek, hogy mielõtt meghalljátok az Égi Galamb dalát, visszasüllyedtek az Árnyak Birodalmába, és porrá lesztek anélkül, hogy a rózsa szépségét megcsodáltátok volna. Ó, barátok! Ne hagyjátok el az Örök Szépséget egy múlandó szépségért, és ne ragaszkodjatok a pornak e halandó világához. Ó, szellem fia! Eljön majd az idõ, mikor az Égi Csalogány nem bontogatja már nektek rejtett titkait, és sohasem hallhatjátok az égi dalt és az isteni hangot. Ó, gondatlanság lényege! Titokzatos nyelvek milliói törnek utat egy beszédben, és rejtett titkok milliói tárulnak fel egyszerĂ» dalban, de - fájdalom! - nincsen fül, mely hallaná és nincsen szív, mely értené azokat. Ó, társak! Tér nélküli terek kapui állnak nyitva, és a kedves házát szeretõ szívek vére ékesíti. Mégis, kevés kivétellel távol maradtok az Égi Várostól, és még e kevesek közül is csak maroknyi a tiszta szívĂ» és megszentelt lelkĂ». Ó, ti Paradicsom lakói! Hirdessétek a bizonyosság gyermekeinek, hogy a szentség birodalmában, közel az Égi Paradicsomhoz egy új kert tĂ»nt fel, melyet körülvesznek a magasságos ég lakói és a dicsõ Paradicsom halhatatlanjai. Ide igyekezzetek hát, hogy szél-virágaiból kibonthassátok a szeretet rejtelmeit, és örök gyümölcseitõl eltanulhassátok az isteni bölcsesség titkát. DerĂ» csillog azok szemében, kik belépnek oda és ott lakoznak. Ó, barátaim! Elfelejtettétek-e azt az igaz, sugárzó reggelt, mikor mindannyian együtt voltatok az Én közelemben, a megszentelt és áldott helyen, az Élet fájának árnyékában, a dicsõ Paradicsomban? Félelemmel hallgattátok, midõn kimondtam e három legszentebb igét: Ó, barátaim! Az Én akaratomat szeresd, ne a magadét; sohase kívánd, amit Én nem kívántam számodra; és ne közelíts Hozzám lélek nélkül, világi vágyakkal és képekkel bemocskolva. Ha megszentelnétek lelketeket, még ez órában emlékeznétek arra a szent helyre, és igém igazsága világossá válna mindnyájatok elõtt. A legszentebb sorok közül a nyolcadikban, a Paradicsom ötödik lapján ez áll: Ó, kik halottként feküsztök a nemtörõdömség kerevetén! Korok tĂ»ntek le, és drága éltetek immár végéhez közeleg, mégsem ért el szent közelünkbe a tisztaság egyetlen lehelete sem tõletek. A hitetlenség óceánjába merülve ajkatok Isten egy igaz hitét hirdeti. Szerettétek, akitõl Én iszonyodtam, s ellenségemet baráttá fogadtátok; mégis tetszelegve, önhitten jártok földemen, nem látjátok, hogy megúnt már ez a föld, és minden, mi rajta van, kerül titeket. Ha kinyitnátok szemeteket, jobban szeretnétek ezer bánatot ennél az örömnél, és többre becsülnétek a halált, mint ezt az életet. Ó, tovatĂ»nõ porszem! Veled kívánok lenni, de te nem bízol Bennem. Reményed fáját leverte a lázadás kardja. Én mindig közel vagyok hozzád, de te mindig messze vagy Tõlem. Hervadhatatlan dicsõséget szántam neked, de te a vég nélküli szégyent választottad. Fordulj vissza, míg nem késõ, ne szalaszd el a szerencséd! Ó, vágy fia! A tudósok és bölcsek hosszú éveken át hiába törték magukat, hogy a Dicsõséges közelébe jussanak; az Ă• kutatásában merült ki életük, és mégsem látták meg arcának szépségét. Te a legkisebb erõfeszítés nélkül értél célhoz, és keresés nélkül jutottál el oda. Mégis, énednek fátyla úgy beburkolt, hogy nem láttad meg az Imádott szépségét, és kezed nem érintette palástjának szegélyét. Lássátok és ámuljatok, ó látó szemĂ»ek! Ó, szeretet földjén lakozók! Halálos szél fújja az örök Lángot, és az égi Ifjú szépségét porfelhõ takarja. A zsarnokság népe nyomja el a szeretetkirályok Királyát, és bagolykarmok fogságában vergõdik a szentség galambja. A dicsõség házának lakói és a mennyei seregek sírnak és panaszkodnak, míg ti nyugosztok a gondtalanság birodalmában, és magatokat igaz barátoknak hiszitek. Hiú ábránd! Ó, ti együgyĂ»ek, kiket mégis bölcseknek hisznek! Miért hordjátok pásztorok palástját, mikor lelketek mélyén farkasok vagytok és nyájamra törtök? Olyanok vagytok, mint a csillag, mely hajnal elõtt kél: sugárzik és ragyog, mégis letéríti vándoraimat az Én utamról, hogy a kárhozat ösvényeire tévedjenek. Ó, ti, kik igaznak látszotok, bévül mégis hamisak vagytok! Hasonlóak vagytok a tiszta, de rossz ízĂ» vízhez, amely kristálytisztának tĂ»nik, de melynek egyetlen cseppje sem állja ki az isteni Vizsgáló próbáját. Bár a nap sugara egyformán éri a port és a tükröt, mégis különbözõ a visszfényük, miként a csillag is különbözik a földtõl: sõt, mérhetetlen a különbség! Ó, te, ki barátomnak mondod magad! Gondolkozz egy kicsit! Hallottad-e valaha is, hogy barát és ellenség egy szívben lakozzék? Ă›zd el hát az idegent, hogy otthonába térhessen a Barát. Ó, por fia! Az égen és földön mindent neked szántam, kivéve az emberi szívet, melyet az Én szépségem és dicsõségem lakává tettem; mégis mást engedsz be az Én otthonomba, nem Engem. És valahányszor az Én szentségem megnyilvánulása igazi lakhelyét kereste, idegent talált ott, és hontalanul futott vissza az Imádott szentélyébe. Én mégis elrejtettem titkod, és nem kívántam, hogy megszégyenülj. Ó, vágyak lénye! Tér nélküli terekrõl jöttem; sok hajnalon befordultam házadba, és a kényelem kerevetén találtalak, mással törõdtél, nem Velem. Sebesen, mint a szellem nyila, visszafordultam az Égi Dicsõség Birodalmába, és mit sem szóltam róla a mennyei seregeknek. Ó, bõség fia! A nemlét pusztaságából parancsommal életre hívtalak, s minden létezõ atomot, minden teremtett dolog lényegét fejlõdésed szolgálatába állítottam. Így mielõtt még anyád méhébõl kiszakadtál volna, két csillogó tejforrást adtam neked: szemeket, hogy õrizzenek, szívet, hogy szeressen. Szeretõ jósággal az Én irgalmam árnyékában neveltelek, és megtartottalak kegyelmem kegyével. Mindezzel az volt a célom, hogy elérhesd Örökkévaló Birodalmamat, és méltó légy láthatatlan adományaimra. De te ügyet sem vetettél erre, és bár kinõttél már gyermekcipõdbõl, nem törõdtél az Én jótéteményeimmel, hiú képzelet játszott veled, nem emlékeztél többé, és elfordulva a baráti hajléktól, ellenségem házában lakozol. Ó, világ rabszolgája! Szeretõ jóságom szellõje lengett fölötted sok nap hajnalán, és ott talált mély álomban a nemtörõdömség pamlagán. Majd megsiratva téged, visszaszállott oda, ahonnan jött. Ó, föld fia! Ha Engem akarsz, ne keress mást, csak Engem; ha az Én szépségemet kívánod látni, fordítsd el tekinteted minden világi dologtól; mert az Én akaratom és valaki más akarata olyan, mint tĂ»z és víz: egy szívben a kettõ nem fér meg. Ó, baráttá lett idegen! Szíved fáklyáját az Én hatalmam keze gyújtotta lángra, ne oltsa azt el az önzés és a szenvedély ellenkezõ szele. Minden bajod orvossága a Rám való emlékezés, ezt ne feledd. Legyen kincsed az én szeretetem, szeresd, mint a szemed fényét, mint az életed. Ó, fivérem! Figyelj az Én gyönyörĂ» szavaimra, és igyál szentségem misztikus forrásából, mely ajkaimról omlik. Szíved tiszta talajába vesd el isteni bölcsességem magjait, és öntözd azokat a bizonyosság vizével, hogy tudásom és bölcsességem jácintja frissen és zölden hajtson szíved megszentelt kertjében. Ó, mennyei lakók! Szeretõ jóságom kezével elültettem a barátság és szeretet zsenge fáját szent Édenkertemben, és irgalmam jótékony záporával öntöztem azt. Most, hogy itt a gyümölcsérés ideje, védd meg, és vigyázz, nehogy vágyak és szenvedélyek lángja megperzselje. Ó, barátaim! Oltsátok el a tévedés lámpáját, és az isteni vezetés örök lángját lobbantsátok fel szívetekben. Mert közeleg az idõ, amikor az emberi szív ismerõje az Imádott szent színe elõtt csak a legtisztább erény és makulátlan szentség tetteit fogadja el. Ó, por fia! Bölcs az, aki nem beszél, csak meghallgatják, mint ahogy az italtöltögetõ nem tölt, csak a szomjazónak, mint ahogy a szerelmes szíve mélyérõl nem tör fel kiáltás, míg kedvese szépségét meg nem pillantja. Ezért a bölcsesség és a tudás magvait csak a szív igaz talajába vesd el, és rejtsd el azokat, míg az isteni bölcsesség jácintja a szívbõl, nem pedig sárból és agyagból hajt ki. Az elsõ sorban íme ez van feljegyezve, Isten tabernákulumának szentélyében íme ez rejtõzik: Ó, Én szolgám! Ne hagyd el a veszendõért az Örök Birodalmat, és ne dobd el földi vágyért az égi hatalmat; mert örök élet forrása fakad az Irgalmas tollából, és áldott az, ki iszik vizébõl. Ó, szellem fia! Törj ki börtönödbõl, hogy fõnixként röppenj fel a szentség égboltjára. Tagadd meg önmagad, s a könyörület szellemétõl eltöltve a mennyei szentség birodalmában lakozzál. Ó, por ivadékai! Ne elégedjetek meg a múló nap nyugalmával, és ne fosszátok meg magatokat az örök nyugalomtól. Ne cseréljétek fel az Örök Szépség kertjét a halandó világ porhalmazával. Hagyjátok el börtönötöket, szálljatok a fényes rétek s mezõk fölé, és halandó létetek börtönébõl repüljetek a Végtelenbe. Ó, szolgám! Szabadítsd ki magad a világi bilincsekbõl, és szabadítsd ki lelkedet éned börtönébõl. Ragadd meg az alkalmat, mert nem jõ vissza soha többé. Ó, szolgálóm fia! Ha meglátnád a halhatatlan birodalmat, visszautasítanád e múló javakat. Rejtett kincs az egyik, látható a másik. Miért? Ez titok, melyet csak a tiszta szív képes megérteni. Ó, szolgám! Tisztítsd meg szívedet minden rosszindulattól, irigységtõl, lépj be a szentség isteni birodalmába. Ó, barátaim! Járjátok a Barát örömének útjait, és tudjátok, hogy az Ă• öröme a ti örömötök. Mert nem léphettek be Hozzá, ha Ă• nem akarja, nem rendelkezhettek javai felett; akarjátok az Ă• akaratát, és soha semmiképpen ne igyekezzetek fölébe kerülni. Gondolkozzatok ezen, ti, kiknek Ă• értelmet adott. Ó, trónom kísérõje! Ne halljad a rosszat, és ne lásd a rosszat, ne alázd meg magad sóhajjal, sírással! Gonosz beszéd ne hagyja el ajkad, és te sem hallasz olyat! Ne túlozd mások hibáit, hogy a tieidet se túlozzák! Ne örülj, ha másokat megaláznak, hogy ne lássák a te megaláztatásodat! Így éld életed, mely rövidebb egy tĂ»nõ pillanatnál, makulátlan lélekkel, mocsoktalan szívvel, tiszta gondolatokkal, megszentelten, hogy szabadon, boldogan hagyhasd el egykor e halandó keretet, s visszatérhess a titokzatos Édenbe, és az Örök királyságban lakozhass mindörökké. Ó, jaj! Világi vágyak szerelmesei! Villámgyorsan suhantatok el az Egyetlen mellett, hogy sátáni képzelet árnyékának adjátok át szíveteket. Térdet hajtotok elõtte, és igazságnak nevezitek. Tövist láttok, és virágnak hiszitek. Nincs egyetlen tiszta lélek sem köztetek, és szívetek rétje felõl nem fúj igaz szellõ. Az Úr tanácsait szélnek eresztettétek, és szívetek lapjáról letöröltétek, és mint vadállatok hányódtok a szenvedély és vágy legelõin. Ó, útitársaim! Miért nem gondoltok az Úrra, és miért maradtok távol Tõle? A tiszta szépség ül dicsõség trónján a paloták palotájában, mialatt ti hasztalan vitával vesztegetitek az idõt. A szentség édes illata árad, a nagylelkĂ»ség szele fújdogál, s ti mégis fájón szomorúak vagytok, s nem veszitek észre. Jaj nektek, és mindazoknak, kik nyomotokban járnak! Ó, vágy gyermekei! Vessétek le a hívság leplét és a gõg köntösét. A Rubin Lap megszentelt harmadik sorába ezt írta a láthatatlan tolla: Ó, testvérek! Legyetek jók egymáshoz, és ne földi dolgokat szeressetek. Ne bízzátok el magatokat, ha jól megy sorotok, és ne szégyelljétek, ha rosszra fordul. Szépségemre! Porból teremtettem mindent, és porrá teszem majd ismét. Ó, por gyermekei! Mondjátok el a gazdagoknak, hogyan sóhajtoznak éjfélkor a szegények, nehogy nemtörõdömségük a romlás útjára vigye õket, és megfossza õket a jólét fájától. NagylelkĂ» vagyok és könyörületes, áldott az, ki az Én erényeimmel ékes. Ó, szenvedélyek szenvedélye! Tégy félre minden kapzsiságot, és légy elégedett, mert a mohónak soha sincs semmije, míg a szerényt mindenki szereti, dicséri. Ó, szolgálóm fia! Ne bántson a szegénységed, és ne bízzál a gazdagságban, mert szegénység után jõ a gazdagság, és gazdagság után a szegénység. A szegénység csodálatos adomány, ne becsüld le értékét, mert gazdaggá tesz, Istenhez vezet téged. És így érted meg majd az Ige jelentését: Igazán ti vagytok a szegények; és a szent szavak: „Istené minden" dicsõségesen ragyognak fel a szeretõ szívekben, és bizton trónolnak a gazdagság királyi székén. Ó, hanyagság és szenvedély gyermekei! TĂ»rtétek, hogy ellenségem a házamba lépjen, és elĂ»ztétek barátomat, mert mást szerettek, nem Engem. Figyeljetek a Barát szavaira, és forduljatok az Ă• Édenkertje felé. A világi barátok önzõ célok után futnak, és szeretetük csak látszólagos, míg az igaz Barát benneteket szeret, és csak tiértetek szenved számtalan fájdalmat, hogy vezethessen benneteket. Ne legyetek hĂ»tlenek egy ily baráthoz, inkább siessetek hozzá. Ilyen a hĂ»ség és az igazság szavának napja, melyet a mindenség Urának tolla írt fel az égre. Nyissátok ki fületeket, hogy halljátok Isten szavát, ki segít a veszélyben, és önmagától létezõ. Ó, ti halandók, gazdagságban bizakodók! Tudjátok meg igazán, hogy a gazdagság hatalmas korlát a keresõ és a keresett, a szeretõ szív és kedvese között. Kevés gazdag jut el az Ă• közelébe, és léphet be a megelégedés és megnyugvás hajlékába. Áldott az, ki noha gazdag, ez nem akadályozza meg abban, hogy az örök Királyságba, a soha nem veszendõ Birodalomba jusson. A Legnagyobb nevére! Az ilyen gazdag világítson az egek lakóinak, mint ahogy a földi népnek világít a nap! Ó, föld gazdagai! Rátok bíztam a köztetek élõ szegényt, viseljétek gondját, és ne csak saját kényelmeteket nézzétek. Ó, szenvedély fia! Tisztulj meg a gazdagság fertõjétõl, és békével menj a szegénységbe. Így a halál forrásából is a halhatatlan élet borát ihatod. Ó, Én fiam! A gonosz társasága növeli bánatod, míg az igaz barátsága könnyĂ»vé teszi lelked. Aki Istennel akar lenni, az Övéi társaságát keresi, és ki Isten szavát akarja hallani, figyel az Ă• választottainak szavára. Ó, por fia! Vigyázz! Ne barátkozz a gonosszal, mert az ilyen barátság pokol tüzévé teszi a lélek ragyogását. Ó, szolgálóm fia! Ha te a Szentlélek kegyét keresed, igazzal barátkozz, mert õ ivott az örök élet vizébõl, a halhatatlan Pohárnok kezébõl, mert a tiszta hajnal életet ad, és világot gyújt a halottak lelkében. Ó, hanyagok! Ne higyjétek, hogy rejtettek a szív titkai; bizony tudjátok meg, hogy ragyogó betĂ»kkel vésve láthatóak azok a szent Lény elõtt. Ó, barátok! Igazán mondom néktek, bármit is titkoltok lelketek mélyén, napnál világosabb az Énelõttem; s ha mégsem látom meg, az Én kegyem az, nem a ti érdemetek. Ó, ember fia! Irgalmam mérhetetlen óceánjának egy harmatcseppjét ontottam a föld népeire, és mégsem találtam egyet sem, aki felé fordult volna; mind elfordult az egység égi borától a tisztátalan ital felé, és megelégedve a halandók kupájával, félretolták a halhatatlan szépség kelyhét. Ó, megvetendõ az, amivel megelégszenek. Ó, por fia! Ne fordulj el a Halhatatlan páratlan borától, és ne csábítson halandók hitvány itala. Oh, fogadd el a halhatatlan élet kelyhét az isteni Pohárnok kezébõl, hogy tied legyen minden bölcsesség, és hogy figyelhess a titokzatos hangra, amely a halhatatlan birodalomból szólít. Zokogj, mert alantas a célod! Miért fordultál el szent és halhatatlan boromtól, elpárolgó vízért? Ó, világ népei! Tudjátok meg bizony, hogy váratlan zavarok leselkednek, súlyos megtorlás várakozik rátok. Ne gondoljátok, hogy minden tettetek kitörlõdött emlékezetembõl. Szépségemre! Minden tettetek fel van írva krizolittáblára. Ó, föld zsarnokai! Szüntessétek meg zsarnokságotok, mert Én megfogadtam, hogy igazságtalanságra nincs bocsánat. Így döntöttem, visszavonhatatlanul, a féltve õrzött lapon, melyet dicsõségem pecsétjével pecsételtem meg. Ó, lázadók! Elnézésem felbátorított, és türelmem gondatlanná tett; a szenvedély tüzes paripái veszélyes útra, a romlás felé ragadnak. Azt gondoltátok talán, hogy Én nem törõdöm ezzel, avagy mit sem tudok róla? Ó, számĂ»zöttek! Ne piszkoljátok be rágalommal nyelveteket, melynek Engem kell dicsõíteni. Ha kísértésbe jöttök, gondoljatok saját hibáitokra, és ne a másokéra, mert mindenki jobban ismeri saját lelkét, mint a másikét. Ó, ábránd gyermekei! Tudjátok meg bizony, hogy amikor a sugárzó hajnal hasad az örök szentség láthatárán, a sátáni titkok és az éj homályában elkövetett tettek mind napvilágra kerülnek a világ népeinek színe elõtt. Ó, porból sarjadt gyom! Miért nem érinted piszkos kézzel saját ruhádat, és vágytól, szenvedélytõl mocskos lélekkel miért igyekszel közelembe férkõzni és belépni szent birodalmamba? Távol vagy te attól, amit kívánsz! Ó, Ádám gyermekei! A szent szavak és a tiszta, igaz tettek a mennyei fényességbe szállnak. Igyekezzetek hát, hogy tetteitek megtisztuljanak az önzés porától és a képmutatástól, hogy kegyre találjatok a dicsõség honában; mert nemsokára csak az igaz erény és a makulátlan tiszta tettek juthatnak az Imádott szent közelébe. Íme a bölcsesség és isteni misztérium hajnalcsillaga, amely felragyogott az isteni akarat láthatárán. Áldottak, kik feléje fordulnak. Ó, világosság fia! Kellemes a lét országa, bárcsak elérhetnél oda! Dicsõséges az öröklét, ha elhagyod e halandó világot; édes a szent elragadtatás, mikor iszol a titkok kelyhébõl, az égi Ifjú kezébõl. Ha eléred ezt a fokot, megszabadulsz a pusztulástól és haláltól, küszködéstõl és bĂ»ntõl. Ó, barátaim! Emlékezzetek a szerzõdésre, melyet velem Parán hegyén, Zamán megszentelt területén kötöttek. Az égi seregeket és az örökkévaló birodalom lakóit hívtam tanúságul, s most mégsem találok senkit, ki hĂ» lenne a frigyhez. Bizony a gõg és lázadás kitörölte azt szívetekbõl, olyannyira, hogy nyoma sem maradt. Én ezt tudtam, mégis vártam, és nem szóltam róla. Ó, szolgám! Olyan vagy te, mint egy finoman megmunkált kard, mely hüvelyében nyugszik, és értéke rejtve marad a mĂ»értõ szeme elõl. Jöjj hát elõ énednek és a vágynak burkából, hogy érdemed felragyogjon és nyilvánvalóvá váljék az egész világ elõtt. Ó, barátom! Te vagy a nap szentségem égboltozatán: ne engedd, hogy a világi szenny elhomályosítsa ragyogásodat. Tépd le a nemtörõdömség fátylát, hogy a felhõk mögül elõragyoghass, és a földön mindent az élet köntösébe öltöztethess. Ó, hívság gyermekei! Egy múló uralomért elhagytátok az Én örök királyságomat. A világ tarka köntösét öltöttétek magatokra, s azzal kérkedtek. Szépségemre! Mindenkit a por szürke leplével fogok betakarni, és eltörlöm e sokféle színt. Nem marad meg csak az, ki az Enyémet választotta, ki megtisztult minden mástól! Ó, hanyagság gyermekei! Ne a halandó uralmat szeressétek, s szívetek ne annak örüljön. Olyanok vagytok, mint a gyanútlan madár, mely bizakodva dalol az ágon, míg a zsákmányra vadászó Halál hirtelen porba nem ragadja, s nyoma sem marad dallamnak, formának és színnek. Vigyázzatok hát, vágy rabszolgái! Ó, szolgálóm fia! Mindeddig szavakkal adatott az útmutatás, de most a tettek beszélnek. Most mindenkinek tiszta és szent cselekedeteket kell felmutatni, mert akárkié a szavak birodalma, de az ilyen tettek csak a Mi szeretteinktõl jönnek. Szívvel és lélekkel azon igyekezz hát, hogy tettekkel különböztesd meg magad. Ezt tanácsoljuk neked e szent és ragyogó lapon. Ó, igazság fia! Éjnek idején a halhatatlan Szépség megtért a hĂ»ség smaragd magaslatáról a Sadratu'l-Muntaha (soha vissza nem térés) fájához, és olyan keservesen zokogott, hogy az égi seregek és a mennyek lakói is megsiratták panaszát. Ekkor elhangzott a kérdés: miért e sírás és jajgatás? Ă• pedig így felelt: parancs szerint, várakozással telve álltam a hĂ»ség dombján, s mégsem ért el hozzám a hĂ»ség illatának egyetlen lehelete sem a föld lakóitól. Majd visszatérve láttam, hogy a szentség galambjai a föld kutyáinak karmai közt vergõdnek. Erre az ég Angyala leplezetlenül és ragyogón elõsietett tikos rejtekébõl, s neveiket kérdezte. Minden név elhangzott, kivéve egyet. Mikor kérlelésre annak elsõ betĂ»je kimondatott, a mennyei termek lakói elõsiettek dicsõ hajlékukból. A második betĂ»re mind a porba vetették magukat. Ebben a pillanatban felhangzott a szó a legbensõbb szentélybõl: Eddig, és ne tovább! Valóban, tanúskodunk arról, amit tettek és még most is tesznek. Ó, szolgálóm fia! Kortyolj az isteni titkok italából, melynek forrása az Irgalmas ajkáról fakad, s az isteni Ige hajnalhasadása tárja eléd a bölcsesség napjának leplezetlen ragyogását. A szív tiszta talajába vesd el isteni bölcsességem magvait, s öntözd azokat a bizonyosság vizével, hogy a tudás és bölcsesség jácintjai frissen és zölden hajthassanak ki a szív szent városából. Ó, vágy fia! Meddig szárnyalsz még a szenvedély birodalmában? Azért adtam neked szárnyat, hogy a titokzatos szentség magasába röppenj, nem pedig a sátáni képzelet régióiba. FésĂ»t is adtam, hogy elsimíthasd holló fürtjeimet, nem pedig, hogy megsebezd vele torkomat. Ó, szolgáim! Ti vagytok Édenkertem termõfái: teremjetek hát értékes, jó gyümölcsöket, melyek magatoknak s másoknak is hasznára válnak. Mindenki számára kötelezõ, hogy mesterséget tanuljon és munkálkodjon, mert ebben rejlik a gazdagság titka, ó értelmes emberek! Mert munkátoktól függ az eredmény, s Isten kegyelme így lesz teljes számotokra. TĂ»zre való az olyan fa, mely nem terem gyümölcsöt. Ó, szolgám! A legalantasabb ember a földön az, ki nem terem gyümölcsöt. Az ilyen ember bizony halottnak számít, sõt, elõbbrevalók a halottak Isten szemében, mint az ilyen tétlen, hitvány lelkek. Ó, szolgám! A legjobb ember az, aki munkával keresi kenyerét, s abból tartja fenn magát és övéit, Isten szeretetébõl, Ki minden világok Ura. A titokzatos és csodálatos Menyasszony, kit eddig szavak leple takart, Isten kegyelmébõl és égi jótéteményébõl most láthatóvá vált, és napnál fényesebben ragyog az Imádott szépségének fényénél. Tanúskodom róla, ó barátaim, hogy a jótétemény teljes, az ígéret beteljesült, a bizonyság tökéletes, az eredmény nyilvánvaló. Mutassátok meg hát, mit igyekeztetek elérni a világi dolgoktól való elfordulásotok során. Így adatott meg az isteni kegy teljessége számotokra, az ég és föld lakóinak Dicsértessék Isten, a Mindenség Ura! Forrás: www.bahai.hu |
