Patanjali Ananta, aki a mitológia szerint, az ezerfejĂť kígyóisten Shésa megtestesülése a klasszikus korban (kb. i.e. 100-i.sz. 500 között) élt, és alkotta meg a Jóga Szútrákat, mely a jógikus irodalomban mind a mai napig az egyik legkiemelkedĂľbb alapmĂťnek számít.

A szútrákban Patanjali a Rádzsa Jógát útját a következĂľ 8 lépcsĂľ szerint határozza meg:

1. Jama – az erkölcsi elvetés elvei
2. Nijama – az erkölcsi elfogadás elvei
3. Asana – a testgyakorlatok végzése
4. Pranajama – a légzés uralma
5. Pratjahara – érzékek feletti kontroll megszerzése
6. Dharna – kontempláció
7. Dhjana- koncentráció
8. Samadhi – meditációs állapot

Jógikus életben való létezés, mindezek együttes gyakorlatát és megélését jelenti.

Általában az emberek elsĂľnek a fizikai gyakorlatokkal ismerkednek meg, mert a test egyértelmĂť jelzései adják tudtunkra változtatni szükséges az életünkön. Vagy azért, mert itt-ott fáj, kényelmetlenségek nehezítik a napokat, esetleg komolyabb mozgásszervi problémákkal küzdünk, eddigi életvitelünk betegségeket okozott, vagy egyszerĂťen nem érezzük jól magunkat a bĂľrünkben, romlik teljesítményünk és teherbírásunk.

Haladva a gyakorlás útján az elszánt törekvĂľ, mind nagyobb tudatosságra tesz szert, testi-lelki-szellemi határait, lehetĂľségeit, igényeit, viszonyait és hozzáállását tekintve. S, ahogy önmagát szemléli, idĂľvel észreveszi, hogy mindennapjaiban is egyre tudatosabbá válik önmaga és környezetének tapasztalásában.

A jóga elsĂľ két tagja ekkor kap elĂľször teret. Mivel szelíd szemlélĂľdésben, mások megértése, s minden történés által bennünk kiváltott reakció gyökerének felfedezése, ami lehetĂľségként tĂťnik fel, hogy újabb dolgot értsünk meg magunkban, válik céllá. Az ily módon élt élet magában hordozza, hogy az erkölcsi elvetés és elfogadás elvei maguktól ébredjenek bennünk. A meghatározott részek, mely bennük foglaltatnak egymással is szoros összefüggésben állnak és érdemes úgy elgondolkodni rajtuk, hogy valóban megértsük tartalmukat, s viszonyaikat. A jama-nijama elveken végzett meditáció, és az általuk vezetett élet felszabadít a kötöttségek alól, s kioldja a belsĂľ konfliktusok görcseit. DerĂťs nyugalmat teremt, melyben képessé válunk a külsĂľ ingerek és impulzusok tiszta befogadására. Patanjali azért is emelte Ăľket az elsĂľ két helyre, mert ha a világhoz való viszonyban megtisztultunk, könnyebben és Ăľszintébben tudunk magunkkal is szembe nézni, de mivel a világ bennünk születik, olyan, amilyennek eddigi tapasztalataink láttatják velünk, valójában ez fordítva is igaz.

A híd, lélek és a test között a pranajama gyakorlata, ez a jóga negyedik teste. A légzés szerepe egyértelmĂťen fontos jelentĂľségĂť. A légzés kihat a belsĂľ szervek mĂťködésére, a szervezet általános állapotára, alapmĂťködési rendszerekre, a mentális folyamatokra. Tehát a nélkül is érdemes végezni Ăľket, hogy mélyebb tartalmakat fedeznénk fel, spirituális vonatkozásait megismernénk, pusztán egészségünk javítása, segítése érdekében.

A lélegzet figyelése segíti a koncentráció fejlesztését, s megtanít mint egy tanú szemével nézni csak az eseményeket, s útján belsĂľ csendesség, elmélyülés és békesség jár. Mikor megfigyeljük mĂťködését, észrevehetjük, hogy benne sokkal több történik, mint a levegĂľ nyugodt áramoltatása. A testben keringĂľ prána áramlására vannak hatással a légzĂľgyakorlatok, melyek befolyásolják a belsĂľ folyamatokat. Légzésünk minĂľsége és milyensége rengeteg információt tartalmaz rólunk. Gondoljunk csak bele, egy-egy szituációban például félelem vagy ijedtség esetén hogyan változik. Mikor aggódunk, vagy izgatottak vagyunk, hogyan alakul át ritmusa, mélysége és ez mit mutat meg önmagunknak önmagunkról. Ha megismerjük ezeket a folyamatokat képessé válunk általuk a változást tudatosan elĂľidézni.

A következĂľ 4 angát belsĂľ, vagyis antar-angáknak is szokták nevezni (az elsĂľ négy a külsĂľ, vagyis bahír-anga közé tartozik), mivel bennük már kimondottan a belsĂľ érzékelés, és tapasztalás válik hangsúlyozottá. Talán a pranajama, mint az a bizonyos híd, vezet át a külvilágban való megnyilvánulásból és fejlĂľdésbĂľl a lelki utakra a külsĂľ és belsĂľ angák között.

A jóga ezen tagjai a meditációs gyakorlat lépcsĂľfokai. A külvilág felé forduló és onnan érzeteket közvetítĂľ érzékszervek visszavonásával a horgonyokat felvonjuk, mik a világhoz kötnek, s ekkor az elme nyitottá és befogadóvá válik, teret kapnak belsĂľ folyamataink a kiteljesedésre. Gyakorlás által képessé válunk a megkülönböztetésre, s ez az élet minden területének újfajta szemlélését jelenti. Elválasztani a fontosat a lényegtelentĂľl, a helyest a helytelentĂľl, a hasznosat a feleslegestĂľl, már önmagában is olyan képesség, mellyel sok energiát nyerhetünk magunknak és felesleges stressz helyzeteket kerülhetünk el. Önmagunkra vetítve pedig elengedhetjük a régi berögzültségekbĂľl táplálkozó kötöttségeket.

A meditációs gyakorlat célja a meditációs állapot, vagyis a szamadhi elérése. Ekkor önmagunkra ismerve meglátjuk a körülöttünk táncoló világ jelenség természetét és a hozzá való viszonyunk által teremtett dolgok mögött a valódi valóságot, s hogy minden különbség valójában önmagát különbözĂľképp feltüntetett egység.

A jóga nagyszerĂť öröksége az embernek. KülsĂľ belsĂľ folyamatai átalakítják a tapasztalás és megnyilvánulás képességeit. Akár elmerülünk a mögötte húzódó mesés történelemben, és mély filozófiai tanításaiban, akár nem, a jógában önmagától fejlĂľdĂľ tudatosság az élet pillanatait, az örökkévalóságba emeli, s gyakorlóját boldog élet minĂľségi megéléséhez segíti.

Om Shanti

 

SzerzĂľ: Kupi Regina - jóga tanár
www.antarmauna.hu