 Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bĂ»nbánatra térés legyen (Mt 4,17). - Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bĂ»nbánat szentségi gyakorlására, azaz a bĂ»nvallásra és a jóvátételre, ami a papok közremĂ»ködésével történik.
- De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belsõ bĂ»nbánatra, mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsõleg a bĂ»nös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet.
- Ez a gyötrõdõ küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyĂ»löli vétkes önmagát (ez az igazi belsõ bĂ»nbánat), vagyis a mennyek országába való bemenetelig.
- A pápa nem akar senkit mentesíteni és nem is mentesít a jóvátevõ bĂ»nhõdéstõl, hanem csak attól, amit saját illetékességében vagy az egyházi jogszabályok szerint maga rótt ki.
- A pápa nem bocsáthat meg másként egyetlen vétket sem, csak azáltal, hogy azt Istentõl megbocsátottnak jelenti ki és fogadja el. Viszont kétség kívül megbocsáthatja az õ számára fenntartott eseteket: ezek semmibevétele esetén a vétkesség kétség kívül megmarad.
- Isten senkinek nem bocsátja meg vétkét anélkül, hogy egyszersmind alá ne vetné a megalázkodót mindenben a helyette eljáró papnak.
- A bĂ»nbánati egyházjogszabályok csak az élõkre érvényesek, és azok szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni.
- Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által, mikor (a pápa) a rendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a szükséghelyzetet.
- Képzetlenül és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól egyházjogszabály szerinti bĂ»nbánati teljesítményt követelnek a purgatóriumban.
- Bizonyosnak tĂ»nik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti jóvátevõ bĂ»nhõdést át lehet változatni purgatóriumbeli bĂ»nhõdésre, akkor hintették el, mikor a püspökök aludtak.
- Régente az egyház által meghatározott büntetéseket nem a feloldozás után, hanem a feloldozást megelõzõen szabták ki, hogy ezzel próbára tegyék a töredelem õszinte voltát.
- A haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi szabályok számára már halottak, joggal illeti meg õket az azoktól való feloldás.
- A haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlensége szükségképpen nagy félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél tökéletlenebb volt.
- Ez a félelem és borzadás magában is elég (hogy mást ne mondjak) a purgatóriumi szenvedést elõidézni, mivel a reménytelenség borzalmával határos.
- Láthatjuk, hogy a pokol, a purgatórium és menny úgy különbözik egymástól, mint reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság.
- Látható, hogy a lelkeknek a purgatóriumban arra van szükségük, hogy mind félelmük fogyjon, mind szeretetük szaporodjék.
- Nem látszik bizonyítottnak sem érvekkel sem szentírási helyekkel, hogy (a purgatóriumban lévõ lelkek) kívül lennének a szeretetet kiérdemlõ vagy azt fokozó állapoton (Isten irgalmán).
- De az sem látszik bizonyítottnak, hogy legalábbis mindnyájan biztosak és biztonságban vannak boldogságra jutásuk felõl, jóllehet mi ebben teljesen bizonyosak vagyunk.
- Tehát a pápa a minden bĂ»nhõdés teljes elengedésén nem egyszerĂ»en minden bĂ»nhõdés elengedését érti, hanem csak az általa kiróttét.
- Tehát tévednek azok a búcsúhirdetõk, akik azt mondják, hogy a pápa bĂ»nhõdés elengedése ez embert minden bĂ»nhõdéstõl feloldja és megmenti.
- Éppenséggel semmit nem enged el a purgatóriumban levõ lelkeknek, amit ebben az életben kellett volna az egyházi jogszabályok szerint teljesíteniük.
- Ha valaki egyáltalán megkaphatja minden bĂ»nhõdése valamilyen elengedését, akkor biztos, hogy ezt csak a legtökéletesebbek kaphatják meg, tehát igen kevesen.
- Természetesen az emberek legnagyobb részét becsapják, amikor nagy hanggal, minden megkülönböztetés nélkül ígérik meg nekik a bĂ»nhõdés feloldását.
- Amilyen hatalma van a pápának a purgatórium felett, ugyanolyan hatalma van bármely püspöknek vagy lelkésznek a maga püspökségében, illetve gyülekezetében.
- Nagyon jól teszi a pápa, hogy a (purgatóriumban lévõ) lelkeknek nem a kulcsok hatalmával ad elengedést, (amivel (ott) nem rendelkezik), hanem közbenjáró könyörgés által.
- Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.
- Csak annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenõ pénz által nagyra nõhet a haszonlesés és a kapzsiság. Az egyház közbenjáró szolgálatának eredményessége azonban egyedül Isten jótetszésétõl függ.
- Ki tudja, hogy vágyódik-e minden purgatóriumban lévõ lélek arra, hogy õt onnan kiváltsák? A legenda szerint sem Szeverinusz, sem Paszkálisz (pápák) nem igényelték ezt.
- Senki sem biztos a maga töredelmének valódisága felöl, még kevésbé a következmény: a teljes elengedés felõl.
- Amilyen ritka az igazán bĂ»nbánó ember, épp olyan ritka az igazán elengedést nyerõ, vagyis nagyon ritka.
- Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában.
- Nagyon kell óvakodnunk azoktól, akik azt mondják, hogy a pápának azok az elengedései (azaz búcsúi) Istennek ama fölbecsülhetetlen ajándék, amely által rendbe jön az ember dolga Istennel.
- Ugyanis a búcsúnak ez a kegyelme csak a bĂ»nbánat szentségével (és) ember által kiszabott jóvátevõ bĂ»nhõdésre vonatkozik.
- Nem keresztyénséget prédikálnak, akik azt tanítják, hogy aki lelkeket akar kiváltani vagy gyónási kiváltságot vásárolni, annak nincs szüksége töredelemre.
- Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bĂ»nhõdésnek és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is.
- Aki csak igazi keresztyén, akár élõ, akár halott, az részese Krisztus és az anyaszentegyház minden kincsének, s ezt Isten adta néki, búcsúcédula nélkül is.
- A (bĂ»nhõdés) pápai elengedését és a (kegyelemben) részesítést mégsem szabad semmiképpen sem megvetni, mert az (mint mondtam) az isteni elengedés kinyilvánítása.
- A legképzettebb teológusnak is igen nehéz egyszerre megtapasztalnia a nép elõtt a bõséges búcsút és az igaz töredelmet.
- Az igazi töredelem keresi és szereti a bĂ»nhõdést, viszont a búcsú bõsége elkényelmesít és a bĂ»nhõdést gyĂ»löletessé teszi, legalábbis esetenként.
- Óvatosan kell az apostoli (azaz pápai) búcsút prédikálni, nehogy a nép félreértse és elébe helyezze azt a szeretet jócselekedeteinek.
- Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa véleménye szerint a búcsúvásárlás semmilyen tekintetben nem állítható egy sorba az irgalmasság cselekedeteivel.
- Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy jobb dolgot tesz, aki a szegénynek ad, vagy a rászorulónak kölcsönöz, mint hogyha búcsút vásárol.
- Ugyanis a szeretet cselekedete által nõ a szeretet és javul az ember, de a búcsú által nem lesz jobb, csak a bĂ»nhõdéstõl mentesebb.
- Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és azt elhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg, hanem Isten rosszallását.
- Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy - hacsak nem dúskálnak a fölöslegben - mindazt, ami az élet fönntartásához szükséges, tartsák kötelességüknek házuknépe javára fordítani és semmiképp se pazarolják búcsúkra.
- Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a búcsúvásárlás nem parancsolat, hanem szabad döntés dolga.
- Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa a búcsúban való részesítéssel inkább az õérte való áhítatos imádkozást akarja elérni sem mint a készpénzt, mert az elõbbire nagyobb szüksége van.
- Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa búcsúi akkor hasznosak, ha nem beléjük vetjük bizalmunkat. Viszont nagyon ártalmasak, ha általuk elvész az istenfélelmünk.
- Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy ha a pápa tudna a búcsúhirdetõk zsarolásairól, azt akarná, hogy inkább égjen porig Szent Péter bazilikája, mint azt, hogy juhainak bõrébõl, húsából és csontjából épüljön fel.
- Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa, ha szükséges volna, kész lenne (ahogy illik) még Szent Péter bazilikájának eladása árán is saját pénzébõl segíteni azokat, akiknek legtöbbjétõl némely búcsúhirdetõk kicsalják a pénzüket.
- Hiábavaló a búcsúcédulák alapján bízni az üdvösségben, még ha a búcsúmegbízott, sõt akár a pápa a saját lelkével kezeskednék is érte.
- Krisztus és a pápa ellenségei azok, akik a búcsú hirdetése miatt Isten igéjét más templomokban teljesen elnémítják.
- Jogsérelem éri Isten igéjét, ha ugyanabban a prédikációban ugyanannyi vagy több idõt szentelünk a búcsúnak, mint Isten igéje hirdetésének.
- A pápa gondolata szükségképpen az, hogy ha a csekély értékĂ» búcsút egy haranggal, egy díszfelvonulással és egy szertartással ünneplik, akkor az evangéliumot, ami a legnagyobb dolog, száz haranggal, száz díszfelvonulással, száz szertartással kell hirdetni.
- Az egyház kincse, amelybõl a pápa a búcsú nincs eléggé megnevezve, és Krisztus nép is ismeri azt.
- Nyilvánvaló, hogy itt nem mulandó javakról van szó, mert azokat sok egyházi szónok nem egykönnyen osztogatja, hanem inkább gyĂ»jti.
- De nem is Krisztus és a szentek érdemeirõl van szó, hiszen azok mindenkor, a pápa közremĂ»ködése nélkül is, munkálják a belsõ ember számára a kegyelmet, a külsõ ember számára pedig a keresztet, a halált és a poklot.
- Szent Lõrinc ugyan azt mondta, hogy az egyház kincse a szegények, de õ korának szokásos kifejezésével élt.
- Nem vakmerõség kimondani, hogy az egyház kincse: az egyház kulcsai (melyeket Krisztus érdeméért kapott).
- Világos ugyanis, hogy a bĂ»nhõdés elengedésére és a (meghatározott) esetekre (vonatkozóan) elegendõ a pápának a saját hatalma.
- Az egyház kincse valójában Isten dicsõségének és kegyelmének szent evangéliuma (örömhíre). De ezt méltán igen gyĂ»lölik, mert elsõkbõl utolsókká tesz.
- De ezt méltán igen gyĂ»lölik, mert elsõkbõl utolsókká tesz.
- A búcsúk kincsét viszont igen kedvelik, mert utolsókból elsõkké tesz.
- Az evangélium kincse olyan háló, amellyel egykor az anyagi javak embereit halászták.
- A búcsú kincse pedig olyan háló, amellyel ma az emberek anyagi javait halásszák.
- A búcsú, amirõl a búcsúhirdetõk azt hirdetik, hogy a legnagyobb áldás, - valóban az, de a kereset szempontjából.
- Valójában azonban a búcsú az Isten kegyelméhez és a kereszt jóságához mérten a legeslegkisebb dolog.
- A püspökök és a lelkipásztorok (jogilag) kötelesek az apostoli búcsú hirdetõit teljes tisztelettel fogadni,
- arra, hogy ezek ne a maguk álmait hirdessék a pápa megbízása helyett.
- Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot érdemel,
- de áldott, aki gondosan eljár a búcsúhirdetõ szavainak önkénye és önfejĂ»sége ellen.
- Ahogy a pápa is joggal sújt le villámával azokra, akik a búcsú ügyben bármi módon csalást követnek el,
- de sokkal inkább készül villámával lesújtani azokra, akik a búcsúk ürügyén a szent szeretet és a való igazság kijátszásán mesterkednek.
- Ă•rültség azt vélni, hogy a pápai búcsúk akkorák, hogy feloldozhatják az embert, még ha valaki képtelenséget mondva - az Istenszülõ (Máriát) erõszakolta volna is meg.
- Ellenkezõleg azt állítjuk, hogy a pápai búcsúk a vétkesség tekintetében a búcsú alá esõ legkisebb bĂ»nöket sem vehetik el.
- Az a szóbeszéd, hogy maga Szent Péter sem adhatna nagyobb kegyelmet, ha õ volna most a pápa - káromlás Szent Péter és a pápa ellen.
- Ellenkezõleg azt állítjuk, hogy neki is és bármelyik pápának is nagyobb erõi vannak, tudniillik az evangélium, a gyógyítások kegyelmi ajándékai stb. 1Korinthus 12,9-10. szerint.
- Káromlást szól, aki azt állítja, hogy a pápai címerrel ellátva felállított kereszt felér Krisztus keresztjével.
- Számot fognak adni azok a püspökök, lelkészek és teológusok, akik tĂ»rik, hogy ilyesmiket prédikáljanak a népnek.
- A búcsúról való ilyen önkényes prédikálás azt eredményezi, hogy a tudós férfiaknak sem könnyĂ» a pápa tekintélyét megvédeni a rágalmaktól, vagy éppen az egyszerĂ» hívek fortélyos kérdéseitõl.
- Például: Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges szeretetbõl és a lelkek oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték közt a legigazságosabb - ha számtalan lelket kivált a (Szent Péter) bazilika építésére adott szennyes pénzért, ami igen jelentéktelen indíték erre?
- Továbbá: Miért vannak még mindig halotti misék és évforduló ünnepek a lelkekért, és miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik visszavenni a halottakért tett adományokat, ha a kiváltottakért való imádság immár a búcsúcédula révén feleslegessé és jogtalanná vált?
- Továbbá: Miféle újfajta kegyelme Istennek és a pápának az, hogy megengedik, hogy egy istentelen és gonosz ember pénzért kiváltson egy kegyes és istenszeretõ lelket, viszont azt a kegyes és kedves lelket nem váltják ki ingyen szeretetbõl, saját rászorultsága miatt?
- Továbbá: A bĂ»nhõdésre vonatkozó egyházjogi elõírások ténylegesen és mint régóta nem alkalmazottak, magukban érvénytelenek és halottak. Miért történik a tõlük való mentesítés pénzzel, búcsúk engedélyezésével, mintha érvényesek és hatályosak volnának?
- Továbbá: Miért nem építi föl a pápa - akinek vagyona ma felülmúlja a dúsgazdag (ókori) Crassusok kincsét is - Szent Péternek legalább azt az egy bazilikát inkább a maga pénzébõl, mint szegény híveiébõl?
- Továbbá: Mit enged el vagy mit nyújt a pápa azoknak, akik a tökéletes töredelem által jogosultak a teljes elengedésre és (kegyelemben) részesítésre?
- Továbbá: Mibõl lenne nagyobb haszna az egy háznak, mint abból, ha a pápa - amit most csak egyszer tesz meg - naponta százszor osztana elengedést és (kegyelemben) részesítést a hívek bármelyikének?
- Mivel a pápa a lelkek üdvét inkább a búcsúk által keresi, mint a pénz által, miért szünteti meg a már régebben engedélyezett búcsúcédulákat és búcsúkat, mikor azok ugyanolyan hatásosak?
- Ha az egyszerĂ» híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát ellenségeik elõtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné tesszük.
- Ha tehát a búcsúkat a pápa lelkületének és gondolatának megfelelõen hirdetnék, könnyĂ» volna felelni mindezekre (a kérdésekre), sõt fel sem merülnének.
- Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: "Béke, béke." - de nincs béke! (Ezékiel 13,10.16).
- Tegyék jól a dolgukat azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: "Kereszt, kereszt!" - de nincs kereszt!
- Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bĂ»nhõdésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek,
- és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22).
Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (1 Kor. 3:11.)
S.D.G.
Írta és közzétette: LUTHER MÁRTON (1483-1546) német reformátor 1517. október 31-én Wittenbergben, a vártemplom kapujára szögezve.
Magyar nyelvre fordította: dr. Zsigmondy Árpád latinból két korábbi fordítást is (Takács János 1937, Soproni Líceum 1995) felhasználva. Megjelentette 1996-ban L. M. halálának 450. évfordulója alkalmából az Evangélikus Országos Múzeum és a Huszár Gál Papír- és Könyvesbolt Budapesten. |
