Õsök üzenete |
2008.09.22. ![]() Egyre többen keresik azt a kis szigetet, ahol megnyugodni, ellazulni tudnak, kifújni a gõzt, s ha ezt meg is találják, sajnos újra kezdõdik a hétköznapi taposómalom, a mókuskerék. Nyughatatlanul keresünk valami szépet, jót, keressük a legjobb kapcsolatot, állást és azt hisszük, ha megleljük, akkor minden rendben lesz és megnyugszunk. Igen, és ha vágyaink teljesülnek is, csupán az elsõ nézeteltérésig vagyunk boldogok, az elsõ kisebb hibáig érzünk örömet, aztán csalódunk, kiszeretünk, egy másik kapcsolat, egy másik állás, egy jobb és tetszetõsebb után nézünk. Többre és többre vágyunk és így, egyre fájdalmasabbnak éljük meg a hiányainkat. A modern világ azt tanítja, hogy a külsõ dolgok által javíthatunk életünk minõségén. Ezért ha valami nem szolgálja az igényünket lecseréljük egy másikra. A kínálat végtelen, az igény, ami a hiányok nyomában termelõdik óriási, fõként, ha még generálják is... és ebbõl persze nincs hiány! A kielégülés vágya hajt bennünket, de még az sem jár számunkra örömmel, ha beteljesül a vágyunk, ezért aztán, szenvedünk. A jó hír az, hogy az õsi, évezredes múltú testi-lelki-szellemi tanítások - mint a Jóga, a Zen és a Tao segítségünkre vannak abban, hogy növekedjünk, felnõjünk, hogy az életünket mélyebben, együttérzõbben közelíthessük meg. Céljuk, hogy megszabaduljunk a felesleges szenvedésektõl, fájdalmaktól, hogy felfedezzük a lelkünk mélyén szunnyadó valódi lehetõségeinket, rátaláljunk belsõ értékeinkre és kreatívabb, alkotó, gyarapító, gazdagító módon éljünk. Az õsi idõk mestereinek üzenete az összhang, a teljes boldogság: a feltétel nélküli szeretet. Ez a megtapasztalás belsõ, a valódi forrásából merített szavakon túli, melyet megvilágosodásnak, Istennek, Mindenségnek is hívnak. Nem arról van szó, hogy a gyakorlás által megszĂ»nnek a terhek és nem lesznek problémáink, nem lesz felelõsségünk. Ugyan a problémákat megszüntetni nem tudjuk, de megváltoztathatjuk a hozzájuk való viszonyunkat, a hozzáállásunkat. Ez már más, mint a világot és másokat okolni a kellemetlenségeinkért, hiszen megtanuljuk elfogadni, átélni az érzelmeinket, így nem fojtunk el és nem fejezzük ki a negativitást a jól bevésõdött, szokássá vált gépies mintáinkban. Nem az a cél, hogy istenné, vagy istennõvé váljunk, viszont annál inkább munkálkodunk azon, hogy a lelkünk mélyén szunnyadó eredendõen természetes, valódi,tiszta, emberi, teret kapjon és mindennapi életünkben megnyilvánulhasson. Azt követni, amit õseink követtek, nem a könnyebbik utak egyike. Mégis, amit magunkért és másokért, a világért - Magyarországért - tehetünk az az, hogy megtanulunk alkotni, táplálni, építeni, felelõsséget vállalni cselekedeteinkért, érzelmeinkért, hogy megértésben, harmóniában élhessünk egymással, a Földdel és a többi élõlénnyel, õseink mai korunkban felbecsülhetetlen értékĂ» tanításainak üzenetével. Szerzõ: Knolmár Mária (Marica) - a Turiyam Program vezetõje www.turiyam.com |