Körülbelül három hónapja kéthetes idĂľ intervallumokban élem az életem. Szeptember végén indult ugyanis a Szerelem és megvilágosodás címĂť, egy éves találkozó-sorozat, melynek keretében a résztvevĂľkkel kétheti rendszerességgel gyĂťlünk össze, és azon dolgozunk, hogy megtisztítsuk önmagunkban a teret a szerelem számára. Kurzusaimnak nem csak vezetĂľje, hanem résztvevĂľje is vagyok, így rám is nagyon intenzíven hat minden történés. A mostani esetben arra kellett felfigyelnem, hogy kéthetente meghalok és újjászületek. Ez a gyakorlatban úgy jelentkezik, hogy a szerda esti találkozó után néhány nappal keletkezik egy fájdalmas konfliktus, ami néhány napra meggyötör kilátástalanságával. Ahogy tehetetlenségemben feladom az ellenállásomat, lassan megnyílik bennem egy ajtó, ami lehetĂľvé teszi, hogy megérkezzen a helyzetbĂľl fakadó, fontos felismerés. Ekkor derül ki, hogy mely régi mintámat, beidegzĂľdésemet, félelmemet vagy elvárásomat kell elengednem ahhoz, hogy továbbléphessek. Mivel ezek már szerves részeimmé váltak, az elengedés olyan, mintha meghalnék. Régi énem teljesen össze kell törjön ahhoz, hogy megszülethessen az új. Ahogy az újjászületés megkezdĂľdik, egy szeretetteli, békés állapotba kerülök, amit igyekszem a lehetĂľ legmélyebben kiélvezni, mert hamarosan letelik a két hét és kezdhetem elölrĂľl …

Amikor errĂľl elĂľször írtam a hírlevelemben, több visszajelzést is kaptam – mindet olyanoktól, akik hasonlókat élnek át. SĂľt, egy barátnĂľm úgy fogalmazott, vele nem kéthetente, hanem kétnaponta történik ez, és – lévén asztrológus – hozzátette, hogy a csillagok állása szerint ez a folyamat 2010 februárjától tovább gyorsul.

Úgy tĂťnik tehát, nincs menekvés, abba kell hagynunk a ragaszkodást. A világ – és benne mi is – oly mértékben változik, hogy egyszerĂťen a saját dolgunkat nehezítjük meg, ha nem mozgunk az áramlással, nem engedjük el, ami menni akar, és nem teremtjük meg a teret saját megújulásunknak.

Néhány napja azonban egy még furcsább folyamatra figyeltem fel. Az elmúlt két hétben ugyanis "nem történt semmi". Béke van.  Béke van bennem és körülöttem. Gyanút fogtam. Valamit rosszul csinálok? Abbamaradt a fejlĂľdésem? Hová tĂťnt a félelem és az idegeskedés? Hol a gyötrĂľdés? Most mihez kezdjek? MibĂľl tanuljak? Nincs több feladat? Szinte pánikba estem, annyira ismeretlen volt ez az állapot.

Aztán rájöttem. Néhány napja ugyanis elolvastam egy cikket arról, hogy létezik még egy elengedni való: a dráma. Amikor drámává növesztünk egy helyzetet, jól szórakozunk. EbbĂľl érezzük, hogy fontosak vagyunk, hogy zajlik körülöttünk az élet. Ha nincs dráma, unatkozni kezdünk. A dráma az, ami meghatároz minket, amibĂľl tudhatjuk, hogy kik vagyunk, hogy milyenek vagyunk. Ráadásul gyakran olyasmibĂľl alakul ki a dráma, amihez szinte semmi közünk, mert olyasminek a megváltoztatására törekszünk, ami nem a mi dolgunk.

Amikor a drámák elmúlnak, elbizonytalanodunk. Hiszen ki vagyok én a drámáim nélkül? Ezt éltem át, amikor észrevettem, mennyire légüres térbe kerültem. Pedig semmi mást nem tettem, csak kifejeztem az alábbi szándékomat: Végeztem a drámákkal. Élni, tapasztalni, teremteni akarok. Többé nincs szükségem a drámákra. A szenvedés helyett az örömöt választom.

Amikor a megújulás szándékával elengedünk valamit, fel kell készülnünk arra, hogy ez valódi, erĂľteljes változást jelent. A felszabadultság érzését követheti egyfajta légüres tér megjelenése, amikor nagy a kísértés, hogy visszatérjünk a régi mintához. Velem is megtörtént: ma már sírtam egy sort; igazán nem volt oka, de valószínĂťleg még visszavágyom régi, megszokott, ismerĂľs drámáimhoz – Ăľket siratom. Ám kitartok, mert tudom, hogy ebben az "ürességben" végre megnyilvánulhat valódi lényem, és ez a folyamat vezet ahhoz az örömteli élethez, amire vágyom.

Az alábbiakban egy rövid meditációt találsz, melynek segítségével elengedhetsz néhány fölöslegesen cipelt terhet, néhány idejétmúlt drámát. Talán te másként vagy vele, velem azonban gyakran megtörténik, hogy amikor elolvasok egy ilyen cikket, fellelkesülök, és ha van benne egy jóféle gyakorlat, akkor elhatározom, hogy ma este vagy holnap találok rá egy megfelelĂľ idĂľpontot, elcsendesülök, és mindenképpen elvégzem. Ám leggyakrabban abban a pillanatban elfeledkezem róla, ahogy leteszem a kezembĂľl a magazint. Ezért, ha van, amit szeretnél elengedni, akkor arra kérlek, hogy az alábbi néhány perces folyamaton most azonnal vezesd végig magad – hidd el, ez a legalkalmasabb pillanat.

Vegyél két mély lélegzetet, és fordítsd a figyelmedet befelé. Képzelj el magad elĂľtt egy lágyan csörgedezĂľ kis patakot, és ülj le a partján, közvetlenül a víz mellett. Üldögélj csöndben és figyeld a víz áramlását. Válj eggyé ezzel az áramlattal. Lélegezd bele magad.

Vannak dolgok, amiket nem tudunk megváltoztatni, bármilyen kitartóan próbálkozunk; bármilyen kétségbeesetten szeretnénk megmenteni, helyrehozni vagy megoldani bizonyos helyzeteket; bármilyen Ăľszinte is az odafordulásunk; bármilyen mélységes is a szeretetünk. Vannak olyan terhek, melyeket nem dolgunk hordozni: a döntéseit valakinek, akit szeretünk; a barátnĂľnk hangulatváltozásait; a munkatársunk függĂľségét; kamasz gyermekünk vívódását; egy rokonunk depresszióját; az élet változó természetét; a múlt hullámvölgyeit; a jövĂľ ismeretlenségét.

Bölcsen tesszük, ha elengedjük e terheket, ha beleeresztjük Ăľket az élĂľ víz áramlásába, ha odaadjuk Ăľket az élet áramlatának. Ahogy eszedbe jut egy helyzet, valami, ami aggaszt, egy ember vagy egy kapcsolat, amelyet nem tudsz megváltoztatni, szíved csendjében egyenként nevezd meg, majd engedd bele Ăľket a patakba. Szabadulj meg a terhektĂľl, amelyeket nem neked kell hordoznod.

Belégzésre – Odaadom a ... (nevezd meg),
Kilégzésre -  az élet bölcs áramlatának.

Ahogy felhagyunk hiábavaló kísérleteinkkel, hogy megváltoztassuk a dolgokat, amikre nem lehetünk hatással, hatalmas energiák szabadulnak fel, melyet  arra fordíthatunk, amit viszont képesek vagyunk megváltoztatni.

A forrás most azt kéri tĂľled, hogy vállalj teljes felelĂľsséget az életedért. Ott van benned a szükséges bátorság ahhoz, hogy elindulj, kezdeményezz, és tovább lépj a kapcsolataidban, a munkádban és a világban. Nyúlj bele a vízbe, és vedd magadhoz a bátorságot, hogy megváltoztasd mindazt, amire képes vagy, miközben szíved meghittségében megnevezed Ăľket: hogy kialakítsd a saját életedet; hogy egy rég eltemetett alkotói vágyad figyelmet kapjon; hogy létrehozd a számodra megfelelĂľ kapcsolatokat; hogy véget vess egy energiarabló barátságnak; hogy felelĂľsséget vállalj szükségtelen viselkedésmintáidért.

Belégzésre – Magamhoz veszem a bátorságot, hogy … (nevezd meg).
Kilégzésre – A saját nevemben cselekszem.

Elmélyülésedet zárd azzal, hogy az alábbi megerĂľsítést szövöd bele a légzésbe :

Belégzésre – Mindenem megvan ahhoz, hogy
Kilégzésre – belsĂľ életem gazdagságából megteremtsem, amire vágyom.

SzerzĂľ: Sarkadi Krisztina
www.igazabolszerelem.hu