"A szájpadlás tövénél a parancs centruma felett van az ezerszirmú lótusz. Itt a Brahmarandhra tövénél végzõdik a finom test központi idege, a Szusumná."
"A szájpadlás felett van az ezerszirmú isteni lótusz, a Megszabadulást Adó; ez a testen kívül áll és Világegyetemnek mondják. Kailásának nevezik azt, ahol az Akula nevû, hanyatlástól és fejlõdéstõl mentes halhatatlan nagy isten lakozik."
"Ezen a Kailása nevû helyen lakik a Legfelsõbb Megkülönböztetés hattyúja. Aki elméjét az ezerszínû lótuszra rögzíti annak számára minden szenvedés véget ér. Megszabadul a haláltól,
halhatatlanná válik."
"A Jógi folyamatosan issza az ambróziát mely ebbõl a lótuszból folyik. Legyõzvén a halált és a Természetgyökerét, halhatatlanná válik. Itt, a feltekeredett energia, a Kundaliní-Sakti, amely Méh (Kula) néven is ismert, feloldódik. A négyszeres megnyilvánulás ezután visszaszívódik a Legfelsõbb Lénybe."

A hetedik csakra és hozzárendelései

Szín: ibolyakék, de fehér és aranyszínû is lehet.

Szimbóluma: ezerszirmú lótuszvirág.

Alapelv: a tiszta lét.

Hozzárendelt testrész: a nagyagy.

Hozzárendelt mirigy: tobozmirigy (epiphizis).
A tobozmirigy funkciója nem egyértelmûen tisztázott tudományosan. A legvalószínûbb, hogy az egész szervezetre hatással van. Ha ez a mirigy hibásan mûködik, idõ elõtti nemi érettség alakulhat ki.

Asztrológiai hozzárendelések:
Bak/Szaturnusz: belsõ látás, a fontos dolgokra való koncentrálás, az anyag isteni fénnyel való átitatása.
Halak/Neptunusz: a korlátok feloldása, odaadás, eggyé válás.

A hetedik csakra feladata és mûködése

A korona-csakra az emberben a legfelsõbb rendû tökéletesség székhelye. A hagyományos írásokban a fej felett lebegve ábrázolják. A szivárvány minden színében megjelenhet, de az uralkodó színe mégis az ibolyakék. A külsõ csakralevelek kilencszázhatvan sziromból állnak. Belül két virág található tizenkét szirommal, amelyek fehér, aranyfénnyel átitatott színben ragyognak. Mint ahogy a színskála minden színe a fehérben egyesül, úgy egyesülnek az alsóbb csakrák energiái a legfelsõ csakrában. A korona-csakra jelenti az összes csakra energiáinak forrását és kiindulópontját. A hetedik csakrán keresztül állunk összeköttetésben a tulajdonság nélküli és alakot nem öltött isteni lénnyel, ugyanakkor ez a csakra láthatatlanul magában hordozza az összes létezõ formát és tulajdonságot.

Ez a hely az igazi otthonunk. Innen indul nagy utazásunk az életbe, és fejlõdésünk végén ugyanerre a helyre érkezünk vissza. Itt élünk, és itt éljük meg önmagunkban Istent, itt egyesülünk az isteni eredettel, amelytõl származunk. Saját energiamezõnk beleolvad az univerzális energiamezõbe. A fejtetõ-csakrán át sikerül tökéletesen megértenünk azt, amit korábban értelmileg, majd késõbb intuitív módon fogtunk fel. A korona-csakra segítségével szerzett ismeretek szintje jóval meghaladja a "harmadik szem" által szerzett ismeretek szintjét, mivel az érzékelés tárgyától már nem vagyunk elszakítva. A teremtés különbözõ megnyilvánulási formáit éljük át, amelyek közé például a testünk is tartozik, mint az isteni tudat alkotása, amely isteni tudattal egyek vagyunk.

A legfelsõbb rendû csakránk tökéletesítését nagymértékben segíti az ibolyakék szín, amely a meditáció és az odaadás színe. Amíg a hat alsó csakra aktivizálásában mi is aktívan közremûködhettünk, a hetedik csakra esetében csak megnyílhatunk és az energiák szállítóivá válhatunk. A hetedik csakra kiteljesedésével a többi csakrában az utolsó gátak is feloldódnak és energiáik a legmagasabb frekvenciákon sugároznak. Minden egyes csakra az isteni lét egy meghatározott síkját tükrözi vissza és ezáltal a rendelkezésére álló legmagasabb erõt juttatja kifejezésre. A korona-csakra akkor végezte be tökéletesen feladatát, amikor a kozmikus energiákat magához vette. Ezek után már csak kifelé sugározza azokat. A "virágkehely" kikerekedik és a fej körül tiszta fénybõl álló koronát alkot.

Harmonikus mûködés

A hetedik csakrában valójában soha nem jönnek létre zárlatok. Ez a csakra csak fejlett, vagy kevésbé fejlett lehet. Amikor a korona-csakra kezd megnyílni, egyre gyakrabban élünk meg olyan pillanatokat, amikor megszûnni érezzük a szakadékot belsõ lényünk és a külvilág között. Tudatunk tökéletesen lenyugszik és megnyílik, s ebben a nyugalomban és csendben saját életünket mint örök érvényû tiszta létet éljük meg, amelyben a dolgok összességükben léteznek.

A korona-csakra folyamatos fejlõdésével ezek a pillanatok szaporodnak majd, egyre világosabbá válnak számunkra, s végül állandó valóságként éljük meg azokat. Ha eljutottunk a fejlettség megfelelõ szintjére, ez a végsõ megvilágosodás hirtelen, egyik percrõl a másikra is megtörténhet, és ezután a fejlõdés folyamata már nem indulhat el visszafelé. Úgy érezzük, mintha hosszú álomból ébredtünk volna fel, és csak most kezdünk igazából a valóságban élni. Az idevezetõ úton egy látszólag üres csatornává változunk, de benne mindenütt az isteni lét áramlott. Végre felfogtuk, hogy egyedül csak a mi létünk az egyetlen állandó valóság. Személyes énünk egyetemes "Énné" alakult át. Cselekedeteinkben az alkotás vágya vezérel bennünket s a belõlünk áradó fény megnyitja az isteni jelenlétet érzékelõ többi lény szívét is.

Ha szeretnénk megtudni valamit, elég, ha figyelmünket arra az egy dologra irányítjuk, mivel minden a bennünk rejlõ, velünk eggyé váló isteni lényben létezik. Minden, amit korábban valósnak tartottunk, puszta illúzióvá foszlik. Ilyenkor éljük a nagy üresség érzését, jóllehet ez az üresség egyben a nagy teljességgel azonos, mivel a maga tiszta esszenciájában ez az élet, és az életnek az isteni esszenciája maga a tökéletes boldogság. Életünknek azokban az éveiben, amikor az életciklusok váltakozása során leginkább nyitottak vagyunk a korona-csakra energiáinak befogadására, a legtöbb esélyünk van arra, hogy az addigi fejlõdésünk keretei között az ismeretek és a tökéletesség legmélyebb formáit fogadjuk magunkba, ami eddig elképzelhetetlennek tûnt a számunkra. Meditáció segítségével és azzal, hogy teljesen átengedjük magunkat Istennek, képesek vagyunk belelátni az isteni eredetbe és megérezni az egység élményét. Használjuk ki ezt a lehetõséget és merüljünk el jobban belsõ világunkban, mint eddig.

Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a csecsemõk kutacsa életük elsõ 9-24 hónapjában még nem nõtt össze. A gyerekek tehát földi életük ezen elsõ idõszakát az osztatlan egység tudatában élik meg.

A tökéletesen zárt hetedik csakra hatásai

Az elõzõ fejezetekbõl megtudtuk, hogy az elsõ hat csakra nyitottsága és harmonikus mûködése az ismeretek, a tapasztalatok és a képességek teljességéhez vezet. Ennek ellenére, ha a hetedik csakránk nem teljesen nyitott, úgy érezzük, hogy el vagyunk szakítva a tökéletes léttõl, s emiatt nem szabadulhatunk meg teljesen a félelmeinktõl. A félelmek hatására a csakrák egyes részeiben megmaradnak a zárlatok. A csakrák nem képesek teljes mértékben kihasználni lehetõségeiket, az egyes energiák pedig nem áramlanak összhangban az alkotni vágyás érzésével, s így nem alakul ki közöttük tökéletes harmónia.

Ha azokban az években, amikor a koronacsakra legjobban fejlõdik (lásd életciklusok), nem nyílunk meg a spirituális igazságok elõtt, könnyen megszületik bennünk a bizonytalanság és a céltalanság érzése. Ezt figyelmeztetõ jelzésként kell felfognunk és még inkább a belsõ világunk felé kell fordulnunk. Valószínû, hogy értelmetlennek érezzük eddigi életünket, és a haláltól való félelem is fontos részévé válhat az érzelemvilágunknak. Ezeket az érzéseket megpróbáljuk elfojtani, s ezért rendkívül aktívvá válunk, újabb és újabb kötelezettségeket vállalunk el, csak hogy nélkülözhetetlenségünket bizonyítsuk. Gyakran elõfordul, hogy ebben a stádiumban az emberek megbetegednek, és pihenésre van szükségük. Ha nem vesszük figyelembe az intõ jeleket, további életünkben fennakadunk a külsõségeken és a saját énünk korlátain.

A hetedik csakra megtisztításának és aktivizálásának lehetõségei

A természet érzékelése

A tér, a határtalanság érzését, a távoli égboltot és saját életünk eseményeinek feldolgozását átélhetjük egy magas hegycsúcson, nem beszélve arról, hogy mindez nagymértékben elõsegíti a korona-csakránk teljes megnyitását.

Hangterápia

A zene formája: a korona-csakra zenéje a csend. A csendben lényünk éber marad és képes felfogni a teremtés egészében hallható isteni hangot, valamint a szeretet és a harmónia erejét, amely jelen van a teremtés minden megnyilvánulásában. De bármilyen más, a csend állapotát elõhívó zene is pozitív hatással lehet a korona-csakrára.

Magánhangzó: a korona-csakrát a hangos "m" hang nyitja meg. Indiában ezt a hangot a magánhangzók közé sorolják. A hangskálán a "H" hangon kell kiénekelni. Olyan ez, mint a határok és rendszerek nélküli lét végtelen összefoglalása. Az osztatlan egységet, a tiszta, alaktalan és határtalan tudatot ábrázolja, amelyben azonban ott szunnyad az összes létezõ forma.
Mantra: OM

Színterápia

Az ibolyakék és a fehér szín segítik legjobban a korona-csakra megnyílását, kiterjedését. Az ibolyakék szín a szellem és a lélek átalakulását támogatja, megnyitja õket a spirituális dimenziók elõtt. Feloldja a korlátokat, s elvezet bennünket a kozmikus egység élményéhez.

A fehér szín magában foglalja az összes létezõ színárnyalatot. Ez a szín egységbe rendezi az élet különbözõ síkjait s megnyitja lelkünket az isteni fénynek, a tudásnak és a gyógyulásnak.

Drágakõterápia

Ametiszt: az aktivitás vörös tüze és az érzékenység, a csend és a tágasság barna fénye az ametisztben új erõben egyesülnek. Az ametiszt nyugalmat sugároz, amelyben feloldódik a félelem és a diszharmónia, valamint sugallja az univerzum erõitõl érkezõ bizalmat és odaadást. Szellemünket a végtelenség világába vezeti, segíti a meditációt, növeli az inspirációt.

Hegyikristály: a hegyikristály a tökéletesség világába vezeti az embert, ahol az élet színes sokasága harmonikusan egyesül egymással. Tisztasággal és fénnyel ajándékozza meg a szellemet és a lelket, segíti a spirituális ismeretszerzést, egyesíti a lelket az "Örök lélekkel". Ennek következtében feloldja a blokádokat és a görcsöket, védelmet és újabb energiát nyújt.

Aromaterápia

Olibánum: nem véletlen, hogy az olibánumfa gyantájából nyert tömjén a vallási szertartások során használt klasszikus füstölõszer. Illatának felemelõ hatása van a szellemre és a lélekre egyaránt. Tisztítja a légkört, háttérbe szorítja a hétköznapi élet problémáit, mélyíti a vallásosság érzését, s a lelket olyan szintre emeli, ahol az isteni fény egyik hordozójává válhat.

Lótusz: a lótuszvirág Keleten mindig is a szépség és a spirituális tökéletesség szimbóluma volt. Gyökerei ugyan az iszapból nõnek ki, de virágai magasan kiemelkednek belõle. Ugyanígy a tökéletes ember is a hétköznapi világban él, de igazi lénye érintetlen marad, és Istennel egyesül. Fény és harmónia árad belõle, szeretetet és örömöt és tudást sugároz a világ felé. A lótuszvirág illata is ezt az üzenetet hordozza magában. Az érzékeny lelket az Istennel történõ egyesülés útjára vezeti.

 

Forrás: Shalila Sharamon, Rejtett energiák, Édesvíz, 1997