Van egy angol mondás, miszerint "Ami nem öl meg, az megerĂľsít.". A családállítások során a betegségek, nehézségek sokszor úgy jelennek meg, mint próbatételek, amiken felülkerekedhetünk. Sorcsapás, ami valójában segítség?

A súlyos betegnek szinte egy halálos ítélettel felér, ha az orvos már csak három hónapot jósol neki. Mit tesz a beteg? Feladja a reményt és várja a halált. Vagy kétségbeesetten harcol ellene, nem hajlandó tudomásul venni, szembenézni a betegséggel. Ahelyett, hogy mozgósítaná a betegségében rejlĂľ erĂľt,ami elvezetheti a lelki (és esetenként a testi) gyógyuláshoz.

A betegség elfogadása nem azonos a passzív beletörĂľdéssel. A Supermant alakító színész egy lovaspóló baleset után bénult le teljesen. Christopher Reeve halála napjáig reménykedett a gyógyulásban, alapítványával támogatta az orvosi kutatásokat. Járni soha nem tudott többé, de mégsem mondhatjuk, hogy a betegség legyĂľzte.

A bennünket ért sorscsapásokra nehéz elĂľször úgy nézni mintha segítséget kaptunk volna a fejlĂľdésünkhöz. ElĂľször inkább a düh és a kétségbeesés lesz úrrá rajtunk. Ha egy ökölcsapással leterít valaki, nem az lesz az elsĂľ mondatunk, hogy "köszönöm a tanítást!" De ami átoknak tĂťnik elĂľször, az áldás is lehet. Azokat az élethelyeteket amikkel szembe kell nézünk - végsĂľ soron - csak magunknak köszönhetjük.

Ezek a próbatételek lelki fejlĂľdésünket segítik, mert "Teher alatt nĂľ a pálma.". Minél inkább a mélybe taszít lelkileg egy betegség valakit, annál inkább képes lesz felfelé törni. Eckhart Tolle tanításait ma milliók ismerik, pedig megjárta a hadak útját, hajléktanként élete csaknem összeomlott. Súlyos betegségétĂľl nem tudott teljesen megszabadulni. Éjszakánként ma is órákat tölt ébren, mert képtelen aludni a fájdalomtól.

Vass Gyula (TĂťzsólyom) egy baleset következtében deréktól lefelé megbénult. Mozgásában korlátozott ugyan, de a lelke és a szelleme szabad. Ez a tragédia segítette hozzá, hogy megtalálja Igazi Énjét és azóta lélekgyógyászként segít a rászorulóknak. Nemrég megjelent könyvébĂľl idézek:

"Mindig az legyen a fontos, hogy segítsd az embereket. Mutasd meg nekik az utat, az utat ami mindenki elĂľtt ott van. Mutass rá, hogy nem kell elpusztítani mindent. Éreztesd mindenkivel az igaz szeretet erejét, mutasd a fényt ami mindenkiben benne van". (Julius Iron: Fényben járok)

Sokan sanyarúnak ítélik helyzetüket: "Csúnyán elbánt velem a sors. Csak ennyi adatott meg.". és észre sem veszik, hogy mások mennyivel több nehézséggel küzdenek meg nap mint nap. Felnagyítják problémájukat, ha kell ha nem gyógyszerekkel tömik magukat. Folyamatos panaszáradattal csak tovább rontanak helyzetükön, mert elĂľbb utóbb környezetük is megelégeli az önsajnálatot.

Gyula reggelente mosolyogva néz a tükörbe és köszönti magát: "Jó reggelt! Legyen szép napod!". Tolószékben ül, de mégsem kérdezi magától: "Mi okom van a jókedvre?". Példájával erĂľt ad a mozgáskorlátozott sorstársainak és mindenki másnak is, hogy felülkerekedjenek a nehézségeken.

Mi meg tudjuk ezt tenni? Vagy elég egy esĂľs hétfĂľ reggel és máris elmegy az életkedvünk?

SzerzĂľ: Szabó János
http://hellingermodszer.blogspot.com/