Kollégái a "Kirekesztettek Szentje" titulussal illetik. A bölcs öregúr 1973 óta dolgozik együtt Bert Hellingerrel. Egyéni módszerével és egyedi ötleteivel járult hozzá ahhoz, hogy a családállítás új szintre emelkedjen. Archetípusokkal mitológiai elemekkel dolgozik, és addig nem nyugszik, amíg egy görög istenség fel nem bukkan az állítás során. A mottója: "Lassan járj, tovább érsz" - nem bánja, ha több órán át tart egy állítás. Nevéhez fûzõdik a Csoportrezonancia módszere, így az állítás végén minden résztvevõ részesül a mélyrõl jövõ gyógyító energiákból.

A mini-állítás arra emlékeztet engem, mint amikor valaki úgy néz egy DVD filmet, hogy átugorja a történetet és csak a Happy End-re kíváncsi. Ön ezzel szemben ráérõsen vezeti az állításokat, a Mezõre hagyatkozva. Ez a kivárás teszi lehetõvé, hogy egészen az Ókorig vissza tudunk menni idõben?

A mítoszok és a bennük szereplõ archetípusok iránti tisztelet és a sok évtizedes tapasztalat az alapja a módszeremnek. Mérhetetlen alázat és türelem szükséges ahhoz, hogy a mezõ üzeneteire fogékonyak legyünk és ezt bárki el tudja sajátítani. A mini-állítások is hatékonyak, hiszen elindítanak egy folyamatot, ami aztán elvezethet a gyógyuláshoz. A Csoportrezonancia módszerét a görög Hellinger Intézetben fejlesztettük ki. Az állítás során teljes mértékben a Mezõre hagyatkozom. Minden terápiás és önismereti csoportban létrejön ez a rezonancia, amit az összes résztvevõ érzékel. Ebbõl bontakozik ki maga az állítás. Amikor meghallgatjuk valakinek az egyéni témáját, öntudatlanul ráhangolódunk arra a rezgésre, amit az illetõ kibocsát magából. Az állítást csupán egyetlen szereplõ felállításával kezdjük. Ez a rezonancia behív még 2-3 szereplõt és a kezdõképben megjelenik az alapprobléma.

Ezután az állítást vezetõ megfigyeli a többi jelenlevõ reakcióját, hogy ki van még benne az állításban. Aki úgy érzi, hogy szerepben van, az beléphet szereplõnek. Ha az állítás vezetõje rá mer hagyakozni a csoportrezonanciára, akkor a mozgások egészen a kezdetekhez - magához az õsproblémához – és az archetípusokig vezethetik vissza az állítást. Így az oldási képben az egyéni témán messze túllépve az Örökkévalóság és a Teljesség jelenik meg, amihez minden résztvevõ kapcsolódni tud.

Az építészek csodálják az ókori amfiteátrumok tökéletes akusztikáját: mikrofon és erõsítõ nélkül is tökéletesen lehetett a színészeket hallani még a leghátsó sorokból is. Az ókori görög darabok pedig felértek egy terápiával, eksztázisba hozták a közönséget. Így jöhetett létre a katarzis, ami megtisztulást jelent. A mítoszok problémáink gyökereit mutatják meg egy történetben elrejtve. Azért tudjuk könnyebben befogadni a gyógyerõt, mert úgy gondoljuk, hogy:"Ó hát ez csak egy mese!", így aztán teljesen megnyílunk?

Az istenségeket és a mítoszok hõseit távoli õseinknek foghatjuk fel. Ezek a történetek meghatározóak minden kultúrában. Ettõl lesznek annyira jelentõségteljesek azok állítások, amelyeknél archetípusokkal és mitológiai elemekkel dolgozunk. A kollektív tudattalanban tárolódnak az õsi emlékek, így azok kivétel nélkül mindannyiunkban jelen vannak. Családi rendszereink egészen a világ teremtéséig nyúlnak vissza: a legfelsõ szinten egy közös rendszerbe fonódunk össze mindannyian. Tehát minden sorsminta visszavezethetõ egy mitológiai szituációhoz és egy archetípushoz! Agyunk védekezõ, blokkoló mechanizmusát kikapcsoljuk, amikor csak eljátszunk valamit vagy belebújunk egy szerepbe. Hiszen nem egy valós személy féltett titkait kell kifürkésznünk, hanem csak egy kitalált mitikus szereplõrõl van szó. Gyermeki Énünk akadálytalanul képes befogadni az üzenetet, ami az agyunk szûrõrendszerét kikerülve közvetlenül a belsõ tudattalanba jut el.

Az ókori görögök azt írták, hogy az emberek egy labirintusban bolyongnak céltalanul (nem tudják honnan indultak el, hova tartanak), de az istenek odafentrõl látnak mindent. Mondhatjuk azt, hogy a családállítás során egy pillanatra mi is odafentrõl tekinthetünk rá dolgainkra? Állítás nélkül - például meditáció segítségével - is elõidézhetõ ez az állapot?

A labirintus találó hasonlat mind a belsõ egyéni és kollektív világunkra, valamint a családi rendszerünkre. Ugyanakkor nem hiszem, hogy egy mély meditáció elvezetne bennünket a labirintus kijáratához. Ehhez Ariadné fonalára is szükségünk van, mint a mondabéli Thészeusznak Minotaurusz útveszõjében. Családi rendszerünkbõl hozott kötõdéseink jelképe lehet maga az útvesztõ, ahonnan a Mezõ segítségével az állításban megjelenõ mozgások fonalát követve juthatunk ki.

A delphoi jósda a Föld köldöke felett helyezkedett el és Gaia (Földanya) méhéhez kapcsolódott. A jóslat pedig a láthatatlan köldökzsinóron keresztül egy vulkanikus lyukból érkezett. Vezetett már Ön állításokat szakrális helyeken, ahol Földanyánk gyógyító ereje érzékelhetõ volt? Lehet-e állításokat vezetni a természet lágy ölén - erdõben, források közelében - ahol talán a fák és a tündérek súgják meg nekünk a válaszokat?

A szakrális helyek nagymértékben felerõsítik és táplálják az állítások erejét, a Mezõ jelenléte jóval intenzívebben érzékelhetõ. Csodálatos emlékeket õrzök görög szakrális helyeken végzett állításokról. Delphoiban egy archaikus szereplõ jelent meg egy alkalommal: a Napisten fõpapja. Utólag egy régész elmondta nekünk, hogy egy õsi Héliosz Napisten szentély területén tartózkodtunk, ami még az Apolló (Fényisten) kultusznál is régebbi. Epidauroszban pedig azt az üzenet kaptuk az istenektõl, hogy nem tudjuk életre kelteni õket, mert õk már a múltat képviselik. Üzeneteiket emlékmûvek kövébe vésve hagyták maguk után, de mégis bennünk élnek és rajtunk keresztül hatnak.

A Pelión hegyen, a híres Kheirón kentaur területén is megmutatkozott a természet hatása. Kheirón (Chiron), a sebzett gyógyító: az önmagát meggyógyítani képtelen archetípus dinamikája minden terapeutánál felbukkan. Az állítás alatt egy hatalmas fáról elkezdtek hullani a gyümölcsök és a levelek pontosan abban a pillanatban, amikor a Szeretet megjelent az állításban. Mintha csak a fa próbált volna meg kommunikálni velünk, az õ saját nyelvén.

A homoszexualitás elfogadott volt az ókori görögöknél, néhány tudós szerint a városállamok magas népsûrûsége miatt ez egyfajta válaszreakciónak tekinthetõ a természettõl, ami a demográfiai növekedést hivatott lelassítani. Ön szerint pedig némely esetben a mögöttes ok (amiért a férfi szexuális partnerként férfit választ magának) az, hogy ne tudjon ártani a nõknek. Ez a családi rendszerbõl ered és a korábbi generációk bûnével függ össze (nemi erõszak, nõk bántalmazása). Összefügg egymással a kettõ?

Néha terápiás hatással bír a melegek számára, ha felismerik a családi rendszerükbõl eredõ kötõdést, ami a nõk ellen elkövetett nemi erõszakból és bántalmazásból fakad. Az áldozat iránt érzett bûntudat miatt akarnak vezekelni a kötõdésben levõ utódok, hogy így gyógyítsák be a családi rendszert. Elõdjük terhét magukra veszik és ugyanazt a sorsmintát ismételve próbálják meg jóvátenni a felmenõk vétkét. Ugyanis nem tudják az erõszaktevõ õs nehéz sorsát elfogadni, megbékélni azzal amit tett, terhét meghagyva neki. Ehelyett kirekesztik a vétkes õst a családi rendszerbõl. A nõi ágon pedig a nõi utódok utasítják el azt a fájdalmat és szenvedést, amit az áldozat - a megerõszakolt nõ - élt át, aki az erõszaktevõtõl fogant gyermeket volt kénytelen megszülni. A férfi leszármazottak a homoszexualitásba menekülnek, nehogy szexuálisan bántalmazzák a nõket. Tudattalanul próbálnak meg vezekelni az õs kirekesztettsége miatt. A nõi utódok, pedig azért nem engedik be a férfiakat a testükbe, hogy elkerüljék a megtermékenyítést. Magányosak és terméketlenek lesznek, ily módon próbálnak azonosulni az áldozat nehéz sorsával.

Mindez napjainkban már olyan szokatlan dolgokhoz vezethet, mint például amikor homoszexuális férfit használ spermadonornak egy nõ, hogy teherbe essen. Azért, hogy elkerülje a behatolást. A meleg férfi pedig béranyát választ, aki kihordja a gyermekét, majd a csecsemõt örökbe fogadja.

A családállítás szemszögébõl nézve az ellenség asszonyainak a megerõszakolása a hódítók azon törekvését fejezi ki, hogy megakadályozzák az ellenség szaporodását, a saját népükét pedig növeljék. Népirtásnak tekinthetõ, ha erõszakkal szülésre kényszerítik a megerõszakolt nõket. Ráadásul teljességgel hiábavaló, mert a következõ generációk azonosulni fognak mind a kirekesztett erõszaktevõkkel, mind az áldozatokkal és a kiegyenlítõdés elve alapján kialakul a kötõdés. Ez az, amit Bert Hellinger "A Szeretet rejtett szimmetriájának" nevez.

A homoszexualitásnak a születésszabályozásban betöltött szerepe számomra egy további érv, hogy elfogadjuk a melegeket. De fontos elismerni és tisztelni a homoszexuális férfiak áldozatvállalását is, hiszen kötõdésük a kirekesztett iránti mélységes szeretetbõl fakad.

Említett egy példát a kötésrõl, amikor egy hölgy horgolni kezdett. Egy halászhálót képzeltem el: ahol a vízszintes kötél a családi vonalat szimbolizálja (mindazokat a készségeket, amiket öröklünk felmenõinktõl és azokat a terheket – csomókat - amik feloldásra várnak) a függõleges kötél pedig azokat az embereket, akikkel kapcsolatba kerülünk életünk során (akikkel valamilyen megoldandó közös feladatunk van, amit ki kell "bogoznunk”). Ez a háló nagyon erõs, ha a hal nem veszi észre, menthetetlenül belegabalyodik. Minél inkább küzd a háló ellen, annál nehezebb lesz kiszabadulnia. Elszakítani nem tudja hálót, egyetlen út vezet csak a szabadsághoz: a felemelkedés. A Családállítás módszere - amit az egész világon ismernek - szolgál egy magasabb célt is egyben: segíti a tudatosulásban az embereket, azért hogy megleljék Felsõbb-Énjüket?

Ezzel a példával a rendszerbéli kötõdésekre próbáltam utalni. Bert Hellinger németül a "Verstrickung" szóval írta le ezt a fogalmat, ami egyszerre jelent kötést és kötõdést. A kötõdés azt jelenti, amikor valaki elhagyja a saját "csomóját" - azaz a helyét a családi rendszerben - tudattalanul azonosulva és képviselve egy kirekesztett felmenõjét és az õ távolabb elhelyezkedõ "csomóját" is átveszi: a kettõ csomó összekötõdik. Ettõl viszont a háló (a család bioenergetikai rendszere) összegabalyodik és az energia (a Szeretet) nem tud áramolni.

A Családállítás segít az embereknek abban, hogy Felsõbb - Énjükkel kapcsolatban kerüljenek, és Valódi Lényükre rátaláljanak, amit mindenki magában hordoz. Vissza kell találnunk önmagunkhoz, mert enélkül nem tudjuk elfogadni az életünket, a létezésünket. Ami a legbecsesebb ajándék! Pontosan ez az amit Bert Hellinger a Szellem-Lélek szabad mozgásának módszerében hangsúlyoz: mondjunk "Igen"-t mindenre, fogadjuk el a hálót olyannak, amilyen és jelentsük ki, hogy ez nekünk: "Jó"!

Ön szerint eljön majd az idõ, amikor webkamerákon vagy a TV-n keresztül a világ különbözõ pontjairól kapcsolódhatnak be emberek az állításba? A családállítók segíthetik-e közös összefogással a japán radioaktív víz tisztulását a világméretû meditációkhoz hasonlóan?

A globális célok elsõdleges fontossággal bírnak. Bár a Hellinger közösségben sok tapasztalatot gyûjtöttünk a "nagyobb rendszerek" (pl. szervezetek, etnikai csoportok, politikai témák) terén, de csak nemrég kezdtünk fokuszálni a "tágabb" törekvésekre. Ön egy új korszakot vázolt fel és a javaslatokkal egyetértek. Úgy tûnik ideje kiterjesztenünk az állításokat - tiszteletteljes és alázatos hozzáállással - nagyobb célok érdekében. Kipróbálhatnánk, hogy földrajzilag egymástól távol elhelyezkedõ emberek vennének részt az állításban web-kamerák, TV segítségével. Szervezhetnénk szerte a világon egyidejûleg tematikus állításokat - például a japán víz tisztulásáért - és megoszthatnánk közösen a tapasztalatokat. Bár az eredményét nem tudnánk olyan kézzel foghatóan mérni, mint Masaru Emoto, aki fényképen örökíti meg a vízkristályokat. És egyénileg is csinálhatnánk magunknak mentális állítást: beengedhetnénk magunkba az állításból jövõ pozitív energiát, azért hogy hasson ránk és egyidejûleg a szennyezett területre is, valamint az egész emberiségre. Remélem, egy napon majd valaki elkezdi, és sok követõre talál!

Szerzõ: Szabó János
http://hellingermodszer.blogspot.com