Lao-Ce intelmei I. |
I. FRÁZIS Az az út, amelyrõl beszélni lehet, Nem az állandó út; Az a név, amelyet meg lehet nevezni, Nem az állandó név. Névtelen volt mennynek és földnek kezdete; A névvel felruházott volt a miriád lény anyja. Tehát tartóztasd meg magad vágyaidtól, Hogy megfigyelhesd titkaikat, De engedj utat vágyaidnak, hogy megfigyelhesd tüneteiket. E két vágy s e két titok-tünet ugyanaz, De nevükben keletkezéskor kettéválnak. Mivel ugyanazok, rejtelmeknek hívjuk õket, Rejtelmek rejtelmek hátán - Sokféle titkok kapujában I. PARAFRÁZIS Sokféle titkok kapujában Kezdõdik az Út. Ó, félek, kedvesem, az Úttól. Tudom, a rejtelmek vége mi. Mégis, ha megnevezlek, Mint választott-anyámat És vágyaim parancsnokát, Az Út már bennem van, Le sem térhetek. S ha megneveztelek, S magamba ittam rejtelmeid, Miként az Útét, Máris felesleges vagy, Akár az Út, Mert bennem vagy te végleg, Kapudban indulás és érkezés. II. FRÁZIS Az egész világ szépnek ismeri azt, ami szép, De ez csak a csúnya; az egész világ jónak Ismeri el a jót, de azért az csak rossz. Így a Valami és a Semmi egymást szülik, A nehéz és a könnyĂ» kiegészítik egymást, A hosszú és a rövid feltételezik egymást, A magas és az alacsony egymás felé hajolnak; A hang s a zörej harmóniába lép; Az elõbb s az után egymást követi. Ezért a bölcs oly tettekre szorítja magát, Mely nem jár cselekvéssel, s olyan tanítást Gyakorol, mely nem használ szavakat. Az Örök Körbõl támadnak miriád lények, Az mégsem parancsol nekik; Eletet ad nekik, mégsem akarja birtokolni õket; Jót tesz velük, mégsem kíván érte hálát; Elvégzi feladatát, de nem vár elismerést. Mivel sosem vár elismerést, Az elismerés sosem hagyja el. II. PARAFRÁZIS A világ ítéletével mit sem törõdöm, Mégis a világ határozza meg minden léptemet. Ă•rültek véleménye szerint vagyok normális. Így a Valami Semmit szül, A nehéz és a könnyĂ» nem egészíti ki egymást, A hosszú hosszabb, mint a rövid, A magas elnéz az alacsony fölött, A zörej elnyomja a hangot, És az után mindig elõbb van, mint az elõbb. Ezért a bölcs bolondhoz válik hasonlatossá, Cselekvéssel cselekszik, szavakkal tanít, S önzõ módon szereti azt, aki nem szeret. Az Örök Körbõl támadnak miriád lények, S a Örök Kör parancsol nekik, Életet ad nekik, és birtokolja õket, Rosszat tesz velük, és hálát követel, Végzi feladatát, és elismerést vár, S mivel mindig elismerést vár, A miriád lény gyĂ»löli õt. III. FRÁZIS Ha nem tisztelik az értékes embereket, Az emberek elégedetlenek lesznek, Ha nem értékelünk olyan dolgokat, Amelyekhez nem könnyĂ» hozzájutni, visszatartjuk Az embereket a lopástól. Ha nem mutatunk nekik Kívánatos dolgokat, háborítatlan marad elméjük. Ezért, ha az embereket kormányozni akarja, a bölcs kiüríti elméjüket, de megtölti hasukat, Gyengíti akaratukat, de erõsíti csontjaikat. Mindig megtartja õket érintetlennek a tudástól, És vágyaktól szabadon, és biztosítja, Hogy az okosabbak sosem merészeljenek cselekedni. Tedd azt, amivel nem jár együtt cselekvés, És akkor gyõzedelmeskedik a rend. III. PARAFRÁZIS Itt csak látszólag tisztelik az értékes embereket, Ezért még az értéktelen emberek is értékesnek Képzelik magukat, és persze zúgolódnak. S mivel Túlságosan értékelünk olyan dolgokat, amelyekhez Nehéz hozzájutni (lakás, kocsi, hétvégi villa), Nem tartjuk vissza az embereket a lopástól. Kívánatos dolgokat mutatunk nekik a valóságban És filmeken, ezért elméjük háborgó és irigy. Ezért, ha az embereket kormányozni akarja A bölcs, kiüríti elméjüket, de megtölti hasukat, Gyengíti akaratukat, de erõsíti csontjaikat (lásd még tömegsport, kocogó-mozgalom, tévétorna). De mindig megtartja õket érintetlennek a tudástól. Ezért iskolát, újságot, mozit és tévét adunk nekik, Hogy szabadon vágyakozzanak, ha csak ez kell nekik, S az okosabbak sosem merészeljenek cselekedni. Tedd azt, amivel nem jár együtt cselekvés, És gyõzedelmeskedik a rend. IV. FRÁZIS Az Út üres, de használat nem koptatja el. Mélyen vezet, akár a miriád lény õse. Tompítsd az élességet; Bogozd ki a csomókat; Enyhítsd pillantásod tüzét; A kerék mindig csak régi kerékvágásban menjen. Csak sötétben látható, csak úgy tĂ»nik, mintha ott volna. Nem tudom, kinek a fia. Isten õsatyját formázza. IV. PARAFRÁZIS Az Út üres, csak halálba visz, Mégis fontoskodik, akár a miriád lény õse. Élesítsd meg magad, hogy egyszer vágni tudj, Csomózd össze sorsod, adj utódaidnak munkát, És lángoljon pillantásod tüze! Nem lennének utak, ha minden kerék Csak régi kerékvágásokban járna. Csak sötétben tudod majd meg, ki voltál, Megtudod, kinek a fia. Az Út üres, üres az Ég: legalább Te légy tele. V. FRÁZIS Menny és föld könyörtelen, úgy bánnak A miriád lénnyel, mint a kutyával; a bölcs Könyörtelen, és úgy bánik az emberekkel, Mint a kutyákkal. Vajon nem olyan-e a menny és a föld közti térség, Mint egy fújtató? Üres, anélkül, hogy kiürülhetne, Minél többet dolgozik, annál több jön ki belõle. A sok beszéd szükségképp csendhez vezet. Jobb, ha eleve az ürességhez tartjuk magunkat. V. PARAFRÁZIS Ó igen, menny és föld könyörtelen, és A miriád lény is az, úgy bánik mennyel És földdel, mint a kutyával, Bennük árulja el magát. Könyörtelen a bölccsel is. A menny és föld közötti térség összeszĂ»kült, Tele van megválaszolatlan kérdésekkel, Sírással és nevetéssel, mint a fújtató, Mely duda is lehet. A sok beszéd pedig még több beszédhez vezet, És mindegy, mihez tartjuk magunkat, Mit prédikáljon üres üresnek ürességrõl. VI. FRÁZIS A völgy szelleme sosem hal meg. Ezt nevezik titokzatos asszonyiságnak. A titokzatos asszonyiság kapuját Pedig nevezik menny és föld gyökerének. Homályosan látható csak, úgy tĂ»nik, Mintha ott volna, De a használat el sosem koptatja. VI. PARAFRÁZIS A völgy szelleme, ó, az a völgy! Magom rég elapadt, ez a völgy meglesz, Az asszonyiság kapuja teremni akar, Mit érdekli a földet, ki nyitja meg méhét, Ă• teremni akar. Menny és pokol gyökere, Minden fenség és árulás innen indul, Ebbõl a völgybõl, az álom és az ébredés, Az emlék, a feledés. Visszaszületni Ciklusokon át, ólomkorból aranykorba, Homályosan látható, mintha még ott volna, De az a völgy lassan feltöltõdik, S kiszárad, megöregszik körülötte a táj. S akkor hol a szellem? VII. FRÁZIS A menny és a föld kitartó. Amiért a Menny és a föld kitartó lehet, azért van, Mert nem adnak önmaguknak életet. Ezért lehetnek hosszú életĂ»ek. Ezért a bölcs utolsónak teszi saját Személyét, s így elsõként következik, Külsõdlegesként kezeli, s ezért megõrzi. Vajon nem azért van-e ez így, mert Nem gondol magára, s ezért aztán Eléri magán-céljait? VII. PARAFRÁZIS Csak a föld kitartó - egy darabig. De már nem sokáig adhat Ă• sem Önmagának életet. Csak a menny lehet HosszúéletĂ», mert kitalált mélységekbe tĂ»nik. Ezért a bölcs elsõnek teszi saját személyét, Mert csak önmagában lehet biztos, De kívülrõl tekint õ saját magára, mert Tudja jól: veszendõ. S elnézi könyvespolcán Más bölcsek veszendõ mĂ»veit, S - megbocsáthatatlan - nincs kedve semmihez. VIII. FRÁZIS A legfõbb jó olyan, miként a víz. Mert leginkább a Víz az, amely jót tesz a miriád lénnyel, anélkül, Hogy végképp kielégítse õket, és ott pihen meg, Ahol senki sem szeretne lenni, Így jut közel az Úthoz. A háznak a helye az, ami számít, Az elme értékét mélysége szabja meg, A barátnál a jóakarat a fontos, Beszédben a jószándék számít, A kormányzásban a rend a lényeg, Az üzletben a képesség jelent valamit, A cselekvésben, hogy idõben történjék. Mivel sosem elégít ki, sosem hibázik. VIII. PARAFRÁZIS Hát nincs legfõbb jó! Csak közönyös természet, Mint a víz, amely itat, füröszt és fullaszt Egyaránt. Nincs végkielégítés, csak a halál, A legfõbb pihenés, amelyet nem kívánunk. A semmin át vezet utunk a nagyobb semmibe. Addig pedig bizony a háznak ára számít, Az elme értékét ravaszsága szabja meg, A barátnak csak vagyona s hatalma fontos, A beszédben a hihetõség varázsa számít, A kormányzásban a csend a lényeg, Az üzletben a szemtelenség számít, A cselekvésben, hogy észrevétlen maradjon. Mivel sosem cselekszel, sosem hibázol. Nyugodj meg, azért meghalsz majd te is. IX. FRÁZIS Jobb, ha nem töltöd a kancsót tele, Akkor fel nem borul; Ha bármit kiélezel, Élét örökre nem tartja meg; Arany és gyémánt gyĂ»lhet rakásra, De nem lesz senki, hogy õrizze kincsed. Ha pöffeszkedsz rangban és vagyonban, Csak bajt hozol magadra. Ha azonban visszavonulsz, feladatod végeztével, A mennybe jutsz. IX. PARAFRÁZIS Tölts tele minden kancsót, Csak a tele kancsó nem borul fel. Élezd ki a kardod, Nem vághatsz vele úgysem örökkévalóságig. Aranyat, gyémántot gyĂ»jteni nem lehet úgysem, Ă•rzõje van annak, sok fegyveres õre. Nincs más igazi vagyon, igazi rang, Csak az éles kard és az örökös készenlét. Félelmed növeled, ha bármit elérsz. És nincs feladat, mi után visszavonulj, S nincs menny, Csak megvalósíthatatlan vágyaid, Melyekrõl, mihelyt megvalósítottad, menten Kiderül, hogy hiú ostobaságok. X. FRÁZIS Ha fejedben hordozod zavart testi lelked, Karodba veheted-e az Egyet, Hogy el ne ereszd? Ha összpontosítasz lélegzetedre, lehetsz-e Oly könnyĂ», mint egy csecsemõ? Megtisztíthatod-e titokzatos tükröd, a lelked Úgy, hogy ne legyen folt rajta? Tudod-e szeretni a népet, kormányozni az államot Úgy, hogy ne folyamodj semmi cselekvéshez? Mikor a menny kapui kinyílnak, becsukódnak, Tudsz-e alkalmazkodni a nõi szerephez? Ha kiválóságod áthatja a négy világtájat, Képes leszel-e a semmit-sem-tudásra? Mert ez ad nekik életet, ez táplálja õket. Ez ad nekik életet, de nem akarja bírni õket, Jót tesz velük, de nem kéri hálájukat, Ez intézi a sorsuk, de nem kér a tekintélybõl. Ezt hívják a titkos erénynek. X. PARAFRÁZIS Ó igen, fejemben hordom összes lelkemet, Testem állandó parancsait, S már tudom, sosem veszem karomba Azt az Egyet, inkább eleresztem. Lélegzetem sebes, bizonytalan, Bármikor meghalhatok, akár egy csecsemõ. Titokzatos tükröm, a lelkem Örök homályban szendereg. A nép még nem tudja, kormányozni kívánom, S az állam még nem folyamodik cselekvéshez. Mikor a menny kapui kinyílnak, becsukódnak, Én nem fekszem nõ-módra hanyatt, S ha kiválóságom áthatja a négy világtájat, Semmit sem akarok felejteni. Mert tudásom ad nekik életet, ez táplálja Ă•ket, s bár életet ad, szabadok lesznek, Jót tesz velük, de nem kéri hálájukat, Intézi sorsukat, de nem kér a tekintélybõl. Ezt hívják a titkos erénynek, Ez a demokrácia is. XI. FRÁZIS Harminc küllõ Osztozik egyetlen kerékagyon. Állítsd a benne lévõ semmit célod szolgálatába, És máris használhatod a szekeret. Dagassz Agyagot, ha edényt akarsz készíteni. Állítsd a benne lévõ semmit célod szolgálatába, És máris használhatod az edényt. Vágd ki az ajtókat s ablakokat, ha Szobát akarsz. Állítsd a benne lévõ Ă›rt célod szolgálatába, és máris Használhatod a szobát. Így, amit nyerünk, az Valami, mégis A Semmi segítségével állhat szolgálatunkba. XI. PARAFRÁZIS Harminc trillió atom Osztozik egymagadon, Így vagy, így lehetsz egy Hatalom. Állítsd a benned lévõ semmit Céljaid szolgálatába, s máris Használhatod e testet Evésre, alvásra, szeretkezésre, Fõleg a munkára. Használd fel magadat, Vegyülj el az anyagban, Teljesítsd be az anyag sorsát. Mindegy, mit teszel, csak tedd, Belsõ Ă»röd a külsõ Ă»r tükre. S mint minden vég, A tiéd is diadalmas lesz, Ha már elfelejtetted a szó értelmét: Diadal. XII. FRÁZIS Az öt szín elvakítja az embert; Az öt hang megsüketíti füleit; Az öt íz bántja a szájpadlást; A lovaglás s a vadászat Izgalma elvadítja az elmét; A nehezen hozzáférhetõ javak Csak az útját nehezítik. Ezért a bölcs Csak a hasának él, Nem a szemének. Ezért elveti egyiket, elfogadja a másikat. XII. PARAFRÁZIS Az öt szín kevés a szemnek, Az öt hang csak pentaton. Az öt íz elsorvasztja a szájpadlást, A gépkocsi és a vadászat Csak akkor jó, ha nem elõjog; Utazni csak akkor jó, Ha az ember felülhet a vonatra azonnal. A nehezen megszerezhetõ javak megnehezítik az életet, amely a javak megszerzésére épül. Ezért a bölcs vagy kivonul a világból, vagy megpróbál alkalmazkodni hozzá. Eléri, ami elérhetõ, és nem bosszankodik, ha fölötte elhúznak a gépek, tele hivatalos bölcsek hadával. S még mindig marad egy óvszer: kikapcsolni a rádiót vagy a tévét, ha mindezt elmagyarázza. XIII. FRÁZIS A kegy és a kegyvesztettség megdöbbenti az embert; A magas rang, akárcsak a testünk, Sok bajnak forrása. Mit értünk az alatt, hogy a kegy és a kegyvesztettség Megdöbbenti az embert? Ha kegy fordul az alattvaló felé, Éppúgy meglepi, mintha megvonják a kegyet. Ezt értjük az alatt, hogy a kegy és a kegyvesztettség Megdöbbenti az embert. Mit értünk az alatt, Hogy a magas rang, akárcsak a testünk, sok Bajnak forrása? Ennek oka az, hogy nagy Bajban vagyok, ha testem van. Ha már Nincs testem, ugyan mi baj érhet? Ezért hát, aki testét többre becsüli, Mint a birodalom feletti uralmat, Arra rá lehet bízni a birodalmat. Arra, aki jobban szereti testét, Mint a birodalom feletti uralmat, Rá lehet bízni a birodalom õrzését. XIII. PARAFRÁZIS A kegy és kegyvesztettség akkor a legmeglepõbb, Ha senki sem tudja pontosan, Demokrácia vagy diktatúra van-e. A magas rang bármikor elveszíthetõ, Ezért nem árt a jövõre gondolni néha, A birodalom szolgálati kocsijának ára Néha túl magas. De még mindig jobb A hedonizmus, mint az aszkétizmus, Mert aki szereti testét, megõrzi Humorérzékét, viszont A humorérzék nélküli emberek veszélyesek, Mert ostobák. Azt hiszik, örökké élnek, Legalább lábjegyzetekben, Hiúságuk sebezhetõvé teszi elveiket, Rájuk tehát nem bízható Még a legkisebb birodalom sem. Általában legjobb, ha a birodalom õrzését Nem bízzák senkire. Akkor megmarad. XIV. FRÁZIS Tünékenynek hívjuk, ami nem látható; Ritkának mondjuk, ami nem hallható; S a megérinthetetlent percnek nevezzük. E három mélysége nem mérhetõ, Ezért összekeverjük õket, s egyként tekintünk rájuk. Felsõ része nem kápráztató, Alsó része nem homályos. Éppen hogy kivehetõ, így hát nem lehet kimondani, mi az, És abba tér vissza, amely anyag nélkül való. Ez az alak, mely alaktalan, Képmás, mely anyagtalan. Bizonytalannak, árnyszerĂ»nek mondjuk. Menj közel hozzá és nem látod fejét, Kövesd nyomát és nem látod, merre ment. Haladj a régmúlt nyomában mindig, Hogy a jelen tájékát el ne hagyd. Ha tudod, hol indulj el a régmúltban, Fonál mentén haladsz az Úton át. XIV. PARAFRÁZIS Tünékeny, ritka, megérinthetetlen. A nevek világa milyen csalóka, Kínától Magyarországig, angol közvetítéssel. Bábel öröke még mindig, s örökre sújt. De ez a tünékeny, ritka, megérinthetetlen Lehet akár az Anyag, akár az Idõ, akár az Isten. Ezért összekeverjük õket, s egyként tekintünk rájuk. Éppen hogy kivehetõ, alaktalan, anyagtalan. Mennénk közel hozzá, Mert egyedül vagyunk, Nyomai mind embernyomok. Régmúltba vesznénk, De a jelen túlságosan veszélyes, S az Utat, Te tünékeny, ritka, megérinthetetlen, Csak te mutathatod nekünk, Lehetõleg ne vérrel és vassal, De csókkal és simogatással, Mert kicsik vagyunk, félünk, És túl rövid ideig élünk. XV. FRÁZIS Az, ki az Utat jól ismerte, régi idõktõl Kifinomult, titkosan értõ, S túl mélységes ahhoz, hogy megismerjék. Mert meg nem ismerhették, Csak felületesen lehet leírni: Habozón, mint télen átkelni folyón, Óvatosan, mintha félnél szomszédaitól, Illemtudóan, mint a vendég, Szétszakadva, mint olvadó jég, Tömören, mint a faragatlan tuskó, Üresen, mint a völgy, Sötéten, mint a sáros víz. Ki lehet sáros, hogy leülepedvén, áttetszõ legyen ? Ki élhet úgy nyugalomban, hogy lassan moccanjon Benne az élet? Aki imigyen tart ki az út mellett, Nem akar tele lenni. S mivel nincs tele õ, Ezért mindig koptatják, ám mégis új marad. XV. PARAFRÁZIS Én nem ismerem az Utat. Lehet piros, zöld, Fekete. Lehet durva, selymes, és túl nyilvánvaló. Nem tudjuk megismerni, s ha mégis, Nem tudjuk elmondani másnak. Tanító vagyok, s nem tudom megtanítani az utat. Költõ vagyok, s nem tudom megénekelni. Politikus vagyok, s nem tudom megindokolni. Mert tömör ez a kérdés, mint faragatlan tuskó, És üres, mint ez a völgy itt, s ezek az újságok. Vajon ki tudjuk-e várni, hogy a történelem Sáros folyója leülepedvén, áttetszõ legyen? Ki élhet itt nyugalomban, ha bármikor Lehullhat a Bomba? S ha bármikor nem hullhat le? Aki imígyen keresi még az utat, Nem tud sohasem tele lenni, S mivel nincs tele õ, Elkoptatják a kérdések, és sohasem lehet új. XVI. FRÁZIS Én mindent megteszek, hogy kiürüljek; Erõsen tartom magam a csendhez. A miriád lény mind együtt kel fel, S én nézem, amint elnyugszanak. A buzgó élõlények Mind visszatérnek külön gyökerükhöz. S ha visszajutnak gyökerükhöz, az a nyugalom. Ezt jelenti, ha valaki sorsához visszatér. Ha sorsunkhoz visszatérünk, az az állandóság. Az állandóság ismerete különös kiváltság. Jaj annak, ki akarattal újít, Miközben tudatlan az állandó felõl, De ha az ember az állandó ismeretébõl cselekszik, Cselekedete pártatlansághoz vezet, A pártatlanság királyi léthez, A királyi lét a mennybe, A menny az Úthoz, Az Út az örökkévalóhoz, S napjaink végezetéig nem lel ránk Semmi veszély. XVI. PARAFRÁZIS Tele akarok lenni, tele, lenni a világ közepe, csendes és lármás, éjjel és nappal, míg a miriád lény atyja fel nem fal. Nincs gyökerem, ez hát a nyugalom, sorsom a sorsnak visszaadom, s élek más sorsokban, naponta ezerben, minden regényhõs sorsában a lelkem, nem vagyok pártatlan, de pártom sincsen, engem, a langyost, kiköpne az Isten, veszélyesen élek, mert bizonytalan ma minden, ami lenni mer, ami van, s az Út... ugyan, ez a fĂ»vel benõtt ösvény...! Utak szalagjával a lelkem bekötözném. XVII. FRÁZIS Még a legjobb uralkodó is csak árnyékszerĂ» létet Jelent alattvalóinak. Ezután jön az uralkodó, kit szeretnek és dicsérnek; Eztán következik, akitõl félnek, Eztán, akivel sok mindent megtehetnek. Ha nincs elég hit, akkor hiányzik a jóakarat. Tehát habozik, nem ejt ki könnyĂ» szavakat. Ha feladatát elvégezte, munkája készen, Az emberek azt mondják: "Ennek természetesen Így kellett történnie." XVII. PARAFRAZIS Csak rossz uralkodó lehet, mert a hatalom megront. Mégis vannak uralkodók, akik kételkednek ebben. Megpróbálják, mit érnek el szeretettel és félelemmel, hittel és cinizmussal, törvénnyel és törvénytelenséggel. Ha túl okos az uralkodó, meg fogják ölni. Ha túl ostoba, félre fogják állítani. Ha elég következetes volt, békét teremtett, és nem volt éhínség alatta, a nép jó uralkodóként emlékezik majd rá. De ez nem jelent semmit: az emberek a lelkük mélyén tudják, jó esetben nem volna szükség uralkodókra, akik tetszésük szerint elárulhatják vagy megmenthetik népüket. De azért valaki mindig uralkodó akar lenni, ez természetes dolog. A jéghegy csúcsa kint van a vízbõl, így messzebb lát, de elolvad. Lent hidegebb és sötétebb minden, de feltétlenül biztonságosabb. A jéghegy csúcsának küldetése van, a jéghegy aljának saját élete. XVIII. FRÁZIS Ha a nagy utat nem használják, Megjelenik a jóakarat s a becsület; Amikor az okosság jön elõ, Kezdõdik a képmutatás; Ha a hat viszony (apa és fiú, Báty és öcs, férj és feleség) viszálykodik, Ott szeretõ gyermekek lesznek; Ha az állam szellemi sötétségben él, HĂ»ségesek a miniszterek. XVIII. PARAFRÁZIS Ha a nagy utat nem használják, Megjelenik a korrupció és becstelenség, Amikor a ravaszság jön elõ, Kezdõdik az országos képmutatás, Ha a hat viszony viszálykodik egymással, Ideges szülõk lesznek s ideges gyerekek. Ha az állam szellemi sötétségben él, HĂ»ségesek a miniszterek, S mindenki más, aki elég nagy fizetést Kap az államtól. XIX. FRÁZIS Irtsátok ki a bölcset, vessétek el a tudóst, S a nép százszorosan nyer vele majd; Irtsátok ki a jóakaratot, a helyes magatartást, És a nép ismét jószívĂ» lesz, Irtsátok ki a találékonyságot, vessétek el a hasznot, És nem lesz több tolvaj és bandita sem. E három úgyis csak hamis dísz, nem elég, S a népnek kell valami, amihez hozzáadhatja magát: Állítsátok hát ki a dísztelent és öleljétek A faragatlan tuskót, Keveset gondoljatok önmagatokra, S minél kevesebb legyen az, mire vágytok. XIX. PARAFRÁZIS Államférfiak, irtsátok ki a bölcset, vessétek el a tudóst, alapítsatok inkább egyetemet és kutatóintézeteket. Irtsátok ki a helyes magatartást, az erkölcsöt, legyen a nép sunyi, de tudja a büntetõ törvényt, irtsátok ki a találékonyságot, vessétek el a hasznot, És mindenki tolvaj és bandita lesz. Díszítsétek fel a várost, fessétek ki az utcát. A népnek kell valami, amihez kösse magát, állítsátok ki a dísztelent, s mondjátok: díszes, öleltessétek velük a faragatlan tuskót, s mondjátok, szépen faragott, gondoljatok csak mindig önmagatokra, s minél több legyen az, mire vágytok. Úgysem sikerül. XX. FRÁZIS Irtsátok ki a tudást, és nem lesz több gond. Mi különbség van az igen és a nem között? A jó és a rossz között mi a különbség? Amitõl mások félnek, attól nekünk is félni kell. Mint a viasz, vagyunk, de nem töltjük be a formát. A sokaság örvendezik, Mintha részt venne a nagy ünnepen, Vagy kimenne a természetbe tavasszal. Csak én vagyok tétlen, nem adok jeleket, Mint csecsemõ, aki még nem tanult mosolyogni. Helyem nem találom, mintha nem volna hová haza mennem. Bezzeg a sokaság mindenbõl kiveszi a részét. Csak én szĂ»kölködöm, úgy tetszik. Agyam, akár a bolondé, oly üres, A köznapi emberek világosak, Csak én vagyok hebehurgya. A köznapi emberek éberek, Csak én vagyok lassú. Nyugodt, mint a tenger, Mint magasban a szél, mely sose szĂ»nik. A sokaságnak mind megvan a célja. Csak én vagyok ostoba és faragatlan. Csak én vagyok más, mint a többiek, És örülök, hogy még táplál az anyám. XX. PARAFRÁZIS Irtsátok ki a tudást és nem lesz több gond. A lapos földgolyó éppoly veszélyes, mint a kerek. Az olvasás csaknem olyan veszélyes, mint az írás. Aki olvas, elõbb-utóbb még írni kezd. Eszébe jutnak nemcsak kötelességei, de jogai is. Amitõl mások félnek, attól nekünk is félni kell. Mint a viasz, sosem töltjük be a formát, De azért formának valahol messze lennie kell. A sokaság õrei olyanok, mint a sokaság. A sokaság örvendezik, ha békén hagyják néha. Csak én vagyok tétlen, nem adok jeleket, A köznapi emberekhez hiába igyekszem hasonulni, Az õ céljaik elérhetõek, az enyém gyanússá tesz, Mert magamban nevetek, ha nevemben szólnak, S a belsõ nevetést kimutatja a szem tükre. S ki tudja, van-e különbség bölcs és bolond között? A múltbeli jóról most megtudjuk, rossz volt. A jelenbeli rosszról megtudjuk, egyedül jó. De vajon mit tudunk meg a jövõrõl? XXI. FRÁZIS A nagy erényĂ» ember minden pillanatában Az utat követi, és csak az utat. Mint minden dolog, az út is Árnyékos és bizonytalan. Bizonytalan és árnyékos, De van benne valami kép; Árnyékos és bizonytalan, De mégis van benne anyag. Homályos és sötét, De van benne lényeg. Ez a lényeg egészen eredeti És van benne valami, ami megmérhetõ. A jelentõl visszafelé a régmúlt korokig Neve sosem hagyta el. Arra szolgál, hogy a sokaság atyáit vegye szemügyre. Hogyan tudom, hogy a sokaság atyái Ilyenek? Pontosan ezáltal. XXI. PARAFRÁZIS Nincs út, csak utak, azok is rosszak. Így az erényes embert felismerni nehéz. Árnyékos és bizonytalan utakon jár, gazemberekkel testvériségben. Vagy tán õ is gazember lett közben? Védekezésbõl hozzájuk hasonult? Nem lehet büntetlenül sétálgatni gazemberek közt, akik miatt nincs Út, csak utak, azok is rosszak. De a rossz útban is megvan a lényeg, a rossz út is vezet valahová, a jelentõl visszafelé a régmúlt korokig, neve sosem hagyta el: Történelem. Arra szolgál, hogy a sokaság atyáit jól szemügyre vehessük, s késõbb a magunk vétkeit is általa megmagyarázzuk. XXII. FRÁZIS Aki meghajol, megmarad; A meghajlott így egyenes; Az üres így teli; A viseltes így új; A kevés így jár jól, A sokaság így jön zavarba. Ezért a bölcs keblére öleli az Egyet, És õ a birodalom példaképe. Nem mutatja magát, így szembeszökõ; Nem ad magának igazat, ezért kiváló; Nem dicsekszik, így érdemdús; Nem ad magára, ezért kitartó. Mivel nem verseng senkivel, a birodalomban Senki sincs abban a helyzetben, hogy Versenyre keljen vele. Amint a bölcsek mondották: "Aki meghajol, Megmarad" - nem üres mondás. Valóban így maradhatunk meg mindhalálig. XXII. PARAFRAZIS Aki meghajol, megmarad, Elhajlik, mint a fĂ»szál, S kiegyenesedik, ha elvonultak a tankok. De vannak fĂ»szálak, melyek nem egyenesednek ki. Vannak fĂ»szálak, amelyek kiégnek. A sokaság így jön zavarba. Ezért a bölcs keblére öleli az Egyet, És a birodalom példaképe, Ha okosan hallgat. Nem mutatja magát, így szembeszökõ, Nem ad senkinek igazat, ezért kiváló. Jönnek hozzá fiatal bölcsek, Kérdezik tõle az Utat. "Aki meghajol, megmarad." S a fiatal bölcsek kelletlen meghajolnak, Bölcs kifejezést erõltetve üres arcukra. XXIII. FRÁZIS Hogy csak ritkán élünk a szavakkal, Az természetes. Hiszen a szélroham nem tarthat egész reggel, A felhõszakadás sem tarthat egész nap. Kik azok, akik ezeket keltik? Az ég és a föld Ha még az ég és föld sem tart örökké, hogyan Tudna az ember? Ezért kell követnünk az utat. Az út embere alkalmazkodik az úthoz; Az erényes ember alkalmazkodik az erényhez; Az ég embere pedig az éghez. Ki az úthoz alkalmazkodik, azt elfogadja örömmel az út, Ki az erényhez alkalmazkodik, azt elfogadja örömmel Az erény, s ki az éghez, azt örömmel befogadja az ég. Amikor nincs elég a hitbõl, ott hiányzik a jóakarat. XXIII. PARAFRÁZIS Gyakran élünk a szavakkal, Ez természetes, Hiszen egész nap szavakat hallunk, S kik azok, akik ezeket keltik? Az ég és a föld. Ha még az ég és föld sem tart örökké, hogyan Tartanának a szavak? Ezért kell követnünk az utat, A szavak nélküli utat, Mert ki az úthoz alkalmazkodik, Annak már nincs szüksége szavakra, S örömmel elfogadja az ég. A Földet behálózzák a hazug szavak, Szóbõséggel gyötrik a népet a szósámánok, Ezért aztán a hallgatagokra Örömmel emlékszik a nép. XXIV. FRÁZIS Az, aki lábujjhegyen jár, nem tud állni; Aki nagyokat lép, nem tud gyalogolni. Aki magát mutogatja, nem szembeszökõ; Aki azt hiszi, igaza van, nem kiváló férfi; Aki dicsekszik, érdemtelen; Aki hetvenkedik, nem tart ki soká. Az út szemszögébõl nézve csak "Felesleges étkek és hasztalan, káros kinövések." Mivel vannak Dolgok, amelyek megvetik õket, Az, akié az út, velük nem lakozik. XXIV. PARAFRÁZIS Ma már csak az áll meg, aki lábujjhegyen jár, Össze ne dõljön e korhadt birodalom. Persze mindenki azt hiszi, igaza van, S mindenki dicsekszik, miatta jutottunk ide. Az út szemszögébõl nézve ez mind felesleges. E káros duzzanatok és felesleges étkek Többnyire jó vezetõk, jó családapák, Szorgalmas újságolvasók és ismerik a törvényt, Csak velük született, örökölt és szorgosan Fejlesztett ostobaságukat bánhatja a nép. XXV. FRÁZIS Van egy dolog, amely zavarosan alakult ki, Az ég és a föld elõtt született. Csendes és üres, Egymagában áll, és nem változik, Körben jár, és nem fárad el. Képes arra, hogy a világ anyja legyen. Nem tudom a nevét, Így nevezem csupán "az útnak". Hevenyészett néven nevezem, "nagynak", Mivel nagy, úgy is leírják, mint visszahúzódó, Visszahúzódó, úgy is leírják, messze van, Mert messze van, úgy írják le, visszafordul. Ezért nagy az út, nagy az ég, a föld nagy, A király is nagy. A birodalomban négy Nagy dolog van a király mellett. Az ember utánozza a földet, A föld az eget, Az ég az utat, És az út azt, ami természetesen az, ami. XXV. PARAFRÁZIS Van egy dolog, amely zavarosan alakult ki, Az ég és a föld elõtt született. Csendes és üres, Egymagában áll, és nem változik, Körben jár, és nem fárad el. Nem tudom, képes e arra, Hogy a világ anyja legyen. Nem tudom a nevét. Mondják õt kozmosznak, világegyetemnek, Mások az Isten szóval írják õt le, De senki sem érti útjait. Szolgálják õt tudósok és papok, Firtatják, mi a szándéka, Vajon miért teszi mindezt velünk. Az ember utánozza a földet, A föld az eget, Az ég vajon kit utánoz? Végtelen és értelmetlen ürességet, Avagy végtelen Tervet? S vajon beleférünk-e mi is abba a Tervbe, S vajon jó-e a Terv? XXVI. FRÁZIS A nehéz a fényesség gyökere; A nyugodt a nyugtalannak ura. Ezért a gazda, ha egész nap utazik, Sosem veszi le szemét a megrakott szekerekrõl. Csak ha már biztonságban van Falak és õrtornyok mögött, Csak akkor pihen el békén, S szabadul meg a gondtól. Hát akkor tízezer harci szekér birtokosa Hogyan gyújthatna fényt magából A birodalom szemében? Ha fényt ad, a gyökér rohad el; Ha az úr nyugtalan, biztosan elvész. XXVI. PARAFRÁZIS A nehéz a fényesség gyökere, A fényesség hullámokban érkezik messzirõl. A nyugodt a nyugtalannak ura, De persze vannak bölcs nyugodtak, és ostobák. Nagy baj, ha ostoba nyugodt A nyugtalannak ura. Hiába nem veszi le szemét a Gazda A megrakott szekerekrõl, Azok sosem lehetnek biztonságban, Mert folyton lopnak a szekerekrõl. Tízezer harci szekér birtokosa Bizonyosan csak sötétséget bocsát ki magából, Ha pedig fényt ad, a gyökér rohad el, S ha megelégelik önhitt erejét a nyugtalanok, Biztosan elvész, vér és könny közt, Elvész a Gazda, tízezer modern harci szekerével. XXVII. FRÁZIS Aki jó utazó, nem hagy keréknyomokat; Aki jó szónok, annak nem botlik a nyelve; Aki jó számoló, nem használ számológépet; Aki jól ért a becsukáshoz, nem használ zárat, De amit becsuk, azt mégsem lehet kinyitni; Aki jól ért a kötéshez, nem használ kötelet, De amit megköt, azt nem lehet kibogozni. Ezért a bölcs mindig kitĂ»nik abban, hogy Megment embereket, s így senkit se hagy el; Mindig kitĂ»nik abban, hogy megment dolgokat, S így semmit se hagy el. Ezt mondják úgy: valaki tisztán lát. Ezért a jó ember az a tanár, akitõl Tanulhat a rossz; És a rossz ember az anyag, melyen dolgozhat a jó. Ha nem szeretik a tanárt, Sem az anyagot, Akkor, bár ez okos dolognak tetszik, nagy rémületre vall. Ezt nevezik a lényegesnek és a titkosnak. XXVII. PARAFRÁZIS Aki jó utazó, nem hagy nyomot maga után, Mint életén át, a térben is jeltelen utazik. Aki jó utazó, nem vágyik haza, nincs is hazája. Aki jó szónok, azt mondja, amit várnak tõle, Folyékonyan és legalább négy nyelven. Aki jól ért a becsukáshoz, nem használ zárakat, Elég a tilalom, hogy kinyitni ne merjék, Amit jól becsukott. S akiket becsukott, Mindig jól továbbadják a tilalmat. Aki jól ért a kötéshez, nem használ kötelet, De amit megköt - házasság, szerzõdés, béke - Azt utódainak sem sikerül kibogozni. Ilyen hát a haza bölcse, aki nem hagy nyomot, Jó szónok és jó utazó, jól ért a becsukáshoz, A kötéshez, ezért mondják róla: tisztán lát. A bölcs nem szereti a jó embereket, Sem a rosszakat, hanem a kettõ közti átmenetet, Ezek számára írja elõ bonyolult törvényeit is. Hiába nem szeretik a tanárt s az anyagot, Ezt nevezik lényeges és titkos tudománynak, S mögötte a bölcs rémülete, hogy egyszer kiderül. XXVIII. FRÁZIS Ismerd a hímét, De tartsd magad a nõstény szerepéhez, S légy a birodalom szakadéka. Ha a birodalom szakadéka vagy, Akkor az állandó erény nem fog elhagyni, És újra az leszel, ami voltál: csecsemõ. Ismerd a fehérét, De tartsd magad a fekete szerepéhez, S légy a birodalom mintaképe. Ha a birodalom mintaképe vagy, Akkor az állandó erény nem hiányzik, S te visszatérsz a végtelenhez. Ismerd a becsületét, De tartsd magad a kegyvesztett szerepéhez, És légy a birodalom völgye. Ha a birodalom völgye vagy, Akkor elég lesz az állandó erény, És ismét a faragatlan tömb leszel. Ha a faragatlan tömb széttörik, edények Lesznek belõle. A bölcs hasznot húz ezekbõl, és a hivatalnokok Ura lesz. Ezért aztán a legnagyobb vágás Sem vágja ketté. XXVIII. PARAFRÁZIS A nõstény szerepe, igen, az. Azt kellene jobban megfigyelni. Hogy befogad, és teremt valamit, makacsul és közönyösen. Én csak a Birodalom szakadéka lehetek, ha szerencsém lesz, belezuhan a Birodalom. Amíg a Birodalom bele nem zuhan, én a Birodalom mintaképe leszek, nem foghatnak rajta semmi galádságon, állandó erényem, a Törvény mindig ott lesz kezem ügyében. Nem tartozhatom a becstelenek közé, ezért hát kegyvesztett leszek mindig, de ez erõt ad, hogy a Birodalom igazi völgye legyek, amely magasabb, mint a kinevezett hegyek itt. Faragatlan tömb vagyok, magam faragom, de hasznot húzok a széttört darabokból, a hivatalnokokból, akik félnek a völgytõl. Ha a bölcs megfontoltan száll szembe a Nagy Birodalommal, szétválik emez, de a bölcset a legnagyobb vágás sem vágja ketté. XXIX. FRÁZIS Bárki áll is a birodalom élére, Ha valamit tenni akar, Nem szabad késlekednie. A birodalom szent hajó, És semmit sem szabad vele tenni. Ha bárki valamit tesz, elrontja, Ha bárki hatalmába keríti, Elveszíti. Ezért hát vannak dolgok, Amelyek vezetnek, s mások követik ezeket; Vannak, kik pihegnek, mások lihegnek; Vannak, kik pusztítanak, S vannak, kik elpusztulnak. Ezért a bölcs kerüli a túlzást, a különcséget, És a szemtelenséget. XXIX. PARAFRÁZIS A birodalom élére most senki sem állhat. Csak a Császár nevezhet ki valakit az adók beszedésére. Ezért nehéz a dolguk azoknak, akik a birodalmat õrizni akarják. Szívükben szánják a szerencsétlent, akiben megbízik a Császár, és beismerik, õk sem tennének mást, ha a balvégzet helyére állítaná õket. A bölcs kerüli a túlzást, különcséget, és a szemtelenséget, de már ezzel is túloz, különcködik, és szemtelen is, mert amíg a Császár birodalma erõs, e hazug birodalom élére bizony senki sem állhat. XXX. FRÁZIS Aki az emberek uralkodóját az Út által Segíti, nem akarja megfélemlíteni A Birodalmat fegyvercsörgetéssel. Mert ez olyasvalami, ami visszaüt. Ahol csapatok táboroztak, Jól nõnek a szederbokrok; A hatalmas hadseregek nyomában Mindig rossz az aratás. Aki jól akar cselekedni, Hadjáratát hamar be kívánja fejezni, És nem akar ezzel megfélemlíteni senkit. Fejezd be a háborút, de ne dicsekedj; Fejezd be a háborút, de ne hetvenkedj; Fejezd be, de ne légy pökhendi; Fejezd be, de csak akkor, ha nincs más lehetõség; Fejezd be, de ne a terror kedvéért. Aki erejének teljében bántalmazza az idõset, Az Út ellenében cselekszik. S aki az Út ellenében cselekszik, Korai véget ér. XXX. PARAFRAZIS A Birodalmat csak fegyvercsörgetéssel lehet megfélemlíteni és egyben tartani, bár a fegyverek ma zajtalanabbak, (csak a végén van nagyobb bumm), és minden zajtalan fegyver visszaüt. Ahol csapatok táboroztak, eltĂ»nnek a férfiak és gyĂ»lölt gyermekeket szülnek a nõk. A hatalmas és mindig szabadító hadseregek nyomában rossz az aratás. Aki jól akar cselekedni, nem ijed meg a hadseregektõl, de kerüli a háborút, mert háborút elveszteni rettenetes, háborút nyerni még veszedelmesebb. Aki erejének teljében bántalmazza a gyengébbet - reálpolitikus. Az Út ellenében cselekszik, s korai véget ér, de vajon melyik Hatalom törõdik az Úttal? XXXI. FRÁZIS Mivel a fegyverek baljós elõjelĂ»ek, És vannak Dolgok, melyek gyĂ»lölik õket, Mint az, aki az Út szerint él, - nem él velük. Az ember a baloldalnak kedvez, Ha otthon van, de a jobbnak, ha háborúba megy. A fegyverek baljós elõjelĂ» eszközök, nem Úriembernek valók. Ha arra kényszerülünk, hogy fegyverhez nyúljunk, Jobb, ha élvezet nélkül tesszük. Nincs dicsõség A gyõzelemben, s ha ennek ellenére dicsõítjük Akkor az emberek legyilkolását dicsérjük. Az, aki az emberek legyilkolását dicséri, Sosem jut messze a birodalomban. Az öröm alkalmával a baloldal élvez elõnyt, A gyász alkalmával a jobb. A hadnagy helye A baloldalon van; a tábornok helye a jobbon. Ez azt jelenti, hogy be kell tartani A gyász szertartásait. Ha sok embert megölnek, szánalomra kell Sírnunk felettük. Ha gyõztünk a háborúban, Be kell tartanunk a gyász szertartásait. XXXI. PARAFRÁZIS A fegyverek baljós elõjelĂ»ek, És az örök dolgok gyĂ»lölik õket, De az Út nem törõdik a fegyverekkel. Bárcsak világos lenne már egyszer, Hol állanak a Jók, s hol a Gonoszak, Akkor az Út áldást adna a fegyverekre is. De az Út még eddig sosem adott áldást, Ezt jobb, ha megjegyezzük. A fegyverek csak úriembereknek valók, Az ember elveti õket. Mégis elõfordul, hogy fegyverhez nyúlunk, Félelemmel és szánalommal telve, Tehát nem szívesen. Mi tudjuk, nincs dicsõség a gyõzelemben, De azért irigyeljük a gyõzteseket, Akik kitĂ»nõen értik, hogy torzítsák el utólag Az eseményeket, mert mindig a gyõztesek Az emberszeretõk, a szabadság bajnokai, A jog istápolói, de fegyverek nélkül Mindezek ellenkezõi lehetnének. Aki az emberek legyilkolását dicséri, Messze jut a Birodalomban, ha jól megindokolja. A legyõzött ellenség így mindig a Gonosszal egyenlõ, Ez az egész eljárás gyöngéje. A hadnagyok a baloldalon halnak meg, A tábornokok a jobboldalon állnak, Mereven, cvikkeresen, mint a díszszemléken, Egészen az akasztófáig. Mi nem gyõztünk semmiféle háborúban félezer éve, Ezért jogunk van az örömre. Az öröm alkalmával a baloldal élvez elõnyt. XXXII. FRÁZIS Az út örökre névtelen. Bár a faragatlan kõ kicsiny, Senki a világon nem merheti kérni a hĂ»ségét. Ha a nagyurak és hercegek ragaszkodnának az Úthoz, A miriád lény meghódolna elõttük saját akaratából, Menny és föld egyesülne és édes harmat hullna, S akkor az emberek igazságosak lesznek, Bár senki sem rendelkezik így. Csak ha az Út megszakad, akkor vannak nevek. Mihelyt megjelennek a nevek, Tudnunk kell, hogy ideje megállni, Megszabadulhatunk a veszélytõl. Az Út a világ számára olyan, mint a Folyó Meg a Tenger a csermelyhez és patakhoz képest. XXXII. PARAFRÁZIS Tulajdonképpen minden névtelen. A neveket a névvel idõlegesen ellátott Kis férgek adják - szintén idõlegesen. A dolgok névtelenül léteznek, Mint a kövek, az elemek, az atomok. Ha a nagyurak ragaszkodnának az Úthoz, Meghódolna elõttük minden - De ebben az esetben nem is lehetnének Nagyurak sem, és hódolatról beszélni sem illik. Menny és föld egyesülése ezért legfeljebb Ama nagy robbanásban képzelhetõ el majd, Hol a Sátán egybesül az Úristennel, Forró krémként közbül a vitatott tárgy: az Emberiség. Most minden esetre túl sok a név, Mind megírja élete hosszú történetét, Családja érdektelen legendáriumát, Holott arra sem méltó, hogy a névtelenek Lába nyomát katalógusba vegye. Eme névtelen névvel ellátottak Uralmuk alá hajtják a bolygót, Lassanként minden lényegtelennek neve lesz. De az Útra egyikük sem jut el. A szennyvíz is szétterül, kibuzoghat a földbõl, Mégsem hívjuk forrásnak, S nem várja a Tenger! XXXIII. FRÁZIS Az, aki másokat ismer, okos; Aki önmagát ismeri, bölcs. Aki másokat legyõz, annak ereje van; Aki legyõzi magát, az erõs. Aki ismeri a megelégedést, gazdag. Aki kitartó, az céllal élõ ember; Aki nem veszti el a fejét, kitart; Aki végigéli napjait, annak hosszú élete volt. XXXIII. PARAFRÁZIS Én ismerek másokat, s nem vagyok okos; Ismerem magamat, s nem vagyok bölcs. Nem tudok másokat legyõzni, pedig erõs vagyok, Nem tudom legyõzni magam, mert nem is akarom. Nem ismerem a megelégedést, csak a pokol urai Sugallják ezt az ostobáknak, Kitartó vagyok hitetlenségemben, Míg el nem vesztem a fejem. Mégis van bennem valami, Ami túlmutat ezen az egyetemes szürkeségen, Csak most még elsimulok ebben a szürkeségben, Míg lesz alkalom felmutatni magamból, Ami lényeges. Addig pedig É]jen a szürkeség, éljen a szür-ke-ség, S az értékek deficitje És az élet árának emelkedése! XXXIV. FRÁZIS Az Út széles, kinyúlik balra is, jobbra is. A miriád lény élete függ tõle, Mégsem tart igényt hatalomra. Bevégzi feladatát, mégsem kér az érdembõl. Felruházza és táplálja a miriád lényt, Mégsem akar gazdájuk lenni. Örökre mentes a vágytól, ezért Kicsinynek lehet hívni; De mivel nem akar gazdájuk lenni, Ha a miriád lény felé fordul, Nagynak is nevezhetõ. Mivel sosem próbál meg nagy lenni, Sikerül naggyá válnia végül. XXXIV. PARAFRÁZIS Az Út igen keskeny, jobbra és balra annál szélesebb. Az Út szélén igen veszélyes a járás. A miriád lény élete függ tõle, Melyik jut hatalomra. Mert ha bevégzi feladatát, bizony Kér majd az érdembõl, kér hetedízig. És gazdája lesz az Útra terelteknek. De ki ruházza fel, ki táplálja a miriád lényt? Mert a kicsi dolgok mindig nagyok szeretnének lenni, A kis országok nagyok, A kis emberek nagyok - De a nagy emberek élete kicsik kezében van, És a nagy országok nagysága Úgy terjed, mint a rák, S ahogy terjed, úgy halnak el a nagy országban Régi, már meghódított területek. XXXV. FRÁZIS Vedd birtokodba a nagy képmást, És a birodalom el fog jönni hozzád. Ha eljön hozzád és nem éri semmi baj, Biztonságban lesz. A zene és az étel Arra csábítja az utazót, hogy megálljon. Az Út, ha áthalad a szájon, íztelen. Nem látható, Nem hallható, S nem romlik meg, bármennyit járnak rajta. XXXV. PARAFRÁZIS Vedd birtokodba a Nagy Képmást, (mely persze mindig változó), És a Birodalom el fog jönni hozzád, Az persze kiszámíthatatlan, Hogy titkos ügynökökkel-e, avagy Nyilvános megbízásokkal, díjakkal És lekötelezõ ajándékokkal. Ha eljön hozzád, és nem ér semmi baj, Biztonságban leszel. Élvezheted a zenét és az ételt, Utazhatsz a Birodalom engedélyével, S beszélhetsz az Útról, Melyen ugyan sosem jártál, Hollétét sem tudod, De birtokodban a Nagy Képmás, Amely tudja, S nem tanácsos másként vélekedni. XXXVI. FRÁZIS Ha azt akarod, hogy valami összehúzódjon, Akkor ki kell nyújtanod elõbb; Ha azt akarod, hogy valami meggyengüljön, Elõször meg kell erõsítened; Ha azt akarod, hogy valamit félretegyenek, Elõször fel kell állítanod; Ha valamit el akarsz venni valamibõl, Elõször adnod kell hozzá. Ezt hívják finom bölcsességnek. Az alázatos és a gyenge le fogja gyõzni A keményet és erõset. A halaknak nem szabad megengedni, Hogy elhagyják a mélyvizet; Az államhatalom eszközeit Nem szabad megmutatni senkinek. XXXVI. PARAFRÁZIS Azt akarom, hogy meggyengüljön, De nincs erõm erõsíteni, Mert az ostobaság világrendszere Elözönli a földet. Nem vagyok hajlandó felállítani azt, Amit már régen félre kellett volna tenni, Nem hiszek a kommentátoroknak, Az újságíróknak, íróknak, ideológusoknak, Moralistáknak és papoknak, mert tudom, Ha valamit el akarok venni valamibõl, Elõször hozzá is kell adnom. Ez a finom bölcsesség erkölcstelen, Akár a dramatizált népi játékok És a hülyeségig ringatott koala-mackók, S a szegény (magyar) vándormunkások, Akik semmirõl sem tudtak. Nem hiszek abban, hogy a gyengék Legyõzik az erõset. Inkább a hülyék. Mélyvízben élünk, nem engednek A szabad felszínre (talán nincs is), De jól ismerjük az államhatalom eszközeit. A béke lehet undorító is, bármilyen hasznos. (Egy olyan ország, mely nem tudja kielégítõen Megoldani évtizedekig az üres üvegek visszavételét, Ne álmodozzon semmirõl, s ne legyen büszke Külföldi Nobel-díjasaira.) XXXVII. FRÁZIS Az Út sosem cselekszik, mégsem marad semmi befejezetlen. Ha a nagyurak és hercegek az Úton tudnának maradni, A miriád lény saját akaratából alakulna át. Miután átalakultak, ha mégis felütné fejét a vágyakozás, Én le fogom nyomni a névtelen, faragatlan kõ súlyával. A névtelen, faragatlan kõ Nem egyéb, mint a vágyakozástól való szabadság, És ha én megszĂ»nök vágyakozni és nyugton maradok, A Birodalom békében fog élni saját akaratából. XXXVII. PARAFRÁZIS Az Út sosem cselekszik, csak járnak rajta. Az Út nem szereti, ha járnak rajta. A Nagyurak és fejedelmek sosem lépnek Az útra, mert õk gyalog sosem járnak. A miriád lény saját akaratából nem tehet semmit. Csak a vágyakozás él bennük az Út után, De ott a nagyurak jármĂ»vei surrognak. A szabadság utáni vágyakozást el fogják Nyomni a névtelen, faragatlan kõ súlyával, Szögesdróttal és aknazárral. Ha az, aki ezt látja, megszĂ»nik vágyakozni, És nyugton marad, A Birodalom békében fog élni, De meglesz az ára. XXXVIII. FRÁZIS A legerényesebb ember nem tartja magát az erényhez, Ezért erényes. A legkevésbé erényes ember sosem Tér el az erénytõl, ezért van az, hogy nem erényes. Az elõbbi sosem cselekszik, mégsem hagy semmit Befejezetlenül. Az utóbbi cselekszik, de utána Befejezetlen dolgok maradnak. A legnagyobb jóakarattal Bíró ember cselekszik, de nem külsõ okból. A nagyon Korrekt ember cselekszik, de külsõ okból. Az az ember, Aki jól ismeri a szertartásokat, cselekszik, de ha Senki sem reagál, nekigyürkõzik, és erõszakkal Akarja rábeszélését folytatni. Ezért amikor az Út Elveszett, megvolt az erény; amikor elveszett az Erény, megjelent a jóakarat; ha elveszett a jóakarat, Ott volt a korrektség; ha a korrektség eltĂ»nt, Megjelentek a szertartások. A szertartások azt jelzik, hogy fogyóban a hĂ»ség, És a jóhiszemĂ»ség, És kezdõdik a rendezetlenség; Az elõre sejtés az Út virágos díszítése, És a dõreség kezdete. Ezért a nagyszerĂ» ember a dolgok sĂ»rĂ»jében van, Nem a hígságban; a gyümölcsben, nem a virágban, Ezért elveti az egyiket, elfogadja a másikat. XXXVIII. PARAFRÁZIS Az "erény" szó hallatán ma az emberek többsége nevet. Még csak nem is nevet, oly ismeretlenül hangzik. Nincs szabály, nem lehet tehát kivétel sem. A legerényesebb emberek összekeveredtek a tudatos gazemberekkel és a tudatlan erénycsõszökkel. A cselekvést hét lakattal õrzik, és szuronyokkal. Az erényes ember megelégszik dõreségével, hogy mindent elõre látott, es ha kell, megássa sírját. Elveszett az Út, az erény, a korrektség és jóakarat. A szertartások maradtak, amelyeket mindenki kinevet. Vagy talán ez lenne az Út? A nevetés, a teljes üresség? Nincs sĂ»rĂ»je a dolgoknak, nincsen gyümölcse, csupán gyorsan hervadó virágok kötelezõ ünnepeken. Ezért ez a világ még koszorút sem érdemel. És elõrelátható1ag nem is kap koszorút sírjára. Fordította: Szentmihályi Szabó Péter |