Rákos Péter asztrológiai iskolát vezet, számos könyv szerzõje. Ezúttal családállítóként mutatkozott be a Hellinger Intézet képzési modulján. Rendkívül kreatív módon és bátor kísérletezõkedvvel, de mindig a biztonságra törekedve integrál módszereket a családállításba. Például a kineziológiában is alkalmazott korregressziót rendkívül szemléleletes módon eleveníti meg a kliens számára: az életutat a földre elhelyezett kötél jeleníti meg, a törések jelzik az elakadásokat. Az állítással több síkon is ráláthatunk a mögöttes okokra: egy magzati korban bekövetkezett trauma elõzõ életbõl hozott esemény következménye is lehet, aztán ezt a traumát újra felidézheti egy gyermekkorban átélt hasonló szituáció.

Barbara Anne Brennan 12 csakrás rendszerével is dolgozol (7 fõcsakra + 5 hátulsó, amik az elöl levõ fõcsakrákkal párban mûködnek). Az állítás során láthatóvá válik, hogy mi az a mögöttes érzelmi blokk, ami korlátozza a csakra mûködését, esetenként szervi problémákat okozva. A csakrák blokkját a csakrákat megszemélyesítõ képviselõk erõtlensége mutatja. De hogyan jelentkezik egy csakra túlmûködése?

Az szédítõ, de kellemes érzésként jelenik meg a képviselõnél, mintha mondjuk körhintán ülne. A túlmûködés mindig kompenzálódik akkor, amikor azzal a csakrával dolgozunk, ahol az elakadást tapasztaltuk.  Ennek harmonizálása stabilizálja a túl gyorsan forgó csakra mûködését. A csakraállítások során megerõsítést nyert a humánenergetikai tanítás: a csakrák hatnak egymásra, és a földi létezéshez kapcsoló (a testünkben függõlegesen elhelyezkedõ) gyökércsakra továbbítja az összetett, és a magasabb szinteken szivárványszínekre szétbomló energiát a felsõbb csakrapároknak. A 12 csakra pszichológiai témái megegyeznek az asztrológiai házak témáival. Az alsó csakrákhoz kapcsolódó történetek általában könnyebben értelmezhetõk, lévén a saját testünkkel és a partnerekkel való viszonyainkról szólnak. Minél feljebb haladunk, annál nehezebben értelmezhetõ történetek bukkannak elõ, bár felismerhetõk bennük a velük analóg asztrológiai házak témái. Gyakran megtapasztaljuk, hogy elõzõ életekbe is visszanyúlhat egy vizsgált probléma gyökere. Például egy párkapcsolatokban állandósult dominanciaharc (ki kit gyõz le) magasabb szinten a torokcsakrával és a hatalommal való visszaéléssel függ össze: az állítás során itt elõbukkanhat az elõzõ életekbõl áthozott tettes-áldozat problematika. Ugyanez a kérdés a horoszkópban az ötödik csakrának megfelelõ ötödik házban vizsgálható (amelyiknek köze van a hatalommal való visszaéléshez is, hiszen Oroszlán-analógia).

Nehéz lehet idõnként elválasztani a családi rendszert (az apai és anyai ági felmenõket) és az elõzõ életeket, hiszen egy lélek akár többször is leszülethet ugyanabba a családba. Akár az is elõfordulhat, hogy a saját dédapám is én voltam: így a karma (az elõzõ életeinkbõl hozott tapasztalat) lehet egyben családi karma is. Sokan a sorsnál is erõsebb kényszerítõ erõnek hiszik a karmát, holott az állítások során inkább ismétlõdõ feladatként jelenik meg, amit ha sikerrel megoldunk, akkor nem kell többször újraélni. Hogyan dolgozzuk fel a karmikus emlékeket?

A családi rendszeren túli állítások tapasztalata azt mutatja, hogy a szellemvilágban nincsen jó és rossz: a lélek tapasztalatot gyûjt itt a földön, és ehhez gyakran egy másik lélekre van szüksége. Ha a megszületés elõtti létformában, a köztes létben úgy dönt, hogy egy lélekszinten teljesen ismeretlen fogalmat, például az "árulást" akarja megérteni, akkor szövetségre lép egy társsal. Vele kezdi azután a földi életben a témához tartozó kiegészítõ szerepeket felváltva megtapasztalni: milyen árulónak és elárultnak lenni különbözõ élethelyzetekben. Tehát az elkövetõk és áldozatok egy magasabb szinten szövetségesek, egy nagyobb egység részei, és a tapasztalatukkal járulnak hozzá az univerzum teljességéhez. Addig azonban nagyon sokszor lejátszódik az adok-kapok, gyakran évszázadokon, évezredeken át. A résztvevõk egy idõ után mindezt már úgy élik meg: elég volt, belefáradtak. De áldozatként ilyenkor is méltatlannak érezik a helyzetüket, tettesként pedig hajtja õket a bosszúvágy. Az állítás során katartikus élmény, amikor felismerik, hogy ezt a meddõ történetet már mennyi ideje játsszák váltott szereposztásban. És ez a felismerés kivételes lehetõség is: most, hogy ráláttak a történetük eredetére, az adok-kapok köreire, kiléphetnek az ok-okozatok láncolatából. A felismerés hatására ilyenkor elillan az erõszak és a gyûlölet érzése, és gyakran elõfordul, hogy a két fél, mint két öreg sporttárs, akik már ki tudja mióta minden hétvégén vérre menõ kiütéses bokszmeccset vívnak, most kezet fognak: „Sokat tanultam a történetünkbõl, köszönöm neked!” Az ugyanis erõt és súlyt ad a személyiségnek, amikor képes szembenézni a tettei következményével. A jóvátétel vágya ad erõt és késztetést arra, hogy egy ilyen felismerés után valaki például másokon segítsen. A karma végsõ célját az állítások során sosem tapasztaltam feloldhatatlan átoknak vagy földbe döngölõ büntetésnek. Ezért nem is ítélethirdetés zajlik egy karmaállítás során, hanem felismerés, tudatosítás, és egy magasabb szinten a következmények erõforrásossá tétele. Nagy a kísértés, de az állítást vezetõnek távol kell tartania magát attól, hogy a feltáruló történet láttán erkölcsi véleményt mondjon vagy bíráskodjon az állító felett: ezt már az állító felettes énje régen megtette, és az hozta õt az állításra is, hogy a földre nyomó terhébõl - Hellinger szavaival - egy vitorlás tõkesúlya váljon. Ezért a résztvevõket ilyenkor arra kérjük, ne értelmezzék egymás között a látottakat az állítás után.

Hatalmas erõt meríthetünk a lélekcsoportos állításokból, amikor kapcsolatba lépünk láthatatlan segítõinkkel, akiket gyakran az õrangyalainknak érzékelünk. Jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül, magunkra hagyva, hanem egy csoport részei vagyunk és mi vállaltuk önként a földi küldetésünket. Attól, hogy nem látjuk egymást, õk még velünk vannak és támogatnak bennünket. Olyan elõfordulhat, hogy a Földön is van valakinek segítõje (társlelke) a lélekcsoportjából?

Lehet, hogy egy lélekcsoportból többen is vannak egyidejûleg a Földön, de az állítások során még nem bukkant elõ, hogy nekik itt és most dolguk lenne egymással. Úgy tûnik, a vállalt feladatainkkal egyedül kell boldogulnunk. Hiszen ha valaki kinyitná az ember szemét és elmondaná azt, hogy pontosan miért is van itt, ha az ember tudná, mi a feladata, akkor már nem lenne akkora tétje és ezáltal értéke az életnek. Lényeges része a földi tapasztalásnak, hogy nincs tiszta rálátás, nincs tiszta emlékezés. Egyéni feladatok vannak, amit csak magunk tudunk megoldani. Egy csodálatos történet résztvevõi vagyunk, az élet értékes tanulási folyamat, amin végig kell mennünk.

Egész más könyvekbõl olvasni a köztes létrõl, és átélni az állítás alatt, hogy a lelket egy ismerõs (közeli hozzátartozó) alakjában megjelenõ segítõ vezeti át a szellemvilágba. Milyen konkrét segítséget nyújt még a hétköznapi életünkhöz, ha bepillanthatunk a köztes létbe?

Egy transzperszonális állítás felér egy spirituális beavatással: látni a valódi közösséget, amihez tartozunk, meghallani az üzenetet, amit mindig is sugároztak felénk, érzeni a magasabb rezgést, amiben igazán otthon érzi magát a lelkünk... Egy ilyen állításon magasabb, tágabb rendbe helyezõdik vissza a létezésünk, és ez messze túlmutat a személyes sorson és feladatokon. Méltóságot ad a napi küzdelmeknek és értelmet ad az életnek. Ebben a dimenzióban az állításra hozott, univerzális méretekben jelentéktelennek tûnõ probléma is más megvilágításba kerül. Megértjük, hogy rajtunk kívül soha senki más nem találkozott ezzel a helyzettel így, ahogy mi most farkasszemet nézünk vele. Egyedül mi magunk - a jelenlegi eszköztárunkkal, konkrét élethelyzetünkben - tudjuk ezt a problémát megoldani, senki más. És ha ez sikerül, akkor az egész Univerzum minket ünnepel. Ezért fontos, hogy felelõsséget vállaljunk az életünkért, a döntéseinkért, hiszen létezésünk és küzdelmeink mindennél fontosabbak a világon. Magához az élethez kapunk erõt, amikor feltárul elõttünk ez a másik dimenzió. Azt is megértjük, hiába vágyódunk oda vissza, most itt van dolgunk, nem odaát. Jobb, ha elvágyódás helyett a földi dolgainkra koncentrálunk, és azzá válunk, aminek születtünk: embernek. Embernek, aki kapcsolódik a szeretteihez, a családjához, és ad a világnak valami jót, saját magából.

A földön kívüli életrõl (más Univerzumokról) jött valami információ a kísérleti állításaid során?

Egyszer régen felmerült a kérdés, hogy nézzünk rá: egyedül vagyunk-e vagy sem, van-e dolgunk a földön kívüli intelligenciákkal - már ha léteznek egyáltalán. Általános tapasztalat, hogy amikor oldáshoz, súlyos terhek letételéhez kérünk segítséget, akkor nagy segítõ erõk mozdulnak meg, ám ha csak kíváncsiskodunk, akkor bizony kevés információhoz jutunk. Így aztán a várva-várt harmadik típusú találkozás elmaradt. Az állításnak ennek ellenére volt egy fontos üzenete: számunkra egyedül azok a láthatatlan lények fontosak, akik a mi rendszerünk részei. Azaz a családunk, a felmenõink, a (látható és láthatatlan) társaink, a múltunk szereplõi. Úgy tûnt ebbõl az állításból, hogy semmi dolgunk sincs a tõlünk idegen rendszerek lényeivel.

A 2012-es évet asztrológus szemmel milyennek látod?

Rögtön leszögezem, nem lesz világvége. Ez érthetõ is, hiszen a transzperszonális állításokból is megtudtuk: a Föld hihetetlenül becses hely, ezért aztán nagyon vigyáznak is ránk. Emellett a mi kultúránk valamiért újra és újra kitermeli az apokaliptikus jóslatokat. Csak amióta asztrológusként dolgozom, legalább három világvége-várással találkoztam; természetesen egyik sem következett be... Úgy gondolom, mi, európai emberek nem tudunk úgy a mostban, a jelenben élni, mint például a keletiek vagy a természeti népek. Talán ezért kell nekünk a közeli vég fenyegetése, hogy az felhívja a most csodájára a figyelmünket. Hiszen ha véges az idõnk, akkor nincs értelme a javak felhalmozásának, a távoli jövõ tervezgetésének, az álmok dédelgetésének. Az állítások megmutatják: a tenni, élni, szeretetünket kifejezni igéknek lélek-szinten nincsen jövõ ideje. Nem mondhatjuk, "holnap majd szeretni fogok". Az élet jelen idejû.

Szerzõ: Szabó János
http://hellingermodszer.blogspot.com/

Rákos Péter honlapja: http://humanisztikus.hu/