Menu Content/Inhalt
FĂ”menĂŒ > Életvitel, önismeret > Egy csodĂĄlatos törtĂ©net rĂ©sztvevĂ”i vagyunk - InterjĂș RĂĄkos PĂ©terrel
Egy csodĂĄlatos törtĂ©net rĂ©sztvevĂ”i vagyunk - InterjĂș RĂĄkos PĂ©terrel
ImageRákos Péter asztrológiai iskolát vezet, számos könyv szerzĂ”je. Ezúttal családállítóként mutatkozott be a Hellinger Intézet képzési modulján. Rendkívül kreatív módon és bátor kísérletezĂ”kedvvel, de mindig a biztonságra törekedve integrál módszereket a családállításba. Például a kineziológiában is alkalmazott korregressziót rendkívül szemléleletes módon eleveníti meg a kliens számára: az életutat a földre elhelyezett kötél jeleníti meg, a törések jelzik az elakadásokat. Az állítással több síkon is ráláthatunk a mögöttes okokra: egy magzati korban bekövetkezett trauma elĂ”zĂ” életbĂ”l hozott esemény következménye is lehet, aztán ezt a traumát újra felidézheti egy gyermekkorban átélt hasonló szituáció.

Barbara Anne Brennan 12 csakrás rendszerével is dolgozol (7 fĂ”csakra + 5 hátulsó, amik az elöl levĂ” fĂ”csakrákkal párban mĂ»ködnek). Az állítás során láthatóvá válik, hogy mi az a mögöttes érzelmi blokk, ami korlátozza a csakra mĂ»ködését, esetenként szervi problémákat okozva. A csakrák blokkját a csakrákat megszemélyesítĂ” képviselĂ”k erĂ”tlensége mutatja. De hogyan jelentkezik egy csakra túlmĂ»ködése?

Az szédítĂ”, de kellemes érzésként jelenik meg a képviselĂ”nél, mintha mondjuk körhintán ülne. A túlmĂ»ködés mindig kompenzálódik akkor, amikor azzal a csakrával dolgozunk, ahol az elakadást tapasztaltuk.  Ennek harmonizálása stabilizálja a túl gyorsan forgó csakra mĂ»ködését. A csakraállítások során megerĂ”sítést nyert a humánenergetikai tanítás: a csakrák hatnak egymásra, és a földi létezéshez kapcsoló (a testünkben függĂ”legesen elhelyezkedĂ”) gyökércsakra továbbítja az összetett, és a magasabb szinteken szivárványszínekre szétbomló energiát a felsĂ”bb csakrapároknak. A 12 csakra pszichológiai témái megegyeznek az asztrológiai házak témáival. Az alsó csakrákhoz kapcsolódó történetek általában könnyebben értelmezhetĂ”k, lévén a saját testünkkel és a partnerekkel való viszonyainkról szólnak. Minél feljebb haladunk, annál nehezebben értelmezhetĂ” történetek bukkannak elĂ”, bár felismerhetĂ”k bennük a velük analóg asztrológiai házak témái. Gyakran megtapasztaljuk, hogy elĂ”zĂ” életekbe is visszanyúlhat egy vizsgált probléma gyökere. Például egy párkapcsolatokban állandósult dominanciaharc (ki kit gyĂ”z le) magasabb szinten a torokcsakrával és a hatalommal való visszaéléssel függ össze: az állítás során itt elĂ”bukkanhat az elĂ”zĂ” életekbĂ”l áthozott tettes-áldozat problematika. Ugyanez a kérdés a horoszkópban az ötödik csakrának megfelelĂ” ötödik házban vizsgálható (amelyiknek köze van a hatalommal való visszaéléshez is, hiszen Oroszlán-analógia).

Nehéz lehet idĂ”nként elválasztani a családi rendszert (az apai és anyai ági felmenĂ”ket) és az elĂ”zĂ” életeket, hiszen egy lélek akár többször is leszülethet ugyanabba a családba. Akár az is elĂ”fordulhat, hogy a saját dédapám is én voltam: így a karma (az elĂ”zĂ” életeinkbĂ”l hozott tapasztalat) lehet egyben családi karma is. Sokan a sorsnál is erĂ”sebb kényszerítĂ” erĂ”nek hiszik a karmát, holott az állítások során inkább ismétlĂ”dĂ” feladatként jelenik meg, amit ha sikerrel megoldunk, akkor nem kell többször újraélni. Hogyan dolgozzuk fel a karmikus emlékeket?


A családi rendszeren túli állítások tapasztalata azt mutatja, hogy a szellemvilágban nincsen jó és rossz: a lélek tapasztalatot gyĂ»jt itt a földön, és ehhez gyakran egy másik lélekre van szüksége. Ha a megszületés elĂ”tti létformában, a köztes létben úgy dönt, hogy egy lélekszinten teljesen ismeretlen fogalmat, például az "árulást" akarja megérteni, akkor szövetségre lép egy társsal. Vele kezdi azután a földi életben a témához tartozó kiegészítĂ” szerepeket felváltva megtapasztalni: milyen árulónak és elárultnak lenni különbözĂ” élethelyzetekben. Tehát az elkövetĂ”k és áldozatok egy magasabb szinten szövetségesek, egy nagyobb egység részei, és a tapasztalatukkal járulnak hozzá az univerzum teljességéhez. Addig azonban nagyon sokszor lejátszódik az adok-kapok, gyakran évszázadokon, évezredeken át. A résztvevĂ”k egy idĂ” után mindezt már úgy élik meg: elég volt, belefáradtak. De áldozatként ilyenkor is méltatlannak érezik a helyzetüket, tettesként pedig hajtja Ă”ket a bosszúvágy. Az állítás során katartikus élmény, amikor felismerik, hogy ezt a meddĂ” történetet már mennyi ideje játsszák váltott szereposztásban. És ez a felismerés kivételes lehetĂ”ség is: most, hogy ráláttak a történetük eredetére, az adok-kapok köreire, kiléphetnek az ok-okozatok láncolatából. A felismerés hatására ilyenkor elillan az erĂ”szak és a gyĂ»lölet érzése, és gyakran elĂ”fordul, hogy a két fél, mint két öreg sporttárs, akik már ki tudja mióta minden hétvégén vérre menĂ” kiütéses bokszmeccset vívnak, most kezet fognak: „Sokat tanultam a történetünkbĂ”l, köszönöm neked!” Az ugyanis erĂ”t és súlyt ad a személyiségnek, amikor képes szembenézni a tettei következményével. A jóvátétel vágya ad erĂ”t és késztetést arra, hogy egy ilyen felismerés után valaki például másokon segítsen. A karma végsĂ” célját az állítások során sosem tapasztaltam feloldhatatlan átoknak vagy földbe döngölĂ” büntetésnek. Ezért nem is ítélethirdetés zajlik egy karmaállítás során, hanem felismerés, tudatosítás, és egy magasabb szinten a következmények erĂ”forrásossá tétele. Nagy a kísértés, de az állítást vezetĂ”nek távol kell tartania magát attól, hogy a feltáruló történet láttán erkölcsi véleményt mondjon vagy bíráskodjon az állító felett: ezt már az állító felettes énje régen megtette, és az hozta Ă”t az állításra is, hogy a földre nyomó terhébĂ”l - Hellinger szavaival - egy vitorlás tĂ”kesúlya váljon. Ezért a résztvevĂ”ket ilyenkor arra kérjük, ne értelmezzék egymás között a látottakat az állítás után.

Hatalmas erĂ”t meríthetünk a lélekcsoportos állításokból, amikor kapcsolatba lépünk láthatatlan segítĂ”inkkel, akiket gyakran az Ă”rangyalainknak érzékelünk. Jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül, magunkra hagyva, hanem egy csoport részei vagyunk és mi vállaltuk önként a földi küldetésünket. Attól, hogy nem látjuk egymást, Ă”k még velünk vannak és támogatnak bennünket. Olyan elĂ”fordulhat, hogy a Földön is van valakinek segítĂ”je (társlelke) a lélekcsoportjából?


Lehet, hogy egy lélekcsoportból többen is vannak egyidejĂ»leg a Földön, de az állítások során még nem bukkant elĂ”, hogy nekik itt és most dolguk lenne egymással. Úgy tĂ»nik, a vállalt feladatainkkal egyedül kell boldogulnunk. Hiszen ha valaki kinyitná az ember szemét és elmondaná azt, hogy pontosan miért is van itt, ha az ember tudná, mi a feladata, akkor már nem lenne akkora tétje és ezáltal értéke az életnek. Lényeges része a földi tapasztalásnak, hogy nincs tiszta rálátás, nincs tiszta emlékezés. Egyéni feladatok vannak, amit csak magunk tudunk megoldani. Egy csodálatos történet résztvevĂ”i vagyunk, az élet értékes tanulási folyamat, amin végig kell mennünk.

Egész más könyvekbĂ”l olvasni a köztes létrĂ”l, és átélni az állítás alatt, hogy a lelket egy ismerĂ”s (közeli hozzátartozó) alakjában megjelenĂ” segítĂ” vezeti át a szellemvilágba. Milyen konkrét segítséget nyújt még a hétköznapi életünkhöz, ha bepillanthatunk a köztes létbe?

Egy transzperszonális állítás felér egy spirituális beavatással: látni a valódi közösséget, amihez tartozunk, meghallani az üzenetet, amit mindig is sugároztak felénk, érzeni a magasabb rezgést, amiben igazán otthon érzi magát a lelkünk... Egy ilyen állításon magasabb, tágabb rendbe helyezĂ”dik vissza a létezésünk, és ez messze túlmutat a személyes sorson és feladatokon. Méltóságot ad a napi küzdelmeknek és értelmet ad az életnek. Ebben a dimenzióban az állításra hozott, univerzális méretekben jelentéktelennek tĂ»nĂ” probléma is más megvilágításba kerül. Megértjük, hogy rajtunk kívül soha senki más nem találkozott ezzel a helyzettel így, ahogy mi most farkasszemet nézünk vele. Egyedül mi magunk - a jelenlegi eszköztárunkkal, konkrét élethelyzetünkben - tudjuk ezt a problémát megoldani, senki más. És ha ez sikerül, akkor az egész Univerzum minket ünnepel. Ezért fontos, hogy felelĂ”sséget vállaljunk az életünkért, a döntéseinkért, hiszen létezésünk és küzdelmeink mindennél fontosabbak a világon. Magához az élethez kapunk erĂ”t, amikor feltárul elĂ”ttünk ez a másik dimenzió. Azt is megértjük, hiába vágyódunk oda vissza, most itt van dolgunk, nem odaát. Jobb, ha elvágyódás helyett a földi dolgainkra koncentrálunk, és azzá válunk, aminek születtünk: embernek. Embernek, aki kapcsolódik a szeretteihez, a családjához, és ad a világnak valami jót, saját magából.

A földön kívüli életrĂ”l (más Univerzumokról) jött valami információ a kísérleti állításaid során?


Egyszer régen felmerült a kérdés, hogy nézzünk rá: egyedül vagyunk-e vagy sem, van-e dolgunk a földön kívüli intelligenciákkal - már ha léteznek egyáltalán. Általános tapasztalat, hogy amikor oldáshoz, súlyos terhek letételéhez kérünk segítséget, akkor nagy segítĂ” erĂ”k mozdulnak meg, ám ha csak kíváncsiskodunk, akkor bizony kevés információhoz jutunk. Így aztán a várva-várt harmadik típusú találkozás elmaradt. Az állításnak ennek ellenére volt egy fontos üzenete: számunkra egyedül azok a láthatatlan lények fontosak, akik a mi rendszerünk részei. Azaz a családunk, a felmenĂ”ink, a (látható és láthatatlan) társaink, a múltunk szereplĂ”i. Úgy tĂ»nt ebbĂ”l az állításból, hogy semmi dolgunk sincs a tĂ”lünk idegen rendszerek lényeivel.

A 2012-es évet asztrológus szemmel milyennek látod?

Rögtön leszögezem, nem lesz világvége. Ez érthetĂ” is, hiszen a transzperszonális állításokból is megtudtuk: a Föld hihetetlenül becses hely, ezért aztán nagyon vigyáznak is ránk. Emellett a mi kultúránk valamiért újra és újra kitermeli az apokaliptikus jóslatokat. Csak amióta asztrológusként dolgozom, legalább három világvége-várással találkoztam; természetesen egyik sem következett be... Úgy gondolom, mi, európai emberek nem tudunk úgy a mostban, a jelenben élni, mint például a keletiek vagy a természeti népek. Talán ezért kell nekünk a közeli vég fenyegetése, hogy az felhívja a most csodájára a figyelmünket. Hiszen ha véges az idĂ”nk, akkor nincs értelme a javak felhalmozásának, a távoli jövĂ” tervezgetésének, az álmok dédelgetésének. Az állítások megmutatják: a tenni, élni, szeretetünket kifejezni igéknek lélek-szinten nincsen jövĂ” ideje. Nem mondhatjuk, "holnap majd szeretni fogok". Az élet jelen idejĂ».

SzerzĂ”: Szabó János
http://hellingermodszer.blogspot.com/
Rákos Péter honlapja: http://humanisztikus.hu/
 

A VilĂĄg TanĂ­tĂłi

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

BarĂĄtaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Body Talk