Bognár Ágota az elsĂľk között kezdett el foglalkozni kineziológiával. A családállítás módszerét  Dr. Arnold Polivkától (bécsi pszichológus, család- és rendszerállítás  oktató) sajátította el. Ezernél is több állítást dokumentált részletesen. „Neves névtelenségben” végzi a munkáját Pomázon - az igazi Mesterek rejtĂľzködve élnek.

Széles eszköztárral dolgozol, a családállítás mellett számos kineziológiai módszert, pránanadit, Bach- virágeszenciákat, vezetett meditációt, szakrális tisztítást is alkalmazol, amik remekül kiegészítik egymást. Mi alapján döntöd el, hogy mikor melyik módszer a legcélravezetĂľbb?

Ahogy a családfelállítás egész folyamata alatt, úgy a módszerek kiválasztásánál is az úgynevezett családi lélekre - más néven morfogenetikus mezĂľre - bízom magamat, ami az összetartozó lények közötti láthatatlan hálót jelenti. Én csak arra ügyelek, hogy végig központosítottak legyünk, és kapcsolatban maradjunk a MezĂľvel.

Kevesen ismerik az egyéni családállítást, ahol nem csoportban képviselĂľkkel folyik a munka, hanem papírlapok segítségével. Milyen esetekben jobb alkalmazni az egyéni módszert? Ha például olyan témához kér segítséget valaki, amit egy csoport elĂľtt esetleg nem lenne bátorsága felvállalni?

Ez az egyik lehetséges ok. Egyéni foglalkozást szoktam javasolni akkor is, ha nem szívesen nyílik meg valaki mások elĂľtt, esetleg ha alacsony az energiaszintje, vagy ha nagyon messzire került már valódi önmagától.

Nagy elĂľnye az egyéni állításnak, hogy a kliens közvetlenül minden szereplĂľ rezgését, érzését megtapasztalja az adott szituációban. Gyakran hallom azt a véleményt, hogy az egyéni állítás hatása gyengébb, mint a csoportos állításé. Mi errĂľl a véleményed?

Minden módszernek vannak korlátai, elĂľnyei és hátrányai. Azért sajátítottam el több módszert is, hogyha az egyikkel „falba” ütközöm, akkor egy másik átsegíthet az akadályon. Akkor azonban, ha valaki a saját dolgaira nehezen lát rá, inkább a családállítás csoportos módját javaslom.

Fontos feldolgozni a múltból hozott traumákat. Ugyanakkor a magunkon való dolgozás járhat szerinted azzal a veszéllyel, hogy folyamatosan újabb és újabb emlékeket ásunk elĂľ, ahelyett hogy figyelmünket a Mostra, az örök jelen pillanatára összpontosítanánk?

A „magunkon dolgozni” kifejezés egy fáradságos, izzasztó útra utal, melyen én is jártam egy ideig. Most már inkább a „valódi önmagam megtalálásának” folyamatát és örömét szoktam átélni.

A múltba azok a „leszakadt én-részeink” rántanak, amelyeket még nem gyógyítottunk meg. Ha elmulasztjuk feldolgozni a múlt traumáit, akkor az élet újra és újra szembesít velük. Ha letagadjuk vagy eltitkoljuk a problémáinkat, a régi „sebeink” egy idĂľ után nem fognak békén hagyni bennünket. Ha nem veszünk róluk tudomást, akkor majd esetleg az utódaink lesznek kénytelenek az általunk elnyomott, kirekesztett érzéseket átvenni. A lelkünk azért tépi fel újra és újra a régi „sebeket”, hogy esélyt adjon a begyógyításukra.

Ha elhisszük, hogy minden ember eredendĂľen jó, akkor nem azért dolgozunk magunkon, hogy „megjavítsuk magunkat”, hanem csakis azért, hogy „lehántsuk” azokat a korlátozó rétegeket, amik rárakódtak arra a „drágakĂľre”, amik mi valójában vagyunk.

Arra azonban valóban nincs idĂľ, hogy minden egyes „leszakadt én-részünkkel” egyenként foglalkozzunk, mert akkor állandóan a múltban élnénk. Számomra ezért olyan fontosak a csoport minden tagját érintĂľ témákkal (pl. életfeladattal, fájdalommal, tettes-áldozat témakörrel) foglalkozó rendszerállítások (amiket én Tematikus állításoknak nevezek), mert ott számtalan sérült részünk nyer egyszerre gyógyulást úgy, hogy közben a tudatossági szintünk is hatalmasat emelkedik. Új összefüggéseket veszünk észre, az eddigi ismereteink pedig új értelmet nyernek.

KezdĂľ terapeutákat is tanítasz, miben tudsz leginkább segíteni nekik, hogy a kezdeti nehézségeken átlendüljenek?

A kezdĂľkkel való foglalkozást nem nevezném tanításnak, hanem inkább összehangolásnak. Abban segítek nekik, hogy összhangba kerüljenek a MezĂľvel, a klienssel és önmagukkal, hogy rátaláljanak a saját módszerükre. Talán a tanári múltamnak köszönhetem azt, hogyha állít vagy old valaki elĂľttem, és elakad, akkor elég jól tudok neki segíteni abban, hogy ez legközelebb ne következzen be. Továbbá oldással és állítással feltárom azt, hogy mi akadályozza Ăľt abban, hogy gyakorlottá és sikeressé váljon a „munkájában”. Arra buzdítok minden kezdĂľt, hogy sokat gyakoroljon, mert csak így szerezhet tapasztalatot.

A „Tudatosulás útja” címĂť anyagomban pedig (iránytĂť gyanánt) tematikusan elrendezve több száz gyógyító mondatot gyĂťjtöttem össze.

Intuitív módon, teljes mértékben a MezĂľre hangolódva vezeted az állításokat, és türelmesen hagyod kibontakozni annak a menetét. Gyakran már az állítást megelĂľzĂľ napokon kapsz információt a MezĂľbĂľl. Hogyan fejlesztetted ezt a képességedet?

16 éve foglalkozom kineziológiával, 6 éve pedig családfelállítással. A gyakorlattal együtt nĂľtt az érzékenységem is. Gyakran segítettem magamon is az általam használt módszerekkel azért, hogy felkészülten tudjam majd segíteni a csoport minden tagját a saját útján. Ha ezzel az Ăľszinte alázattal fordultam a MezĂľ felé, akkor mindig kaptam tĂľle segítséget.

Táltosaink emléksúlyoknak hívták a térben lenyomatot hagyó (általában erĂľszakos cselekedetekhez kötĂľdĂľ) energiákat. A karmikus szálak pedig nemcsak emberekhez, hanem helyekhez is kapcsolódnak. A térnek is van emlékezete, ami kihathat az ott élĂľkre. Hogyan mentesíthetjük lakhelyünket az ilyen hatások alól?

Kialakítottam a tértisztításnak egy speciális fajtáját. Akkor, amikor a kliens már elég tudatos, és úgy érzem, hogy a problémája összefüggésben van a lakóhelye negatív energiáival, akkor kimegyek a helyszínre, és ott végzem el a tértisztítást, mely tartalmaz egy családfelállítást is. Az állításból kiderül az, hogy hogyan gyógyíthatjuk meg az ott jelenlévĂľ emlékeket, energiákat.

Azt gondolom, hogy nem véletlen az, hogy ki hol lakik. A lakónak dolga az, hogy kitisztítsa az otthona energiáit. Ha pl. régi csatamezĂľn áll a háza, lehet, hogy ott ölték meg valaha Ăľt, vagy Ăľ ölt meg ott valaha valakiket. Vagy hasonló jellegĂť „sérülése” van neki is és a helynek is. Így azzal, hogy a helyet „gyógyítjuk”, az Ăľ tettes és áldozat én-részei is gyógyulást nyerhetnek.

Gyakran elĂľfordul, hogy a tisztítás után újból és újból visszatérnek az idegen energiák, amíg egy múltbéli kötĂľdés nem került feloldásra. Mi ennek az oka?

Földi létünk célja az, hogy visszatérjünk tudatállapotunk teremtéskori állapotához. Ezt csak fokozatosan tudjuk elérni, egyszerre nem lehet, mert fontos, hogy közben feldolgozzuk az eddigi tapasztalatainkat is. De nem elég csak a testünket és az auránkat megtisztítani, mert rengeteg más részünk is van, és a káros energia bárhol jelentkezhet!

Ráadásul nem csupán másvalakitĂľl eredhet, hanem saját magunktól is! Legtöbb ember szabotálja magát és a céljait. A lényeg az, hogy bármit is tettünk a múltban, akkor is szeressük, tiszteljük és fogadjuk el magunkat.

Bognár Ágota honlapja: www.csaladkinez.kezdobetu.hu
Az interjút készítette: Szabó János http://hellingermodszer.blogspot.com/