Embert próbáló idõket élünk. Felgyorsultak a változások a világban, átalakulóban van a Föld, a világgazdaság, a tudomány. Ami idejétmúlt és elavult, annak mennie kell: vállalatbirodalmak tûnnek el egy nap alatt, évszázadok óta fennálló tudományos elméletek dõlnek meg, hogy átadják helyüket valami újnak.

A biztosnak gondolt munkahely máról-holnapra megszûnhet, a társunk, akirõl azt hittük, hogy egy életen át mellettünk lesz, most válaszút elé állíthat bennünket. Amit eddig értékesnek és fontosnak tartottunk (karrier, ház, részvények, autó...stb.), most már csak a töredékét éri. Amit eddig elhanyagoltunk, most mindennél fontosabb lesz: egészségünk, lelkünk, párunk, családunk és igaz barátaink. A biztonságot nem a mulandó anyagi dolgok adják, ami örök az a családunk, rájuk mindig számíthatunk. Az igazi erõt pedig legbelül, magunkban találhatjuk meg. Ha félelmeinket, aggodalmainkat és a kishitûséget tápláló tévhiteinket el tudjuk engedni és hagyjuk, hogy lelkierõnk vezéreljen bennünket, akkor megbirkózunk bármilyen kihívással.

Az erõt pedig a szeretetbõl meríthetjük. Ha harcban állunk önmagunkkal, akkor a külvilággal is harcolunk mert fenyegetve érezzük magunkat, ellenségeket látunk magunk körül, ez pedig gyengeségünkbõl és félelmünkbõl fakad. Ha el tudjuk fogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és nem egy ideális képnek akarunk görcsösen megfelelni, hanem merjük valódi arcunkat mutatni álarcainkat és szerepeinket elhajítva, attól teljesebbnek és erõsebbnek érezzük magunkat.
 
Ha felismerjük erényeinket, jó tulajdonságainkat, akkor bátran szembe tudunk nézni hibáinkkal, gyengeségeinkkel is. Ezeken aztán változtathatunk majd idõvel, hiszen az élet folyamatos fejlõdésbõl és változásból áll. De amíg másokban keressük a hibát, másokat okolunk kudarcainkért és másoktól várjuk el, hogy oldják meg problémáinkat, addig nincs elõrelépés.
 
Aki önmagával egységben és harmóniában van, az tud csak igazán szeretni másokat is. Addig csak mások szeretetét próbálja begyûjteni, de adni csak keveset tud. Párunk tükröt tart felénk, a konfliktusok és párkapcsolati feszültségek azt jelzik, miben kell még fejlõdnünk. Ha közös erõvel átlendülünk a kríziseken, akkor már egy erõsebb és harmonikusabb kapcsolat fog segíteni minket a kiteljesedésben.

A szeretet éltetõ ereje szüleinken és õseinken keresztül áramlik felénk. Az életet a szüleinktõl kapjuk, képességeinket tõlük és felmenõinktõl örököljük, mi pedig gyermekeinknek adjuk tovább. Ha hálával és tisztelettel gondolunk elõdeinkre, akkor tudjuk csak befogadni a nélkülözések és emberfeletti megpróbáltatások árán továbbadott életet.

Aki harcban áll a szüleivel, az az életre mond nemet: a boldogságra, a sikerre és a tartós párkapcsolatra. De akinek a szívében szeretet van, aki a fényt táplálja magában, azt fény és szeretet veszi körül a családjában és a világban is. És áldás kíséri útján!

 

Szerzõ: Szabó János