Átlépés egy új világba - Az ébredés kora beszélgetés Rákos Péterrel az új könyvérõl |
Rákos Pétert asztrológusként ismerem. Szepes Máriáról készült horoszkópelemzését maga az írónõ méltatta, József Attila elemzésérõl Valachi Anna irodalomtörténész állította, hogy többet tudott meg a költõrõl általa, mint a fellelhetõ monográfiákból. Pszichológiai asztrológia iskolájából remek asztrológusok és segítõk kerültek ki az évtizedek során, s akik rendszerállító workshopjain részt vettek, számos új technikával lettek gazdagabbak. Új könyve, az Ébredés kora azonban letér az eddig ismert, bejárt szellemi utakról, s ahogy a bevezetõben olvasható, a filozófia és a spiritualitás ösvénytelen földjét térképezi fel. A Halak és a Vízöntõ kor határvidékét, ahol a régi értékek érvényüket vesztik, a megszokott struktúrák felbomlanak, a gondolati kapaszkodók eltûnnek. A szerzõ úgy lép a Halak korszak határain túli gondolati térbe, mint stalkerek a zónába, hogy megfigyelje és leírja azt, amit még nem figyelt meg és nem írt le senki. A könyv mind tartalmilag, mind formailag egyedülálló, még csak nem is hasonlít más, hasonló témájú mûhöz. Rákos Pétert kérdezem e rendhagyó kötetrõl. - Mi adta a lökést ahhoz, hogy megírd ezt a könyvet? - A válság, a krízis, amelyik már az életünk minden aspektusát érinti. Egy világkorszakváltás elején-közepén járunk. Most lépütnk át a Halak korszakból a Vízöntõ korba. - Mennyi ideig tart egy-egy ilyen korszak? - 2160 évig. Csakhogy ezúttal nem egy világhónap, hanem egy világév ért véget. A Vízöntõ az univerzális váltópont. - Mit jelent ez? - Akkora változás elõtt állunk, amilyet az emberiség legutoljára Atlantisz elsüllyedésekor élt át. Ha rá tudnál pillantani, hogyan fog kinézni a civilizációnk száz-kétszáz év múlva, nem ismernél rá. Valójában értelmezni sem tudnád, ami a szemed elé tárul. - Akkor ez nem valami világvége, ami újból és újból felbukkan a disztópikus sci-fi filmekben? - Távolról sem. A jövõbe tekintve egy remekül szervezett, új világot látnál. - Vagyis létrejön a tudati kvantumugrás, amirõl olyan gyakran beszélnek? - A fejlõdés körkörös, de egyben szerpentin is. És a szerpentin, kicsit bár, de folytonosan emelkedik. Egy világév során, ami nagyjából 26 ezer évig tart, ez az emelkedés már jelentõs mértékû. Ám ami felemelkedik, az nem az emberiség lelki, tudati nívója, hanem az a szellemi tér, ami ez idõ alatt alakult-szövõdött egy magasabb rezgésû, tiszta síkká: egy különleges, új dimenzióvá. - Mint Platón ideasíkja? - Lényegében igen. Ezt kéne elérnünk, oda kéne felkapaszkodnunk, lévén azt magunk építettük magunknak, mint egy szellemi Noé bárkáját, amivel átmenthetjük szellemi értékeinket a jövõbe. - Kvantumugrás a szellemi síkra? - Igen. Ám van egy kis bökkenõ – és ez is a történetünk szerves része. Mindannyian, kivétel nélkül, amnéziában szenvedünk. Elfelejtettük a múltunkat, és azzal együtt a legfontosabb céljainkat, terveinket is. És ha nem tudjuk, hogy merre tartunk, hogy létezik egy másik sík, amit mi építettük saját magunknak, nem következik be a kvantumugrás. Pedig az emberiség története során ezért szórtunk szét idõben és térben annyi emlékeztetõt. Megalitikus építményeket, amelyek számokban, az asztrológiát, ami örök jelképekben üzen. - Akkor a könyv címe, az „ébredés”, az erre való ráébredést, ennek felismerését jelenti? - Igen: felébredést az amnéziából. Ami, ha nem történik meg, valami nagyon fontosról maradunk le. - Tudsz valami konkrétat mondani? Mit kéne meglátnunk? - Elõször talán azt a közös történeti, gondolati szálat, ami összeköti a látszólag különálló jelenségeket. A könyv ennek felismerésében lehet a segítségünkre. Lépésrõl lépésre végigvezet egy úton az õstörténettõl a napjainkig. Onnan nézve a megnyilvánult világ egyetlen befejezetlen dráma, egyetlen folyamatban lévõ történet, ami általunk íródik. És ahogy létezett egykor egy õs-földrész, a Pangea, ami idõvel számos földrésszé töredezett, és eltávolodott egymástól, úgy létezik egyetlen történet arról, hogy ki az ember, honnan jött, és mi dolga itt a Földön. Ez az a történet, ami értelmet ad az egyéni életút összes nehézségének és az emberiség tragikus sorsfordulóinak egyaránt. Így, ha az egyes jelenségek mélyére ásol, mindig ugyanannak a történetnek egy-egy részletét találod. Errõl szólnak az asztrológia szimbólumai is, amik körbe rajzolva összetett mandalát formáznak, és ugyanezt az utat, történetet mesélik el a jelképek nyelvén. - Igaz is: feltûnt, hogy a könyvben szinte alig esik szó az asztrológiáról. Annak ellenére, hogy azt egy asztrológus írta... - Ez csak a látszat. Valójában minden mondat, minden sor mögött asztrológiai összefüggések rejlenek. A horoszkóp csupán eszköz ahhoz, hogy a felszín mögé lássunk. Amikor bejutsz a kulisszák mögé, ott már az asztrológia eszköztárára, jelképeire, a szakzsargonra nincs többé szükséged. De elárulom, a könyvben minden egyes üzenetet megvizsgáltam az asztrológiai összefüggések tükrében is, és csak azt hagytam benne, ami átment ezen a próbán. - A bevezetõben azt írod: „én csak lejegyeztem, amit diktáltak nekem”. Vagyis a könyv tartalma - divatos szóval élve - csatornázott üzenet? - Úgy is mondhatjuk. Az üzenetek többségét elsõ körben gyakran még magam sem értettem teljesen. Fel kellett nõnöm a szöveghez, hogy azt gondozni, csiszolni, értelmezni tudjam. A rövid sorokba tördelt forma is ismeretlen volt számomra. Könyvet már több, mint egy tucatot írtam, de csak prózát. Ennek a végletekig letisztult, a gondolatok és a nyelv ritmusából építkezõ szövegnek is – amit jobb híján szabadversnek nevezek – meg kellett tanuljam a mûfaji szabályait. - A könyv megjelenése óta jöttek-e újabb üzenetek? - Folyamatosan érkeznek. Olyan, mint egy folytatásos regény vagy egy útinapló. Ennek a megunhatatlan csodájában élek. - Láthatjuk-hallhatjuk-e ezeket az új részeket valahol? - Egyelõre csak abban a körben, ahol élek és dolgozom: a Humanisztikus Asztrológia Iskolában. Ott egy külön évfolyam is indul, hogy azok, akik e felfedezõ útnak részesei kívánnak lenni, egymást segítve és inspirálva részt vehessenek ebben a szellemi kalandban. dr. Jáki Szilvia Elérhetõségek: |