Új könyve, az Ébredés kora azonban letér az eddig ismert, bejárt szellemi utakról, s ahogy a bevezetőben olvasható, a filozófia és a spiritualitás ösvénytelen földjét térképezi fel. A Halak és a Vízöntő kor határvidékét, ahol a régi értékek érvényüket vesztik, a megszokott struktúrák felbomlanak, a gondolati kapaszkodók eltűnnek. A szerző úgy lép a Halak korszak határain túli gondolati térbe, mint stalkerek a zónába, hogy megfigyelje és leírja azt, amit még nem figyelt meg és nem írt le senki. A könyv mind tartalmilag, mind formailag egyedülálló, még csak nem is hasonlít más, hasonló témájú műhöz. 

Rákos Pétert kérdezem e rendhagyó kötetről.

- A válság, a krízis, amelyik már az életünk minden aspektusát érinti. Egy világkorszakváltás elején-közepén járunk. Most lépütnk át a Halak korszakból a Vízöntő korba. 

- 2160 évig. Csakhogy ezúttal nem egy világhónap, hanem egy világév ért véget. A Vízöntő az univerzális váltópont.

- Akkora változás előtt állunk, amilyet az emberiség legutoljára Atlantisz elsüllyedésekor élt át. Ha rá tudnál pillantani, hogyan fog kinézni a civilizációnk száz-kétszáz év múlva, nem ismernél rá. Valójában értelmezni sem tudnád, ami a szemed elé tárul.

- Távolról sem. A jövőbe tekintve egy remekül szervezett, új világot látnál.

- A fejlődés körkörös, de egyben szerpentin is. És a szerpentin, kicsit bár, de folytonosan emelkedik. Egy világév során, ami nagyjából 26 ezer évig tart, ez az emelkedés már jelentős mértékű. Ám ami felemelkedik, az nem az emberiség lelki, tudati nívója, hanem az a szellemi tér, ami ez idő alatt alakult-szövődött egy magasabb rezgésű, tiszta síkká: egy különleges, új dimenzióvá.

- Lényegében igen. Ezt kéne elérnünk, oda kéne felkapaszkodnunk, lévén azt magunk építettük magunknak, mint egy szellemi Noé bárkáját, amivel átmenthetjük szellemi értékeinket a jövőbe.

- Igen. Ám van egy kis bökkenő – és ez is a történetünk szerves része. Mindannyian, kivétel nélkül, amnéziában szenvedünk. Elfelejtettük a múltunkat, és azzal együtt a legfontosabb céljainkat, terveinket is. És ha nem tudjuk, hogy merre tartunk, hogy létezik egy másik sík, amit mi építettük saját magunknak, nem következik be a kvantumugrás. Pedig az emberiség  története során ezért szórtunk szét időben és térben annyi emlékeztetőt. Megalitikus építményeket, amelyek számokban, az asztrológiát, ami örök jelképekben üzen.

- Igen: felébredést az amnéziából. Ami, ha nem történik meg, valami nagyon fontosról maradunk le.

- Először talán azt a közös történeti, gondolati szálat, ami összeköti a látszólag különálló jelenségeket. A könyv ennek felismerésében lehet a segítségünkre. Lépésről lépésre végigvezet egy úton az őstörténettől a napjainkig. Onnan nézve a megnyilvánult világ egyetlen befejezetlen dráma, egyetlen folyamatban lévő történet, ami általunk íródik. És ahogy létezett egykor egy ős-földrész, a Pangea, ami idővel számos földrésszé töredezett, és eltávolodott egymástól, úgy létezik egyetlen történet arról, hogy ki az ember, honnan jött, és mi dolga itt a Földön. Ez az a történet, ami értelmet ad az egyéni életút összes nehézségének és az emberiség tragikus sorsfordulóinak egyaránt. Így, ha az egyes jelenségek mélyére ásol, mindig ugyanannak a történetnek egy-egy részletét találod. Erről szólnak az asztrológia szimbólumai is, amik körbe rajzolva összetett mandalát formáznak, és ugyanezt az utat, történetet mesélik el a jelképek nyelvén.

- Ez csak a látszat. Valójában minden mondat, minden sor mögött asztrológiai összefüggések rejlenek. A horoszkóp csupán eszköz ahhoz, hogy a felszín mögé lássunk. Amikor bejutsz a kulisszák mögé, ott már az asztrológia eszköztárára, jelképeire, a szakzsargonra nincs többé szükséged. De elárulom, a könyvben minden egyes üzenetet megvizsgáltam az asztrológiai összefüggések tükrében is, és csak azt hagytam benne, ami átment ezen a próbán.

- Úgy is mondhatjuk. Az üzenetek többségét első körben gyakran még magam sem értettem teljesen. Fel kellett nőnöm a szöveghez, hogy azt gondozni, csiszolni, értelmezni tudjam. A rövid sorokba tördelt forma is ismeretlen volt számomra. Könyvet már több, mint egy tucatot írtam, de csak prózát. Ennek a végletekig letisztult, a gondolatok és a nyelv ritmusából építkező szövegnek is – amit jobb híján szabadversnek nevezek – meg kellett tanuljam a műfaji szabályait.

- Folyamatosan érkeznek. Olyan, mint egy folytatásos regény vagy egy útinapló. Ennek a megunhatatlan csodájában élek.

- Egyelőre csak abban a körben, ahol élek és dolgozom: a Humanisztikus Asztrológia Iskolában. Ott egy külön évfolyam is indul, hogy azok, akik e felfedező útnak részesei kívánnak lenni, egymást segítve és inspirálva részt vehessenek ebben a szellemi kalandban.

 

dr. Jáki Szilvia 

Elérhetőségek:

www.humanisztikus.hu