Rudolf Steiner (1861-1925) egy önéletrajzi emlékezésében írja hogy 16-17 éves korában felvette a kapcsolatot a szellemvilággal: Errõl több részletet nem közöl, hanem ismeretei forrásaként szellemi látását, az Akasha (éteri) krónika olvasását és megelevenedett gondolkozását jelöli meg. Filozófiai témából doktorál, majd a Teozófiai Társaság titkára lesz. A Teozófiai Társaság keresztényellenessége, a Leadbeater-botrányok, és a Világtanítóként megjelölt Krisnamurti felléptetése Steinert szakításra ösztönözte és 1913-ban a társaság egész német szekciójával együtt kivált a Teozófiai Társaságból és megalakította az Antropozófiai Társaságot.

Ennek ténykedését krisztocentrikus, keresztény okkultizmusként jelölte meg, és gazdag emberbaráti, pedagógiai, gyógyítói tevékenységet honosított meg keretei között. Igen értékes eredményeket ért el. Steiner szinte megszállottan ténykedett. 21 könyv, 4 dráma, 6000-nél több elõadás, egy szobor (az emberiség képviselõjének, Jézusnak szobra), rajzok, makettek, a Keresztény Közösség (Christen-gemeinschaft) vallása, a Waldorf óvodák, iskolák, a Lukas-klinik stb. stb. maradtak fenn utána és viselik szellemi jegyeit.

Könyveinek jelentõs része csak gyorsírással lejegyzett elõadásainak kiadványa. Két alapvetõ, valóban általa írt könyve a "Hogyan juthat az ember a magasabb világokról való megismeréshez?" és a "Szellemtudomány körvonalai".

Rendszere mindenre kiterjed és nagy részletességgel taglal mindent. Mivel rövidebb összefoglalást nem írt, írásainak áttanulmányozása hosszú éveket vesz igénybe.

 

Forrás: Szász Ilma, Az élõ fény árnyéka, Kõröspatak,1997