Éppen a fiatalok számára nagyon fontos nyitott szemmel járni az életben, és pontosan felismerni, hogy hol is állnak ebben a világban. Hiszen a lehetĂľség szerinti világos helymeghatározás már önmagában is nagy lépést jelent a gyógyulás és megszabadulás irányába. Aki fényt tud vetni a sötétségre, és kész tárgyilagosan szemlélni azt, ami ekkor megmutatkozik, annak megvan a szükséges bátorsága szembenézni az élet tényeivel, anélkül, hogy tetszése szerint megváltoztatná azokat. Ezért térünk vissza még egyszer mai élethelyzetünkre, hogy megvizsgáljuk a keresĂľ ember néhány égetĂľ kérdését – méghozzá rózsaszín szemüveg nélkül.

Mindent nyitva hagyni

Mai életünkben olyan kérdésekkel szembesülünk, amelyek már ĂľsidĂľk óta foglalkoztatják, és keresésre ösztönzik az emberiséget. E kérdésekkel kapcsolatban manapság minden korábbinál erĂľsebb tevékenység és nagy zavar uralkodik. Mindenkinek mindenre válaszokat kínálnak – mint valami zsibvásáron. Sokan találják izgalmasnak, ha az 1001. kérdésükre is választ varázsolnak elĂľ! Izgató és változatos, ha minden nyelvünkön levĂľ gondolatnak gátlástalanul hangot adhatunk, miközben mindenek elĂľtt mindent nyitva hagyunk. Ekkor ezt mondják: "Jó, hogy beszéltünk errĂľl". "Keresni" jó, de "találni" már kevésbé, az túl kötelezĂľ jellegĂť lenne. Hiszen a ’találni’ már felelĂľsséggel jár. És hát, ki akarná azt hordozni. Röviddel ezelĂľtt az alábbi megállapítást hallhattuk a rádióban egy levert svájci filozófustól: "Sajnos tudnunk kell, és fel kell ismernünk, hogy nem tudunk semmit. Igen, a filozófia valójában kudarcot vallott." Évszázadok óta, a tudósok egész hada foglalkozik azzal, hogy megfejtsék az élet alapvetĂľ kérdéseit, megoldják a világ és az ember talányait, és áttörjenek az ezek mögött mĂťködĂľ tervhez.

Mai idĂľnket a nyitott kérdések korának is tekinthetjük, mivel a tudósok válaszai egyre csak újabb kérdéseket szülnek. Ezért manapság szabályszerĂť „kérdés-robbanással” állunk szemben. Ahhoz, hogy a tudósok valamelyest rendet teremtsenek a kérdések nyüzsgésében, olyan problémákra összpontosítanak, hogy "Mi a tudat? Miként mĂťködik az agyunk? Hogyan mĂťködik a nehézségi erĂľ? Mikor kezdĂľdött a földi élet? Hogyan keletkezett a világegyetem? Vannak-e Földön kívüli lények? VéletlenszerĂťen zajlik-e az evolúció? Fogunk-e majdan örökké élni?"

Milyen nehéz is a kutatás az igazi válaszok után. Mihez tartsuk magunkat? Merre találunk biztos tájékozódási pontokat? Hol van a megbízható ítélĂľképesség? Merre találunk példaképeket?

A tudat egy gép?

Ezért nem csoda, hogy David J. Chalmers, az Arizonai Egyetem Tudatkutató Központjának igazgatója a számítógép tudatának kérdését vizsgálva nem tesz különbséget egy hús-vér lény, és egy fémbĂľl, mĂťanyagból és elektromos áramkörökbĂľl álló lény között. Azt mondja: "Ha egyszer már egy számítógéppel is bármirĂľl diskurálhatunk, Kanttól kezdve a Bajnokok Ligájáig, akkor hol a különbség az emberi tudathoz képest?"

A hagyományos agykutatás 100 milliárd sejttel szembesít minket, melyek 100 billió kapcsolódási ponton és 90 000 kilométernyi "kábelen" keresztül kommunikálnak egymással. Akkor, hogyan lehet egy becsült 70 trilliárd (egy hetes 22 nullával!) Napból álló univerzumban földön kívüli élĂľlények után kutatni? Aki pedig az élet kezdetének kutatására adja a fejét, annak három és fél- négymilliárd évet kell visszamennie. Ha pedig ezen felül még a világegyetem kezdetével is foglalkozni akar, akkor mintegy 13,7 milliárd évnyi idĂľtávlatot kell figyelembe vennie.

A nehézségi erĂľt közelebbrĂľl vizsgáló csillagászok abból indulnak ki, hogy a hagyományos anyag a világmindenségnek csupán a 4%-át teszi ki, a maradékot pedig ún. "sötét anyagként" azonosítják, amelyrĂľl semmit sem tudunk. Már csak ezért is joggal kérdezhetjük: Mit ér egy olyan elmélet, mely a világegyetem 96%-át nem tudja megmagyarázni?

E gondolatok jól érzékeltetik, hogy milyen sürgetĂľ okok késztetnek minket az élet alapvetĂľ kérdéseinek kutatására, és hogy mennyire bonyolultak és egyben korlátoltak erre az elveink, nézĂľpontjaink és módszereink. Az, hogy éppen manapság van jelen ez a sürgetés, az a VízöntĂľ korszak elektromágneses hatásaival és befolyásaival áll összefüggésben.

A 2004-es év nagyon különleges, mivel most gyakorlatilag éppen az a kozmikus együttállás uralkodik, mint 500 éve, az olasz reneszánsz korában. A reneszánsz, ahogy a neve is jelzi, az alapvetĂľ megújulás és változás kora volt, és egyben egy kérdésekkel teli kor is. És ez napjainkban is így van. A 2004-es év is jó kezdet az alapvetĂľ megújulásra és megváltozásra, melynek központi kérdései a következĂľk: Hol van az észlelés ereje, mellyel minden határt át lehet lépni? Melyik a megszabaduláshoz szükséges észlelĂľ szerv? Mi a megmentési terv? És, hogyan lehet a megszabadulást kivitelezni?

Intelligens keresés

A keresésnél döntĂľ, hogy hol kezdjük, vagyis, hogy az észlelés melyik erejébĂľl merítünk. Az agyban lévĂľ értelmünket választjuk, vagy saját "szellemi középpontunkra" hagyatkozunk? Az értelem csak addig ér el, ameddig intellektuális gondolkodásunk viszi, tehát nem messzebb, mint a tér és idĂľ határai. A Szellemi Iskola filozófiája abból indul ki, hogy a szellemszikra az örökkévalóság része, és emiatt fel is tudja tárni azt.

Ez ilyen egyszerĂť. Az élet titkait kutatva az ember mégis az agy által vezetett értelem mellett dönt, és észre sem veszi, hogy ezzel a választással olyan hatókörre korlátozza önmagát, mellyel kudarcot kell vallania. Hát nem értelmetlen ez a viselkedés? Pedig nem kellene kudarcot vallania. A megszabadulás, és a mögötte álló terv valósággá és igazzá válhat, olyan idĂľszerĂťvé, amely már nem csak gondolatkép és virtuális képzĂľdmény marad, hanem igazi életdimenzióvá válik, amely egy gyakorlatban járható úttal párosul. Ha Önök, mint fiatal tanulók csoportja felismerik, hogy hol kezdĂľdik a megszabadulás útja, miként lehet folytatni, és hová vezet, akkor Önök, mint csoport nagy lehetĂľséget jelentenek az eljövendĂľ idĂľk számára!

De a megszabadulást nem lehet filozófiai magyarázatokkal megvalósítani, még ha napokig is beszélnénk róla, minden rendelkezésre álló szót, érzést és gesztust mozgósítva. Semmilyen szó, semmilyen hang, kép vagy tett sem képes csak úgy egyszerĂťen beemelni ebbe a világba a megszabadulást, vagy beleröpíteni minket oda, annak ellenére sem, hogy oly nagy vehemenciával kísérleteznek vele. Gondoljanak csak az olyan zenékre, melyekkel manapság nagyon is támadóan és provokatívan, igen nagy hangerĂľvel és durván hatnak éppen a fiatalokra. A zenével befolyásolható az ember. Nemcsak a halló- és mozgásközpontokat aktiválja a zene, hanem agyunk tanulásért, emlékezetért, figyelemért, kreativitásért és érzelmekért felelĂľs területeit is. Tudományos kísérletek kimutatták, hogy a zene megváltoztathatja az agyat, ami annyit jelent, hogy az agy képlékeny, átformálható. – El tudják képzelni, hogy ez mit jelent?

A szabad életsík, és a helyes eszköz

A fentiek miatt sürgĂľsen szükséges, hogy lehetĂľleg korán felismerjük és átlássuk ezeket a tényeket, összefüggéseket és következményeket. Mert így alakulhat ki az ezektĂľl a korlátozó befolyásoktól mentes életsík (dimenzió) iránti megértés, nyitottság és vágyakozás. Ezért állít a Szellemi Iskola egy messze a tér-idĂľn túlmutató, és e természet emberének minden elképzelhetĂľ aktivitását túlszárnyaló valóságot ebbe a világba.

A Szellemi Iskola elfoglalta a helyét a Gnózis hatalmas áramlatában, amely az emberiség bukása óta hat, és folyamatosan kihordja a megszabadulás egyetemes üzenetét. Nemcsak vallásos emberek közössége, és nem is csupán filozófiával rendelkezik. Mindent megjelenít, amit a Gnózis – az igazi ismeret – tartalmaz. És ez az ismeret maga az egyszerĂťség!

Ezt talán kissé túlzónak találhatják. Hogyan lehet valami egyszerĂť, ha a világ és az emberiség olyan összetett és bonyolult, ahogyan azt már jellemeztük? Miért írtak akkor a nagymesterek ilyen sok, igen különbözĂľ témájú könyvet? Miért az a sok szó a nyilvános elĂľadások, szolgálatok és konferenciák keretében?

Mégis megismételjük: az ismeret, a Gnózis, maga az egyszerĂťség. És hozzátesszük: olyan egyszerĂť, hogy egy gyerek is megértheti. Csupán azért tĂťnik minden olyan bonyolultnak és átláthatatlannak, mert természet-személyiségekként helytelen eszközöket használunk az ismeret megszerzésére. Az érzékszervek és a hagyományos értelem, mint az emberi észlelés és megfontolás fĂľ eszközei, csak külsĂľ ismeretek gyĂťjtésére alkalmasak. Mindennek csak a felszínét képesek észlelni és feldolgozni, akkor is, ha például a bennünk levĂľ energiaközpontokról van szó. Képtelenek felfogni a dolgok mögött álló ötletet, és a tervet, amely mindent összeköt.

Egy fánál csak a megszámlálhatatlanul sok ágat és levelet láthatjuk, de a gyökeret nem. Az érzékek és az értelem ilyenfajta mĂťködését a papírmegsemmisítĂľhöz is hasonlíthatnánk.

Az érzékszervek az egészet aprócska darabokra bontják, olyannyira, hogy az eredeti üzenet már egyáltalán nem olvasható. Amíg így, mintegy fejjel elĂľre haladunk át az életen, és talán még az énünk falát is át akarjuk törni, addig elkerülhetetlen, hogy az általunk felkavart por megfojt bennünket.

"Kiss"

A világ összetettségében ezért senki sem képes így kifejleszteni a felismerés valamilyen hatásos módját. Így aztán nem csodálkozhatunk, ha egyesek egy Mózes után áhítoznak, aki parancsolataival lejön a hegyrĂľl és rendet teremt. Az úgynevezett autonómia és a sokszínĂťségben élt szabadság rendkívül fárasztó dologgá vált. Az emberek számára az élet hatalmas kirakós-játékká változott, megszámlálhatatlanul sok darabbal – amihez azonban hiányzik a kép. A mindennapi munka manapság bonyolultabb és átláthatatlanabb, mint valaha.

Sehol sem találhatunk már kapaszkodókat. Sehol egy elv, amely alapvetĂľen meghatározná az útirányt. "Járd a saját utadat, hiszen független vagy" – mondják. De hová forduljunk? Amikor az üzleti életben bonyolult összefüggések merülnek fel, gyakran halljuk a következĂľ jelszót: KISS. Ezen a "Keep it simple and small", vagyis a "Tartsd egyszerĂťen és kicsin" jelszavát értik. Mi azt mondjuk: "Keresd az egyszerĂťséget!"

Ezt az egyszerĂťséget a dolgok gyökerében, magjában kell keresni, és ez a mag a szívben rejlik, ez a szív rózsája. Benne rejlik a megszabadulás ereje! A szív rózsája elvezetheti a keresĂľ embert az egységig. Már nem része eme világ sokféleségének, hanem az örökkévalóságé, és ezért tulajdonsága lett az egyszerĂťség, mert összeköttetésben áll Istennel, aki maga az egység.

A rózsa egyszerĂťség. Létünk szellemi központjában egy nyugvó erĂľ rejlik, amely bizonyos feltételek mellett szabaddá válhat. Ez az erĂľ – melynél a szív kundalinijáról beszélünk –, elsĂľsorban új belátást ébreszt, új látási képességet: a szívvel való gondolkodást és felismerést! A dolgok belülrĂľl jövĂľ megkülönböztetésérĂľl és felismerésérĂľl van szó, a középrĂľl, a magból kiindulva. Akinek gondolkodása és felismerése ilyen "fordított" módon mĂťködik, az egyszerĂťen lát, mert a világ és az emberiség sokszínĂťségét Isten egységének ötletébe és tervébe ágyazódva látja. És ott érzi az élet lüktetését, ahol a valódi élet keletkezik, ahol az új emberiség- és világtörténelmet írják, és végbe megy az, ami lényeges. Akkor közel áll Istenhez, aki Ăľbenne van.

Érzék az igazságra

Ennek semmi köze sincs ahhoz a "közvetlen közeli" valósághoz, amit oly görcsösen keresnek és szuggerálnak ebben a világban. Nem is csekély sikerrel, ha megnézzük milyen virágzásnak indultak a bulvárlapok, és a tévécsatornák élĂľ Valóság-Show-jai. Az e világi valósághoz való érzékszervi közelségnek azonban semmi köze sincsen az igazsághoz való közelséghez. Az igazságot csak a szív rózsájának felébredésén keresztül közelíthetjük meg. EbbĂľl keletkezik az igazságra való érzék, ebbĂľl születik meg a szem az igazságra. A természetes érzékek és az értelem csakis a látható sokszínĂťségéhez visznek közelebb, de ugyanakkor egyre inkább eltávolítanak az egység láthatatlan igazságától. Az érzékek és az értelem mindig távolságot teremtenek. És éppen ezzel a képességgel szeretnénk közelséghez jutni…

A megszabadulás folyamatában ezért meghatározó az én leküzdése, érzékeivel és értelmével, valamint minden – éterileg is – ehhez kapcsolódó dolgával együtt. Ezt a küzdelmet nevezzük endúrának, az én-legyĂľzés ’módszerének’, mellyel lecsökkenthetjük az igazságtól való távolságot, hogy az egyszerĂťségben és jámborságban megérthessük a sokszínĂťséget. Az énnek ez a kiiktatása nem jelenti az élet kioltását. Éppen ellenkezĂľleg! Itt egy látszatélet megszüntetésérĂľl van szó, melyet az érzékek, és az értelem keletkeztetett és tartott fenn. E megszüntetést a fény-erĂľ vitelezi ki.

A Szellemi Iskolában az a különleges, hogy összpontosított, évtizedekig tartó – folyamatosan a felettes természet erejére irányuló – munkával annyi erĂľt tett szabaddá, hogy kialakult egy világosságtér. Új kozmoszt teremtett a világban, egy megoltalmazott egészet. Ez a ház, ez a világosságház az ember és a világ megújításának minden szükséges elemével fel van szerelve. Úgymond teljesen "bútorozott".

Miért mondjuk ezt így? Azért, hogy világossá váljon, hogy a megszabadulást és a valóban új hazát, Isten eredeti házát keresĂľ semmit sem vihet magával természet szerinti "bútoraiból", ha mint lakó szeretne felvétetni oda. Ahhoz, hogy ebben a különleges házban szívesen látott lakóvá válhasson, minden énhez tartozó dolgot hátra kell hagynia. Akkor azonban már semmit sem fog hiányolni. Mindenben része lesz, ami e megszabaduláshoz szükséges. Ezért az új lakóhelyért még bérleti díjat sem kérnek. Az egyetlen és elengedhetetlen ár, amit meg kell fizetnie, az Én és az énközpontúság feladása. Ezért mondják, hogy az igazságkeresĂľnek mezítelennek és minden én-birtoktól mentesnek kell lennie. Mert az új lakása eredeti erĂľben és erĂľbĂľl áll!

Nem szavak, hanem erĂľ

"Az én birodalmam nem szavakból, hanem erĂľbĂľl áll" – jelentik ki a Bibliában. Ennek az erĂľnek a háza a szív. Ez a titok: akiknek szívében mĂťködĂľ rózsa rejlik, azok rendkívül különleges "szervet" birtokolnak, amely az övék ugyan, de nem ehhez a világhoz tartozik. E szervvel elvileg felfoghatják a Gnózis, az igaz ismeret világosságát. És hála a Szellemi Iskolának, ez a megszabadító világosság nagyon közel van hozzánk.

Számtalanszor, minden szívveréssel megszületik bennünk! Nekünk ajándékozza magát. Behatol a csoportba, és mindegyikünknek egészen a szívéig tör elĂľre. Ha ezt így belátjuk és elfogadjuk, ha ezt elhisszük, és átadjuk magunkat e világosságnak, akkor a világosság bennünk is erĂľsen hatásossá és tudatossá válhat. Feltámadhat bennünk, ahogy mondani szoktuk. Ez a terv! Ez az egész teremtés alapgondolata. Ez az egész világegyetemben tapasztalható folyamatos unszolás szándéka. Ha erre a bíztatásra a helyes módon és formában válaszolunk, akkor valóban képesek leszünk enyhíteni, és végül meg is szüntetni a szenvedést és a fájdalmat. Járják a világosság ösvényét, töltsék be a tervet, és valósítsák meg mindazt, amiben hisznek – valósítsák meg a szeretet által.

 

Forrás: www.lectorium.hu