Menu Content/Inhalt
Fõmenü > Szellemi áramlatok > Arany Rózsakereszt > A Gnózis maga az egyszerûség
A Gnózis maga az egyszerûség
ImageÉppen a fiatalok számára nagyon fontos nyitott szemmel járni az életben, és pontosan felismerni, hogy hol is állnak ebben a világban. Hiszen a lehetõség szerinti világos helymeghatározás már önmagában is nagy lépést jelent a gyógyulás és megszabadulás irányába. Aki fényt tud vetni a sötétségre, és kész tárgyilagosan szemlélni azt, ami ekkor megmutatkozik, annak megvan a szükséges bátorsága szembenézni az élet tényeivel, anélkül, hogy tetszése szerint megváltoztatná azokat. Ezért térünk vissza még egyszer mai élethelyzetünkre, hogy megvizsgáljuk a keresõ ember néhány égetõ kérdését – méghozzá rózsaszín szemüveg nélkül.

Mindent nyitva hagyni

Mai életünkben olyan kérdésekkel szembesülünk, amelyek már õsidõk óta foglalkoztatják, és keresésre ösztönzik az emberiséget. E kérdésekkel kapcsolatban manapság minden korábbinál erõsebb tevékenység és nagy zavar uralkodik. Mindenkinek mindenre válaszokat kínálnak – mint valami zsibvásáron. Sokan találják izgalmasnak, ha az 1001. kérdésükre is választ varázsolnak elõ! Izgató és változatos, ha minden nyelvünkön levõ gondolatnak gátlástalanul hangot adhatunk, miközben mindenek elõtt mindent nyitva hagyunk. Ekkor ezt mondják: "Jó, hogy beszéltünk errõl". "Keresni" jó, de "találni" már kevésbé, az túl kötelezõ jellegĂ» lenne. Hiszen a ’találni’ már felelõsséggel jár. És hát, ki akarná azt hordozni. Röviddel ezelõtt az alábbi megállapítást hallhattuk a rádióban egy levert svájci filozófustól: "Sajnos tudnunk kell, és fel kell ismernünk, hogy nem tudunk semmit. Igen, a filozófia valójában kudarcot vallott." Évszázadok óta, a tudósok egész hada foglalkozik azzal, hogy megfejtsék az élet alapvetõ kérdéseit, megoldják a világ és az ember talányait, és áttörjenek az ezek mögött mĂ»ködõ tervhez.

Mai idõnket a nyitott kérdések korának is tekinthetjük, mivel a tudósok válaszai egyre csak újabb kérdéseket szülnek. Ezért manapság szabályszerĂ» „kérdés-robbanással” állunk szemben. Ahhoz, hogy a tudósok valamelyest rendet teremtsenek a kérdések nyüzsgésében, olyan problémákra összpontosítanak, hogy "Mi a tudat? Miként mĂ»ködik az agyunk? Hogyan mĂ»ködik a nehézségi erõ? Mikor kezdõdött a földi élet? Hogyan keletkezett a világegyetem? Vannak-e Földön kívüli lények? VéletlenszerĂ»en zajlik-e az evolúció? Fogunk-e majdan örökké élni?"

Milyen nehéz is a kutatás az igazi válaszok után. Mihez tartsuk magunkat? Merre találunk biztos tájékozódási pontokat? Hol van a megbízható ítélõképesség? Merre találunk példaképeket?

A tudat egy gép?

Ezért nem csoda, hogy David J. Chalmers, az Arizonai Egyetem Tudatkutató Központjának igazgatója a számítógép tudatának kérdését vizsgálva nem tesz különbséget egy hús-vér lény, és egy fémbõl, mĂ»anyagból és elektromos áramkörökbõl álló lény között. Azt mondja: "Ha egyszer már egy számítógéppel is bármirõl diskurálhatunk, Kanttól kezdve a Bajnokok Ligájáig, akkor hol a különbség az emberi tudathoz képest?"

A hagyományos agykutatás 100 milliárd sejttel szembesít minket, melyek 100 billió kapcsolódási ponton és 90 000 kilométernyi "kábelen" keresztül kommunikálnak egymással. Akkor, hogyan lehet egy becsült 70 trilliárd (egy hetes 22 nullával!) Napból álló univerzumban földön kívüli élõlények után kutatni? Aki pedig az élet kezdetének kutatására adja a fejét, annak három és fél- négymilliárd évet kell visszamennie. Ha pedig ezen felül még a világegyetem kezdetével is foglalkozni akar, akkor mintegy 13,7 milliárd évnyi idõtávlatot kell figyelembe vennie.

A nehézségi erõt közelebbrõl vizsgáló csillagászok abból indulnak ki, hogy a hagyományos anyag a világmindenségnek csupán a 4%-át teszi ki, a maradékot pedig ún. "sötét anyagként" azonosítják, amelyrõl semmit sem tudunk. Már csak ezért is joggal kérdezhetjük: Mit ér egy olyan elmélet, mely a világegyetem 96%-át nem tudja megmagyarázni?

E gondolatok jól érzékeltetik, hogy milyen sürgetõ okok késztetnek minket az élet alapvetõ kérdéseinek kutatására, és hogy mennyire bonyolultak és egyben korlátoltak erre az elveink, nézõpontjaink és módszereink. Az, hogy éppen manapság van jelen ez a sürgetés, az a Vízöntõ korszak elektromágneses hatásaival és befolyásaival áll összefüggésben.

A 2004-es év nagyon különleges, mivel most gyakorlatilag éppen az a kozmikus együttállás uralkodik, mint 500 éve, az olasz reneszánsz korában. A reneszánsz, ahogy a neve is jelzi, az alapvetõ megújulás és változás kora volt, és egyben egy kérdésekkel teli kor is. És ez napjainkban is így van. A 2004-es év is jó kezdet az alapvetõ megújulásra és megváltozásra, melynek központi kérdései a következõk: Hol van az észlelés ereje, mellyel minden határt át lehet lépni? Melyik a megszabaduláshoz szükséges észlelõ szerv? Mi a megmentési terv? És, hogyan lehet a megszabadulást kivitelezni?

Intelligens keresés

A keresésnél döntõ, hogy hol kezdjük, vagyis, hogy az észlelés melyik erejébõl merítünk. Az agyban lévõ értelmünket választjuk, vagy saját "szellemi középpontunkra" hagyatkozunk? Az értelem csak addig ér el, ameddig intellektuális gondolkodásunk viszi, tehát nem messzebb, mint a tér és idõ határai. A Szellemi Iskola filozófiája abból indul ki, hogy a szellemszikra az örökkévalóság része, és emiatt fel is tudja tárni azt.

Ez ilyen egyszerĂ». Az élet titkait kutatva az ember mégis az agy által vezetett értelem mellett dönt, és észre sem veszi, hogy ezzel a választással olyan hatókörre korlátozza önmagát, mellyel kudarcot kell vallania. Hát nem értelmetlen ez a viselkedés? Pedig nem kellene kudarcot vallania. A megszabadulás, és a mögötte álló terv valósággá és igazzá válhat, olyan idõszerĂ»vé, amely már nem csak gondolatkép és virtuális képzõdmény marad, hanem igazi életdimenzióvá válik, amely egy gyakorlatban járható úttal párosul. Ha Önök, mint fiatal tanulók csoportja felismerik, hogy hol kezdõdik a megszabadulás útja, miként lehet folytatni, és hová vezet, akkor Önök, mint csoport nagy lehetõséget jelentenek az eljövendõ idõk számára!

De a megszabadulást nem lehet filozófiai magyarázatokkal megvalósítani, még ha napokig is beszélnénk róla, minden rendelkezésre álló szót, érzést és gesztust mozgósítva. Semmilyen szó, semmilyen hang, kép vagy tett sem képes csak úgy egyszerĂ»en beemelni ebbe a világba a megszabadulást, vagy beleröpíteni minket oda, annak ellenére sem, hogy oly nagy vehemenciával kísérleteznek vele. Gondoljanak csak az olyan zenékre, melyekkel manapság nagyon is támadóan és provokatívan, igen nagy hangerõvel és durván hatnak éppen a fiatalokra. A zenével befolyásolható az ember. Nemcsak a halló- és mozgásközpontokat aktiválja a zene, hanem agyunk tanulásért, emlékezetért, figyelemért, kreativitásért és érzelmekért felelõs területeit is. Tudományos kísérletek kimutatták, hogy a zene megváltoztathatja az agyat, ami annyit jelent, hogy az agy képlékeny, átformálható. – El tudják képzelni, hogy ez mit jelent?

A szabad életsík, és a helyes eszköz

A fentiek miatt sürgõsen szükséges, hogy lehetõleg korán felismerjük és átlássuk ezeket a tényeket, összefüggéseket és következményeket. Mert így alakulhat ki az ezektõl a korlátozó befolyásoktól mentes életsík (dimenzió) iránti megértés, nyitottság és vágyakozás. Ezért állít a Szellemi Iskola egy messze a tér-idõn túlmutató, és e természet emberének minden elképzelhetõ aktivitását túlszárnyaló valóságot ebbe a világba.

A Szellemi Iskola elfoglalta a helyét a Gnózis hatalmas áramlatában, amely az emberiség bukása óta hat, és folyamatosan kihordja a megszabadulás egyetemes üzenetét. Nemcsak vallásos emberek közössége, és nem is csupán filozófiával rendelkezik. Mindent megjelenít, amit a Gnózis – az igazi ismeret – tartalmaz. És ez az ismeret maga az egyszerĂ»ség!

Ezt talán kissé túlzónak találhatják. Hogyan lehet valami egyszerĂ», ha a világ és az emberiség olyan összetett és bonyolult, ahogyan azt már jellemeztük? Miért írtak akkor a nagymesterek ilyen sok, igen különbözõ témájú könyvet? Miért az a sok szó a nyilvános elõadások, szolgálatok és konferenciák keretében?

Mégis megismételjük: az ismeret, a Gnózis, maga az egyszerĂ»ség. És hozzátesszük: olyan egyszerĂ», hogy egy gyerek is megértheti. Csupán azért tĂ»nik minden olyan bonyolultnak és átláthatatlannak, mert természet-személyiségekként helytelen eszközöket használunk az ismeret megszerzésére. Az érzékszervek és a hagyományos értelem, mint az emberi észlelés és megfontolás fõ eszközei, csak külsõ ismeretek gyĂ»jtésére alkalmasak. Mindennek csak a felszínét képesek észlelni és feldolgozni, akkor is, ha például a bennünk levõ energiaközpontokról van szó. Képtelenek felfogni a dolgok mögött álló ötletet, és a tervet, amely mindent összeköt.

Egy fánál csak a megszámlálhatatlanul sok ágat és levelet láthatjuk, de a gyökeret nem. Az érzékek és az értelem ilyenfajta mĂ»ködését a papírmegsemmisítõhöz is hasonlíthatnánk.

Az érzékszervek az egészet aprócska darabokra bontják, olyannyira, hogy az eredeti üzenet már egyáltalán nem olvasható. Amíg így, mintegy fejjel elõre haladunk át az életen, és talán még az énünk falát is át akarjuk törni, addig elkerülhetetlen, hogy az általunk felkavart por megfojt bennünket.

"Kiss"

A világ összetettségében ezért senki sem képes így kifejleszteni a felismerés valamilyen hatásos módját. Így aztán nem csodálkozhatunk, ha egyesek egy Mózes után áhítoznak, aki parancsolataival lejön a hegyrõl és rendet teremt. Az úgynevezett autonómia és a sokszínĂ»ségben élt szabadság rendkívül fárasztó dologgá vált. Az emberek számára az élet hatalmas kirakós-játékká változott, megszámlálhatatlanul sok darabbal – amihez azonban hiányzik a kép. A mindennapi munka manapság bonyolultabb és átláthatatlanabb, mint valaha.

Sehol sem találhatunk már kapaszkodókat. Sehol egy elv, amely alapvetõen meghatározná az útirányt. "Járd a saját utadat, hiszen független vagy" – mondják. De hová forduljunk? Amikor az üzleti életben bonyolult összefüggések merülnek fel, gyakran halljuk a következõ jelszót: KISS. Ezen a "Keep it simple and small", vagyis a "Tartsd egyszerĂ»en és kicsin" jelszavát értik. Mi azt mondjuk: "Keresd az egyszerĂ»séget!"

Ezt az egyszerĂ»séget a dolgok gyökerében, magjában kell keresni, és ez a mag a szívben rejlik, ez a szív rózsája. Benne rejlik a megszabadulás ereje! A szív rózsája elvezetheti a keresõ embert az egységig. Már nem része eme világ sokféleségének, hanem az örökkévalóságé, és ezért tulajdonsága lett az egyszerĂ»ség, mert összeköttetésben áll Istennel, aki maga az egység.

A rózsa egyszerĂ»ség. Létünk szellemi központjában egy nyugvó erõ rejlik, amely bizonyos feltételek mellett szabaddá válhat. Ez az erõ – melynél a szív kundalinijáról beszélünk –, elsõsorban új belátást ébreszt, új látási képességet: a szívvel való gondolkodást és felismerést! A dolgok belülrõl jövõ megkülönböztetésérõl és felismerésérõl van szó, a középrõl, a magból kiindulva. Akinek gondolkodása és felismerése ilyen "fordított" módon mĂ»ködik, az egyszerĂ»en lát, mert a világ és az emberiség sokszínĂ»ségét Isten egységének ötletébe és tervébe ágyazódva látja. És ott érzi az élet lüktetését, ahol a valódi élet keletkezik, ahol az új emberiség- és világtörténelmet írják, és végbe megy az, ami lényeges. Akkor közel áll Istenhez, aki õbenne van.

Érzék az igazságra

Ennek semmi köze sincs ahhoz a "közvetlen közeli" valósághoz, amit oly görcsösen keresnek és szuggerálnak ebben a világban. Nem is csekély sikerrel, ha megnézzük milyen virágzásnak indultak a bulvárlapok, és a tévécsatornák élõ Valóság-Show-jai. Az e világi valósághoz való érzékszervi közelségnek azonban semmi köze sincsen az igazsághoz való közelséghez. Az igazságot csak a szív rózsájának felébredésén keresztül közelíthetjük meg. Ebbõl keletkezik az igazságra való érzék, ebbõl születik meg a szem az igazságra. A természetes érzékek és az értelem csakis a látható sokszínĂ»ségéhez visznek közelebb, de ugyanakkor egyre inkább eltávolítanak az egység láthatatlan igazságától. Az érzékek és az értelem mindig távolságot teremtenek. És éppen ezzel a képességgel szeretnénk közelséghez jutni…

A megszabadulás folyamatában ezért meghatározó az én leküzdése, érzékeivel és értelmével, valamint minden – éterileg is – ehhez kapcsolódó dolgával együtt. Ezt a küzdelmet nevezzük endúrának, az én-legyõzés ’módszerének’, mellyel lecsökkenthetjük az igazságtól való távolságot, hogy az egyszerĂ»ségben és jámborságban megérthessük a sokszínĂ»séget. Az énnek ez a kiiktatása nem jelenti az élet kioltását. Éppen ellenkezõleg! Itt egy látszatélet megszüntetésérõl van szó, melyet az érzékek, és az értelem keletkeztetett és tartott fenn. E megszüntetést a fény-erõ vitelezi ki.

A Szellemi Iskolában az a különleges, hogy összpontosított, évtizedekig tartó – folyamatosan a felettes természet erejére irányuló – munkával annyi erõt tett szabaddá, hogy kialakult egy világosságtér. Új kozmoszt teremtett a világban, egy megoltalmazott egészet. Ez a ház, ez a világosságház az ember és a világ megújításának minden szükséges elemével fel van szerelve. Úgymond teljesen "bútorozott".

Miért mondjuk ezt így? Azért, hogy világossá váljon, hogy a megszabadulást és a valóban új hazát, Isten eredeti házát keresõ semmit sem vihet magával természet szerinti "bútoraiból", ha mint lakó szeretne felvétetni oda. Ahhoz, hogy ebben a különleges házban szívesen látott lakóvá válhasson, minden énhez tartozó dolgot hátra kell hagynia. Akkor azonban már semmit sem fog hiányolni. Mindenben része lesz, ami e megszabaduláshoz szükséges. Ezért az új lakóhelyért még bérleti díjat sem kérnek. Az egyetlen és elengedhetetlen ár, amit meg kell fizetnie, az Én és az énközpontúság feladása. Ezért mondják, hogy az igazságkeresõnek mezítelennek és minden én-birtoktól mentesnek kell lennie. Mert az új lakása eredeti erõben és erõbõl áll!

Nem szavak, hanem erõ

"Az én birodalmam nem szavakból, hanem erõbõl áll" – jelentik ki a Bibliában. Ennek az erõnek a háza a szív. Ez a titok: akiknek szívében mĂ»ködõ rózsa rejlik, azok rendkívül különleges "szervet" birtokolnak, amely az övék ugyan, de nem ehhez a világhoz tartozik. E szervvel elvileg felfoghatják a Gnózis, az igaz ismeret világosságát. És hála a Szellemi Iskolának, ez a megszabadító világosság nagyon közel van hozzánk.

Számtalanszor, minden szívveréssel megszületik bennünk! Nekünk ajándékozza magát. Behatol a csoportba, és mindegyikünknek egészen a szívéig tör elõre. Ha ezt így belátjuk és elfogadjuk, ha ezt elhisszük, és átadjuk magunkat e világosságnak, akkor a világosság bennünk is erõsen hatásossá és tudatossá válhat. Feltámadhat bennünk, ahogy mondani szoktuk. Ez a terv! Ez az egész teremtés alapgondolata. Ez az egész világegyetemben tapasztalható folyamatos unszolás szándéka. Ha erre a bíztatásra a helyes módon és formában válaszolunk, akkor valóban képesek leszünk enyhíteni, és végül meg is szüntetni a szenvedést és a fájdalmat. Járják a világosság ösvényét, töltsék be a tervet, és valósítsák meg mindazt, amiben hisznek – valósítsák meg a szeretet által.
 
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Body Talk