Az ország, melyet Iránként ismerünk, alapjában véve egy minden oldalról magas hegyek által határolt óriási fennsík, közepén egy nagy kiterjedésĂť sós sivataggal. Nyugaton a Tigris síksága, keleten az Indus völgye, északon a Kaszpi-tenger és a Turáni síkság, délen pedig a Perzsa (Arab)-öböl és az Indiai-óceán határolja. Ahhoz, hogy pontosan megértsük a körülményeket, melyek között a bahá'í hit született, fontos tudni, hogy a 19. század elején az egész közel- és közép-keleti térség a politikai, gazdasági és társadalmi hanyatlás állapotában volt. Irán népe, mely a korábbi évszázadokban nagy civilizációkat teremtett, az 1800 körüli idĂľre legyengült, és elszigetelĂľdött a világ fejlĂľdésének fĂľ áramlataitól. Az uralkodó szĂťk csoport fényĂťzésben élt, míg számtalan ember sínylĂľdött szegénységben, szenvedett betegségektĂľl és élt tudatlanságban. A reformtörekvéseket akadályozta a kiterjedt korrupció, a megvesztegetés és a kormányzat hanyagsága.

Irán lakosságának nagy része muzulmán volt, de éltek itt zoroasztriánusok, keresztények és zsidók is. A különbözĂľ vallások követĂľi között elterjedt a kölcsönös gyĂťlölködés és türelmetlenség. Iránnak, vagy „Perzsiá'-nak, ahogy akkor nevezték, mind a muzulmánok, mind a keresztények között megvolt a jelentĂľsége, mert mind a két csoport szent könyvei több helyen is említést tesznek róla. A tudós H. Bonar tiszteletes, aki a 19. század elején a Biblia jövendöléseirĂľl írt,elfogadta az Asszíriára, Elámra és Perzsiára vonatkozó helyeket, de bevallotta, hogy nem tudja megmagyarázni, miért lesznek olyan áldottak ezek a helyek az "utolsó napokban".

A 18. század végén egy tudós és szentéletĂť muzulmán, Shaykh Ahmad (ejtsd: Sájh Áhmád) útnak indult otthonából, mely a Perzsa (Arab)-öböl egyik szigetén feküdt. Attól a meggyĂľzĂľdéstĂľl vezéreltetve hagyta el szĂťkebb szülĂľföldjét, hogy az iszlám szent könyveiben említett "Megígért" hamarosan megjelenik a földön.

Shaykh Ahmad úgy tartotta, hogy Istennek ez a nagyszerĂť hírnöke, kinek eljövetelét megjövendölték, a világ nagy tanítója, kire a föld minden népe vár, és eljövetele új korszak kezdetét jelenti az emberiség történetében, mikoron a vallások egyesülnek, és minden ember békében élhet majd. Shaykh Ahmad elĂľször Najafba (ejtsd: Nádzsáf), majd Karbilába (ejtsd: Kárbela), a muzulmánok egyik szent városába utazott, ahol Husszein imám, Mohamed próféta unokája vértanúságot szenvedett. Itt kezdett prédikálni és tanítani, de késĂľbb Iránba költözött. Egy fiatalember, Siyyid Kázim (ejtsd: Szejed Kazem) (a 'siyyid' egy rang, mely azt jelöli, hogy viselĂľje Mohamed leszármazottja.), hallott a tudós tanításairól, és átutazott az országon, hogy találkozhasson vele.

Shaykh Ahmad örömmel fogadta új tanítványát. Tudta, hogy olyasvalakire bukkant, akivel megoszthatja minden tudását és szíve minden vágyódását a Megígért után. Együtt kutattak és imádkoztak, utaztak és tanítottak.

Shaykh Ahmad Siyyid Kázimot jelölte utódjául. Mestere halála után a Siyyid Karbilában maradt, s ott tanított. Egyik tanítványa, a fiatal Mullá Husayn (ejtsd: Molá Hoszein), tisztaszívĂť ember volt, aki szenvedélyesen kutatta az igazságot, s kitĂťnt nagy tudásával. Siyyid Kázim tudta, hogy tökéletesen megbízhat benne; nagyon bízott a fiatalember képességeiben, és különleges megbízatással Iránba küldte.

Az idĂľ multával Siyyid Kázim egyre inkább tudatára ébredt, hogy milyen közel van az új Kinyilatkoztatás hajnala, és megpróbálta fellebbenteni a fátylakat, melyek megakadályozhatják tanítványait abban, hogy felismerjék Isten Kincsesházát, mikor Az kinyilváníttatik. Így írta le Õt:

Siyyid Kázim arra ösztönözte tanítványait, hogy a szélrózsa minden irányában elindulva keressék a Megígértet, áldozzák fel e célért pályájukat, anyagi javaikat, sĂľt, ha kell, még életüket is.

Mullá Husayn Iránból hazatérve tudta meg, hogy tanítómestere meghalt. Negyven napot töltött imába merülve és meditálva, hogy felkészítse szívét a kutatásra. Példáján fellelkesülve más tanítványok is hasonlóképp cselekedtek. A negyven nap leteltével Mullá Husayn két fiatal, alig húszéves útitárs, öccse és unokaöccse társaságában útra kelt.

A három fiatalember úgy hagyta el Karbilát, hogy nem tudták pontosan, hol is kezdjék a kutatást. Buzgón imádkoztak Istenhez vezérletért, és Mullá Husayn úgy érezte, valami mágnesként vonzza a dél-iráni Shíráz (ejtsd: Siraz) városába. Shíráz egy szép város, híres költĂľirĂľl, virágoskertjeirĂľl és fülemüléirĂľl.

Mullá Husayn és társai egy késĂľ délután érkeztek a városkapuhoz. Porosak voltak, fáradtak és éhesek. Mullá Husayn társait beküldte a városba, maga pedig a kapu elĂľtt maradva tĂťnĂľdött azon, mit talál majd Shírázban, ami elvezetheti Ăľt a Megígérthez.

Amint a kapu elĂľtt álldogált, egy ragyogó arcú zöld turbános fiatalember lépett hozzá (zöld turbánt csak Mohamed leszármazottjai viselhettek). Az idegen elmosolyodott, és úgy üdvözölte a megfáradt keresĂľt, mintha rég nem látott barátja lenne. Szellemi kisugárzása, derĂťs nyugalma, lelki tisztasága, udvariassága és méltóságteljes magaviselete nagy benyomást gyakorolt az utazástól törĂľdött Mullá Husaynra, akit öröm töltött el az idegen társaságában. A fiatalember meginvitálta az utazót, hogy lépjen be a városba, és pihenjen meg házában. Mullá Husayn ehnondta, hogy elĂľreküldte a társait, és azok várni fogják. "Hagyd Ăľket Isten oltalmára. Õ bizonyosan megvédi Ăľket és figyel majd rájuk" - mondta az idegen, és bekísérte Mullá Husaynt Shíráz városába.

A fiatalembert, aki Mullá Husaynnal találkozott, Siyyid Alí-Muhammadnak (ejtsd: Szejed Áli-Mohamed) hívták. Mindkét ágon a Próféta leszármazottja volt. 1819. október 20-án született; édesapja fiatalon hunyt el, és Ăľt egyik nagybátyja nevelte. Mikor elĂľször iskolába küldték, a tanár hazabocsátotta a gyermeket, mondván, semi nincsen, amit ennek a fiúnak taníthatna, mert az már mindent tud. Alí-Muhammad vele született különleges tudással rendelkezett, melyet nem könyvekbĂľl vagy tanároktól tanult. Ennek segítségével képes volt válaszolni a legnehezebb kérdésekre is, melyek még tanárai ismereteit is meghaladták.

Eljött a muzulmánok számára kötelezĂľ esti ima ideje. A két ember imához térdelt, és Mullá Husayn buzgón imádkozott, hogy furcsa találkozása valahogyan segítse Ăľt tovább keresésében. Ima után beszélgettek. Házigazdája kedvességétĂľl, méltóságától és udvariasságától meghatva Mullá Husayn kiöntötte neki szíve minden vágyódását a Megígért után. Mesélt utazásáról és keresésérĂľl. Alí-Muhammad figyelmesen hallgatta, majd megkérdezte, vajon Siyyid Kázim adott-e neki útmutatást arra nézve, hogy követĂľi mirĂľl fogják megismerni azt, Akit keresnek. Mullá Husayn elismételte a tanítómestere által adott leírást:

A szobában rövid csend támadt. Aztán megszólalt Siyyid Alí-Muhammad, csendesen, de mégis az erĂľ és hatalom hangján:

Mullá Husayn nagyon meglepĂľdött. Tiltakozni kezdett, mondván, hogy az, Akit Ăľ keres, a legszentebb ember, és az Ügy, amit ki kell nyilatkoztatnia, óriási erĂľvel rendelkezik, de már miközben beszélt, tisztelet ébredt benne, és lelkifurdalás kerítette hatalmába. Nem tiltakozott tovább. Izgatottan elĂľkereste egyik dolgozatát, melyet néhány évvel ezelĂľtt írt, s melyben megpróbálta megmagyarázni Shaykh Ahmad és Siyyid Kázim néhány különösen nehéz tanítását. Megkérte házigazdáját, hogy nézze át. A siyyid gyorsan elolvasta a dolgozatot, majd egyszerĂťen és világosan megmagyarázta azokat a problémákat, melyekkel Mullá Husayn a dolgozat megírásakor szembesült. Majd pedig, miközben a vendég megdöbbenve s örömmel hallgatta, így szólt: "Ideje, hogy felfedjük elĂľtted József szúrájának igazi jelentését."

József szúrája a Korán egyik fejezete (a "szúra" szĂľ fejezetet jelent). Mullá Husayn egyszer megkérte Siyyid Kázimot, írjon egy kommentárt, magyarázatot a fejezethez.

"Meghaladja ez az én képességeimet" - válaszolt a mester. "Az fogja ezt neked kérés nélkül kinyilatkoztatni, Aki utánam jön."

Miközben Mullá Husayn visszaidézte magában ezeket a szavakat, vendéglátója tollat ragadott és írni kezdett. Írás közben dallamos hangon kántálta a szavakat. (Az iszlám országokban az imákat, ill. a Koránt nem mondják, hanem sajátos dallamokkal éneklik.) És meg nem szĂťnt írni és kántálni, míg egy egész fejezet, a Mulk szúrája el nem készült. Mullá Husaynt megigézte a hang kedvessége és a kiejtett szavak ereje.

A kijelentés, mely szerint valóban Õ a Megígért, 1844. május 22-én két órával és tizenegy perccel napnyugta után hangzott el a fiatal shirázi kereskedĂľ szájából. Olyan idĂľpont ez, melyet a bahá'iok az emberi történelem új korszakának kezdeteként tisztelnek.

"Ó, te, ki elsĂľ vagy, aki hisz Bennem!" - voltak pontosan a szavak, melyeket Mullá Husaynhoz intézett - "Bizony mondom néked, Én vagyok a Báb, azaz a Kapu, mely Istenhez vezet."

A Báb szó kaput jelent, és a Báb azt mondta, hogy Õ a Kapu, melyen keresztül a béke és az egyetemes testvériség új korszakába juthatunk. Az (Õ hivatása az, hogy megjövendölje egy sokkal nagyobb hatalmú Hírnök eljövetelét, aki nem sokkal utána jelenik majd meg. Ezt a nagy Küldöttet annak nevezte, "Akit Isten ki fog nyilvánítani", és úgy beszélt róla, hogy Õ lesz az, aki egyesíti az összes embert és igazságos és tartós békét teremt a földön.

Az idĂľrĂľl és a rá váró társairól elfeledkezvén, Mullá Husayn számára azon az éjszakán csak a Báb szavai léteztek. És míg a város aludt körülöttük, a Báb figyelmeztette, hogy senkinek, még a társainak sem szabad elmondania, amit hallott vagy látott.

Mullá Husayn akkor hagyta el a Báb házát, mikor a müezzinek Shíráz minaretjeibĂľl reggeli imára szólították a hívĂľket. Öröm, csodálat, izgatottság és tisztelet töltötte el a szívét.

Negyven nap telt el, mielĂľtt a Báb más tanítványai kezdték felismerni Õt. Fokozatosan, önszántukból és egymástól teljesen függetlenül, egyesek böjtölés és ima közben, mások álomban és látomásban ismerték fel a fiatal shírázi kereskedĂľ valódi mivoltát. Mindannyian Siyyid Kázim tanítványai voltak, és ugyanazon erĂľ vonzotta Ăľket ebbe a városba, mint Mullá Husaynt. A porosan és törĂľdötten utolsónak érkezĂľ Quddús (ejtsd: Kudusz) volt az, aki amikor meglátta Mullá Husaynt az utcán, izgatottan kezdte kérdezni kutatásának eredményérĂľl. Mullá Husayn megpróbálta lecsillapítani, de eredménytelenül, mert Quddús már elĂľzĂľleg látta a Bábot az utcán sétálva.

A Báb összehívta azokat a tanítványokat, akik eljutottak Shírázba, és meghagyta nekik, hogy szóródjanak szét Irán különbözĂľ vidékein, terjesszék tanításait, és készítsék fel az emberek szívét annak eljövetelére, "Akit Isten ki fog nyilvánítani". Hangsúlyozta, milyen nagy a felelĂľsségük, óvatosságra és mértékletességre intette Ăľket, és figyelmeztetett, hogy erĂľfeszítéseik jutalma kínzatás és halál lesz.

"Egy hatalmas Nap eljövetelére készítelek fel titeket." - mondta nekik - "Tegyetek meg mindent, hogy az eljövendĂľ világban Én, aki most tanítalak benneteket, Isten ítélĂľszéke elĂľtt örvendezhessek tetteiteknek és büszkélkedhessek eredményeitekkel ...Szóródjatok szét az ország széltében és hosszában, biztos lábbal és megszentelt szívvel készítsétek elĂľ az utat az Õ eljövetelére. Szegezzétek pillantástokat Az Úr, Istenetek, a Mindenható legyĂľzhetetlen erejére. Hiszen elmúlt korokban nem vitte Õ gyĂľzelemre Ábrahámot látszólagos tehetetlensége ellenére Nimród fölött? Nem tette-e képessé Mózest, Kinek egyetlen fegyvere és társa pálcája volt, arra, hogy eleméssze a fáraót és annak seregét? Nem magasztalta-e fel Jézust, aki szegény és alacsonyrendĂť volt a zsidó nép egész ereje ellenében? Nem vetette-e alá Arábia barbárés harcos törzseit Mohamed, az Õ prófétája szent és lélekformáló törvényének? Álljatok ki az Õ nevében, helyezzétek bizalmatokat teljességgel Õbelé, és legyetek biztosak a végsĂľ gyĂľzelemben."

A Báb tanítványai örömteli szívvel vágtak neki a feladatnak. Az üzenet, amit vittek, óriási izgalmat váltott ki Iránban. Az emberek tódultak, hogy hallhassák Ăľket, és a Báb hírneve gyorsan nĂľtt. Gazdag és szegény, tudatlan és tudós, városi és falusi mind többet akart tudni Róla. A Báb követĂľjévé vált egy sor kiemelkedĂľ tudású és nagyra becsült vallási vezetĂľ is. A hatóságok megriadtak, és gyorsan cselekedtek. Mikor Quddús és egy idĂľsebb társa terjeszteni kezdték a Báb tanításait Shírázban, a város vezetĂľi elfogatták Ăľket, szakállukat leperzselték, orrukat átlyukasztották, abba kötelet húztak, és ennél a kötĂľféknél fogva vezették Ăľket végig a városon. Aztán megverték Ăľket, majd kidobták Shírázból, azzal fenyegetĂľzve, hogy amennyiben megpróbálnak visszatérni, keresztre feszítik Ăľket.

Az országon végigsöprĂľ, elszabadult indulatok által korbácsolt üldözési hullám során a Bábot is házi Ăľrizetbe vették. A sah egyik legbizalmasabb tanácsadóját, a tanult, befolyásos és nagyra becsült Vahídot (ejtsd: Váhid) küldte Hozzá, hogy vizsgálja ki a zavargások okát. Három beszélgetés után Vahíd a Báb odaadó követĂľjévé lett, és nyomban terjeszteni kezdte tanításait.

A nagyvezír, a sah miniszterelnöke, megrettent. Attól tartott, hogy ha személyesen találkoznak, a sah a Báb befolyása alá kerül. Ezért börtönbe vettette az ország északi részében, Máh-Kú (ejtsd: Ma-Ku) erĂľdjében.

Máh-Kú körül egyszerĂť parasztemberek laktak, akik nem tudták, mi történik a hegyeiken túl, és gyanakodva fogadtak minden idegent.

A börtönparancsnok elĂľször ellenségesen viselkedett, de hamar felismerte, hogy nem mindennapi személlyel áll szemben. Megszerette és tisztelni kezdte a Bábot. A parasztok is megérezték, hogy a börtön foglya hatással van rájuk. Elmentek a börtön ablaka alá, hogy hallhassák, amint imákat kántál. Áldását kérték mindennapi munkájukra, és az Õ nevével szólították fel egymást az igazmondásra. Látogatók sereglettek ide közel s távolról, a parancsnok beengedte Ăľket a tömlöcbe - napról napra odaadóbb híve lett foglyának.

A nagyvezír ismét megrettent, és a Bábot továbbküldte egy távolabbi börtönbe, Chihríq-be (ejtsd: Cserik), melynek parancsnoka a sah tulajdon sógora volt, egy nyers és kiszámíthatatlan ember. Kezdetben nagyon kegyetlenül viselkedett, de késĂľbb Ăľt is magával ragadta a Báb személyébĂľl áradó szellemi kisugárzás. A helyi lakosság itt is megkedvelte és tisztelni kezdte a foglyot. Újra látogatók áramlottak a börtönbe. Egyikük Indiából jött, és remetének öltözve jutott el Chihríq-be. Herceg volt a saját országában, de egy látomás során találkozott a Bábbal, és odahagyta vagyonát, rangját, hogy megkeresse. A Báb visszaküldte Ăľt Indiába, hogy terjessze tanításait.

Amint terjedt a hit Iránban, úgy váltak dühödtebbé az üldözések is. A Báb elsĂľ tanítványait és százakat azok közül, akik befogadták az általuk hirdetett tanokat, kegyetlen módon megkínoztak és kivégeztek. Ha megtagadják hitüket, élhettek volna. A Báb nagybátyját, aki nevelte és taníttatta, kivégezték, mert hitt unokaöccse küldetésében. A fogolynak a hírek nagy fájdalmat és szomorúságot okoztak. Míg Chihríq-ben tartózkodott, tanításainak nagy részét írásos formába öntötte. Tudta, hogy saját halála sincs távol.

Képtelennek bizonyulván a mozgalom terjedésének megállítására, a kormányzat 1850-ben úgy döntött, hogy halálos csapást mér az eretnekségre, és kivégezteti a Bábot. Három év viszonylagos szabadság és három börtönév után a Báb hatéves mĂťködése nagy iramban közeledett megdöbbentĂľ végkifejlete felé.

A Bábot Tabrízba (ejtsd: Tábriz) vitték. Amint bevezették a városba, egy fiatalember a Báb lábai elé vetette magát, és könyörgött, hogy hadd haljon meg Vele együtt. Az ifjút letartóztatták, és arra ítélték, hogy osztozzon mestere sorsában.

Utolsó éjszakáján a Báb sugárzó és jókedvĂť volt. Tudta, hogy küldetését minden ellenállás dacára is betöltötte. Korán reggel, amint utolsó utasításait diktálta egy társának, félbeszakították. A Báb fogságát vigyázó katonák közül jöttek néhányan, és megpróbálták: elhurcolni, de Õ így szólt a parancsnokhoz:

Egy eseménysor keretében, mely feltĂťnĂľen hasonlatos azokhoz, melyek 18 évszázaddal ezelĂľtt Jézussal megestek, akit szintúgy tisztességes tárgyalás nélkül ítéltek el, a Bábot három kiemelkedĂľ vallási vezetĂľ házába vitték, hogy megkapják a szükséges kivégzési parancsot. Egyikük sem egyezett bele, hogy személyesen találkozzon a Bábbal; a dokumentumokat már elĂľre megírták, aláírták és lepecsételték.

A Bábot végigvezették a zsúfolt utcákon, ahol mintegy tízezer, a kivégzés kedvéért Tabrízba sereglett ember szorongott. Annak az ezrednek a parancsnoka, amelyre a Báb kivégzését bízták, egy Sám Khán (ejtsd: Szám Hán) nevĂť keresztény volt, akire mély benyomást gyakorolt a Báb jósága és alázatossága, és akit nagyon felkavart az elĂľtte álló feladat.

A Bábot és fiatal társát odakötözték a kaszárnya udvarának hátsó falához, Sám Khán ezredének 750 katonája felállt velük szemben, célzott és tüzelt. Mikor a lĂľporfüst felszállt, a tömeg megdöbbenten felmorajlott. A Báb eltĂťnt, fiatal társa pedig sértetlenül állt a fal mellett. Eszeveszett hajsza indult. A szobában találtak rá, ahól éppen befejezte a diktálást.

Sám Khán levezényelte ezredét a gyülekezĂľtérrĂľl, és megtagadta, hogy a továbbiakban részt vegyen a Báb kivégzésében. Más ezredet hívtak. Ez alkalommal a Bábot és társát darabokra szaggatták a golyók, de arcukat alig érte lövés.

Ugyanabban az órában hatalmas vihar csapott le a városrá. Tombolt a szél, a nappalt szürkületté változtatta a felkavart homok. Így szállt le az este. A Bábnak és társának maradványait kidobták a városkapu elé, és negyven katonát állítottak Ăľrségbe, nehogy a Báb követĂľi elvigyék a holttesteket. Mindennek ellenére mégis sikerült elszállítaniuk és biztonságos helyre rejteniük Ăľket.

A Báb kinyilvánította, hogy Õ IstentĂľl származó független kinyilatkoztatás hordozója, és egy nálánál nagyobb isteni hírnök elĂľfutára Megváltoztatta az ima, a böjt, a házasság, a válás és az öröklét mohamedán szabályait és szertartásait. Írásainak visszatérĂľ témája Annak eljövetele, "Akit Isten ki fog nyilvánítani". DicsĂľíti a eljövendĂľ hírnök nagyságát, és arra buzdítja követĂľit, hogy mikor megjelenik, siessenek hozzá, még ha hóban kell is kúszniuk odáig.

A Báb úgy gondolta, hogy Istennek ez a küldötte nem sokkal a halála után fog megjelenni. Két évvel a Báb kivégzése után két fiatal követĂľje, akik beleĂľrültek a vezetĂľjük halála felett érzett bánatukba és elkeseredettségükben merényletet kíséreltek meg a sah ellen. A fegyver, amit választottak eleve alkalmatlan volt a célra, és a sah csak könnyĂť sérüléseke szenvedett. Cselekedetük az üldözések újabb hullámát váltotta ki. A hatóságok felkorbácsolták az emberek indulatait, és elhatározták hogy egyszer és mindenkorra megszabadulnak a bábíktól.

 

Férfiakat, nĂľket, gyerekeket öltek meg és kínoztak bestiális módon. Az Iránban élĂľ külföldiek nem mertek kimenni az utcára hogy ne kelljen látniuk az ott zajló szörnyĂť jeleneteket. A Bál legkiemelkedĂľbb és legtiszteltebb követĂľjét, Bahá'u'lláh-t börtönbe vetették.

 

Forrás: Mary Perkins, Philip Hainsworth, A Bahá'í hit, Gondolat, 1992

www.bahai.hu