a) Személyes vagy személytelen?

A gondolkodó ember a LegfelsĂľbbet végtelennek, felfoghatatlannak képzeli. Továbbá úgy véli, ha mi, tökéletlen emberi lények rendelkezünk személyes jellemvonásokkal, akkor a Tökéletesnek, azaz Istennek személytelennek, jellegzetes tulajdonságok nélkülinek (nirguna) kell lennie. Indiában az idĂľk folyamán kialakult különféle filozófiai rendszerek örök vitatémája ez: Isten személyiséggel (szaguna) rendelkezĂľ lény-e vagy sem? Lássuk, mit mond ezzel kapcsolatban Csaitanja Maháprabhu filozófiája, amely szigorúan a Védák tanítására alapul:

A vaisnava iskolák filozófiája egyfajta konkrét monizmus, amiben a Személyes Abszolút magába foglalja a teljes létet. Csaitanja monizmusa átfogóságában még tovább megy. Szerinte az Abszolút nemcsak, hogy személyes (szaguna), de Õ az eredete a forma és jellegzetes tulajdonságok nélküli (nirguna), személytelen isteni aspektusnak, melyet a védikus szóhasználat többnyire egyszerĂťen Brahmanként emleget.

A Cshándóghja-upanisad azt írja, az Abszolút (Brahman) végtelenül sok jellemvonással rendelkezik. Az Upanisadok Istent sok esetben mint vigjána-ghana és ánanda-ghana említik. Ezt írja például a Gópála-tápaní: vigjánaghana ánandaghana szaccsidánandaikaraszé bhaktijógé tisthati.

A ghana szó arra utal, hogy Brahman a boldogság (ánanda) és a tudás (gjána) megtestesítĂľje. A Brahma-szanhitá is úgy írja le Brahmant, mint kinek konkrét, szat- (örökkévalóságból), csit- (tudatból) és ánandából (üdvösségbĂľl) álló formája van. A Visnu-purána, a Gópála-púrvatápaní és egyéb írások Isten nevérĂľl, testérĂľl, személyiségérĂľl stb. szolgálnak részletes leírással. A Védák azon részei, melyek az anyagi világ teremtésérĂľl és megsemmisítésérĂľl írnak, szintén a szaguna Brahmanról tesznek tanúságot, mivel a tulajdonságok nélküli (nirguna) Brahman nyilván képtelen a cselekvésre.

Természetesen akadnak a Védákban olyan kitételek is, melyek Brahman nirguna voltára engednek következtetni. A Katha-upanisad például az asabdam, aszparsam és arúpam szavakkal írja le Brahmant, melyek jelentése: hang, érintés és forma nélküli. Hasonlóan, a Brhad-áranjaka-upanisad egyes versei kijelentik, hogy neki se szeme, se füle, se szája, se hangja, sĂľt esze, élete, valamint külseje és belseje sincsen. De vajon nem ellentmondásos, ha a Védák hol személyesnek, hol személytelennek írják le Brahmant? A megoldást a Padma-purána egyik verse tartalmazza, amely kifejti, hogy a nirguna vagy nirvisésa kifejezést csupán akkor használják az írások, amikor Brahman világi (prákrta) jellemzĂľit tagadják. Abban minden filozófus egyetért, hogy Brahman legalább két tulajdonsággal rendelkezik: örökkévaló és mindent-átható. A Visnu-purána szintén megerĂľsíti, hogy bár Brahman világi, vagyis anyagi tulajdonságokkal nem rendelkezik, számtalan transzcendentális tulajdonsága van.

Csaitanja szerint a nirguna Brahman tehát a tökéletes, számtalan tulajdonsággal rendelkezĂľ Isten egy arculata csupán. Ezért értelmetlennek tartja az olyan filozófiai irányzatokat, melyek egyedül Isten nirguna voltát hirdetik, s azt mondják, hogy Õt nem lehet sem elképzelni, sem szavakkal kifejezni. Az ilyen Abszolút nem lehet egyetlen érthetĂľ állítás alanya sem, mivel minden érthetĂľ állítás ellentmondana az ilyen isten-koncepciónak. Hozzá kell még tenni, hogy már maga az "elképzelhetetlen", "szavakkal kifejezhetetlen" megjelölések is jelzĂľk, melyek igenis adnak valamely képet IstenrĂľl.

Dzsíva Gószvámí azt írja, a tulajdonságok nélküli Brahman olyan, mint az állítmánytól teljesen különálló alany vagy a saját jellegzetességétĂľl különálló szubsztancia. Miután egy tárgy teljes (szamjak) formája magába foglalja úgy a szubsztanciát, mint a jellegzetes tulajdonságokat, a nirguna Brahman csupán az Abszolút egy része, vagyis hiányos (aszamjak) megnyilvánulása. Az advaita (monista) filozófia hívei figyelmen kívül hagyják az Abszolút jellegzetes tulajdonságait, ehelyett az Õ nirguna arculatát, a tiszta létet részesítik elĂľnyben. A teljes koncentráció síkján közvetlenül megtapasztalják a nirguna Brahmant. Ugyanakkor Dzsíva Gószvámí elismeri: ez a megtapasztalás valódi, ha nem is teljes.

Az emberi ész számára tehát felfoghatatlan, miként személyes Isten, ugyanakkor egyidejĂťleg végtelen is. A mi felfogásunk azt sugallja, hogy a személyiség a végtelenségnek ellentmondó valami. Persze arra nézve nincsen semmilyen bizonyíték, hogy ez az ellentmondás az elménken kívül máshol is létezne. A látszólagos ellentmondás annak az erĂľfeszítésnek szükségszerĂť következménye, amikor a gondolkodó ember megpróbál túllépni saját tudatának korlátain. Mindez azt és csak azt bizonyítja, hogy határai az emberi észnek és logikának vannak.

A legtöbb esetben az ellentétesség törvényének alkalmazása a felelĂľs a végtelenrĂľl kialakult helytelen elképzelésünkért. A legnagyobb félreértést az a téves és általános nézet okozza, miszerint a végtelennel kapcsolatban ugyanazon törvényszerĂťségeket próbáljuk alkalmazni, mint a véges esetében. Emlékeznünk kell arra, hogy lényegi különbség van a kettĂľ között; a véges emberi elme és kifejezések képtelenek behatárolni a végtelent. Ha a végtelennel kapcsolatban szeretnénk megoldani egy problémát, vigyáznunk kell a megszokott logikai eljárások (törvényszerĂťségek) alkalmazásával, nehogy korlátozzuk a végtelen tökéletességét, ezáltal is szegényítve az Abszolútról kialakult fogalmunkat.

Csaitanja szerint Isten felfoghatatlan, korlátlan hatalma képes összehangolni az összehangolhatatlant. Korlátolt logikánk képtelen áthidalni Isten nirguna és szaguna aspektusainak ellentmondásait, de ez nem jelenti azt, hogy Õ nem képes egy magasabbrendĂť szintézisben összehangolni mindezt. Csaitanja ezzel kapcsolatban azt tanítja: a Végtelen felfoghatatlan hatalma (acsintja saktija) révén még az ellentétesség törvényén is felül áll. Ez a végtelen természetéhez tartozik, miként az egymásnak ellentmondó tulajdonságok harmóniája is. A végtelen azért végtelen, mert rajta kívül nem létezik semmi. Ezért bármirĂľl beszéljünk, bármire gondoljunk, az valamely módon a végtelen megnyilvánult része, s így hozzá tartozik.

Itt meg kell jegyeznünk, a matematikában a végtelen egészen mást jelent, mint a teológiában. A matematikában végtelen alatt azt értjük, hogy egyáltalán semmilyen határ, korlát nem létezik. Ha a teológiában is ezt jelentené, akkor Istent semmilyen tulajdonsággal nem lehetne illetni. Ily módon Õ nem-differenciált szubsztancia lenne, egyfajta tabula rasa. Csaitanja tanításában nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy kimutassa: Isten nem ilyen üres koncepció. Személyisége, karaktere van, s mivel ez egyfajta meghatározás, ilyen értelemben véve Õ határolt. Ennek ellenére határtalan abban az értelemben, hogy mérhetetlen, s rajta kívül nem létezik semmi, ami Õt határolná.

Több védikus írás (sruti) is bizonyítja Isten felfoghatatlan hatalmát, amellyel felülemelkedik az ellentmondásokon. A Svétásvatara-upanisad például azt írja, Brahman nagyobb a legnagyobbnál, ugyanakkor kisebb a legkisebbnél. Az Ísa-upanisad ötödik mantrájában pedig azt olvashatjuk, hogy Õ jár is meg nem is, nagyon távol van, ám egyidejĂťleg nagyon közel, jelen van mindenben, és mégis kívül van mindenen. Ezért írja róla a Kaivalja-upanisad, hogy felfoghatatlan (acsintja) energiával, képességgel (sakti) rendelkezik.

Mindezek után láthatjuk: a valódi léttel rendelkezĂľ Abszolút pozitív koncepció, s miután minden pozitívnak jellegzetes tulajdonságai vannak, az Abszolút mindenképpen szaguna. Bizonyos tulajdonságok, jellegzetességek határozzák meg, de mivel Õ végtelen, tulajdonságai, jellemzĂľi is végtelenek.  Ha létezne bármi, aminek híján volna, valami, amely valamilyen módon nem tartozna hozzá, akkor nem lenne teljes, s nem hívhatnánk Abszolútnak. TermészetébĂľl adódóan az Abszolútnak mindenféleképp tökéletesnek és teljesnek kell lennie. Ezért a végtelent nem korlátozza sem a személyiség, sem pedig jellegzetes tulajdonságok.

A személyiség fogalma nemcsak, hogy összefér a végtelenségével, de annak nélkülözhetetlen része.

A Csaitanja-csaritámrta szerint, ha az Abszolútat csak mint nirguna írják le, ezáltal tökéletlenné teszik, s ez olyan, mintha isteni személyének tagjait amputálnák. A védikus írások azért ábrázolják az Abszolútat egyidejĂťleg nirgunaként és szagunaként, hogy ezáltal is szemléltessék Isten számtalan tulajdonságát és formáját. Ha ezt megértjük, akkor a Védák látszólagos ellentmondásait könnyen összeegyeztethetjük. Ugyanakkor az írások elsĂľdleges és általános jelentése szerint Isten szaguna, mert csakis a végtelen és felfoghatatlan energiával rendelkezĂľ szaguna Abszolút foglalhatja magában a számtalan isteni formákat, beleértve a nirguna Brahmant. Ezt a Bhagavad-gítá is megerĂľsíti, amikor a Személyes Abszolút kijelenti: Õ a személytelen Brahman forrása s alapja.

Isten végtelenséget és személyiséget harmonizáló, felfoghatatlan hatalmát számos példával illusztrálja a Bhágavata-purána, amikor Krisna csodás tetteirĂľl ír. Egyszer a gyermek Krisnát nevelĂľanyja, Jasódá arra kérte, tátsa ki száját, hadd lássa, tényleg evett-e földet. S akkor Jasódá gyermeke szájában meglátta a végtelen univerzumot, bolygókkal, galaxisokkal. Más alkalommal, amikor Krisna a falubeli fejĂľslányokkal (gópíkkal) táncolt, megsokszorozta önmagát, hogy mindegyik lány egyidejĂťleg táncolhasson vele. Egyszer pedig maga Brahmá jött, hogy elrabolja Krisna játszópajtásait és az általuk Ăľrzött borjakat. Krisna azon nyomban megsokszorozta önmagát, hogy felvegye a hiányzó fiúk és borjak formáját. Így Vrndávan lakosai sohasem vették észre a cserét, bár Brahmá egy teljes esztendeig nem adta vissza Ăľket.

b) Brahman, Paramátmá és Bhagaván

Habár Isten egy és oszthatatlan, számtalan formában, számtalan módon nyilvánul meg hívei elĂľtt, azok különféle képességeihez és megtapasztalási folyamataihoz képest. A Bhágavata-purána Isten három fĂľ arculatáról, megnyilvánulási fokozatáról ír: Brahman, Paramátmá és Bhagaván. A lelki tudás (gjána) mĂťvelése Brahman megvalósításához vezet, a jóga Isten Paramátmá arculatának megtapasztalását eredményezi, míg a bhakti folyamat végcélja Bhagaván megvalósítása.
Brahman Isten személytelen, mindent-átható arculata, minden konkrét keletkezés (képzĂľdés) alapvetĂľ valósága. Brahman Bhagaván nem-differenciált, mérhetetlen és korlátlan arculata.

Paramátmá a konkrét képzĂľdések irányító és szabályozó alapelve, Bhagaván részleges megnyilvánulása, szĂťkebb értelemben differenciált és korlátozott. Paramátmá a dzsíva-sakti (az egyéni lelkek forrása) és a májá-sakti (az anyagi világ forrása) által feltételekhez kötött tudatelv. Immanens az élĂľlényekben és az anyagban; Õ minden lény tudatos, belsĂľ irányító elve (antarjámí). Bhagaván az élĂľlényekkel s az anyagi természettel (prakrtivel) a Paramátmán keresztül áll kapcsolatban. Bhagaván teremti a világot, s abba behatol részleges megnyilvánulási formájában, mint Visnu. Paramátmá tehát nem más, mint az univerzumot átható és fenntartó Visnu. Három funkciója van, a három Visnu formának megfelelĂľen. Mahávisnu az anyagi és lelki világot elválasztó okozati óceánon (Kárana-szamudra vagy Viradzsá) fekszik, s az anyagi természetre (prakrtire) pillantva kezdi meg a teremtés folyamatát.

Õ az anyagi világ és az egyéni lelkek egységes immanens szabályozója. Az univerzum teljes megsemmisülése (mahápralaja) után minden lélek Õbenne nyugszik a következĂľ teremtésig. Garbhódakasájí Visnu az univerzum lelkeinek összességét irányítja, míg Ksíródakasájí Visnu egy-egy egyéni lélek immanens szabályozója, örök társa, vágyainak és tetteinek tanúja.

Bhagaván az Istenség LegfelsĂľbb Személyisége, a mindenség – beleértve a különféle inkarnációkat – forrása. Csaitanja tehát Sankarával, sĂľt némely vaisnava bölcselĂľkkel szemben nem ragaszkodik kizárólagosan az Abszolút egy bizonyos megvalósítási fokához, hanem a Bhagavad-gítá szellemében tanítja, hogy Isten a különféle síkokon különféleképpen nyilvánul meg.

A számtalan jellegzetességgel rendelkezĂľ Bhagaván nem más, mint az Istenség LegfelsĂľbb Személyisége, Krisna, minden inkarnáció forrása, az összes létezĂľ végsĂľ alapja, akiben végtelen nagyszerĂťség, erĂľ és végtelen, különféle isteni gyönyörök (raszák) összpontosulnak. Nyíltan vagy közvetve minden írás Krsnáról, mint a VégsĂľ Valóságról szól. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni a Rg-védát, a Bhágavata-puránát stb. A Bhágavata-purána is világosan kijelenti, hogy Krisna nem más, mint Bhagaván, a LegfelsĂľbb Személy, minden inkarnáció forrása. Õ létezett a teremtés elĂľtt, s az anyagi univerzum megsemmisülése után is Õ marad meg, mint az egyetlen, változatlan Valóság.

Bhagaván a legfelsĂľbb lény, akiben teljes tökéletességében nyilvánul meg az összes jótulajdonság (púrna ávirbháva). A személytelen Brahman, akiben az isteni tulajdonságok és erĂľk szunnyadó formában léteznek, az Õ kevésbé teljes megnyilvánulása (aszamjak ávirbháva).

Bhagaván természetébol adódóan lílámaja, vagyis örökkön lelki kedvteléseinek él. Ezért örök lelki teste, tartózkodási helye és társasága van. Teste nem anyagi, fizikai elemekbĂľl áll; nem is a jóság kötĂľerejének (a szattva-gunának) terméke, ezért nem illuzórikus, hanem valós, s az alábbi három lelki tulajdonság jellemzi: szat (örökkévalóság), csit (teljes tudatosság) és ánanda (tökéletes boldogság). Csaitanja Maháprabhu egyik tanítványa, Dzsíva Gószvámí, aki könyveiben tudományosan leírta és elemezte mestere filozófiáját, a bhagaván szó etimológiai értelmét magyarázva rámutat, hogy minden szótag Isten fenséges tulajdonságaira utal. "Bha" a világegyetemet fenntartó és védelmezĂľ isteni erĂľt, valamint a hívei odaadásának természetes funkciójának kibontakozását és életbentartását jelenti; a "ga" azt, hogy Õ segíti bhaktáit transzcendentális hajlékának elérésében, míg a "va" szótag arra utal: minden lény Õbenne van, illetve Õ benne van mindenkiben.

A Visnu-purána Isten hat fenséges jellemzĂľjérĂľl ír: aisvarja, vírja, jasasz, srí, gjána és vairágja. Aisvarja olyan hatalmat jelent, amely mindent és mindenkit befolyásol, vírja pedig olyan erĂľt, mint – hogy anyagi példával éljünk – amilyennel a drágakövek és a különféle varázslatok rendelkeznek. Jasasz az Õ csodálatos teste, elméje és beszéde hírére; srí páratlan szépségére és különféle csodálatos tulajdonságaira, gjána mindentudására, míg vairágja arra utal, hogy Õ a világon felül áll, azaz az illúzióra hajlamos lelkekkel szemben Õneki nincsenek úgynevezett anyagi vágyai – semmilyen világi dologhoz vagy eszméhez nem vonzódik. Bhagaván ezen jellemzĂľi közül az aisvarja és a vírja inkább Paramátmá aspektusára vonatkozik.

A sakti- vagy isteni energia-elméletet tanulmányozva jobban megérthetjük az Abszolút Bhagaván koncepciójának jelentĂľségét. Bhagaván számtalan saktival (isteni energiával) rendelkezik, melyek közül a csit-sakti, a májá-sakti s a dzsíva-sakti a legfontosabbak. Bhagavánnal való kapcsolatuk alapján ezen energiákat belsĂľ- (antarangá-), külsĂľ- (bahirangá-) és közbülsĂľ- (tataszthá) saktinak is nevezik. Az antarangá vagy szvarúpa-sakti Bhagaván belsĂľ lénye, sĂľt az egész csit-világ, azaz lelki világ alapja. A bahirangá- vagy májá-saktiból származik az anyagi világ.
Meg kell jegyezni, hogy miután Bhagaván, az Abszolút testével kapcsolatban valójában nem tehetünk különbséget (mint belsĂľ, külsĂľ és közbülsĂľ), így az energiái közötti különbség a gondolkodó dzsívák megvalósításainak tudható be.

Miután az antarangá-sakti Bhagaván "belsĂľ", tökéletes lényével kapcsolatos, ezért az isteni energiák között a legelsĂľ helyet foglalja el, s így pará- (felsĂľbb-) saktinak is nevezik. Az antarangá-saktinak Bhagaván lelki teste összetevĂľinek (szat, csit és ánanda) megfelelĂľen három aspektusa van: szandhiní, szanvit és hládiní. A szandhiní-sakti a szattal, szanvit a csittel, míg a hládiní az ánandával kapcsolatos. Miként a szat, csit és ánanda nem létezik különállóan Bhagavánban, úgy a szandiní, szanvit és hládiní energiák sem léteznek egymástól függetlenül. Azért különböztetik meg Ăľket, mert Bhagaván különféle megnyilvánulási formáiban a szat, csit valamint az ánanda más és más arányban létezik. Ha például a szat a domináló, akkor ez a szandhiní-sakti megnyilvánulása, a csit esetében a szanvité, amikor pedig az ánanda van többségben, akkor a hládiní-saktié.

A szandhiní-energia segítségével Bhagaván saját és egyben minden más lény létét tartja fenn. E sakti révén létezik Õ, mint teljesen független szubsztancia, s így teremti meg minden egyéb alapját, amely létében ÕtĂľle függ. A szanvit-energia által Bhagaván mindentudó, s képes más lényeket is tudáshoz juttatni. A hládiní-sakti gyönyör-energia. Bhagaván ezen keresztül élvezi, s ezen keresztül juttatja hívei szívébe a lelki gyönyört.

Fontos megjegyezni, hogy Csaitanja filozófiájában a hládiní-saktinak nagyobb szerepe van, mint az összes többi energiának, s hogy ez a sakti nem más, mint Bhagaván belsĂľ, lényegbeli természete. A többi isteni energia mind alárendelt, s inkább Bhagaván részmegnyilvánulásaihoz, kapcsolódnak: a szanvit-sakti a Paramatmához, szandhiní pedig Brahmanhoz. A saktik fokozatai összehasonlíthatók az Abszolút személyiségének fokozataival. Miként Bhagaván az Abszolút legteljesebb megnyilvánulása, s mint ilyen magába foglalja a Paramátmát (az pedig Brahmant), úgy a hládiní-sakti magába foglalja a szanvit és szandhiní energiákat. Ez megmagyarázza az Abszolút személyisége különféle aspektusainak relatív helyzetét a szat, csit és ánanda tulajdonságok szerint: Brahman csupán szat, a Paramátmá szat és csit, míg Bhagaván szat, csit és ánanda.

A hládiní-sakti azonossága Bhagavánnal, valamint hiánya a Brahmanban és Paramátmában tehát nagy jelentoségĂť.

Így már megérthetjük azt, hogy a lelki gyönyör kizárólag Bhagavánnal kapcsolatos. A Védák ugyan említést tesznek a brahmánandáról, vagyis a Brahman síkján tapasztalt lelki örömrĂľl, de hozzáteszik, hogy ez csupán jelentéktelen része a Bhagavánnal kapcsolatos transzcendentális gyönyörnek. Bizonyítja ezt, hogy Bhagaván isteni kedvteléseinek mennyei öröme az anyagi energia (májá) alól teljesen felszabadult, a Brahmant megtapasztalt lelkek számára is vonzó. Az igazi eksztázist tehát csakis azok ízlelhetik, akik megtapasztalták Bhagavánt, vagyis az Abszolút legteljesebb megnyilvánulását.

A szandhiní-sakti lényege a tiszta lét, az úgynevezett suddha-szatva, a szanvit-sakti pedig azt a felismerést eredményezi, hogy Bhagaván nem más, mint Krisna. Ez a felismerés magába foglalja Brahmanról, Paramátmáról, valamint minden egyébrĂľl szóló tudást is. A hládiní sakti lényege a préma, azaz az istenszeretet. A nagyon intenzív prémát bhávának hívják, a bháva csúcsát pedig mahábhávának. A mahábháva legteljesebben Rádhában, Krisna isteni párjában nyilvánul meg.

c) Rádhá

Ahogy Krisna az isteni energiák végsĂľ, tökéletes forrása (púrna-saktimán), úgy Rádhá azok tökéletes megtestesítĂľje (púrna-sakti). A kettĂľjük közötti kapcsolatra a felfoghatatlan, egyidejĂť egység és különbözĂľség jellemzĂľ. Tulajdonképpen egy és ugyanazon lényrĂľl van szó, aki két külön formában nyilvánul meg, hogy ily módon élvezhesse isteni kedvteléseit.

Rádhá Bhagaván hládiní-saktijának legtökéletesebb formája, így azonos Ăľvele. Ugyanakkor különbözik is tĂľle, mert az Abszolút uralt fele, míg Krisna maga az uralkodó fél. Ez a különbözĂľség teszi, hogy Krisna elemi természetébĂľl adódóan fériként, Rádhá pedig nĂľi formában nyilvánul meg. Fontos megjegyezni, hogy kettejük kapcsolatát sohasem szabad a világi sík féri-nĂľi viszonyához hasonlítani. Rádhá teste – Krisnáéhoz hasonlóan – transzcendentális gyönyörbĂľl és tudatból áll, így szeretetteljes kapcsolatuk is teljesen lelki.

Rádhá egyetlen célja és feladata örömöt szerezni Krisnának azáltal, hogy minden vágyát teljesíti, és segíti Õt mindenben, amiben csak szükséges. Ezt a feladatot teljesíti örökké számtalan részleges megnyilvánulási formáinak, a gópíknak vagy más néven fejĂľslányoknak társaságában. A gópík is részt vesznek Krisna lelki kedvteléseiben, az Ăľ szolgálatuk Rádhá szolgálatának része. A gópík szerepe Krisna szeretĂľi kedvteléseiben – az úgynevezett rásza-lílában – megsokszorozza az Õ örömét, ezért szükséges Rádhá számtalan isteni társnĂľinek léte.

A gópík szolgálata a legintimebb s a legrajongóbb. Egyedül Ăľk részesei a legteljesebb lelki gyönyörnek, a mádhurja-raszának. A mádhurja-rasza tehát Krisna legbelsĂľbb lényege. ErrĂľl a késĂľbbiekben bĂľvebben szó lesz majd.

d) Isteni inkarnációk

Tulajdonképpen az inkarnáció szó Isten esetében pontatlan meghatározás, hiszen e latin szó jelentése: hús-vér testben (születik újra). Amikor a lelki világ valamely istensége alászáll az anyagi világba, akkor ezt eredeti, transzcendentális testében teszi, ezért célszerĂťbb az eredeti szanszkrt kifejezést – avatár: „aki alászáll” – használni.
Istennek megszámlálhatatlan avatárja van, s ezek mindegyike mint rész viszonyul az egészhez. De miután a LegfelsĂľbben nem létezik „belsĂľ” különbség, a részt nem fizikálisan kell érteni, mint mondjuk a kĂľ egy darabját; az avatár-rész ugyanis ugyanúgy mindentudó, mindent-átható, teljes energiával rendelkezĂľ isteni lény, mint az Egész. Csupán azért hívják résznek, mert Bhagaván szvarúpa-energiája nem nyilvánul meg benne teljesen. Az elĂľzĂľekben már szó volt arról, hogy a forma nélküli, személytelen Brahman a szvarúpa-energia legalsóbb megnyilvánulása, míg Krisna a legteljesebb. Ezért Krisna nem más, mint Bhagaván, miként azt a Bhágavata-purána is írja: krsnasz tu bhagaván szvajam.

Krisna és a személytelen, tulajdonságok nélküli (nirguna) Brahman között a részleges isteni megnyilvánulások egész hierarchiájáról beszélhetünk, melyek mindegyike külön formával, személyiséggel rendelkezik. Ezek különbözĂľsége attól függ, hogy Bhagaván hatalma (aisvarja) és bája (mádhurja) mennyire nyilvánul meg bennük. A formabeli különbség azonban nem jelenti azt, hogy az inkarnáció azonosságában különbözne Bhagavántól. Mindegyikük létezik Bhagaván Krisnában – ezért hívják Õt a Sok Isteni Forma Formájának (bahúmúrtjéka múrtikam). Bár Isten mindegyik avatárja tökéletes, ez a tökéletesség különbözĂľ fokokban nyilvánul meg. Eszerint beszélhetünk tökéletes (púrna), tökéletesebb (púrnatara) és legtökéletesebb (púrnatama) avatárról. Krisna, az avatárok és az isteni tulajdonságok kútfĂľje púrnatama.

Csaitanja tehát azt tanította Krisnáról, hogy Õ a legvalóbb valóság, maga az Abszolút Igazság, az Istenség LegfelsĂľbb Személyisége. Bár Sankara és Rámánudzsa tanításának hatására a nyugati világ Krsnát Visnu nyolcadik inkarnációjának hiszi, Õ úgy Visnunak, mint az összes többi isteni megnyilvánulásnak is forrása.

Csaitanja, miközben Szanátan Gószvámít tanítja, részletesen szól Krsna különféle isteni megnyilvánulásairól. Az avatárokat három fĂľ csoportra osztja:

1) szvajam-rúpa,
2) tadékátma-rúpa és
3) ávésa-rúpa.

Ezeket Dzsíva Gószvámí a következĂľképpen definiálja: szvajam-rúpának azt az isteni formát nevezi, amely önmegnyilvánult, azaz megnyilvánulása semmilyen más isteni formától nem függ. A tadékátma-rúpa az, amelyik bár lényegében megkülönböztethetetlen a szvajam-rúpától, formájában mégis másnak tunik. Amikor pedig Krisna valamely kiválasztott élĂľlényt megáld isteni hatalmával, s így általa megnyilvánul az emberek számára, ezt a fajta avatárt ávésa-rúpának hívja.

A szvajam-rúpának két fajtája ismeretes: szvajam-rúpa és szvajam-prakása. Az elsĂľ Krsna lényeges formája, a vrndávani tehénpásztor. Õ Bhagaván minden értelemben, maga a tökéletesség, a végtelen isteni energiák, jellegzetességek, valamint a világmindenség forrása, minden ok elsĂľdleges oka (ísvarah paramah krsnah szaccsidánanda vigrahah). Teste nem fizikai, hanem teljes mértékben lelki, jellemzĂľi az örökkévalóság (szat), teljes tudatosság (csit) és üdvösség (ánanda). Minden egyes tagja képes az összes többi funkcióját ellátni, s mindegyik végtelen lelki, valamint anyagi univerzumok forrása.Ragyogó testének szépsége elmondhatatlan, leírhatatlan. S ha mégis leírjuk, tudnunk kell, hogy az emberi testre csak látszólag hasonlít. Az emberi értelem számára mindez felfoghatatlan, de hogy valami elképzelésünk mégis legyen, a Védák imígyen írják le: Isteni testének színe az esĂľfelhĂľére hasonlít, fejlettsége a serdülĂľ fiúéra, míg szeme akár a kinyílott lótuszvirág. Fejét pávatollak ékesítik, s általában fuvoláján játszik. Nagyon szeretetreméltó, vonzóbb, mint megannyi Cupidó.

Krisna olykor egyidejĂťleg több helyen is megjelenik egyszerre, mintegy megsokszorozván önmagát. Az ilyen formáját szvajam-prakásnak nevezik, s ez minĂľségileg nem különbözik az eredetitĂľl. Kétféle szvajam-prakás van, a prábhava- és a vaibhava-prakás. Példa a prábhava-prakásra, amikor Krisna megsokszorozza önmagát, hogy a rásza táncban párja lehessen mindegyik gópí lánynak. A vaibhava-prakás formában Krisna Balarámként nyilvánul meg. Balarám csupán teste színében különbözik Krisnától. A vaibhava-prakásnak néha két (mint Dévakí fia, a mathurai Vászudéva esetében), máskor négy (mint a dvárakai Vászudévának) karja van.

Az elĂľbbit vaibhava-prakásnak, az utóbbit prábhava-vilászának hívják. Krisna szvajam-rúpa és vaibhava-prakás formái közötti különbség attól függ, hogy Krisna minek képzeli magát, milyen szerepet játszik. Szvajam-rúpájában a gópa, az egyszerĂť tehénpásztorfiú szerepét játsza, míg Vászudéva-Krisnaként a nemes harcosét (ksatrija). A szvajam-rúpa Krisna túltesz Vászudéván szépségben (szaundarja), fenségben (aisvarja), bájban (mádhurja) és humorban (vaidagdha-vilásza).

A tadékátma-rúpáknak is két csoportjuk van: 1) vilásza és 2) szvámsa. A Krisnával majdnem azonos hatalommal rendelkezĂľ megnyilvánulásokat, mint például a lelki világ bolygóin lakozó Nárájana formákat nevezik vilásza-rúpáknak. A szvámsa formáknak, mint például a Matszja (Hal) és Varáha (Vadkan) avatároknak, kevesebb hatalmuk van. A vilásza formáknak két fajtájuk ismert, a prábhava és a vaibhava. A prábhava-vilásza fĂľbb megnyilvánulásai az ádi-csaturvjúha, magyarul az elsĂľdleges isteni négyes: Vászudéva, Sankarsana, Pradjumna és Aniruddha, akik örökké Dvárakában és Mathurában lakoznak. Ez a négyes az eredete a végtelen számú, kevesebb hatalommal rendelkezĂľ csaturvjúháknak. BelĂľlük nyilvánul meg huszonnégy istenség, akik négy kezükben lótuszt (padma), kagylót (sankha), harcidiszkoszt (csakra) és buzogányt (gadha) tartanak. Különféle nevük van, s a kezükben tartott tárgyak sorrendje szerint lehet Ăľket megkülönböztetni. E huszonnégy formát hívják vaibhava-vilászának.

Szvámsa formájában Krisna számtalan avatár forrása. Ezeket hat csoportra osztják: purusa-, lílá-, guna-, manvantara-, juga- és saktjávésa-avatár. A purusa avatárok a három (Mahá-, Garbhódakasájí- és Ksíródakasájí-) Visnu, ok a teremtésben, illetve annak fenntartásában játszanak fontos szerepet, miként azt már elĂľzĂľleg részletesen kifejtettük.

A lílá-avatárok száma is végtelen. Lílá isteni játékot, kedvtelést jelent. Isten idĂľrĂľl-idĂľre különféle formában jelenik meg, mint például Matszja, Kúrma, Naraszinha, Vámana, Ráma, Kalki, Buddha stb., hogy ily módon szerezzen örömet híveinek, s kedvtelést magának. A "guna" szó jelentése kötelék, tulajdonság, minĂľség.

Három guna-avatár van: Brahmá, Visnu és Siva. (A nyugati indológusok sokszor hindu szentháromságnak hívják Ăľket. Ez téves, helytelen.) Brahmá a kozmosz teremtĂľje, s mivel a teremtés vággyal és aktivitással jár, Ăľ a radzsa-gunának (a szenvedély kötĂľerejének) uralkodó istensége. Brahmá szerepét általában egy nagyon fejlett, odaadó lélek (dzsíva) tölti be, akinek elméjét a radzsasz befolyásolja, s akit Garbhódakasájí-Visnu különleges erĂľvel, képességgel ruház fel a teremtésre. Abban az esetben, ha nincsen ilyen kvalifikált élĂľlény, Isten (Krisna) saját énjének egy részébĂľl nyilvánul meg Brahmá.

Visnu az univerzum fenntartásáért felelĂľs, s a jóság minĂľségének (a szattva-gunának) uralkodó istensége. Visnu tehát egyszerre két avatár szerepét is betölti, mert Ăľ egyben guna- és purusa-avatár is. Siva szerepe az anyagi kozmosz megsemmisítése, s így Ăľ a tamasz (sötétség, tudatlanság) gunájának felelĂľs istensége. Siva szerepét néha egy élĂľlény (dzsíva), olykor pedig Krisna részleges megnyilvánulása tölti be. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy egy élĂľlény sem válhat soha Visnuvá.

Brahmá egy napjában tizennégy Manu van. A Manuk az emberiség Ăľsatyái, felülvigyázói. Mind a mai napig az Ăľ nevüket Ăľrzi a különféle nyelvekben az ember szó (például man a germán nyelvekben, manus cigányul stb.). Mindegyik Manu idejében megjelenik egy avatár, akit ezért manvantara-avatárnak hívnak. E tizennégy avatár a következĂľ: Jagja, Vibhu, Szatjaszéna, Hari, Vaikuntha, Adzsita, Vámana, Szárvabhauma, Rsabha, Visvakszéna, Dharmaszétu, Szudháman, Jógésvar és Brhad-bhánu.

A Föld különféle idĂľciklusait jugáknak hívjuk. A négy évszakhoz hasonlóan négy juga van: szatja, trétá, dvápara és kali. A szatja-juga 1 728 000 évig tart, jellemzĂľje az erkölcsi tisztaság, bölcsesség és vallásosság. A trétá-korszak idĂľtartama 1 296 000 év. Azt mondják, a bĂťn ebben a jugában kezdĂľdik, ám a dvápara-jugában (864 000 év) ez még nagyobb méretet ölt, s ezzel párhuzamosan hanyatlik a vallásosság és az erkölcs. Azt a korszakot, amiben ma élünk, kali-jugának hívják, Kr.e. 3102-ben kezdĂľdött és 432 000 évig tart. JellemzĂľje az általános bĂťnözés, erkölcstelenség, az anyagi javak hajhászása, valamint az, hogy az emberek inkább a gépekben és a technikában hisznek, mint Istenben. A kali-korszak után ismét a szatja-juga következik, így ismétlĂľdnek körkörösen.

Négy juga alkot egy nagy (mahá-) jugát, s Brahmá egy napjában ezer mahá-juga van. A négy juga mindegyikében megjelenik egy-egy avatár, hogy a korszaknak megfelelĂľ lelki folyamatot tanítsa. A szatja-korszak avatára fehér színĂť, s a Krisnán való meditálást (dhjána-jógát) oktatja. A trétá éra avatára vörös színĂť, s jagjára, helyes áldozatra oktatja a lelki életben igyekvĂľket; a dvápara-jugáé kékes-fekete színĂť, Krsna rituális imádatát tanítja. A mai korszak avatárának színe aranyló (sárgás), tanítása Isten szent neveinek zengése, és a makulátlan odaadás, a tiszta istenszeretet (préma). Az Ăľ neve Krisna Csaitanja (vagy Csaitanja Maháprabhu), a legnagylelkĂťbb isteni avatár, aki bĂťnöst-bĂťntelent, tudóst-tudatlant, boldog-boldogtalant eláraszt kegyével.

A saktjávésa-avatárok egyéni lelkek (dzsívák), akiket isteni inspiráció jellemez. Kétfajta isteni inspirációról beszélhetünk: az egyik magától Bhagavántól ered, a másik Bhagaván valamely energiájától. Az elsĂľ kategóriába tartozók Istenségnek tartják magukat, ezért avatárok ok a szó szoros értelmében, s az avésa-rúpa csoportnév illeti meg oket. A második kategóriába tartozók Isten híveinek vagy szolgáinak vallják magukat, s általában mint nagy Mesterek, próféták válnak híressé. Vjásza, a Védák lektora pl. Bhagavántól eredĂľ ávésa-avatár. Példa a különféle isteni energiák által inspirált avatárokra: a Kumára fivérek (a gjána-saktitól, az isteni tudás-energiától), Nárada (a bhakti-saktitól), Prthu király (a pálana-, azaz fenntartó- vagy oltalmazó-energiától), dzsíva-Brahmá (a teremtĂľ-saktitól), hogy csak néhányat említsünk.

 

Forrás: Kagylókürt folyóirat
www.kagylokurt.hu