Az önmegvalĂłsĂtás Ăştjai II. |
Legutóbb személyes motivációimról írtam az önmegvalósítással kapcsolatban. Mivel filozofikus hangulatú vagyok, szeretném megmutatni, hogy hogyan is lehet a végsõ cél irányába haladni a Védák filozófiai kutatásán keresztül. H.H. Suhotra Maharája egy nagyon kedves ismerõsöm, többször járt már Magyarországon. Ă• rendszeresen és igen mélyen tanulmányozza a Védák különbözõ filozófiát, leíró könyveit. Legutóbb engedélyt adott arra, hogy egyik tanulmányát, az Upanisadok bemutatását lefordítsam, és elküldjem az AHIMSA honlapra. Remélem ez a 16 elõadásból álló sorozat sokak számára inspiráló betekintést jelent majd, hogy mit is jelent valóban "kutatni" a végsõ cél után, illetve mi várható, ha valaki elérte már ezt a célt. Hiszen motiváció nélkül nincs cselekedet… Bevezetésként szeretnék idézni egy másik könyv bevezetésébõl is egy pár mondatot. Általában az idézetekkel az a helyzet, hogy sokan idegenkednek másoktól vett idézeteket belevenni mondanivalójukba. Én nem így vagyok ezzel, tisztelem és szeretem az olyan embereket, akik szépen, pontosan megfogalmaztak érzéseket, gondolatokat, s e tiszteletemet szeretném kimutatni szavaik pontos átadása által. Akkor hát jöjjön az idézet a Védák iránti kutatás hangulatáról! Devamrita Swami: Kutatás a Védikus kultúra Indiája után Elsõ fejezet Kezdõdjék hát a nagy utazás a Védák vizeire. A tudásról vallott jelenlegi elképzelésünk partjáról indulva behajózunk India végtelen óceánhoz hasonlatos Védikus kultúrájának vizébe. Ahogy egyre messzebb és messzebb jutunk el, a vonzó információk örökké változó hullámainak tánca által látásmódunk kiterjed és szárnyalni kezd, majd elérkezünk a transzcendens végtelennek tĂ»nõ határáig. Ha visszatekintünk a megtett útra, újra élvezhetjük az intuitív kíváncsiság illatos szellõit, melyek hozzánk hasonlóan sok-sok érdeklõdõt ösztönöztek már szelíden ugyanerre a kalandos utazásra, a világ legõsibb bölcsesség-óceánjának kikutatására. Manapság a világ ismert tudósai, filozófusai között egyre-másra találkozhatunk olyanokkal, akik szerint a tudás megszerzésének nyugati módszere elégtelen és ráadásul meglehetõsen problematikus is. Ennek oka abban rejlik, hogy eredetébõl fakadóan korlátozott, sõt számos nyugtalanító hiányossággal is rendelkezik. Ezzel egyidõben az élet céljának elvesztése krónikus betegségként rágja Európa, Amerika, valamint a "védõszárnyaik" alatt élõ sok millió ember szívét. A modern társadalmi felgyorsuló fejlõdése ellenére a kíváncsi embereket arra inspirálta ez az üresség, hogy más kultúrák irányába forduljanak, vajon õk miként rakták össze az élet kirakós játékát. Különösen vonzónak tĂ»nnek azok az õsi civilizációk, melyek holisztikusan fogták fel a világot, amivel együtt jár a kozmosz "teljes egészként", vagy "élõ szervezetként" való felfogása. Talán megengedhetjük magunknak, hogy csendes elismeréssel adózzunk ezen kultúrák elõtt, ahogy az univerzumot és a természetet egy olyan egységes, élõ szervezetként kezelték, mely minden porcikájában jelentéssel bír. Szerzõ: Gaura Nitai dasa -
Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez
|