Tizenötödik fejezet - A LegfelsĂľbb Úrról szóló yoga

1. vers Szólt a Magasztos Úr: Van egy banjanfa, amelynek gyökerei felfelé, ágai pedig lefelé nĂľnek, s melynek védikus himnuszok a levelei. Aki ismeri ezt a fát, az ismeri a Vedákat.

2. vers E faágak le és fel egyaránt nĂľnek, s az anyagi természet három kötĂľereje táplálja Ăľket. Rügyei az érzékek tárgyai. Vannak olyan gyökerei is, melyek lefelé nĂľnek, s ezek az emberi társadalom gyümölcsözĂľ cselekedeteihez kötĂľdnek.

3-4. Vers Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját. Senki sem tudja, hol kezdĂľdik és hol végzĂľdik, vagy hol van az alapja. De nagy elszántsággal, az elkülönülés fegyverével le kell dönteni. Azután fel kell kutatni azt a helyet, ahova egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérni, s ott meg kell hódolni az Istenség LegfelsĂľbb Személyisége elĂľtt, aki mindennek a kezdete, s akiben idĂľtlen idĂľk óta jelen van minden.

5. vers Aki mentes az illúziótól, az áltekintélytĂľl és a hamis társulástól, megértette az örökkévalót, és felhagyott minden anyagi vággyal, megszabadult a boldogság és az aggodalom kettĂľsségétĂľl, s tudja, miképpen kell meghódolnia a LegfelsĂľbb Személy elĂľtt - az eléri azt az örök birodalmat.

6. vers Az Én legfelsĂľbb hajlékomat nem Nap, Hold, vagy elektromosság ragyogja be. És legyen az bárki, ha egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.

7. vers Ebben a feltételekhez kötött világban az élĂľlények az Én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt nagyon keményen küzdenek a hat érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik.

8. vers Az anyagi világban az élĂľlény különbözĂľ életfelfogásait úgy viszi egyik testbĂľl a másikba, mint ahogyan a szél szállítja az illatot egyik helyrĂľl a másikra.

9. vers Így az élĂľlény egy újabb durva-fizikai testet kap, bizonyos fajta füllel, nyelvvel, orral és érintĂľszervvel, melyek az elme körül csoportosulnak. Ily módon élvezi az érzékek tárgyainak egy bizonyos csoportját.

10. vers Az ostoba nem tudja megérteni, miképpen képes az élĂľlény elhagyni testét, s azt sem, miféle testbĂľl merít örömet az anyagi természet kötĂľerĂľinek varázsa alatt. De aki a tudás szemével néz, az látja mindezt.

11. vers A törekvĂľ transzcendentalista, aki az önmegvalósításnak él, világosan látja mindezt. De az önmegvalósítás folyamatát mellĂľzĂľ nem képes erre, bármennyire próbálkozzék is.

12. vers Tudd meg, hogy a világ sötétségét szétoszlató Nap ragyogása, a Holdnak sugárzása, tĂťznek fényessége is mind TĂľlem árad.

13. vers Behatolok minden bolygóba, s az Én energiám tartja Ăľket pályájukon. Holddá válva Én látom el a zöldségeket az élet ízes levével.

14. vers Én vagyok az emésztés tüze minden testben, és Én vagyok a ki- és bemenĂľ életlevegĂľ is, mely által a négyféle étel megemésztĂľdik.

15. vers Én minden szívben ott lakozom. TĂľlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység. Én vagyok az, akit az összes Veda közül ismerni kell, hiszen Én vagyok a Vedanta szerkesztĂľje és a Vedák ismerĂľje.

16. vers Kétféle lény létezik: a gyarló és a tévedhetetlen. Az anyagi világban minden lény gyarló, a lelki világban pedig mindenki tévedhetetlen.

17. vers E kettĂľn kívül létezik a legnagyobb élĂľ személyiség, Maga az Úr, aki behatolt a három világba, és fenntartja azokat.

18. vers Miután Én transzcendentális vagyok, túl a gyarlón és a csalhatatlanon, s mert Én vagyok a leghatalmasabb, ezért a LegfelsĂľbb Személyként magasztalnak Engem a Vedák és a világ.

19. vers Óh, Bharata fia, legyen az bárki, mindentudóként kell ismerni, ha kétség nélkül tudja Rólam, hogy Én vagyok az Istenség LegfelsĂľbb Személyisége, s ezért teljesen lefoglalja magát az odaadó szolgálattal.

20. vers Óh, BĂťntelen, amit most feltártam elĂľtted, az a Védikus Írások legmeghittebb része. Bárki is legyen, ha megérti ezt, bölccsé válik, és törekvését tökéletesség fogja koronázni.

Tizenhatodik fejezet - Az isteni és démoni természet

1-3. vers A Magasztos Úr szólott: Félelemnélküliség, léttisztítás, a lelki tudás mĂťvelése, adományozás, önszabályozás, áldozatok végrehajtása, a Vedák tanulmányozása, vezeklés, egyszerĂťség, erĂľszak nélküliség, igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás, békesség, idegenkedés a hibakereséstĂľl, könyörületesség, mentesség a kapzsiságtól, kedvesség, szerénység, rendíthetetlen elszántság, életerĂľ, megbocsátás, kitartás, tisztaság, valamint mentesség az irigységtĂľl és a becsvágytól - óh, Bharata fia, ezek a transzcendentális tulajdonságok az isteni természettel megáldott ember jellemzĂľi.

4. vers Óh, Partha, büszkeség, dölyf, beképzeltség, düh, durvaság és tudatlanság tartozik a démoni természethez.

5. vers A transzcendentális tulajdonságok elĂľsegítik a felszabadulást, míg a démoniak kötöttséget eredményeznek. Ne aggódj, óh, Pandava, mert te isteni jellemmel születtél!

6. vers Óh, Prtha fia, kétféle teremtett lény van ebben a világban: az egyiket isteninek, a másikat démoninak hívják. Az isteni tulajdonságokról már bĂľvebben szóltam. Hallj most TĂľlem a démoniról is!

7. vers A démoni emberek nem tudják, mi a helyes és mi a helytelen cselekvés. Sem tisztaság, sem helyes viselkedés, sem pedig igazlelkĂťség nem található bennük.

8. vers Azt mondják, hogy ez a világ irreális, s nincsen alapja, sem irányító Istene. Szerintük a nemi vágy hozta létre, semmi más.

9. vers Az efféle végkövetkeztetéseket követve, az énüket vesztett, értelmetlen, démoni emberek kedvezĂľtlen, szörnyĂť tettekbe fognak, hogy romba döntsék a világot.

10. vers A kielégíthetetlen kéjnél, a gĂľgnél és hamis tekintélynél keresnek menedéket, a múlandó vonzza Ăľket, s ily módon az ill

11-12. vers Hiszik, hogy az élet végéig tartó érzékkielégítés az emberi civilizáció legfontosabb szüksége, ezért aggodalmuk nem ismer határt. Sok-sok ezer vágy, kéj és düh köti Ăľket, s az érzékek kielégítéséhez szükséges pénzt illegális eszközökkel szerzik meg.

13-15. vers A démoni ember így gondolkodik: "Milyen nagy vagyonnal rendelkezem! A terveim szerint ez még egyre gyarapodni fog. Mind az enyém most, de a jövĂľben még több lesz - Volt egy ellenségem, de már megöltem. ElĂľbb-utóbb a többivel is elbánok majd - Én vagyok mindennek az ura, mindennek az élvezĂľje, tökéletes, hatalmas és boldog. Én vagyok a leggazdagabb, és arisztokratikus családból származom. Nincs nálam hatalmasabb és boldogabb� Áldozatokat hajtok majd végre, valamennyit adományozni is fogok, így élvezem majd az életet." Ily módon téveszti meg a démont a tudatlanság.

16. vers A számtalan aggodalomtól megzavarodva, a káprázatok szövevényébe keveredve, erĂľsen kötĂľdnek az érzéki örömökhöz, és ocsmány pokolba csúsznak.

17. vers Önelégültek, örökké szemtelenek, s a vagyontól és a hamis tekintélytĂľl megmámorosodván néha áldozatokat hajtanak végre, de csak névleg, mellĂľzvén az Írások minden elĂľírását és szabályát.

18. vers A démonok a hamis egonál, a hatalomnál, dölyfnél, bujaságnál és dühnél keresnek menedéket, gyalázzák az igazi vallást, és irigyek lesznek az Istenség LegfelsĂľbb Személyiségére, aki nemcsak mások testében, de az övékében is ott lakozik.

19. vers Az anyagi lét óceánjába, a különféle démoni fajok méhébe dobom a gyĂťlölködĂľket és gonoszokat, akik az emberiség alját képezik.

20. vers Óh, Kunti fia, ezek a balgák ismételten démoni fajokban fognak megszületni, Engem sohasem érhetnek el. Fokozatosan a lét legförtelmesebb fajtájába süllyednek.

21. vers Három kapu vezet a pokolba: kéj, düh és kapzsiság. Minden józan embernek meg kell válnia tĂľlük, mert a lélek degradálásához vezetnek.

22. vers Óh, Kaunteya, aki kikerülte a tudatlanság e három kapuját, az olyan tettekbe fog, melyek elĂľsegítik az önmegvalósítást. Ily módon fokozatosan eléri a legvégsĂľ célt.

23. vers De aki félredobja az Írások szabályozó parancsait, és a kéjtĂľl indítva a saját szeszélyeire hallgatva cselekszik, az sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem pedig a legvégsĂľ célt nem éri el.

24. vers Az Írások irányadásából kell megérteni, hogy mi a kötelesség és mi nem. Miután az ember megismerte e szabályokat, cselekedjék úgy, hogy fokozatosan fejlĂľdhessék általuk.

Tizenhetedik fejezet - A háromféle hit

1. vers Arjuna kérdezett: Óh, Krsna, mi a helyzet azok kal, akik nem követik az Írások elveit, hanem a saját elképzeléseik szerint imádnak? Melyik kötĂľerĂľben vannak Ăľk; a jóságéban, a szenvedélyében vagy a tudatlanságéban?

2. vers A LegfelsĂľbb Úr szólott: A hit háromféle lehet: jó, szenvedélyes és tudatlan, attól függĂľen, hogy a megtestesült lélekre melyik kötĂľerĂľ jellemzĂľ. Hallj hát most ezekrĂľl!

3. vers Az ember egy bizonyos fajta hitet fejleszt ki, amelyik megegyezik azzal a kötĂľerĂľvel, amelynek a hatása alatt áll. Úgy mondják: amilyen az élĂľlényre jellemzĂľ kötĂľerĂľ, olyan a hite is.

4. vers A jóság kötĂľerejében élĂľk a félisteneket, a szenvedélyben levĂľk a démonokat, a tudatlanság kötelékének rabjai pedig a szellemeket és a hasonló lényeket imádják.

5-6. vers Tudd meg, hogy akik büszkeségbĂľl, önzésbĂľl, bujaságból és ragaszkodásból olyan szigorú vezeklésbe és önmegtartóztatásba fognak, melyet az Írások nem ajánlanak, akiket a szenvedély hajt, és sanyargatják testszerveiket, valamint a testen belül lakozó FelsĂľlelket, azokat démonokként ismerik.

7. vers Az étel, amibĂľl mindenki részesül, szintén háromféle, az anyagi természet kötĂľerĂľi szerint. Ugyanez vonatkozik az áldozásra, vezeklésre és adományozásra is. Most elmondom megkülönböztetésüket, figyelj jól!

8-10. vers A jóság minĂľségében levĂľ étel meghosszabbítja az élettartamot, megtisztítja az ember létét, erĂľt, egészséget, boldogságot és elégedettséget ad. Az ilyen tápláló étel édes, lédús, zsíros és ízes. A túl keserĂť, túlságosan savanyú, sós, csípĂľs, száraz és égetĂľ ételt a szenvedély kötĂľerejében levĂľk kedvelik. Az ilyen étel fájdalmat, kedvetlenséget és betegséget okoz. A tudatlanság minĂľségében élĂľk a fogyasztás elĂľtt három óránál tovább fĂľzött, ízetlen, állott, bĂťzös, rothadó és tisztátlan ételt szeretik.

11. vers Az áldozatok közül az van a jóság minĂľségében, amelyet a szilárd kötelességtudat és az Írások szabályai szerint hajtanak végre, anélkül, hogy ennek fejében valami jutalomra vágynának.

12. vers Óh, Bharaták legjobbja, a szenvedély kötĂľereje jellemzi azt az áldozatot, melyet valamilyen anyagi célból, haszonlesĂľen és kérkedĂľen hajtanak végre.

13. vers A tudatlanság kötĂľerejében lévĂľnek kell tekinteni az Írások parancsaival ellenszegülĂľ áldozatot, amelyikben nem osztanak lelki ételt, nem zengenek himnuszokat, nem jutalmazzák meg a papokat, és amelyik hit nélküli.

14. vers A test fegyelmezése a LegfelsĂľbb Úr, a brahmanák, a lelki tanítómester, valamint az olyan feljebbvalók, mint a szülĂľk imádatából áll. A tisztaság, egyszerĂťség, cölibátus és erĂľszak nélküliség is ide sorolható.

15. vers A beszéd fegyelmezése abból áll, hogy az ember igazmondó, jót akaróan, kedvesen, másokat nem sértve szól, és a Vedákat rendszeresen idézi.

16. vers Az elme fegyelmezését pedig a lelki nyugalom, egyszerĂťség, higgadtság és a gondolatok tisztasága alkotja.

17. vers A fegyelmezettség e három fajtája a jóság természetéhez tartozik, és az olyan emberek gyakorolják, akiknek nem az anyagi haszon a céljuk, hanem a LegfelsĂľbb kielégítése.

18. vers A hivalkodó vezeklés és önszigor a szenvedély kötĂľerejéhez tartozik, csapongó és ideiglenes, s azért végzik, hogy tiszteletet, megbecsülést és magasztalást szerezzenek.

19. vers Az olyan vezeklésrĂľl és önszigorról, melyet ostobán, állhatatos önkínzással gyakorolnak, vagy mások megsebesítésével, esetleg megsemmisítésével jár, azt mondják, hogy a tudatlanság kötĂľerejében van.

20. vers A kötelességbĂľl, helyes idĂľben és megfelelĂľ helyen, érdemes személynek adott ajándékot, amely mentes az ellenszolgáltatás reményétĂľl, a jóság minĂľségében végzett adományozásnak kell tekinteni.

21. vers De a viszonzás reményében, gyümölcsözĂľ eredményekre vágyva, vagy kelletlenül végzett adományozásról azt mondják, hogy a szenvedély kötĂľerejébe tartozik.

22. vers A nem megfelelĂľ idĂľben és rossz helyen, méltatlan személyeknek, tisztelet nélkül, megvetéssel történĂľ adományozás a tudatlanság kötĂľerejében van.

23. vers Om, tat, sat: e három szót a teremtés kezdete óta a LegfelsĂľbb Abszolút Igazság (Brahman) megjelölésére használják. A brahmanák a védikus himnuszok zengése közben, az áldozások alatt, a LegfelsĂľbb megörvendeztetése végett ejtik ki e szavakat.

24. vers Ezért a transzcendentalisták a LegfelsĂľbb elérése érdekében mindig az om szóval kezdik az áldozatokat, adományozásokat és vezekléseket.

25. vers Az áldozatot, önfegyelmezést és adományozást önérdek nélkül, a tat szóval kell végrehajtani. E transzcendentális tetteknek az anyagi kötelékekbĂľl való kiszabadulás a céljuk.

26-27. vers Az odaadó szolgálat tárgya az Abszolút Igazság, amit a sat szó jelöl. Óh, Partha, ezeket az áldozásokat, vezekléseket és adományozásokat a LegfelsĂľbb Személy örömére végzik, hĂťen az abszolút természethez.

28. vers De ideiglenesek az olyan áldozatok, vezeklések és adományozások, melyeket a LegfelsĂľbben való hit nélkül végeznek, óh, Prtha fia, függetlenül attól, hogy milyen rituálék kísérték Ăľket. Ezeket asatnak hívják, s nem érnek semmit, sem ebben, sem a következĂľ életben.

Tizennyolcadik fejezet -  Végkövetkeztetés: a tökéletes lemondás

1. vers Arjuna szólt: Óh, Hrsikesa, óh, Kesi démon legyĂľzĂľje, szeretném megérteni a lemondás (tyaga) és a lemondott életrend (sannyasa) célját.

2. vers A LegfelsĂľbb Úr szólott: A tapasztalt bölcsek az összes tett eredményének feladását hívják tyagának, s azt az állapotot, vagyis a vágyakkal végzett tettektĂľl való elállást nevezik sannyasának.

3. vers Némely tanult ember úgy véli, hogy mindenfajta gyümölcsözĂľ tett rossz, ezért fel kell hagyni velük, míg más bölcsek azt állítják, hogy az áldozat, adományozás és önszigor tetteirĂľl sohasem szabad lemondani.

4. vers Óh, Bharaták legkiválóbbja, hallj most TĂľlem a lemondásról! Óh, Tigris-az-emberek-között, háromféle lemondásról tesznek említést az Írások.

5. vers Az áldozás, adományozás és önfegyelmezés tetteit nem szabad feladni, sĂľt ezeket mindig végre kell hajtani. Tény, hogy mindhárom tisztítóan hat még a nagy lelkekre is.

6. vers Óh, Partha, mindezt kötelességérzetbĂľl, és a haszonlesés leghalványabb óhaja nélkül kell végrehajtani. Ez az Én határozott véleményem.

7. vers Az elĂľírt kötelességeket sohasem szabad feladni. Ha valaki az illúziótól megtévesztve mégis megválik tĂľlük, akkor lemondását a tudatlanság kötĂľerejébe sorolják.

8. vers Aki félelembĂľl, vagy mert fáradságosak, feladja az elĂľírt kötelességeit, az a szenvedély kötelékében van. Így sohasem lehet elérni a lemondás eredményét.

9. vers Óh, Arjuna, aki csak azért hajtja végre az elĂľírt kötelességét, mert annak így kell lennie, és felhagy a tett gyümölcseihez való ragaszkodással, annak lemondása a jóság minĂľségébe tartozik.

10. vers A jóságban élĂľk nem utálják a kedvezĂľtlen munkát, de nem is ragaszkodnak a kedvezĂľhöz, okos emberek, s nincsenek kétségeik a munkát illetĂľen.

11. vers A megtestesült lélek valójában képtelen minden tettĂľl megválni. Ezért mondják, hogy az igazi lemondás az, ha valaki a tettei gyümölcsérĂľl mond le.

12. vers Aki nem lemondó, annak tettei háromféle gyümölcsöt teremnek a halál után: kedvezĂľt, kedvezĂľtlent és vegyeset. Ez viszont sohasem vonatkozik a lemondott rendben élĂľkre.

13-14. vers Óh, erĂľskarú Arjuna, hallj most TĂľlem az öt tényezĂľrĂľl, az összes tett teljesítésének elĂľsegítĂľjérĂľl! A sankhya filozófia szerint ezek az alábbiak: a tett színhelye, a végrehajtó, az érzékek, a törekvés és végül a FelsĂľlélek.

15. vers Ez az öt tényezĂľ okoz minden jó vagy rossz tettet, amit az ember a testével, elméjével és beszédével végrehajt.

16. vers Ezért, aki figyelmen kívül hagyja ezt az öt tényezĂľt, s az énjét hiszi egyedüli cselekvĂľnek, az nem látja a dolgokat azok valójában, így érthetĂľ módon egyáltalán nem okos.

17. vers Akit nem a hamis ego ösztönöz, és értelme mentes az anyagi kötelékektĂľl, azt tettei nem kötik, s nem is gyilkos Ăľ, még ha embereket is öl e világban.

18. vers A tudás, a tudás tárgya és a tudó a tett három ösztönzĂľ tényezĂľje, az érzékek, a munka és a cselekvĂľ pedig a tett háromrétegĂť alapját képezik.

19. vers Az anyagi természet három kötĂľerejével párhuzamosan háromféle a tudás, a tett és a cselekvĂľ is. Íme, halld ezt is!

20. vers A jóság minĂľségébe az a tudás tartozik, ami által az ember minden létben az egy és örökkévaló lelki természetet látja, a fel nem oszthatót a felosztottban.

21. vers A szenvedély kötĂľerejébe az a tudás tartozik, ami által a különbözĂľ testek szerint lát különféle élĂľlényeket az ember.

22. vers Az igazságról mit sem tudó, csekély, realitás és ok nélküli ismeretrĂľl - amely által úgy vonzódik az ember egy bizonyos fajta munkához, mint az egyetlenhez - azt mondják, hogy a tudatlanság kötĂľerejébe tartozik.

23. vers A kötelesség szerinti tettet, amit az eredmények gyümölcsérĂľl lemondott ember kötĂľdés, vonzódás vagy gyĂťlölet nélkül hajt végre, a jóság kötĂľerejébe sorolják.

24. vers Viszont, amit nagy erĂľlködéssel végez a vágyait kielégíteni óhajtó, s ami a hamis egoból származik, azt a szenvedély kötĂľerejébe sorolják.

25. vers A tudatlanságban és illúzióban végrehajtott, a jövĂľbeli kötöttséget és a következményeket figyelmen kívül hagyó, a mások számára ártalmas, célszerĂťtlen tettrĂľl pedig azt mondják, hogy a tudatlanság kötĂľereje jellemzi.

26. vers Az anyagi ragaszkodástól és a hamis egotól megszabadult, lelkes, határozott, a sikerrel és kudarccal szemben egyaránt közömbös cselekvĂľ a jóság kötĂľerejébe tartozik.

27. vers A munkája gyümölcséhez ragaszkodó, azt szenvedélyesen élvezni akaró, kapzsi, irigy, tisztátlan, az örömtĂľl és bánattól befolyásolt cselekvĂľ a szenvedély kötĂľerejében van.

28. vers Az a munkás pedig, aki mindig az Írások parancsaival ellenkezĂľ munkát végez, materialista, önfejĂť, csaló, lusta, állandóan mogorva, halogató és nagyon ért mások megsértéséhez - a tudatlanság kötĂľerejébe tartozik.

29. vers Óh, Dhananjaya, figyelj, amint részletesen leírom neked az anyagi természet kötĂľerĂľi szerinti háromféle értelmet és határozottságot.

30. vers Óh, Partha, az illúzió és sötétség varázsa alatt a vallástalanságot vallásnak, a vallást vallástalanságnak vélĂľ, mindig rossz irányba törekvĂľ értelem a tudatlanság kötĂľerejébe tartozik.

31. vers Az a tökéletlen értelem, amely nem tud különbséget tenni a vallásos és az ateista élet, valamint a végrehajtandó és az elkerülendĂľ tettek között, a szenvedély kötĂľerejében van, óh, Prtha fia.

32. vers Ez a vers (a jóság kötĂľerejében lévĂľ értelemrĂľl) nincs benne az én Gita kiadásomban. Ha valakinek megvan, elküldhetné.

33. vers Óh, Prtha fia, az a rendületlen határozottság, amely a yoga gyakorlása által marad szilárd, s szabályozza az elmét, az életet és az érzékek mĂťködését, a jóság minĂľségében van.

34. vers Óh, Arjuna, az a határozottság, amely által szorosan kötĂľdik az ember a gyümölcsözĂľ eredményhez a vallásban, gazdasági fejlĂľdésben és érzékkielégítésben, a szenvedély minĂľségében van.

35. vers Az az ostoba határozottság pedig, óh, Partha, amely nem képes túljutni az álmon, félelmen, bánkódáson, mogorvaságon és illúzión, a tudatlanság kötĂľerejébe tartozik.

36-37. vers Óh, Bharaták legkiválóbbja, kérlek, hallj most TĂľlem a háromféle örömrĂľl, amit a feltételekhez kötött lélek élvez, s amely néha minden fájdalmának véget vet. Az eleinte méregnek tĂťnĂľ öröm, amely végül nektárédessé válik, s gyakorlása által ráébreszti az embert az önmegvalósításra - azt a jóság kötĂľereje szerint valónak nevezik.

38. vers Azt az örömöt, amit az ember az érzékeknek az érzéktárgyakkal való kapcsolatából merít, s ami az elején nektárnak, ám késĂľbb méregnek tĂťnik, a szenvedély minĂľségébe sorolják.

39. vers Az az öröm pedig, ami kötve és távol tartja az embert az önmegvalósítástól, ami az elejétĂľl a végéig illúzió, s alvásból, tunyaságból és tévhitbĂľl születik, a tudatlanság kötĂľerejében van.

40. vers Nincsen olyan lény, sem itt, sem a felsĂľbb bolygók félistenei között, aki mentes lenne az anyagi természet három kötĂľerejétĂľl.

41. vers Óh, Ellenség fenyítĂľje, a brahmanákat, ksatriyákat, vaisyákat és sudrákat cselekedeteik minĂľsége szerint, az anyagi természet kötĂľerĂľinek megfelelĂľen csoportosítják.

42. vers A brahmanák munkáját az alábbi, természetükbĂľl adódó tulajdonságok jellemzik: nyugodtság, önfegyelmezés, tisztaság, béketĂťrés, becsületesség, bölcsesség, tudás és vallásosság.

43. vers HĂľsiesség, erĂľ, elszántság, leleményesség, bátorság a csatában, nagylelkĂťség és vezetĂľképesség képezi a ksatriyák feladatát.

44. vers A vaisyák természetébĂľl adódó kötelességét földmĂťvelés, tehenek védelme és kereskedés, a sudrákét pedig a fizikai munka és mások szolgálata jellemzi.

45. vers Mindenki elérheti a tökélyt saját kötelessége végrehajtásával. Halld most TĂľlem, miképpen lehetséges ez!

46. vers Ha kötelessége teljesítése közben a mindent-átható Urat, az összes élĂľlény eredetét imádja az ember, akkor elérheti a tökéletességet.

47. vers Jobb az embernek a saját kötelességét végeznie, ha hibásan is, mint hogy elvegye másét, és tökéletesen megcsinálja azt. Az ember saját természetéhez igazodó, elĂľírt kötelességeit sohasem éri a bĂťnös visszahatás.

48. vers Mint lángot a füst, úgy takar be minden igyekezetet valamilyen hiba. Óh, Kaunteya, ezért az embernek nem szabad feladnia a természetébĂľl fakadó munkát még akkor sem, ha az hibákkal teli.

49. vers Az éri el a lemondás legtökéletesebb fokát, aki fegyelmezi érzékeit, értelmével elrugaszkodik az anyagi dolgoktól, s figyelmen kívül hagyja az anyagi élvezetet.

50. vers Óh, Kunti fia, tanuld meg TĂľlem, amit most összefoglalok: milyen módon cselekedve érheti el valaki Brahmant, a tökéletesség legfelsĂľbb szintjét.

51-53. vers Aki az értelme által megtisztult, elméjét szilárd határozottsággal fegyelmezi, megvált az érzékkielégítés tárgyaitól, mentes a ragaszkodástól és a gyĂťlölettĂľl, magányos helyen él, keveset eszik, testét és nyelvét fegyelmezi, mindig transzban van, lemondó, mentes a hamis egotól, az álhatalomtól, hamis büszkeségtĂľl, kéjtĂľl, dühtĂľl és birtoklásérzettĂľl, s békés, az biztosan felemelkedik az önmegvalósítás síkjára.

54. vers Aki ilyenformán eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a LegfelsĂľbb Brahmant. Sohasem bánkódik, és nem is vágyik semmire, egyenlĂľ minden élĂľlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot ér el Énirántam.

55. vers A LegfelsĂľbb Személyt kizárólag az odaadó szolgálat által lehet igazán megérteni, s ha valaki az ilyen odaadás által teljesen tudatossá vált IstenrĂľl, akkor bejuthat az Ăľ birodalmába.

56. vers Az Én hívem, bár állandóan sokféle tettet végez, az Én védelmem alatt, kegyem révén eléri örökkévaló és elpusztíthatatlan lakhelyemet.

57. vers Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz mindig az Én védelmem alatt! Légy teljesen tudatos Rólam az ilyen odaadó szolgálatban!

58. vers Ha tudatos leszel Rólam, akkor kegyem által túl fogsz jutni a feltételekhez kötött élet minden akadályán. Azonban, ha nem ilyen tudatban, hanem a hamis egon keresztül cselekszel - nem hallván Engem -, akkor elvesztél.

59. vers Ha nem cselekszel az utasításaim szerint, és megtagadod a harcot, akkor tévútra térsz. TermészetedbĂľl adódóan amúgy is a jövĂľben küzdened kell majd.

60. vers Óh, Kaunteya, illúziód révén ugyan most megtagadod az utasításaim szerinti cselekvést, de saját természeted késĂľbb csak arra kényszerít, hogy ezt a munkát végezd.

61. vers Óh, Arjuna, a LegfelsĂľbb Úr mindenki szívében jelen van. Ăľ irányítja az élĂľlények vándorlását, akik az anyagi energia teremtette gépezetben foglalnak helyet.

62. vers Óh, Bharata leszármazottja, hódolj meg ElĂľtte teljes egészedben! Az Ăľ kegye által transzcendentális békéhez fogsz jutni, és eléred a legfelsĂľbb, örök lakhelyet.

63. vers Íme, kinyilatkoztattam neked a titkok titkát. Fontold meg jól, s aztán tégy úgy, ahogyan jónak látod!

64. vers Mivel kedves barátom vagy, ezért ismét feltárom elĂľtted a tudás legbizalmasabb részét. Halld hát TĂľlem, mert a javadat szolgálja!

65. vers Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteleted ElĂľttem; így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám. Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy.

66. vers Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül ÉnelĂľttem! Én megszabadítalak minden bĂťnös visszahatástól, ne félj!

67. vers Ezt a meghitt tudást soha nem szabad ismertetni azokkal, akik nem önfegyelmezettek, nem odaadóak, nem folytatnak odaadó szolgálatot, vagy irigyek Rám.

68. vers Aki ezt a legnagyobb titkot a bhaktáknak elmagyarázza, számára az odaadó szolgálat garantált, a végén pedig visszatér Hozzám.

69. vers Nincs és nem is lesz soha nála kedvesebb szolgám.

70. vers Kijelentem, hogy aki tanulmányozza ezt a szent párbeszédet, az az értelmével imád Engem.

71. vers Aki pedig hittel és irigység nélkül hallja, megszabadul a karma összes bĂťnös visszahatásától, s eljut a jámborok lakta bolygókra.

72. vers Óh, Partha, teljes figyelemmel hallgattad-e ezt? Szertefoszlott-e már illúziód és tudatlanságod, óh, bĂľség meghódítója?

73. vers Arjuna szólt: Kedves Krsnám, óh, Csalhatatlan, tévhitem már eloszlott. Kegyed által visszanyertem emlékezetem, s most szilárd vagyok, kételyektĂľl mentes, készen arra, hogy utasításaid szerint cselekedjem.

74. vers Sanjaya szólt: Így hallottam a két nagy lélek, Krsna és Arjuna párbeszédét. E mondanivaló olyannyira csodálatos, hogy égnek áll tĂľle a hajam.

75. vers Vyasa kegyébĂľl ezt a legtitkosabb dialógust közvetlenül a misztikák mesterétĂľl, Krsnától hallottam, amint személyesen beszélt Arjunával.

76. vers Óh, király, amint ismételten visszaemlékezem Kesava és Arjuna szent párbeszédére, az öröm hullámai járnak át újra meg újra.

77. vers Óh, király, az Úr Krsna formájára emlékezve még nagyobb csodálat tölt el, örömöm lankadatlan!

78. vers Bárhol is legyen Krsna, a misztikák mestere, és Arjuna, a legkiválóbb íjász, ott biztos a bĂľség, a gyĂľzelem, a rendkívüli erĂľ és az erény. Ez az én véleményem.