A Bhagavad-GĂtá II. |
Hatodik fejezet - Dhyana-yoga 1. vers A Magasztos Úr szólt: Aki kötelessége szerint cselekszik, ám nem vonzódik munkája gyümölcseihez, az a lemondott élet rendjében él. õ az igazi misztikus, nem a tüzet nem gyújtó és munkáját nem végzõ. 2. vers Amit lemondásnak nevezünk, az nem más, mint yoga - összekapcsolódás a Legfelsõbbel; ugyanis senki sem lehet yogi addig, míg meg nem válik az érzékek kielégítésének vágyától. 3. vers Aki még csak kezdõ a nyolcfokú yoga gyakorlásában, annak a munkát ajánlják; a yogát már elért személynek pedig az összes anyagi tettrõl való lemondást. 4. vers Akkor éri el a yogát valaki, amikor az összes anyagi kívánságát feladván sem érzékei kielégítésére nem törekszik, sem pedig gyümölcsözõ cselekedetekkel nem foglalkozik. 5. vers Az embernek emelkednie kell elméje segítségével, nem pedig degradálódnia. Az elme barátja, vagy ellensége is lehet a leigázott léleknek. 6. vers A legyõzött elme a legjobb baráttá, a nem fegyelmezett pedig a legnagyobb ellenséggé válik. 7. vers Aki legyõzte elméjét, az nemcsak nyugalomhoz jutott, de elérte már a Felsõlelket is. Az ilyen ember számára a boldogság vagy szenvedés, hideg vagy meleg, tisztelet vagy gyalázat mind egyforma. 8. vers Csak akkor szilárd valaki az önmegvalósításban, és csak akkor hívják yoginak, ha teljesen elégedett elért tudásával és annak megvalósításával. Az ilyen ember transzcendenciában van és önfegyelmezett. Mindent egyenlõnek lát, legyen az kõ, kristály vagy arany. 9. vers Aki a baráttal, az ellenséggel, a becsületes jóakaróval, a gyĂ»lölttel, a féltékennyel, a jámborral, a bĂ»nössel, a közvetítõvel és a pártatlannal is, tehát mindenkivel egyenlõen bánik - az még fejlettebb. 10. vers A transzcendentalistának mindig arra kell törekednie, hogy elméjét a Legfelsõbb Lélekre rögzítse. Egyedül, elvont helyen kell élnie, mindig figyelmesen szabályozva elméjét. Meg kell szabadulnia minden vágytól és birtoklásérzettõl. 11-12. vers A yoga gyakorlásához szükséges, hogy az ember szent és elvont környezetet keressen magának. Terítsen kusa-szénát a földre, amit elõbb õzbõrrel, majd ruhadarabbal fedjen le. Az ülés ne legyen sem túl magas, sem túl alacsony. Ezután a yogi vegyen fel egy stabil, mozdulatlan ülõhelyzetet, s gyakorolja a yogát elméje, valamint érzékei szabályozásával - tisztítva szívét, s egy pontra rögzítve elméjét. 13-14. vers Testét, nyakát, és fejét egyenes vonalban tartsa, szemét orrhegyére szögezze rendületlenül! Ily módon - nyugodt és szabályozott elmével, félelemtõl felszabadultan, a nemi élettõl teljesen mentesen - szívében Rajtam meditáljon, s Engem tegyen élete végsõ céljának! 15. vers A testét, tetteit és elméjét ily módon szabályozó, az anyagi létet megszüntetõ misztikus transzcendentalista Isten birodalmát (Krsna hajlékát) éri el. 16. vers Óh, Arjuna, az nem lehet yogi, aki túl sokat vagy túl keveset eszik, vagy alszik. 17. vers Akinek mérsékelt az evése, alvása, munkája és pihenése, az minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni a yoga gyakorlása által. 18. vers Úgy mondják, ha a yogi elméje a Transzcendensben gyökerezik, s képes azt a gyakorlatok által fegyelmezni, akkor elérte a yoga célját. 19. vers Ahogyan szélcsendes helyen sem lobog a gyertyaláng, úgy az elméjét szabályozó yogi is mindig rendületlen marad a Transzcendensen való meditálásában. 20-23. Vers A tökéletesség szintjét samadhinak, vagy transznak hívják. Ilyenkor a yoga gyakorlása által az ember elméje minden anyagi szellemi tevékenységtõl mentes. Jellemzõje, hogy a yogi ebben az állapotban tiszta elméje segítségével megláthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni abból. Ezen az örömteli síkon az ember kötetlen, lelki boldogságban él, s transzcendentális érzékszerveivel élvezni tudja azt. E szilárd helyzetben az igazságtól sohasem tér el, s érzi: ennél nagyobb nyereségre soha nem tehet szert. Ezt a fokot elérve kiegyensúlyozott és rendületlen még a legnagyobb nehézségek közepette is. Ez a valódi szabadság, mely felold az anyagi kapcsolatok okozta szenvedések alól. 24. vers Az embernek törhetetlen elszántsággal és hittel kell gyakorolnia a yogát. Kivétel nélkül meg kell válnia a hamis egóból eredõ összes anyagi vágytól, s elméje által minden oldalról, egytõl egyig szabályoznia kell érzékeit. 25. vers Az ember teljes meggyõzõdéssel, lépésrõl lépésre, értelme segítségével szilárduljon meg a transzban, vagyis elméjét egyedül a Legfelsõbb Lélekre rögzítse, és semmi másra ne gondoljon. 26. vers Az embernek határozottan vissza kell térítenie elméjét az önvaló felügyelete alá, csapongó és határozatlan természete miatt bármikor és bárhová is vándoroljon az. 27. vers Az a yogi, akinek elméje Rajtam nyugszik, biztosan eléri a legmagasabbrendĂ» boldogságot. A Brahmannal való azonosulása által felszabadult, elméje békéssé vált, szenvedélye lecsendesült, s megszabadult a bĂ»ntõl. 28. vers A lelki megvalósításban, az önvalóban szilárdan horgonyzó, az anyagi szennyezõdéstõl megtisztult yogi a Legfelsõbb Tudattal állandó kapcsolatba kerülve eléri a boldogság legmagasabb fokát. 29. vers Az igazi yogi minden élõlényben Engem, s minden lényt Bennem lát. Valóban, az igazi énjét megvalósított yogi Engem lát mindenhol. 30. vers Aki mindenhol Engem, és mindent Bennem lát, számára Én sohasem veszek el, s õ sem vész el számomra soha. 31. vers Az a yogi, aki tudja, hogy Én egy és ugyanaz vagyok, mint a minden élõlényben lakozó Felsõlélek, imád Engem, és mindig, minden körülmények között Velem marad. 32. vers Óh, Arjuna, az a tökéletes yogi, aki minden boldog vagy boldogtalan élõlényben magából kiindulva látja a hasonlóságot. 33. vers Arjuna szólt: Óh, Madhusudana, számomra úgy tĂ»nik, hogy az Általad ismertetett yoga nem praktikus, sõt elviselhetetlen, mert az elme nyugtalan és ingatag. 34. vers Óh, Krsna, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét - nyugtalansága, fegyelmezetlensége, csökönyössége és hihetetlen ereje miatt. 35. vers A Magasztos Úr szólt: Óh, Kunti erõs karú fia, a nyugtalan elmét legyĂ»rni nagyon nehéz, ez kétségtelen, de az állandó gyakorlás és elkülönülés célhoz vezet. 36. vers Az önmegvalósítás nehéz feladat annak, kinek elméje zabolátlan. De a szabályozott elméjĂ», a helyes eszközzel törekvõ számára biztosított a siker. Ez az Én véleményem. 37. vers Arjuna kérdezett: Mi a sorsa az olyan embernek, akinek hite ugyan van, de nem kitartó, s bár az önmegvalósítás folyamatába belefog, túlságosan világias elméje miatt késõbb letér az útról, tehát a misztika tökéletességét nem éri el? 38. vers Óh, erõskarú Krsna, vajon a Transzcendencia útjáról letért ember nem fog-e a széltõl szétkergetett felhõhöz hasonlóan elveszni? 39. vers Óh, Krsna, ez az én kétségem. Kérlek, segíts ezt teljesen szétoszlatni, mert Rajtad kívül erre senki sem képes! 40. vers A Magasztos Úr így válaszolt: Óh, Prtha fia, a jámbor cselekedeteket végzõ transzcendentalistát nem éri elmúlás sem ebben, sem a lelki világban. A jótevõt sohasem gyõzi le a gonosz. 41. vers A sikertelen yogi sok-sok évig fogja a jámbor élõlények bolygóin élvezni az életet, majd gazdag, arisztokratikus vagy becsületes emberek családjában fog újraszületni. 42. vers Az is lehet, hogy nagytudású yogi családjába születik, ami ebben a világban bizony nem kis dolog. 43. vers Óh, Kuru fia, az ilyen szerencsés születés után a yogi ismét ráébred elõzõ életének isteni tudatára, és a teljes siker érdekében megpróbál további elõrelépést tenni. 44. vers Elõzõ élete isteni tudata folytán automatikusan vonzódni fog a yoga elveihez, anélkül, hogy kutatna utánuk. Az ilyen, tudásra vágyó, yogára törekvõ transzcendentalista felette áll az Írások rituális elveinek. 45. vers Amikor a yogi komoly eltökéltséggel hozzáfog, hogy még jobban elõrehaladjon, akkor a sok-sok életen át tartó gyakorlat után megtisztul minden szennytõl, és végül eléri a legfelsõbb célt. 46. vers A yogi jobb az aszkétánál, az empirikus filozófusnál és a munkája gyümölcseiért dolgozónál is. Óh, Arjuna, ezért légy yogi minden körülmény között! 47. vers Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, s Engem imád transzcendentális szeretõ szolgálatában, az a legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s az összes yogi közül õ a legkiválóbb. Hetedik fejezet - Az Abszolútról szóló tudás 1. vers A Magasztos Úr szólt: Halld most, óh, Prtha fia, hogyan ismerhetsz meg Engem teljesen, kétségtelenül, a Rólam való teljes tudat által, a yoga gyakorlásával, az elmét Rám irányítva! 2. vers Most részletesen megmagyarázom neked a fenomenális és a lelki tudományt is, s ha megértetted ezeket, nem lesz már semmi, amit tudnod kellene. 3. vers Sok ezer ember közül talán egy törekszik tökéletességre, s a tökéletességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is. 4. vers Föld, tĂ»z, víz, levegõ, éter, elme, értelem és hamis ego - e nyolc képezi az Én különálló anyagi energiámat. 5. vers Óh, Erõs-karú, ezen alsóbbrendĂ» természeten kívül van egy felsõbbrendĂ» energiám, mégpedig az anyagi természettel küzdõ élõlények, akik fenntartják az univerzumot. 6. vers Meggyõzõdhetsz arról, hogy Én vagyok a forrása és a feloszlása minden anyaginak és lelkinek. 7. vers Óh, bõség meghódítója, Nálamnál nincsen felsõbb igazság. Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon. 8. vers Óh, Kunti fia, Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye, az om szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben, és az emberi képesség. 9. vers Én vagyok a föld eredeti illata, a tĂ»z heve, az élõk élete, valamint minden aszkéta vezeklése. 10. vers Óh, Prtha fia, tudd meg hát: Én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága. 11. vers Óh, Bharaták ura, Én vagyok az erõ az erõsekben, azokban, akik vágy és szenvedély nélküliek; és Én vagyok az a nemi élet, amely nem ellenkezik a vallásos elvekkel. 12. vers Mindegyik létállapot az Én energiámból nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötõerejében. Tudd meg, hogy bizonyos értelemben Én vagyok minden, de mégis független mindentõl. Rám nem hatnak az anyagi természet kötõerõi. 13. vers A három kötõerõtõl megtévesztett világ nem ismer Engem, aki a gunák felett állok, aki kimeríthetetlen vagyok. 14. vers Az anyagi természet három kötõerejébõl álló Isteni energiámat nagyon nehéz legyõzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta. 15. vers Az alábbi bĂ»nös emberek nem hódolnak meg Elõttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek. 16. vers Óh, Bharaták legjobbja, négyféle jámbor ember végez odaadó szolgálatot Nekem: aki szenved, az anyagi javakra vágyó, a kíváncsi, és aki az Abszolútról szóló tudás után kutat. 17. vers Ezek közül a teljes tudással rendelkezõ bölcs a legjobb, aki a tiszta, odaadó szolgálat által egyesül Velem, mert nagyon kedves Vagyok neki, és õ is kedves Számomra. 18. vers Ezek a bhakták kétségtelenül mind nemes lelkek, de aki a Rólam szóló tudással rendelkezik, arra mint Bennem lakozóra tekintek Én. Transzcendentális szolgálata által õ elér Engem, a legvégsõ célt. 19. vers Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka. Az ilyen nagy lélek bizony ritka. 20. vers Kiknek elméjét eltorzították az anyagi vágyak, meghódolnak a félistenek elõtt, és követik a saját természetük szerint kiszabott imádatszabályokat. 21. vers Mihelyt valaki a félisteneket kívánja imádni, Én [a mindenki szívében jelenlevõ Felsõlélek] megszilárdítom hitét, hogy átadhassa magát annak a félistennek. 22. vers Ilyen hittel felruházva, a kiválasztott félisten kegyét keresõ vágyai teljesülnek. Valójában azonban egyedül Én vagyok az, aki ezeket az áldásokat adja. 23. vers A csekély értelmĂ» emberek a félisteneket imádják, de az efféle hódolat gyümölcsei korlátoltak és mulandóak. A félistenek imádói a hozzájuk tartozó bolygókra jutnak, míg bhaktáim végül az Én legfelsõbb bolygómra kerülnek. 24. vers Az ostobák, akik nem ismernek Engem, azt hiszik, úgy öltöttem fel ezt a formát és személyiséget. Csekély tudásuk révén nem ismerik felsõbb természetemet, mely változatlan és páratlan. 25. vers Én sohasem nyilvánulok meg a balgák és az értelem nélküliek elõtt. Számukra rejtve maradok belsõ teremtõ energiám, a yoga-maya által, így a megtévesztett világ Engem, a megszületetlent és kimeríthetetlent nem ismer. 26. vers Óh, Arjuna, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Én tudok mindenrõl, ami a múltban történt, ami most történik, s mindenrõl, ami a jövõben történni fog. Az összes élõlényt ismerem, Engem azonban senki sem. 27. vers Óh, Bharata leszármazottja, óh, ellenség fenyítõje, minden élõlény illúzióban születik, legyõzve a vágy és a gyĂ»lölet kettõsségétõl. 28. vers Akik jámboran cselekedtek ebben és elõzõ életükben, akiknek bĂ»nös tettei teljesen kipusztultak, s akik megszabadultak az illúzió ellentétpárjaitól, azok határozottan hozzáfognak Szolgálatomhoz. 29. vers Az értelmes emberek, akik igyekeznek megszabadulni az öregségtõl és haláltól, menedéket keresnek a Hozzám irányuló odaadó szolgálatban. Valójában õk a Brahman, mert mindent tudnak a transzcendentális és a gyümölcsözõ cselekedetekrõl. 30. vers Akik úgy ismernek Engem, mint a Legfelsõbb Urat, mint az anyagi megnyilvánulás irányító elvét, a félistenek eredetét és az összes áldozat fenntartóját, azok szilárd elmével képesek megérteni és felismerni Engem még a halál pillanatában is. Nyolcadik fejezet - A Legfelsõbb elérése 1. vers Arjuna így kérdezett: Óh, Uram, óh, Legfelsõbb Személy, kérlek, magyarázd meg nekem, mi a Brahman! Mit értsek az önvaló s a gyümölcsözõ cselekedetek alatt, mi ez az anyagi megnyilvánulás, és kik a félistenek? 2. vers Óh, Madhusudhana, hogyan, és a test melyik részén él az áldozat Ura? Miként tudhatnak Rólad a halál pillanatában azok, akik odaadó szolgálatot végeznek? 3. vers A Legfelsõbb Személy eképpen válaszolt: Az elpusztíthatatlan, transzcendentális élõlényt Brahmannak, örök természetét pedig önvalónak hívják. Az anyagi testek fejlõdését szolgáló tetteket karmának, vagyis gyümölcsözõ cselekedeteknek nevezik. 4. vers A fizikai természetet végtelenül változékonynak ismerik. Az univerzum a Legfelsõbb Személy kozmikus formája, és Én vagyok az az Úr, akit a megtestesült lelkek szívében lakozó Felsõlélek képvisel. 5. vers Bárki legyen is az, ha a halál pillanatában Rám emlékezve hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az Én természetemet. 6. vers Ki milyen létre gondol teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül. 7. vers Ezért, óh, Arjuna, gondolj mindig Rám, s ezzel egyidejĂ»leg hajtsd végre harcosi kötelességed! Tetteid Nekem ajánlva, elméd és értelmed rendületlenül Rám függesztve, kétségtelenül elérsz Engem. 8. vers Óh, Partha, aki Rajtam, az Istenség Legfelsõbb Személyiségén meditál, elméjében állandóan Rám emlékezve, anélkül, hogy eltérne az útról, az biztosan elér Engem. 9. vers Az ember úgy meditáljon a Legfelsõbb Személyen, mint olyanon, aki mindentudó, a legõsibb irányító, kisebb a legkisebbnél, a fenntartója mindennek, túl van az anyagi felfogáson, felfoghatatlan, s mindig egy személy. Ragyogó õ, mint a Nap, s mivel transzcendentális - túl van ezen az anyagi természeten. 10. vers Aki a halál beálltakor életlevegõjét a két szemöldöke közé rögzíti, és teljes odaadással a Legfelsõbb Személyre emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez. 11. vers A Vedákat jól ismerõ bölcsek, akik az omkarát vibrálják, és a lemondás rendjének nagy szentjei a Brahmanba hatolnak. Az ilyen tökéletesség után vágyakozók cölibátusban élnek. Most pedig röviden elmagyarázom neked azt a folyamatot, amely által felszabadulhat az ember. 12. vers A yoga elkülönülést jelent mindennemĂ» érzéki tevékenységtõl. Gondolatait a szívre összpontosítva, érzékeinek összes ajtaját bezárva, életlevegõjét a koponya felsõ részében tartva, az ember egyre jobban meggyökerezhet a yogában. 13. vers Ha a yogát elsajátító és a betĂ»k tökéletes kombinációjából eredõ szent om szótagot vibráló személy teste elhagyásakor az Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondol, akkor minden bizonnyal a lelki bolygókra jut. 14. vers Óh, Prtha fia, aki szüntelenül Rám gondol, könnyen el is ér Engem, mert az ilyen személy állandóan odaadó szolgálatban él. 15. vers A nagy lelkek, az odaadó yogik, miután elértek Engem, soha többé nem térnek vissza ebbe a szenvedésekkel teli, átmeneti világba, mert már abszolút tökéletességhez jutottak. 16. vers Az anyagi világ a legfelsõbb bolygótól a legalacsonyabbig a szenvedések helye, ahol az ismétlõdõ születés és halál uralkodik. Óh, Kunti fia, ha valaki eljut az Én környezetembe, annak sohasem kell újra születnie. 17. vers Ezer földi korszak Brahma egy napja, másik ezer egy éjszakája. 18. vers Brahma napjának hajnalán élõlények sokasága kel életre, alkonyán pedig minden megsemmisül. 19. vers Óh, Partha, újra meg újra jön a nap, élénk lények tömegét hozván, de a következõ éjszakára mind eltĂ»nik reménytelenül. 20. vers Ám létezik egy másik természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök, transzcendentális, páratlan és sohasem semmisül meg. Az a világ még akkor is megõrzi eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült. 21. vers Azt a legfelsõbb világot megnyilvánulatlannak és múlhatatlannak hívják. Az az Én felsõbb hajlékom, s a legvégsõ cél. Aki egyszer eljut oda, nem tér vissza többé. 22. vers A mindenkinél hatalmasabb Istenség Legfelsõbb Személyiségét kizárólag vegyítetlen szeretettel lehet elérni. Habár lelki hajlékán tartózkodik, mégis áthat mindenen, és õbenne van minden, ami létezik. 23. vers Óh, Bharaták legjobbja, most a különbözõ idõpontokat magyarázom el neked, amikor az ember örökre, vagy pedig csak egy idõre hagyja el ezt a világot. 24. vers A Brahmant ismerõk kedvezõ pillanatban, a tĂ»zisten hatásának ideje alatt, fényben, a holdvilágos két hét és a Nap északi pályájának hat hónapja alatt távoznak el e világból. 25. vers A yogi ismét visszatér, ha a füst, az éjszaka, a holdfogyatkozás két hete és a Nap déli pályájának hat hónapja alatt hagyja el ezt a világot, illetve ha a Holdra jut. 26. vers Az anyagi világegyetem elhagyásának két módjáról írnak a Vedák. Az egyik világosságban, a másik sötétségben történik. A világosságban távozó nem jön vissza, míg a sötétségben elmenõnek vissza kell térnie. 27. vers Óh, Arjuna, a bhakták ismerik e két utat, és sohasem kerülnek tévhitbe. Ezért gyökerezz szilárdan az odaadásban! 28. vers Az odaadó szolgálat útját járó személy nincs megfosztva az olyan eredményektõl, melyek különben a Vedák tanulmányozásából, az önsanyargató áldozatok végzésébõl, adományozásból vagy filozófiai és gyümölcsözõ cselekedetekbõl származnak. õ végül is eljut a transzcendentális világba. Kilencedik fejezet - A legbizalmasabb tudás 1. vers A Legfelsõbb Személy szólt: Kedves Arjunám, mivel te sohasem irigykedsz Rám, átadom neked a legtitkosabb bölcseletet, melyet megismerve megszabadulsz az anyagi lét szenvedéseitõl. 2. vers Ez a tudás a bölcsesség királya, a legnagyobb titok az összes titok közül. Ez a legtisztább tudás, örökkévaló, örömmel végezhetõ, és a vallás tökéletessége, mert megvalósítása által közvetlen tapasztalatot nyújt az önvalóról. 3. vers Óh, Ellenség Legyõzõje, akik az odaadó szolgálatban nem rendelkeznek hittel, azok nem érhetnek el Engem, hanem visszatérnek az anyagi világbeli születéshez és halálhoz. 4. vers Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük. 5. vers És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme misztikus hatalmam! Habár Én vagyok az összes élõlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, mégis Én Magam vagyok a teremtés eredeti forrása. 6. vers Tudd meg, hogy minden élõlény úgy nyugszik Bennem, miként a mindenhol fújó, erõs szél állandóan az éteri Ă»rben. 7. vers Óh, Kunti fia, a korszak végével minden anyagi megnyilvánulás visszatér Belém, de a következõ korszak hajnalán újra teremtek energiám által. 8. vers Ez az egész kozmikus megnyilvánulás Nekem van alárendelve. Akaratom által újra meg újra megnyilvánul, s végezetül akaratom által is semmisül meg. 9. vers Óh, Dhananjaya, mégsem kötnek meg ezek a tettek Engem. Mindig különálló vagyok tõlük, mintha semleges lenne helyzetem. 10. vers Óh, Kunti fia, az anyagi természet az Én irányításom alatt mĂ»ködik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lényeket. Az anyagi természet törvénye alapján ismétlõdve teremtõdik, és semmisül meg ez a megnyilvánulás. 11. vers Az ostobák kigúnyolnak, mikor alászállok emberi alakomban. Nem ismerik transzcendentális természetem és mindenek felett álló, páratlan uralmam. 12. vers Ezek a megtévesztett emberek vonzódnak a démoni és ateista nézetekhez. Ebben az illuzórikus állapotban a felszabaduláshoz, a gyümölcsözõ tettekhez és a tudomány mĂ»veléséhez fĂ»zött összes reményük vereséget szenved. 13. vers Óh, Prtha fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az Isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen lefoglalják magukat az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem. 14. vers Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsõségem zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s leborulva Elõttem szüntelen odaadással imádnak Engem. 15. vers A tudást mĂ»velõk a Legfelsõbb Urat imádják, mint a páratlanul állót, a sokban jelenlevõt és az univerzális formát. 16. vers Én vagyok a szertartás, az áldozat, az õsatyáknak szóló áldozás, a gyógyító fĂ» és a transzcendentális mantra. Én vagyok a vaj, a tĂ»z és a felajánlás. 17. vers Én vagyok az univerzum atyja, az anya, a fenntartó és az õsatya. Én vagyok a tudás tárgya, a tisztító és az om szótag. A Rg,Sama és Yajur szintén Én vagyok. 18. vers Én vagyok a cél, a fenntartó, az úr, a tanú, a hajlék, a menedék és a legkedvesebb barát. Én vagyok a teremtés és a megsemmisülés, mindennek alapja, a nyugvóhely és az örök mag. 19. vers Óh, Arjuna, Én adom a hõt, s Én irányítom az esõt és a szárazságot. Én vagyok a halhatatlanság megszemélyesítõje is; a létezõk és a nemlétezõk egyaránt Bennem vannak. 20. vers Akik a felsõbb bolygókra vágyva a Vedákat tanulmányozzák, és a soma italt fogyasztják, azok közvetve imádnak Engem. õk Indra bolygóján fognak megszületni, hogy isteni élvezetekben vegyenek részt. 21. vers A mennyei érzéki örömök élvezete után ismét visszatérnek a halandók bolygójára. Így a védikus elveket követve csupán röpke boldogsághoz jutottak. 22. vers De akik odaadással imádnak Engem, transzcendentális Formámon meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megõrzöm, amijük van. 23. vers Óh, Kunti fia, amit az ember a félisteneknek ajánl, igaz tudás nélkül teszi, hiszen valójában Engem illet az. 24. vers Én vagyok az egyetlen élvezõ, és az áldozat egyedüli célja. Visszaesnek azok, akik nem ismerik fel igazi, transzcendentális természetemet. 25. vers A félisteneket imádók a félistenek között fognak újraszületni, akik a szellemeket és hasonlókat imádják, azok közéjük születnek, az õsatyák imádói az õsatyákhoz jutnak, s akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni. 26. vers Ha valaki szeretettel és áhítattal áldoz Nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt vagy egy kis vizet, Én elfogadom azt. 27. vers Óh, Kunti fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt! 28. vers Ily módon megszabadulsz a jó és a rossz cselekedetek összes visszahatásától, s a lemondás ezen elvével felszabadulszz, és eljutsz Hozzám. 29. vers Én mindenkivel szemben egyenlõ vagyok: senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel pártoskodnék. De aki odaadással szolgál Engem, az Bennem van, a barátja vagyok, s Nekem is barátom õ. 30. vers Még ha valaki a legszörnyĂ»bb tettet is követi el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert a helyes utat járja. 31. vers Hamarosan tisztességessé válik, és maradandó békét ér el. Óh, Kaunteya, hirdesd bátran, az Én hívem nem vész el soha! 32. vers Óh, Partha, legyen az bárki: nõ, kereskedõ, vagy alacsony család szülötte, ha oltalmat keres Nálam, elérheti a legfelsõbb rendeltetési helyet. 33. vers Akkor hát mennyivel jobbak a brahmanák, az igazak, a bhakták és a szent királyok! õk ebben az ideiglenes és nyomorúságos világban szeretettel szolgálnak Engem. 34. vers Elmédben gondolj mindig Rám, légy bhaktám, ajánld hódolatodat Nekem, és imádj Engem! A Bennem való teljes elmélyüléssel biztosan eljutsz Hozzám. Tizedik fejezet - Az Abszolút fensége 1. vers A Legfelsõbb Úr szólt: Óh, kedves barátom, erõskarú Arjuna, figyelj ismét abszolút szavaimra, melyeket a te érdekedben szólok, s melyek megörvendeztetnek majd. 2. vers A félistenek serege és a kiváló szentek sem ismerik származásomat, mert Én vagyok mindnyájuk eredete minden tekintetben. 3. vers Aki Engem megszületetlennek, kezdet nélkülinek és az összes világ Legfelsõbb Urának ismer, az a többi halandótól eltérõen mentes az illúziótól és minden bĂ»ntõl. 4-5. vers Értelem, tudás, kétségtõl és tévhittõl való mentesség, megbocsátás, igazmondás, önszabályozás, nyugalom, gyönyör és fájdalom, születés és halál, félelemnélküliség, erõszaknélküliség, kiegyensúlyozottság, elégedettség, vezeklés, adományozás, hírnév és becstelenség - egyedül Tõlem származik mindez. 6. vers A hét nagy bölcs, s az õket megelõzõ másik négy tudós, valamint a Manuk [az emberiség atyái] az Én elmémbõl születtek, s e bolygók összes lénye tõlük származik. 7. vers Aki igazán ismeri az Én dicsõségemet és hatalmamat, az vegyítetlen odaadó szolgálatba fog - ehhez semmi kétség sem fér. 8. vers Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belõlem árad. A bölcsek, akik tudva tudják ezt, megkezdik odaadó szolgálatukat, és tiszta szívbõl imádnak Engem. 9. vers Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket Nekem ajánlották fel. Nagy örömöt, elégedettséget élveznek õk, amikor felvilágosítják egymást, és Rólam társalognak. 10. vers Akik szüntelen odaadással élnek, és szeretettel imádnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám. 11. vers Együttérzésbõl szívükben lakozom, s a tudás fénylõ lámpásával szétoszlatom a tudatlanságból származó sötétséget. 12-13. vers Arjuna szólott: Te vagy a Legfelsõbb Brahman, a legvégsõ hajlék, a tisztító, az Abszolút Igazság és az örök isteni Személy. Te vagy az õsi Isten, transzcendentális és eredeti, és Te vagy a megszületetlen, mindent átható szépség. Narada, Asita, Devala és Vyasa, valamint minden más nagy bölcs ezt hirdeti Rólad, és most Te Magad is ezt mondod nekem. 14. vers Óh, Krsna, igazságként fogadom el mindazt, amit nekem elmondtál. Sem a félistenek, sem pedig a démonok nem ismerik személyedet, óh, Uram. 15. vers Bizony egyedül csak Te ismered Magad képességeid által, óh, mindenek eredete, lények Ura, istenek Istene, óh, Legfelsõbb Személy, univerzum Ura! 16. vers Kérlek, beszélj nekem részletesen isteni erõidrõl, melyek által áthatod a világokat, és bennük lakozol! 17. vers Óh, Legfelsõbb Misztikus, hogyan lehet Téged megismerni a szüntelen meditálás folyamatával? Óh, Magasztos Úr, milyen sajátságos formákban elmélkedjem Rajtad? 18. vers Kérlek, beszélj még egyszer részletesen hatalmas képességeidrõl és dicsõségedrõl, mert sohasem fáradok bele ambróziás szavaid hallgatásába. 19. vers A Magasztos Úr szólott: Jó, beszélni fogok neked, óh, Kuruk legjobbja, csodálatos megnyilvánulásaimról, de csak a legfontosabbakról, mert fenségemnek nincsen határa. 20. vers Óh, Gudakesa, Én vagyok a Lélek, aki ott lakozik minden élõlény szívében. Én vagyok minden lény kezdete, közepe és vége. 21. vers Az Adityák közül Visnu, a csillagok közül a ragyogó Nap vagyok. A Marutok közül Marici, a világító égitestek közül pedig a Hold. 22. vers A Vedák közül a Sama-veda vagyok, a félistenek közül Indra, az érzékek közül az elme, s Én vagyok az életerõ [tudat] minden élõlényben. 23. vers A Rudrák közül az Úr Siva vagyok, a Yaksák és Raksasák közül a vagyon ura, Kuvera, a Vasuk közül a tĂ»z [Agni], a hegyek közül Meru. 24. vers Óh, Arjuna, tudd meg, hogy a papok közül Brhaspati fõpap, az odaadás ura vagyok. A generálisok közül Skanda, a háború ura, a vízgyĂ»jtõk közül az óceán. 25. vers A nagy bölcsek közül Bhrgu, a vibrációkban a transzcendentális om vagyok. Az áldozatokból a Szent Nevek vibrálása [japa], a mozdíthatatlan dolgok közül a Himalája. 26. vers Valamennyi fa közül a szent fügefa, a félisten-bölcsek közül Narada, a félistenek énekesei közül Citraratha, a tökéletes lények közül Kapila vagyok. 27. vers Tudd meg, hogy a lovak közül az óceánból származó, a halhatatlanság elixírjébõl született Uccaihsrava vagyok. A királyi elefántok közül Airavata, az emberek közül a király. 28. vers A fegyverek közül a villám, a tehenek közül surabhi, a mértéktelen tejelõ, az õsnemzõk közül Kandarpa, a szerelem istene, a kígyók közül a legnagyobb, Vasuki vagyok. 29. vers A felsõbb bolygóbeli Naga kígyók közül Ananta, a vízi istenségek közül Varuna, az eltávozott õsök közül Aryama, s a törvényt hozók közül Yama, a halál ura vagyok. 30. vers A Daitya démonok közül az odaadó Prahlada, a hódítók közül az idõ, a vadállatok közül az oroszlán, a madarak közül Garuda, Visnu tollas hordozója vagyok. 31. vers A tisztító dolgok közül a szél, a fegyverforgatók közül Rama, a halfajták közül a cápa, a folyóvizek közül a Gangesz vagyok. 32. vers Óh, Arjuna, az összes teremtmény közül Én vagyok a kezdet, a közép és a vég. A tudományok közül az önvalóról szóló lelki tudomány, a logikában a végsõ igazság vagyok. 33. vers A betĂ»kbõl az A, az összetett szavakban a kettõs szó vagyok, de Én a kimeríthetetlen idõként is létezem. A teremtõk közül Brahma vagyok, kinek sokarcú feje minden irányban lát. 34. vers Én vagyok a mindenkit elpusztító halál, és a jövõben keletkezõ dolgok létrehozója. A nõk közül hírnév, szerencse, beszéd, memória, értelem, hĂ»ség és türelem vagyok. 35. vers A himnuszok közül az Úr Indrának énekelt Brhat-sama vagyok. A versek közül Én vagyok a Gayatri, amit a brahmanák vibrálnak naponta. A hónapok közül az aratás hónapja, az évszakok közül a virágot fakasztó tavasz vagyok. 36. vers A csalások közül a szerencsejáték, a ragyogók között a ragyogás, de Én vagyok a gyõzelem, a kaland és az erõsek ereje is. 37. vers Vrsni leszármazottai közül Vasudeva, a Pandavák között Arjuna, a bölcsek közül Vyasa, s a nagy gondolkodók közül Usana vagyok. 38. vers A büntetések közül a büntetés lesújtó botja, a gyõzelemre vágyók közül az erkölcs, a csend formájában a titkok õre, a bölcsek között a bölcsesség vagyok. 39. vers Óh, Arjuna, ezenkívül Én vagyok minden lét teremtõ magja. Nincsen olyan mozgó vagy mozdulatlan lény, ami létezhetne Nélkülem. 40. vers Óh, ellenség hatalmas legyõzõje, isteni megnyilvánulásaim végtelenek. Amit felsoroltam neked, az töredéke csupán végtelen fenségemnek. 41. vers Tudd meg, hogy minden gyönyörĂ», dicsõséges és hatalmas teremtmény pompám szikrájából születik csupán. 42. vers De mire való ez a részletes tudomány, óh, Arjuna? Énem parányi töredékével áthatom, és fenntartom ezt az egész univerzumot. |