ElsĂľ fejezet - Hadiszemle a kuruksetrai csatamezĂľn

1. vers Dhrtarastra király így szólt Sanjayához: Óh, Sanjaya, mi történt fiaimmal és Pandu fiaival, miután harcra vágyva összegyĂťltek a kuruksetrai zarándokhelyen?

2. vers Sanjaya így felelt: Óh, királyom, Duryodhana király megtekintette a Pandu fiai által felállított sereget, majd tanárához lépett, s eképpen szólt:

3. vers Óh, tanárom, nézd Pandu fiainak hatalmas seregét, amelyet a te tanítványod, Draupada fia állított fel oly ügyesen!

4. vers Hadseregük számos hĂľsi íjásszal bír, akik küzdelemben egyenlĂľek Bhimával és Arjunával. Ott van Yuyudhana, Virata és Drupada is, akik szintén nagy harcosok.

5. vers Ott van aztán Dhrstaketu, Cekitana, Kasiraja, Purujit, Kuntibhoja és Saibya is, mindannyian hĂľsök, kiváló harcosok.

6. vers Ott a hatalmas Yudhamanyu, a rettentĂľ erejĂť Uttamauja, valamint Subhadra és Draupadi fiai. Ezek a vitézek mind bámulatos szekérharcosok.

7. vers Óh, brahmanák legjobbja, most tájékoztatásul hadd szóljak azokról, akik különösen méltóak seregeim vezényletére!

8. vers ElĂľször is jómagad, majd a csatában mindig gyĂľzedelmes Bhisma, Karna, Krpa, Asvatthama, Vikarna, valamint Somadatta fia, Bhurisrava.

9. vers És még sok más hĂľs, akik készek életüket áldozni az én ügyemért. Mind különféle fegyverekkel felszerelt, s valamennyiük jártas a hadtudományban.

10. vers ErĂľnk mérhetetlen, s Bhisma nagyatya tökéletes védelmet nyújt, míg a Pandavák hadereje, amit Bhima védelmez gondosan - korlátozott.

11. vers Ezért a sereg falanxában kijelölt stratégiai helyén, mindenkinek teljes támogatást kell nyújtania Bhisma nagyatyának.

12. vers Ekkor Bhisma, a Kuru dinasztia hatalmas és vitéz Ăľsatyja, a harcosok nagyatyja hangosan kagylókürtjébe fújt. Az oroszlán bĂľdülésére emlékeztetĂľ hang megörvendeztette Duryodhana szívét.

13. vers Ezután megharsantak hirtelen a kagylókürtök, tülkök, kürtök és trombiták, megperdültek a dobok, s ez együttesen szörnyĂť hangzavart adott.

14. vers A másik oldalon, a fehér ménektĂľl vont nagy harci szekéren állva, az Úr Krsna és Arjuna is megszólaltatták transzcendentális kagylókürtjüket.

15. vers Az Úr Krsna (Hrsikesa) a Pancajanyát, Arjuna a Devadattát, a herkulesi tetteket végrehajtó és falánk Bhima pedig rettentĂľ kagylókürtjét, a Paundramot fújta.

16-18. vers Yudhisthira király, Kunti fia Anantavijayát, Nakula és Sahadeva pedig Sughosát és Manipuspakát szólaltatta meg. Kasi királya, a kiváló íjász, Sikhandi, a nagy harcos, Dhrstadyumna, Virata, és a legyĂľzhetetlen Satyaki, valamint Draupada, s leányának, Draupadinak fiai, Subhadra fia, az erĂľs-karú, és még mások is, mind megfújták kagylókürtjüket.

19. vers A különbözĂľ kagylókürtök vibrálása betöltötte a földet és az eget, s az óriási lárma megremegtette Dhrtarastra fiainak szívét.

20. vers Óh, király, halld, mi történt: Arjuna, Pandu fia, aki a harci szekerén ült, s akinek Hanuman jelölte a zászlaját, felvette íját, s Dhrtarastra fiai felé tekintve felkészült nyilai kilövésére. Akkor, óh, király, Arjuna e szavakkal fordult Hrsikesához:

21-22. vers Arjuna szólt: Óh, Csalhatatlan, kérlek hajtsd harci szekeremet a két sereg közé, hogy láthassam, kik vannak jelen, kik vágynak a harcra, s kikkel kell majd megküzdenem e nagy csatában!

23. vers Hadd lássam, kik jöttek el harcolni, hogy Dhrtarastra gonosz szívĂť fiának örömet szerezzenek!

24. vers Sanjaya folytatta: Óh, Bharata leszármazottja, Arjuna kérésére az Úr Krsna a két sereg közé hajtotta a pompás harci szekeret.

25. vers Bhisma, Drona és a világ többi vezérének jelenlétében így szólt Hrsikesa, az Úr: Lásd, óh, Partha, az itt összesereglett Kurukat!

26. vers És Arjuna látta, hogy atyái, nagyatyái, tanárai, anyai nagybátyjai, fivérei, fiai, unokái, barátai, apósai és jóakarói is mind jelen voltak, mindkét seregben.

27. vers Amikor Arjuna, Kunti fia meglátta a különféle rokonok és barátok sokaságát, szívét részvét töltötte el, s így szólt:

28. vers Arjuna szólt: Kedves Krsnám, harci vágyban égĂľ barátaim és rokonaim láttára tagjaim reszketnek, és kiszárad az ajkam.

29. vers Az egész testem remeg, hajam égnek áll. Gandiva íjam kicsúszik kezembĂľl, és bĂľröm tüzel.

30. vers Nem bírok tovább itt állni! Kezdek megfeledkezni magamról, fejem szédül. Óh, Kesi démon végzete, én csak rosszat sejtek.

31. vers Nem látom, mi jó származhat abból, ha megölöm rokonaimat e harcban. Kedves Krsna, nem vágyom a gyĂľzelemre, és a királyság, a dicsĂľ gyönyör sem kell nekem.

32-35. vers Óh, Govinda, mit ér nekünk a királyság, a boldogság, vagy mit ér maga az élet, ha azok, akiknek kedvéért erre vágyunk, most itt sorakoznak elĂľttünk? Óh, Madhusudana, még ha én életben is maradnék, miért kívánjam a halálukat, amikor tanítók, atyák, fiak, nagyapák, nagybácsik, apósok, sógorok, unokák és a teljes rokonság elĂľttünk áll, készen arra, hogy feláldozzák az életüket és vagyonukat? Óh, Janardana, minden lény fenntartója, én nemhogy ezért a Földért, még a három világért sem vagyok hajlandó harcolni velük!

36. vers A bĂťn fog hatalmába keríteni bennünket, ha legyilkoljuk a támadókat. Ezért nem helyes, ha megöljük barátainkat és Dhrtarastra fiait. Mit nyernénk ezen, óh, Madhava, szerencse istennĂľjének ura, és hogyan lehetnénk boldogok saját rokonaink élete árán?

37-38. Vers Óh, Janardana, habár ezek az emberek a kapzsiságtól hajtva nem látnak semmi hibát abban, hogy barátaikkal veszekedjenek, vagy hogy kiirtsák saját családjukat, miért tennénk így mi, akik tudjuk, hogy mi a bĂťn?

39. vers A dinasztia kipusztulásával az örök családi hagyományok is kivesznek, s az életben maradt családtagok vallásellenes életet fognak élni.

40. vers Óh, Krsna, a vallástalanság meghonosodásával elfajulnak a család nĂľtagjai, ami azután, óh, Vrsni leszármazottja, nem várt utódokat fog eredményezni.

41. vers A nem várt nemzedék szaporodása pokoli helyzetet teremt a családnak és a családi hagyományokat lerombolóknak. Az ilyen romlott családokban nem áldoznak ételt és italt az Ăľsatyáknak.

42. vers A családi hagyományok pusztítóinak gonosz tettei véget vetnek a különféle közösségi tervezeteknek és a családok jólétét szolgáló cselekedeteknek.

43. vers Óh, Janardana, népek fenntartója, azt hallottam a tanítványi lánc által, hogy a családi hagyományokat lerombolóknak mindig a pokolban a helyük.

44. vers Óh, jaj, mily különös, hogy a királyi gyönyörök utáni vágytól hajtva súlyos bĂťnök elkövetésére készülünk!

45. vers Inkább haljak meg ellenállás nélkül és fegyvertelenül a Dhrtarastra fiak kezétĂľl, mintsem harcoljak ellenük.

46. vers Sanjaya mondta: Így szólt Arjuna a csatatéren, majd íját és nyilát félredobva leült harci szekerén, s szívét elborította a bánat.

Második fejezet - A Bhagavad-gita tartalmának kivonata

1. vers Sanjaya mondta: Arjuna együttérzését, nagy bánatát és könnyezĂľ szemét látván így szólt Madhusudana:

2. vers Bhagavan, a LegfelsĂľbb Személy szólt: Kedves Arjunám, hogyan fertĂľzhettek meg ezek a tisztátalanságok téged? Ez nem méltó az olyan emberhez, aki ismeri az élet fennköltebb értékeit. Az ilyen viselkedés nem a felsĂľbb bolygókra, hanem a becstelenséghez vezet.

3. vers Óh, Prtha fia, ne hódolj meg tehát e lealázó tehetetlenség elĂľtt, mert ez nem illĂľ hozzád! Óh, ellenség fenyítĂľje, válj meg a szív e kicsinyes gyengeségétĂľl, és harcra fel!

4. vers Arjuna szólt: Óh, Madhu végzete, hogyan támadhatok én nyilakkal olyan harcosokra, mint Bhisma és Drona, akik méltók arra, hogy imádjam Ăľket?

5. vers Jobb koldulva élni ebben a világban, mintsem élvezni az életet a nagy lelkek, tanáraim elpusztítása árán. Habár mohóak, mégis feljebbvalók Ăľk nálam. Vér szennyezi be zsákmányunkat, ha megöljük Ăľket.

6. vers Azt sem tudjuk, melyik a jobb: ha mi gyĂľzünk, vagy ha Ăľk gyĂľznek le minket. Ha megöljük Dhrtarastra fiait - akik most elĂľttünk sorakoznak a csatatéren -, tovább már mi sem akarnánk az életet.

7. vers Most zavarban vagyok a kötelességemet illetĂľen, és gyengeségem miatt elvesztettem a lélekjelenlétemet. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! A tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt elĂľtted. Kérlek, oktass engem!

8. vers Nem tudom, hogyan Ăťzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeimet, s melyet legyĂľzni nem leszek képes még akkor sem, ha egy vetélytárs nélküli, a félistenek uralmához hasonló királyságot nyerek a Földön.

9. vers Sanjaya folytatta: Így beszélt Arjuna, az ellenség fenyítĂľje, majd eképp szólt Krsnához: "Govinda, én nem fogok harcolni." - aztán elhallgatott.

10. vers Óh, Bharata leszármazottja, ekkor a két sereg között az alábbi szavakat intézte Krsna mosolyogva a bánattól sújtott Arjunának.

11. vers A Magasztos Úr szólt: MĂťvelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem szabadna bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem a halott, sem az élĂľ felett.

12. vers Nem volt olyan idĂľ, amikor Én nem léteztem, s öröktĂľl fogva vagy te és ezek a királyok is. A jövĂľben sem fog megszĂťnni életünk, létünk végtelen.

13. vers Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülĂľkoron át az öregkorig; a halál után is egy másik testbe költözik. Az igazi énét megvalósított embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.

14. vers Óh, Kunti fia, a boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése, valamint kellĂľ idĂľben való eltĂťnése olyan, mint a tél és a nyár váltakozása. Óh, Bharata sarjadéka, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek el kell tĂťrnie Ăľket anélkül, hogy zavarnák Ăľt.

15. vers Óh, emberek legjobbja (Arjuna), akit a boldogság és boldogtalanság nem zavar, sĂľt, rendíthetetlen mindkettĂľben, az biztosan megérett a felszabadulásra.

16. vers Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nemlétezĂľbĂľl nincsen állandóság, a létezĂľbĂľl pedig megszĂťnés. A látnokok erre mindkettĂľ alapos tanulmányozásával jöttek rá.

17. vers Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan; ezért a lelket senki sem képes megsemmisíteni!

18. vers Harcra fel, óh, Bharata leszármazottja, hiszen az elpusztíthatatlan, felfoghatatlan és örök élĂľlénynek csupán az anyagi teste van kitéve a megsemmisülésnek!

19. vers Aki az élĂľlényt gyilkosnak vagy gyilkolhatónak hiszi, az nem érti igazi természetét. A tudással rendelkezĂľ tudja, hogy a lélek nem gyilkos és nem is gyilkolható.

20. vers A lélek nem ismer sem születést, sem halált; ha már létezett, többé meg nem szĂťnhet; nem-született, örökkévaló, mindig-létezĂľ, halhatatlan és Ăľsi, s ha a testet meg is ölik, Ăľ meg nem ölhetĂľ.

21. vers Óh, Partha, hogyan lehetne gyilkos, vagy miképpen bírhatna rá bárkit is a gyilkolásra az, aki tudja, hogy a lélek elpusztíthatatlan, meg nem született, örök és változatlan?

22. vers Miként az ember leveti elnyĂťtt ruháit es újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.

23. vers A lelket semmilyen fegyver sem képes feldarabolni, tĂťz nem égeti, víz nem nedvesítheti, és a szél nem száríthatja.

24. vers Az egyéni lélek törhetetlen, oldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. Ăľ mindent-átható, örökkévaló, változhatatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.

25. vers Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változatlan. Ezt tudván, nem szabadna bánkódnod a test miatt.

26. vers Óh, ErĂľs-karú, búsulásra még akkor sincs okod, ha azt hiszed, hogy a lélek szüntelenül megszületik és mindig meghal.

27. vers A megszületett számára biztos a halál, a holt számára pedig a születés. Ezért nem szabadna keseregned kötelességed elkerülhetetlen végrehajtása közben.

28. vers A kezdetben minden teremtett élĂľlény megnyilvánulatlan, középsĂľ szakaszukban megnyilvánulnak, majd a megsemmisüléskor ismét megnyilvánulatlanok lesznek. Miért búsuljon hát az ember?

29. vers A lelket az egyik csodálatosnak látja, a másik olyannak írja le, a harmadik azt hallja róla, hogy csodálatra méltó, míg mások egyáltalán nem értik, még azután sem, hogy hallottak róla.

30. vers Óh, Bharata leszármazottja, egy teremtményért sem kell bánkódnod, hiszen a testben lakozó örökkévaló, és sohasem lehet elpusztítani.

31. vers Figyelembe véve sajátos kötelességed, mint ksatriya tudnod kéne, hogy számodra a vallásos elvekért való harcon kívül nincs jobb elfoglaltság; tehát semmi okod a tétovázásra.

32. vers Óh, Partha, boldogok a ksatriyák, akiknek magától adódnak ilyen lehetĂľségek a harcra, megnyitván számukra a felsĂľbb bolygók kapuját.

33. vers Ha nem veszel részt e vallásos háborúban, akkor kötelességeid elhanyagolása feltétlenül bĂťnt von maga után, s így elveszíted harcosi hírneved.

34. vers Becstelenséged mindig emlegetik majd az emberek, s a szégyen a halálnál is rosszabb annak, akit egyszer tiszteltek.

35. vers A nagy generálisok, akik nagyra becsülték híred és neved, azt fogják hinni, hogy félelembĂľl hagytad el a csatateret, s ezért gyávának fognak tekinteni.

36. vers Ellenségeid barátságtalan szavakkal fognak illetni, s gúnyt Ăťznek képességeidbĂľl. Számodra mi lehet ennél gyötrĂľbb?

37. vers Óh, Kunti fia, vagy megölnek a csatamezĂľn, és eljutsz a felsĂľbb bolygókra, vagy pedig gyĂľzöl, és élvezni fogod a földi királyságot. Fel hát, és küzdj elszántan!

38. vers Harcolj a harc kedvéért - anélkül, hogy figyelembe vennéd a boldogságot vagy szomorúságot, veszteséget vagy nyereséget, gyĂľzelmet vagy vereséget! Így cselekedvén sohasem teszed ki magad a bĂťnnek.

39. vers Eddig a sankhya filozófia analitikus tudását magyaráztam neked. Halld most a yogáról szóló tudást, amivel az ember úgy dolgozik, hogy nem vágyik tettei gyümölcseire! Óh, Prtha fia, ha ilyen értelemben cselekszel, megszabadulhatsz a karma bilincseitĂľl.

40. vers Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy csökkenés, s ezen az úton már egy kis fejlĂľdés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.

41. vers Akik ezt az utat járják, azok értelme határozott, és csak egy a céljuk. Óh, Kuruk szeretett gyermeke, a határozatlanok szétszórt értelmĂťek.

42-43. vers A csekély tudással rendelkezĂľk nagyon vonzódnak a Vedák virágos szavaihoz, melyek különféle gyümölcsözĂľ cselekedeteket ajánlanak a mennyei bolygók elérésére, vagy arra, miképpen juthat az ember elĂľnyös születéshez, hatalomhoz és így tovább. Miután érzékkielégítésre és gazdag életre vágynak, ezért így gondolkodnak: "Nincs más ezen kívül."

44. vers A LegfelsĂľbb Úrhoz irányuló odaadó szolgálat szilárd elhatározása nem születik meg azon személyek elméjében, akiket túlságosan vonz, és megtéveszt az érzéki élvezet, s az anyagi gazdagság.

45. vers A Vedák többnyire csak az anyagi természet három kötĂľerejérĂľl tárgyalnak. Óh, Arjuna, emelkedj föléjük, légy transzcendentális velük szemben! Szabadulj meg minden kettĂľsségtĂľl és aggodalomtól, mind a nyerést, mind a biztonságot illetĂľen, és légy szilárd az önvalóban!

46. vers Egy nagy víztároló minden olyan célnak megfelel, amire egy kis tó. Épp így válik hasznára a Vedák összes célja annak az embernek, aki ismeri a mögöttük rejtĂľzĂľ szándékot.

47. vers ElĂľírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de munkád gyümölcséhez nincs! Sose hidd, hogy te vagy tetteid eredményének oka, és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása!

48. vers Légy rendületlen a yogában, óh, Arjuna! Végezd el kötelességed, és válj meg minden olyan köteléktĂľl, amely a sikerhez és a kudarchoz fĂťzĂľdik! Az ilyen kiegyensúlyozott elmeállapotot hívják yogának.

49. vers Óh, Dhananjaya, szabadulj meg minden gyümölcsözĂľ cselekedettĂľl az odaadó szolgálat által, s hódolj meg teljesen az ilyen tudat elĂľtt! Szánalomra méltóak Ăľk, akik élvezni akarják a munkájuk gyümölcsét.

50. vers Az odaadó szolgálatban élĂľ még ebben az életben megszabadul a jó és a rossz tettektĂľl egyaránt. Ezért, óh, Arjuna, törekedj a yogára, az összes munka mĂťvészetére!

51. vers Az odaadó szolgálatban cselekvĂľ bölcsek az Úrnál keresnek menedéket, s kiszabadítják magukat a születés és halál körfolyamatából azáltal, hogy lemondanak a tetteik gyümölcsérĂľl ebben az anyagi világban. Ily módon érhetik el azt az állapotot, ami túl van minden szenvedésen.

52. vers Amikor értelmed kitalál a tévhit sĂťrĂť erdejébĂľl, közömbössé válsz mindazok iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.

53. vers Az Isteni tudatot akkor éred el, ha elméd szilárd marad az önmegvalósítás transzában, és a Vedák virágos szavai nem zavarják többé.

54. vers Arjuna kérdezte: Milyen jelekrĂľl ismerhetem fel azt, akinek tudata ily módon a Transzcendensbe merült? Hogyan, milyen szavakkal beszél Ăľ? Miként ül, és hogyan megy?

55. vers A Magasztos Úr válaszolt: Óh, Partha, amikor az ember feladja az elme által kitalált érzéki vágyak összes fajtáját, és elméje egyedül az önvalóban elégül ki, akkor nevezhetĂľ tiszta transzcendentális tudatúnak.

56. vers Aki a háromfajta szenvedés ellenére is háborítatlan, akit a boldogság nem mámorít, s aki mentes a vonzódástól, a félelemtĂľl és dühtĂľl, azt rendíthetetlen elméjĂť bölcsnek hívják.

57. vers Aki mentes a vonzalomtól és gyĂťlölettĂľl, s ha jó éri, nem ujjong, ha pedig rossz, nem panaszkodik, az szilárdan gyökerezik a tökéletes tudásban.

58. vers Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint ahogyan a teknĂľsbéka húzza be páncéljába tagjait, a igaz tudással rendelkezik.

59. vers A megtestesült élĂľlény ugyan elállhat az érzéki örömöktĂľl, ám az érzékek tárgyai utáni szomj megmarad. EttĂľl csak úgy válhat meg, ha elĂľbb felsĂľbbrendĂť ízt tapasztal, és így tudata rendíthetetlenné válik.

60. vers Óh, Kunti fia, az érzékek olyan erĂľsek és indulatosak, hogy még a rajtuk uralkodni próbálkozó, ítélĂľképes ember elméjét is erĂľnek erejével elragadják.

61. vers Aki érzékszerveit megzabolázza, és tudatát Rám szögezi, azt rendíthetetlen értelmĂťnek ismerik.

62. vers Az emberben ragaszkodás ébred az érzékek tárgyai iránt, miközben rajtuk elmélkedik. Az ilyen vonzódás vágyat, a vágy pedig dühöt szül.

63. vers A dühbĂľl illúzió ered, az illúzióból emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elveszik az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába.

64. vers De aki képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása által uralkodni az érzékszervein, az elnyerheti az Úr teljes kegyét, s ily módon megszabadulhat minden ragaszkodástól és ellenszenvtĂľl.

65. vers Aki ily módon tartózkodik az Isteni tudatban, annak megszĂťnik az anyagi lét háromféle szenvedése, s értelme e boldog állapotban megszilárdul.

66. vers Aki nem rendelkezik transzcendentális tudattal, annak értelme nem szilárd, s elméjén sem képes uralkodni. Enélkül pedig lehetetlen a béke, s hogyan volna boldogság béke nélkül?

67. vers Ahogyan az erĂľs szél elsodorja a bárkát a vízen, úgy képes elragadni az ember értelmét még egyetlen érzék is, ha az elme arra összpontosít.

68. vers Ezért, óh, ErĂľs-karú, aki érzékeit azok tárgyaitól vissza tudja tartani, annak értelme valóban rendíthetetlen.

69. vers Miközben mindenki alszik, a fegyelmezett ember ébren van, de az élĂľlények ébrenléte a lelkét látó bölcsnek éjszaka.

70. vers A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait kielégíteni, hanem csak az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltĂľdĂľ, ám mindig mozdulatlan óceánba.

71. vers Egyedül az éri el az igazi békét, aki feladott minden érzékkielégítés iránti vágyat, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettĂľl, és mentes a hamis egótól.

72. vers Ez a lelki és isteni élet útja, melyhez eljutva az ember megtéveszthetetlenné válik. Még ha a halál órájában lépett is rá, képes Isten birodalmába hatolni.

Harmadik fejezet - Karma-yoga

1. vers Arjuna szólt: Óh, Janardana! Óh, Kesava! Miért késztetsz, hogy részt vegyek ez iszonyatos harcban, ha véleményed szerint az értelem jobb a gyümölcsözĂľ munkánál?

2. vers KétértelmĂť utasításaid megtévesztették értelmemet. Ezért kérlek, mondd meg nekem világosan, mi a leghasznosabb számomra!

3. vers Az Istenség LegfelsĂľbb Személyisége szólt: Óh, bĂťntelen Arjuna, már megmagyaráztam, hogy az emberek két rétege valósítja meg az Abszolútat. Némelyek empirikus, filozófiai spekuláció útján, mások odaadó szolgálat által kívánják azt megérteni.

4. vers Az ember nem szabadulhat meg a visszahatásoktól csupán azáltal, hogy eláll a munkától, és pusztán lemondással sem érhet el tökéletességet.

5. vers Minden ember akaratlanul kényszerítve van, hogy az anyagi kötĂľerĂľkbĂľl születĂľ impulzusok szerint cselekedjen; ezért senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem.

6. vers Aki visszatartja érzékeit és cselekvésre szolgáló szerveit, ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csüng, az bizonyára becsapja magát, és az ilyet álszentnek hívják.

7. vers Sokkal jobb az, aki elméjével uralkodik érzékein, cselekvésre szolgáló szerveit pedig ragaszkodás nélkül odaadó munkával foglalja le.

8. vers Végezd elĂľírt kötelességed, mert a cselekvés jobb a tétlenségnél! Az ember még fizikai testét sem képes fenntartani munka nélkül.

9. vers Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Visnunak, mert különben a munka leköti az anyagi világhoz. Ezért, óh, Kunti fia, teljesítsd elĂľírt kötelességed az Ăľ örömére, s ily módon mindig mentes maradsz a ragaszkodástól, és megszabadulsz a kötelékektĂľl!

10. vers A teremtés kezdetén az összes élĂľlény Ura az emberek és félistenek generációit bocsátotta elĂľre Visnunak szánt áldozatokkal, aztán megáldotta Ăľket, mondván: "Legyetek boldogok e yajna (áldozat) által, mert ennek végrehajtása majd megajándékoz benneteket minden kívánatos dologgal!"

11. vers A félistenek, akiket az áldozatok megörvendeztettek, szintén a kedvedben fognak járni, és általános jólét fog uralkodni, ha ily módon tápláljátok egymást.

12. vers Ha a különféle életszükségletekrĂľl gondoskodó félistenek elégedettek a yajna végzésével, ellátják az embereket minden szükségessel. De minden bizonnyal tolvaj az, aki élvezi ezen adományokat anélkül, hogy visszaajánlaná a félisteneknek.

13. vers A bhakták megszabadulnak mindenféle bĂťntĂľl, mert csak olyan ételt fogyasztanak, amit elĂľször felajánlottak áldozat gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek ételt, bizony csak bĂťnt esznek.

14. vers Mindenki teste gabonaféléken él, melyeket az esĂľ termel. Yajna (áldozat) végzésébĂľl ered az esĂľ, yajna pedig az elĂľírt kötelességekbĂľl.

15. vers A szabályozó cselekedeteket a Vedák írják elĂľ, a Vedák pedig az Istenség LegfelsĂľbb Személyiségének közvetlen megnyilvánulásai. Következésképpen a mindent átható Transzcendencia mindig jelen van az áldozati tettekben.

16. vers Kedves Arjuna, ha valaki nem követi ezt az elĂľírt védikus áldozatkört, az biztosan bĂťnös életet él, mert léte hiábavaló annak, aki csak az érzékekben leli örömét.

17. vers De aki az önvalóban találja meg örömét, az önvalóban felvilágosult és egyedül az önvalóval teljesen elégedett - számára nincsen kötelesség.

18. vers Az önmegvalósult embernek nincsen személyes szándéka, amit teljesíteni akarna elĂľírt kötelességei végrehajtása közben, de arra sincs semmi oka, hogy ne hajtson végre ilyen munkát; Ăľ nem függ semmilyen más élĂľlénytĂľl.

19. vers Ezért kellene az embernek a kötelesség kedvéért cselekednie állandóan, anélkül, hogy ragaszkodna tettei gyümölcseihez. Aki így, vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a LegfelsĂľbbet.

20. vers ElĂľírt kötelességük teljesítésével még a királyok is - mint Janaka és mások - elérték a tökéletes állapotot. Cselekedned kell hát a köznép tanítása érdekében!

21. vers Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek nyomdokába lépnek; és bármilyen irányadó mértéket is szabjon meg saját példájával, az egész világ követi Ăľt.

22. vers Óh, Prtha fia, Számomra nincsen elĂľírt munka a három bolygórendszerben. Semmire sincs szükségem, és nincs semmi, amit el kellene érnem - mégis végzek munkát.

23. vers Mert ha Én nem cselekednék, óh, Partha, az emberek minden bizonnyal követnék példámat.

24. vers Mert ha Én abbahagynám a munkát, romba dĂľlne az egész világ. Én lennék az oka a nemkívánatos népességnek is, s ezáltal véget vetnék minden érzĂľ lény békéjének.

25. vers Óh, Bharata leszármazottja, a tudatlanok eredményre vágyva hajtják végre kötelességeiket. Hogy az embereket a helyes úton vezesse, a bölcs is cselekszik, de a tetteihez való ragaszkodás nélkül.

26. vers A bölcs ne zavarja meg a gyümölcsözĂľ tettekhez ragaszkodó tudatlanok elméjét. Nem a tétlenségre kell buzdítani Ăľket, hanem az odaadó szellemben végzett munkára.

27. vers A megtévesztett szellemi lélek az anyagi természet három kötĂľerejének hatása alatt önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában a természet végzi azokat.

28. vers Óh, ErĂľskarú, az Abszolút Igazság ismerĂľje nem lesz rabszolgája érzékeinek és azok kielégítésének, mert jól látja az odaadó és az érdekmunka közötti különbséget.

29. vers A balgák az anyagi természet kötĂľerĂľitĂľl megtévesztve teljesen lefoglalják magukat a materiális munkával, és így annak rabjává válnak. Tudatlanságuk következtében ugyan az efféle tettek alsóbbrendĂťek, a bölcsnek mégsem szabad megzavarni Ăľket.

30. vers Küzdj ezért, óh, Arjuna, minden munkádat Énnekem feláldozva, elmédet Rám irányítva, haszonvágy, önzés és letargia nélkül!

31. vers Akik kötelességeiket az Én utasításaim szerint teljesítik, és hĂťségesen, irigység nélkül követik ezt a tanítást, azok felszabadulnak a karma rabságából.

32. vers De akik irigységbĂľl nem veszik figyelembe ezt a tanítást, és nem gyakorolják rendszeresen, azokat minden tudástól megfosztottnak, rászedettnek, valamint tudatlanságra és rabságra kárhozottaknak kell tekinteni.

33. vers Mindenki a saját természete szerint cselekszik, még a bölcs is. Mit érünk vele tehát, ha elfojtjuk azt?

34. vers A megtestesült lények vonzalmat és irtózatot éreznek az érzéktárgyak iránt, de nem szabad ily módon az érzékek és tárgyaik hatalma alá kerülni, mert ezek csak akadályok az önmegvalósítás útján.

35. vers Sokkal jobb a saját elĂľírt kötelességeket végrehajtani - még ha hibásan is -, mint másokét. Más feladatait végezni veszélyes, ennél jobb az is, ha az embert saját kötelessége közben éri a halál.

36. vers Arjuna szólt: Óh, Vrsni leszármazottja, mi az, ami az embert akarata ellenére, szinte erĂľszakkal bĂťnös tettekre kényszeríti?

37. vers A Magasztos Úr így válaszolt: Csupán a kéj az, óh, Arjuna. Ez a szenvedély kötĂľerejével való társulásból születik, és késĂľbb haraggá alakul át: ez a világ mindent felemésztĂľ, bĂťnös ellensége.

38. vers Mint tüzet a füst, mint tükröt a por, mint magzatot anyja méhe, úgy burkolják be az élĂľlényt a kéj különbözĂľ fokai.

39. vers Óh, Kunti fia, így fedi be az ember tiszta tudatát örök ellensége, a kéj, mely sohasem elégedett, és lángol, mint a tĂťz.

40. vers Az érzékek, az elme és az értelem a székhelye a kéjnek, amely beborítja az élĂľlény igazi tudását, és tévútra vezeti Ăľt.

41. vers Ezért, óh, Arjuna, Bharata sarj legjobbja, még az elején zabolázd meg érzékeid szabályozásával a bĂťn e nagy jelképét (a kéjt), és semmisítsd meg a tudás és az önmegvalósítás e rombolóját!

42. vers A cselekvĂľ érzékszervek felsĂľbbrendĂťek a tompa anyagnál, az elme az érzékeknél, az értelem az elménél, de Ăľ (a lélek) még az értelemnél is felsĂľbbrendĂť.

43. vers Ha megértette, hogy a lélek transzcendentális az anyagi érzékekhez, az elméhez és az értelemhez képest, az ember felsĂľbbrendĂť énjével uralkodjon az alsóbbrendĂť felett, s így lelki erĂľvel gyĂľzze le a kéjként ismert telhetetlen ellenséget.

Negyedik fejezet - Transzcendentális tudás

1. vers Az Istenség LegfelsĂľbb Személyisége szólt: A yoga e maradandó tudományát Én tanítottam a napistennek, Vivasvannak, aki késĂľbb Manut, az emberiség atyját, Manu pedig Iksvakut oktatta errĂľl.

2. vers Óh, Ellenség FenyítĂľje, a szent királyok ehhez a legfelsĂľbb tudományhoz ily módon, a tanítványi láncon keresztül jutottak, így értették meg azt. IdĂľvel azonban megtört e lánc, ezért tĂťnik az eredeti tudomány elveszettnek.

3. vers A LegfelsĂľbbel való kapcsolat ugyanazon Ăľsi tudományát mondom el ma neked, s mert az Én bhaktám és barátom vagy, megértheted e tudomány transzcendentális rejtélyét.

4. vers Arjuna így kérdezett: Hiszen Te jóval a napisten, Vivasvan után születtél. Hogyan értsem hát, hogy a kezdetben Ăľt oktattad ki errĂľl a tudományról?

5. vers A Magasztos Úr így válaszolt: Sok-sok születés van Énmögöttem és mögötted. Én képes vagyok mindegyikre emlékezni, de te nem, óh, Arjuna, ellenség fenyítĂľje.

6. vers Noha Én megszületetlen vagyok, és transzcendentális testem sohasem pusztul el, s habár Én vagyok az összes lény Ura, mégis megjelenek minden korszakban eredeti, transzcendentális formámban.

7. vers Óh, Bharata leszármazottja, bármikor és bárhol is legyen a vallás gyakorlása hanyatlásban, és fölényes túlsúlyban a vallástalanság, akkor alászállok Én Magam.

8. vers A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról- korszakra megjelenek Én.

9. vers Óh, Arjuna, aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök tartózkodási helyemet.

10. vers Megszabadulván a ragaszkodástól, a félelemtĂľl és a haragtól, teljesen elmélyülvén Énbennem, oltalmat Énnálam keresve, már sokan megtisztultak a múltban a Rólam szóló tudás által, s így mind elérték az Irántam érzett transzcendentális szeretetet.

11. vers Óh, Prtha fia, mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Énnekem. Mindenki, minden tekintetben az Én utamat követi.

12. vers Ebben a világban az emberek a gyümölcsözĂľ tettekben kívánnak sikert, s ezért imádják a félisteneket. Természetesen az ilyen munka által nagyon hamar érhetnek el eredményt itt a földön.

13. vers Az emberi társadalom négy osztályát Én teremtettem az anyagi természet három kötĂľereje és a hozzájuk illĂľ munka szerint. Tudd meg, habár Én vagyok e rendszer alkotója, Én mégis nem- cselekvĂľ és változatlan vagyok!

14. vers Nincs tett, ami Engem befolyásolna, és a munka gyümölcséért sem törekszem Én. Aki megérti ezt a Rólam szóló igazságot, az szintén nem bonyolódik bele a munka visszahatásaiba.

15. vers A régmúlt idĂľkben az összes felszabadult lélek ezzel az értelemmel cselekedett, így érték el a felszabadulást. Ezért a Ăľsök mintájára, ebben az Isteni tudatban végezd te is kötelességedet.

16. vers Még az értelmesek is zavarba jönnek, amikor megpróbálják meghatározni, hogy mi a cselekvés és mi a tétlenség. Én most megmagyarázom neked, hogy ennek ismeretében megszabadulhass minden bĂťntĂľl.

17. vers Nagyon nehéz megérteni a cselekvés szövevényeit. Ezért jól kell tudni, hogy mi a cselekedet, a tiltott cselekedet és a tétlenség.

18. vers Aki a cselekvésben tétlenséget és a tétlenségben cselekvést lát, az értelmes az emberek között, s az Ăľ helyzete még akkor is transzcendentális, ha mindenféle tettet végez.

19. vers Szilárdan megalapozott tudással az rendelkezik, akinek minden tette mentes az érzékkielégítés utáni vágytól. A bölcsek azt tartják róla, hogy tökéletes tudása van, melynek tüze felégette gyümölcsözĂľ tetteit.

20. vers Feladván minden ragaszkodást, melyek tettei gyümölcseihez fĂťzik, bár mindenféle munkát végez, mégis elégedett mindig, független, és mentes az anyagi cselekedetektĂľl.

21. vers Az ilyen értelmes ember feladja a tulajdonaihoz fĂťzĂľdĂľ összes birtoklásérzetét, és elméjén valamint értelmén uralkodva csupán a minimális életszükségletért cselekszik. Aki ily módon dolgozik, arra nem hatnak a bĂťnös visszahatások.

22. vers Sohasem kötik tettei az olyan cselekvĂľt, aki elégedett a számára önként kínálkozó nyereséggel, megszabadult az ellentétpároktól, nem irigy, és rendíthetetlen a sikerben és kudarcban egyaránt.

23. vers Az anyagi természet kötĂľerĂľitĂľl független, teljesen a transzcendentális tudásban élĂľ ember munkája egészében a transzcendensbe olvad.

24. vers A Krsna-tudatban teljesen elmélyedĂľ személy biztosan eljut a lelki birodalomba, mert teljes mértékben hozzájárult a lelki tettekhez, melyekben a teljesítés abszolút, és amit feláldoznak, az ugyanolyan lelki természetĂť.

25. vers Némely yogi a félisteneket imádja tökéletesen, különféle áldozatokat ajánlva fel nekik. Mások a LegfelsĂľbb Brahman tüzébe ajánlják áldozataikat.

26. vers Némelyek hallásukat és az érzékeket áldozzák a fegyelmezett elme tüzébe, mások a hangot és az érzékek egyéb tárgyait öntik az áldozati lángok közé.

27. vers Akiket az elme és az érzékek szabályozására irányuló önmegvalósítás érdekel, azok az összes érzékek mĂťködését, valamint az életerĂľt (lélegzést) ajánlják áldozatként a fegyelmezett elme tüzébe.

28. vers Vannak mások, akik azután, hogy anyagi javaikat a szigorú önfegyelmezésbe áldozván megvilágosultak, szigorú fogadalmakat tesznek, és a nyolcfokú misztika yogáját gyakorolják; míg mások a Vedákat tanulmányozzák, hogy elĂľrehaladhassanak a transzcendentális tudásban.

29. vers Ismét mások a lélegzetszabályozással akarják elérni a transz állapotát, s ennek érdekében a következĂľket gyakorolják: megállítják a kilégzést a belégzésben, a belégzést pedig a kilégzésben, míg végül is a lélegzet teljes leállításával transzba nem merülnek. Némelyikük az étkezés csökkentésével kilélegzést áldoz a kilélegzésbe.

30. vers Ezek a személyek, akik ismerik az áldozat célját, mind megtisztulnak a bĂťnös visszahatásoktól, majd az ilyen áldozati maradék nektárának megízlelése után a legfelsĂľbb, örök atmoszférába jutnak.

31. vers Óh, Kuru dinasztia legjobbja, áldozat nélkül sohasem élhet az ember boldogan ezen a bolygón vagy ebben az életben, még kevésbé a következĂľben.

32. vers A Vedák helyeslik a különféle áldozatokat, melyek mind másfajta munkából születnek. Ha így ismered Ăľket, felszabadulsz.

33. vers Óh, Ellenség FenyítĂľje, a tudással végzett áldozat többet ér az anyagi javak áldozatánál. Óh, Prtha fia, a munka felajánlása végezetül a transzcendentális tudásban éri el tetĂľfokát.

34. vers Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az igazságot! Tudakozódj alázatosan, és szolgáld Ăľt! Az önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert Ăľ már látta az igazságot.

35. vers Óh, Pandu fia, ha megismerted az igazságot, nem tévedsz meg többé, s tudni fogod, hogy minden élĂľlény az Én részem, Bennem van mind - az Enyémek Ăľk.

36. vers Még ha a bĂťnösök legbĂťnösebbjének is tekintenek, képes leszel átszelni a szenvedések óceánját, ha helyet foglaltál a transzcendentális tudás hajóján.

37. vers Amint a lobogó lángok közt hamuvá lesz a fa, úgy hamvasztja el a tudás tüze az anyagi cselekedetek összes visszahatását.

38. vers Ebben a világban semmi sem olyan tiszta és magasztos, mint a transzcendentális tudás. Ez minden misztika érett gyümölcse, s ha valaki megízlelte, az idĂľvel belül örvend az önvalónak.

39. vers A transzcendentális tudásban elmélyedt és az érzékein uralkodó, nagyhitĂť ember hamarosan eléri a legfelsĂľbb lelki békét.

40. vers De a kinyilatkoztatott Írásokban kételkedĂľ tudatlan és hitetlen személy nem éri el az Isten-tudatot, hanem visszaesik. A kételkedĂľ lélek nem boldog e világban, sem ebben az életben, sem pedig a következĂľben.

41. vers Óh, BĂľség Meghódítója, aki lemondott munkája gyümölcsérĂľl, kinek kétségeit szétoszlatta a transzcendentális tudás, és aki szilárdan horgonyzik az önvalóban, azt nem kötik a tettek.

42. vers Ezért a tudás kardjával hasítsd szét a kétségeket, melyek tudatlanságból támadtak szívedben. Óh, Bharata, állj fel a yogával felfegyverkezve, és harcolj!

Ötödik fejezet - Karma yoga: cselekvés a Krsna-tudatban

1. vers Arjuna szólt: Óh, Krsna, elĂľször a munka feladására kérsz, majd az odaadással végzett munkát ajánlod. Kérlek, mondd meg nekem határozottan, a kettĂľ közül melyik hasznosabb?

2. vers A Magasztos Úr így válaszolt: A munka lemondása és az odaadással végzett munka egyaránt a felszabaduláshoz vezet. De a kettĂľ közül az odaadó szolgálat a jobb.

3. vers Óh, erĂľskarú Arjuna, mindig sannyasiként él az, aki nem vágyakozik munkája gyümölcseire, és nem is gyĂťlöli Ăľket. Az ilyen mentes az ellentétpároktól, könnyen legyĂľzi az anyagi kötelékeket, és teljesen felszabadul.

4. vers Csak a tudatlanok mondják, hogy az odaadó szolgálat (karma- yoga) különbözik az anyagi világ analitikus tanulmányozásától, a sankhyától. A nagy tudásúak szerint, aki helyesen halad a két út egyikén, az mindkettĂľ eredményét elnyeri.

5. vers Aki tudja, hogy odaadó munkával is elérhetĂľ az, ami lemondással, s aki ezért a munka és a lemondás útját egynek látja - az valóban lát.

6. vers Az ember mindaddig nem lehet boldog egyedül a tettekrĂľl való lemondás által, míg odaadással nem szolgálja az Urat. Az ilyen munkától megtisztult bölcsek késedelem nélkül elérik a LegfelsĂľbbet.

7. vers Az elméjén és érzékein uralkodó, odaadással dolgozó tiszta lélek kedvel mindenkit, és mindenki kedveli Ăľt. Az ilyen embert, bár állandóan dolgozik, sohasem kötik tettei.

8-9. vers Az Isteni tudatban élĂľ, bár lát, hall, érint, szagol, eszik, mozog, alszik és lélegzik, mindig tudja, hogy Ăľ maga tulajdonképpen nem tesz semmit. A beszéd, ürítés, elfogadás, a szem kinyitása és behunyása közben állandóan tudatában van annak, hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak tárgyaikkal, ezért felettük áll.

10. vers Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden eredményt átad az Istenség LegfelsĂľbb Személyiségének, azt nem éri bĂťn, mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.

11. vers A yogik feladják a ragaszkodást, s csakis a megtisztulás kedvéért cselekednek testükkel, elméjükkel, értelmükkel vagy akár az érzékeikkel.

12. vers A rendithetetlen, odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert minden tette eredményét Énnekem ajánlja fel. De aki nem él harmóniában az Abszolúttal, s munkája gyümölcseire sóvárog, az rabja lesz cselekedeteinek.

13. vers Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi természetét, és elméjében lemond minden tettrĂľl, akkor boldogan pihen a kilenckapus városban (az anyagi testben). Nem cselekszik Ăľ, s nem is oka az anyagi tetteknek.

14. vers A megtestesült lélek, a test városának ura nem hoz létre tetteket, nem készteti cselekvésre az embereket, és a munka gyümölcseit sem Ăľ teremti meg; mindezt az anyagi természet kötĂľerĂľi végzik.

15. vers A LegfelsĂľbb Lélek nem vállalja magára senki jó vagy bĂťnös cselekedetét. A megtestesült lényeket azonban megtéveszti az a tudatlanság, amely befedi igazi tudásukat.

16. vers Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás megvilágosítja az embert, akkor az felfed mindent, ahogyan a felkelĂľ Nap is fényt vet mindenre.

17. vers Amikor az ember értelme, elméje, hite és menedéke mind szilárdan a LegfelsĂľbben gyökerezik, akkor tökéletes tudása által teljesen megtisztul kétségeitĂľl, és feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.

18. vers A szerény bölcs igaz tudása által egyenlĂľnek látja a tanult és alázatos brahmanát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevĂľt (kasztonkívülit) is.

19. vers Akiknek elméje megállapodott a változatlanságban és az egyensúlyban, azok már legyĂľzték a születést és halált. Hibátlanok Ăľk, mint Brahman, s így már Ăľbenne vannak.

20. vers Aki nem örvendezik, ha valami kellemes éri, s nem búsul a kellemetlenen, kinek értelme rendületlen; megtéveszthetetlen és jártas az IstenrĂľl szóló tudományban, az már megállapodott a Transzcendensben.

21. vers Az ilyen felszabadult személy nem vonzódik az anyagi érzéki élvezetekhez, sem a külsĂľ tárgyakhoz; csak az önvalóban leli örömét, s ezért mindig transzban van. Az énjét megvalósított ily módon határtalan boldogságot érez, mert figyelmét a LegfelsĂľbbre összpontosítja.

22. vers Az okos távol tartja magát az anyagi érzékek kapcsolatából származó gyönyörtĂľl, hiszen az a szenvedés eredete. Óh, Kunti fia, az efféle élvezeteknek kezdetük és végük van, ezért a bölcs nem bennük leli örömét.

23. vers Ha valaki képes eltĂťrni az anyagi érzékek ösztönzéseit, s még a jelen teste feladása elĂľtt legyĂťrni a vágy és harag hatalmát, az yogi, és boldog ebben a világban.

24. vers Valójában az a tökéletes yogi, aki belsejében boldog és aktív, onnan merít örömöt, és belsejében felvilágosult. Ăľ felszabadult a LegfelsĂľbben, s végül el is éri Ăľt.

25. vers Akik túljutnak a kettĂľsségen és kétségen, akiknek elméjét a lélek foglalkoztatja, állandóan az érzĂľ lények jólétéért serénykednek, s mentesek minden bĂťntĂľl, azok felszabaduláshoz jutnak a LegfelsĂľbben.

26. vers Azok a szent személyek, akik mentesek a haragtól és minden anyagi vágytól, akik megvalósították igazi énjüket, önfegyelmezettek és állandóan tökéletességre törekednek, azok a közeljövĂľben biztosan felszabadulnak a LegfelsĂľbben.

27-28. vers Amikor kizárja az összes külsĂľ érzéki tárgyat, tekintetét a szemöldök közé rögzíti, leállítja a ki- és belélegzést az orrlyukban, és ily módon szabályozza az elmét, az érzékeket és az értelmet, akkor a transzcendentalista megszabadul a vágytól, félelemtĂľl és haragtól. Aki mindig ebben az állapotban van, az biztos, hogy felszabadult.

29. vers A bölcsek megszabadulnak az anyagi szenvedéstĂľl, s békéhez jutnak, mert tudják, hogy Én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés végsĂľ célja, a bolygók és félistenek LegfelsĂľbb Ura, valamint az összes élĂľlény jóakarója és jótevĂľje.