Mint egy hĂťvös, tavaszi esĂľ, úgy jelent meg a Mester április közepén a Florida Központban. Florida akkoriban az évszázad legrosszabb szárazságától szenvedett. Még a vízfelhasználást is korlátozták, és tilos volt minden tĂťzrakás. A Központban minden gyümölcsfa megbarnult és elpusztult, és mindenki azon tĂťnĂľdött, hogy mikor lesz esĂľ.

Azután jött a Mester. Ahogy megérkezett, az összes bentlakó tanítványt meghívta a házába. A Mester egész testét mĂťanyag ruha borította, és egy nagy, fehér kutyát tartott a karjaiban. Azt mondta, hogy a kutya beteg, amióta egy állatmenhelyen rátalált. Alig tudtunk hinni a szemünknek. Az évek folyamán hozzászoktunk a Mester tisztasággal kapcsolatos magas szintĂť elvárásaihoz. Bárhová ment, ott minden makulátlanul tiszta lett. Hihetetlen látvány lett volna akár egy porszemet is találni a szobájában. És ott volt Õ, egy beteg, csorgó nyálú kutyát tartva közvetlenül az arca elĂľtt. Az azt követĂľ néhány héten át a Mester több, mások által nem kívánt háziállatot fogadott be, köztük madarakat is. (A madarakat szabadon akarta engedni, amint a szárnyuk meggyógyult.) Ragyogóan tiszta háza olyanná vált, mint az "Ace Ventura: Állati nyomozó" c. film, tele mindenféle teremtménnyel, amelyek éjjel-nappal zajt csapnak, sĂľt még az ágyában is alszanak!

A Mester háziállatai nemcsak átlagos háziállatok. Saját gyermekeiként kezeli Ăľket. Átöleli Ăľket, játszik velük, és a legszeretetteljesebb módon beszél velük, amit csak el tudunk képzelni. Mindig tudja, ha ki kell menniük, és amikor visszajönnek, rögtön áttörli Ăľket higított citromlével. Különleges kutya fogkrémet, kutya szemcseppet, mindenféle "kutya dolgokat" ad nekik. A saját ételével eteti Ăľket, a saját kezébĂľl. Talán nem is helyes azt mondani, hogy az az "Õ" étele, hiszen elĂľször a kutyák esznek! A Mester azt eszi meg, amit a kutyák meghagynak.

Tényleg olyan, mint egy tündérmesében, ahol az állatok olyanok, mint az emberek. Amikor a Mester beszél hozzájuk, válaszolnak neki, akár az emberek. A Mester elmagyarázta, hogy mióta elhozta Ăľket az állatmenhelyrĂľl, fokozatosan átváltoztak, és nagyon spirituális lényekké váltak. Azt is elmesélte nekünk, hogyan beszél hozzájuk. Ha jók, akkor nagyon magas hangon beszél, ha pedig valami rosszat csinálnak, akkor mélyebb hangot használ. De általában egyáltalán nem is használja a hangját - csak "képeket" küld arról, hogy mit kellene tenniük, és azt rögtön megértik.

A Mester a szomszéd háziállatairól is gondoskodott. Amikor elĂľször megérkezett, az egyik szomszéd kutyája bejött a Központba. A Mester azonnal hazaküldte, miután letörölte a szemébĂľl folyó váladékot. Etettük Ăľt, és így folyamatosan visszajárt. A Mester azt mondta, nem helyes más kutyáját elvenni, még ha a szomszéd nem is törĂľdött vele rendesen. És hazaküldte a kutyát egy teljesen új kutyaággyal, kutya gyógyszerrel, kutya szemcseppel, vegetáriánus kutyacsonttal, és sok más, kutyának szükséges dologgal egyetemben! KésĂľbb átment a szomszédhoz egy "ellenĂľrzĂľ látogatásra."

Ugyanúgy gondoskodik az állatokról, mint Dr. Dolittle (az a filmszereplĂľ, aki képes volt kommunikálni az állatokkal.) Bármilyen teremtmény jön a házába, teljes ellátásban részesül. Még a nagy, ronda keselyĂťket is megsajnálta, amik jöttek és elcsúfították a kertjét. Õ minden nap adott nekik enni.

A Mester a Központ körül az összes szomszéddal is összebarátkozott. Egy nap, az egyik szomszéd kertjében tĂťz ütött ki. A Mester azonnal hívta az összes bentlakó tanítványt, elvezetett minket közvetlenül a tĂťz vonalához, és megmondta, miképp osszuk el a vizet, és ássunk gátakat a tĂťz ellen. A Mester útmutatásával sikerült lokalizálnunk a tĂťz egy részét. Akkor azonban a tĂťz átterjedt más területekre, és amint túl nagy lett, a Mester mindenkit kihívott. ÖsszegyĂťjtött minket, hogy biztos legyen benne, hogy mindnyájan jól vagyunk, és elmagyarázta, hogy csak azért küldött be minket, mert nem volt szél.

A bentlakó tanítványok hazamentek, hogy megigyanak néhány hideg üdítĂľt, a Mester viszont visszament a tĂťzhöz, hogy vizet és ajándékokat adjon a tĂťzoltóknak. Azután ellenĂľrizte az összes szomszédot a környéken. Aznap este az egyik szomszédos családnál nem volt áram, így a Mester rögtön felajánlotta nekik a háza mellett álló lakókocsiját, hogy lakjanak abban. KésĂľbb elmondta, hogy nem tehettünk sokat a tĂťz megfékezésére, azonban a fontos az volt, hogy a "szeresd felebarátodat" kötelességünket teljesítettük.

Ez csak egy eset volt, azonban minden nap történt valami. Egyik nap a Mester elvitt minket egy útmenti étterembe. Amikor beléptünk, a pincérnĂľ nem volt túl udvarias, és nem engedte, hogy a Mester bármiféle állatot bevigyen az étterembe. KésĂľbb, amikor a Mester asztalánál ment el, észrevette, hogy egy madár van a Mester szalvétáján. A Mester kedvesen rámosolygott, de a pincérnĂľ igencsak elutasítóan nézett rá. Azután a pincérnĂľ felfedezte, hogy a Mester egy kutyát hozott be a bevásárló táskájában, így még szigorúbb pillantásokat vetett rá.

Végül a Mester így szólt: "Mi baj van? Olyan borzalmasan néz ki. Talán rossz napja van, vagy valami hasonló?" Akkor a pincérnĂľ nagyon fáradt hangon elmondta, hogy azt mondták neki, dolgozzon le két mĂťszakot, habár épp ünnepnap volt. A Mester akkor kihirdette az étteremben levĂľ tanítványoknak: "Ne zavarja senki ezt a hölgyet. Rossz napja van, és két mĂťszakot kell ledolgoznia!" Azután megfogta a pincérnĂľ kezét, és megcsókolta. A pincérnĂľ egyfolytában a földet nézte, de akkor nem tudta megállni, és egy nagy mosolyban tört ki. Erre a Mester azt mondta: "A mindenit! Olyan gyönyörĂť, amikor mosolyog!" És elkezdett kedves dolgokat mondani a pincérnĂľnek, aki erre elpirult és beszaladt a pult mögé, az arcát a kalapjával eltakarva. A Mester megnyerte Ăľt szeretettel és csókokkal!

Mindenekfelett azonban a Mester velünk, a tanítványaival foglalkozott. Attól a naptól fogva, hogy Floridába jött, egy helyet próbált találni azoknak a tanítványoknak, akik eljönnek Õt meglátogatni, hogy így lehessen egy kényelmes helyünk az elvonulásokhoz. Sok héten át naponta keresztül-kasul bejárta Floridát, földterületet keresve, és néha csak késĂľ este tért vissza. Sokszor kiábrándult volt, mert valaki a hirdetésben hamis adatokat adott meg neki, vagy megváltoztatta az árat. Mindenféle engedélyekrĂľl és szabályokról szóló, egymásnak ellentmondó információn kellett átrágnia magát, stb. Azt mondta, hogy Isten talán csak a szárazság okozta gond miatt akarta, hogy Õ Floridában futkosson. Valóban, attól fogva, hogy a Mester a területre jött, szinte minden nap esett, olyan sokat, hogy a helyi újságok nem találtak rá magyarázatot. Az összes gyümölcsfánkon, amelyek több hónapja a gyökerükig elhaltak, hirtelen zöld levelek hajtottak ki.

Nagy nyomás nehezedett ez idĂľ tájt a Mesterre. Sok tanítvány remélte, hogy láthatja Õt, fĂľleg a születésnapján, és a Mester idĂľnként könnyekre fakadt. Dolgozott még a születésnapján is. Az esti ünnepléshez szabadtéri sütéssel készülĂľdtünk, és a Mester jött, hogy velünk legyen. Vicceket mondott, dalokat énekelt, és megosztotta az ételét mindenkivel.

 

Egy bentlakó tanítvány írása,
Florida Központ, USA
(eredetileg angolul)

 

Forrás: www.közvetlenkapcsolatistennel.hu