Japánban is a Mahajána buddhizmus érkezett meg kínai közvetítéssel. Népszerű és elterjedt Japánban a sin-buddhizmus, ami szerint az ún. "nem-butsu" (Hamu Amida butsu: Tisztelet Amida buddhának) mantra állandó ismétlése révén lehet részesülni Amida Buddha kegyelmében, aki a halál után befogadja hívét Nyugati Paradicsomába, s e mennyei állapotból emeli majd át a nirvánába.

A hajlamos cselekvés eredménye vagy kielégülés, vagy pedig csalódás. Az előbbi egy időre csillapítja az elme éhségét, az utóbbi rögtön új szenves cselekvésre hevít. A "jó" és "rossz" szándékokból fakadó cselekvés magától értetődően kellemesnek és kellemetlennek minősített élményekhez vezet majd. Ám a Természet lényegéből adódóan minden állapotot újabb állapot követ, minden ösztönzés után újabb ösztönzés következik. A tudati minőségek is törvényszerűen váltakoznak. A Világos minőséget mindig Homályos vagy Ragaszkodó váltja fel. A szenvedés így végső soron nem a fájdalmasnak ítélt tapasztalásokból, hanem a "jó" és "rossz" közötti különbségtevésből születik.

Allah a magas pozíciónál és áldásoknál is nagyobb jutalmat ad azoknak, akik Őérte szeretik egymást: ez a jutalom pedig Allah becses szeretete, amelyet nagyon nehéz megszerezni... Egy ember elment meglátogatni a testvérét egy másik faluba. Allah küldött egy angyalt, hogy várjon rá az úton. Mikor az ember odaért, az angyal megkérdezte tőle: „Hová mész?” Az ember azt válaszolta: „Egy testvéremet jöttem meglátogatni, aki ebben a faluban lakik.” Az angyal azt kérdezte: „Talán szívességet tettél neki, amiért most viszonzást vársz?” „Nem így van, én Allahért szeretem őt”- mondta az ember. Erre az angyal elmondta neki: „Én Allah küldötte vagyok, aki azért küldött engem hozzád, hogy elmondjam, Allah úgy szeret téged, ahogyan te szereted a testvéredet Őérte.” (Muszlim)

Az utána következő próféták tovább fejlesztették az etikai monoteizmust, és azt hirdették népüknek, hogy az isten ítélőszéke elé kell majd állniuk, ha Jahvéhoz és parancsolataihoz hűtlenek lennének, és hamis, emberek kitalálta istenek felé fordulnának. Az új istentisztelet két említésre méltó változásban jutott legjellemzőbben kifejezésre: Jahvét eredetileg a többi istenhez hasonlóan sokféle szimbólum alakjában tisztelték, de ezután helytelennek nyilvánították, hogy képet készítsenek róla, és míg régebben Jahvénak mindenütt voltak szentélyei, ettől kezdve kizárólag...

Az újrakeresztelők (görögül: anabaptisták) közül némelyek ezt a kívánságukat mértéktartó határok között törekedtek megvalósítani, mások viszont keresztelési elméletüket a legkülönfélébb rajongó elképzelésekkel kapcsolták egybe, így pl. a münsteri próféták, akik 1534-ben kezükbe ragadták a város kormányzását, bevezették a vagyonközösséget és a többnejűséget; nem sokkal később azonban kegyetlen megtorlásnak estek áldozatul. Az ana-baptizmust erősen üldözték, követői mindenfelé szétszóródtak.

"Mikor a legjobb tanuló hall az Útról. Szorgalmasan gyakorolja; Ha az átlagos tanuló hall az Útról, úgy tetszik néki, egyszer már ott van, s eltűnik a másik pillanatban; Mikor a legrosszabb tanuló hall az Útról, hangosan nevet. Ha nem nevetne, méltatlanná válna az Úthoz. Ezért a Csien jené az út: Az út, ami fényes, unalmasnak látszik. Az út, ami előre visz, úgy tetszik, visszafelé fut; A sima út göröngyösnek látszik. A legnagyobb erény olyan, mint a völgy..."