Kik vagyunk és honnan származunk? Mi az, ami „emberré” tesz minket? Merre haladunk és mi a célunk? Nincs közöttünk olyan, akiben ne merültek volna fel ilyen és ehez hasonló kédések. Neveltetésünktől függetlenül is hallhattuk már, hogy az ember a legcsodálatosabb, legegyedibb lény, akit az különböztet meg az állatoktól, hogy tud uralkodni magán. Ez az állítás igaz, de a leglényegesebb igazság megragadásához nem elegendő, mert csak az „ágat” ismerteti, a „gyökeret” nem. Ha pedig a gyökeret kezdjük el kutatni, könnyen konfliktusok viharába kerülhetünk.

 

Általános, sokszor hallott vélemény, hogy az ember egy sokmillió éve tartó folyamatos fejlődés (evolúció) eredménye, nem több mint egy különösen fejlett, kifinomult állat, akiben most is ott lapul az ösztönlény. Az én célom nem azok meggyőzése akik ezt vallják, hiszen én magam is ebbe a táborba tartoztam, és nem emberek győztek meg az ellenkezőjéről, hanem Isten. Akkor mi a célom? Hogy a bibliai igazságok és a mindennapi életből vett példák segítségével rámutassak az emberi istenképűségre mint egy csodálatos ajándékra: Isten szeretetének és kegyelmének megnyilvánulására.

Mi mással is kezdhetném, mint azzal a bibliai résszel, ami a hívő identitás egyik alapja

 

 

Tehát mind az emberek, mind az állatok Isten teremtményei: ez a közös vonás. Isten azonban csak az embert teremtette a maga képére és hasonlatosságára, az állatokat nem. Ezt a megkülönböztetést Isten még egy parancsolattal is megerősítette: uralkodjatok az állatokon. Tehát már Isten sem vette egy kalap alá az embert az állattal, hanem alárendeltségi viszonyba helyezte az emberrel szemben. Később látjuk, hogy Ádám még a névadás hatalmát is megkapta minden állat felett: ezzel Isten Ádámot már-már munkatársként kezelte a teremtés folyamatában. Ebből is látszik, hogy Isten becsüli az embert, nem pedig lenézi. Az ember nem más, mint Isten egyetlen olyan teremtménye, aki a Teremtő tökéletes  portréjának tekinthető. Még a mostani, torzult formájában is lenyűgöző lény! Hogy miben torzult? Erre ki fogunk térni később, de előbb vizsgáljuk meg, hogy miben tökéletes, azaz: miben Isten képe!

 

 

A következő felsorolás az ember istenképűségének legmarkánsabb, legkifejezőbb, legfigyelemreméltóbb jellemzőiből ad egy csokrot. Ne is keressünk benne olyan kifejezéseket, hogy „a munka emelt ki az állati sorból”, vagy „a törzsfejlődés rögös útján”, vagy „melyik ősére ütött”. Elsődleges forrásom a Szentírás, amelyet az Isten iránti bizalmamból fakadóan elfogadok és tisztelek. Lássuk hát, mi mindent mond a Biblia az emberről!

 

 

Az isteni háromság fogalma nem ismeretlen előttünk. Már a teremtéskor hallhatjuk a többes számot (teremtsünk), és később is találkozhatunk vele. {1M 1,26; 11,6-7} Isten Szelleme jelen volt a teremtésnél, Ő volt az a ruach (szellem, szél, lehelet), aki Isten szájából jött ki a hatalmas szavak  kisérőjeként. Ő az, aki ott van, létrehoz, fenntart: akkor is és most is: Ő Isten Szelleme. {1M 1,2; 2,7; Zs 33,6; Jób 34,14-15; Zs 104,29-30} A Biblia nem hagy kétséget a felől sem, hogy a Fiú is jelen volt a teremtésnél, sőt: aktívan részt vett benne! {Péld 8,22-31; Kol 1,15-16; Zsid 1,2}

 

Megvan ez a háromság az emberben? Bár a vélemények megoszlanak erről, én úgy hiszem, hogy megvan benne:
„És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és az orrába lehelte (fújta) az élet leheletét. Így lett az ember élő lélekké (lélegző lénnyé).” {1M 2,7}

 

Ebben a versben szerepel az ember mindhárom részének eredete. A testet földből formálta, a szellemet belénk lehelte, a lélek pedig a test és a szellem egyesülésekor jött létre. A Biblia elejétől a végéig számtalanszor használja e három „összetevő” megnevezéseit.
 
Az emberi szellem egyedülálló jelenség. Istentől kaptuk, hogy Általa kapcsolatban legyünk Ővele, és a részévé váljunk, mint a kezdetekkor. Szellemünk, aki a szívünket mindig kutatja: annak őrlángja is egyben. Világosság és élet, de csak akkor él, ha Isten lakik benne: nélküle halott. {Péld 20,27; Kor 2,10-15; Jób 33,4; 32,8; Ef 2,5} Megerősítésként álljon Itt a bibliai antropológia egyik alapigéje:

 

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész szellemetek (pneuma), mind lelketek (pszükhé), mind testetek (szóma) feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” {1M 2,7}
Meg sem próbálom az isteni háromság tagjait az emberi háromság részeivel egyenként behelyettesíteni, mert nem sikerülne: egyedül csak a hármas felépítés tényére szándékoztam itt rámutatni. A hasonlóság viszont - véleményem szerint - egyértelműen Istentől ered.

 

 

A Szentírás beszél arról, hogy az ember a fizikai halálban nem semmisül meg, hanem szelleme elköltözik egy várakozási helyre, és ott marad egészen a testi feltámadásokig , majd az ezt követő ítéletek után végleges helyére kerül, ahol az örökkévalóságot fogja „eltölteni”. Ennek megfelelően igen nagy felelőssége van az embernek, mert az ő testbeni döntései határozzák meg az örök pozícióját. Semmilyen más teremtményről nem mondja ezt az Ige. Ez rendkívüli, egyedülálló szellemi lényekké tesz minket. A Krisztusban hívők feltámadott teste is egy szellemi test lesz! {Kor 15,39-49}

 

De ti: „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát. És kijönnek, akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.”
{Jn 5,28-29}

 

 

Az ember veleszületett - nem tanult - tulajdonsága, hogy tudatában van önmagának, tud Istenről és a mindenségről (embertársak, világ, kor stb.). Ez a tudat része a természetének, ezért kiirthatatlan, és felelőssé teszi őt önmagával, Istennel és a többi emberrel kapcsolatos cselekedeteiért. {Rm 1,19-25; Péld 24,11-12; Préd 12,16; Mt 12,35-37; Jn 15,24}

 

 

„…a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, együtt tanúskodnak arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mente-getik.” {Rm 2,15}

Egy indián bölcsesség szerint a lelkiismeret olyan, mint egy hegyes háromszög a testünkben: ha száznyolcvan fokot fordítunk rajta, akkor felsért belül mindent, és iszonyatosan fáj. Minél többször forgatjuk meg, annál jobban elkopnak a hegyei és annál jobban eltompulnak a belső részeink, melyek a fájdalmat hivatottak jelezni: végül teljesen érzéketlenné válunk, észre sem vesszük a forgó háromszöget. Így romlik meg az ember: fokról-fokra. Ez a példa jó képet fest az emberi lelkiismeret működéséről, és sejteti annak feladatát.

 

A lelkiismeret egy Istentől kapott képesség arra, hogy az Ő akaratát, törvényét felismerjük. Lelkiismeretünk őrt áll a szívünk fölött, és kellő időben jelez nekünk, emlékeztet minket, még büntet is. Az öntudathoz hasonlóan ez a tulajdonság is velünk született, és csak az emberre jellemző. Ámde az ember természetének megromlása miatt nem hagyatkozhatunk teljesen a lelkiismeretünkre, mert a bűn által már elferdült, és csak részlegesen tudja ellátni feladatát. Isten nélkül „nyugodt lelkiismerettel” követhetnek el az emberek válogatott gonoszságokat. Isten alapos ismerete kell ahhoz, hogy a lelkiismeretünk ne legyen könnyen becsapható, hanem eredményesen működjön. A megtéréskor az Úr egy új szívet ad, benne egy új lelkiismerettel a romlott régi helyett. Csak akkor hallgass a lelkiismeretedre, ha az együtt tesz bizonyságot a Szentlélekkel és Isten szavával, igéjével. {Rm 9,1}
Mert ő: „…megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgálja-tok az élő Istennek.” {Zsid 9,14b}

 

 

A bölcsesség mélysége és az értelem magassága Isten jellemző tulajdonságai. {Jób 28,12-28; Jes 11,2; 40,28; Péld 2,6; 8,14; Rm 11,33-36} Ezeket a tulajdonságokat megörököltük tőle.

 

 

Míg az állatot teljesen az ösztönei irányítják, addig az ember képes arra, hogy cselekedeteit azok indítóokai szerint, lefolyásukban és következményeikben megvizsgálja, megfontolja, és következetesen mérlegelje. Tudatos döntésre képes. A világos gondolkodásra és megfontolásra való képesség maga az értelem. Ha azonban az ember engedi, hogy az ösztönei uralkodjanak rajta, akkor az állat szintjére süllyed. Isten nélkül az ember állattá válik. {2Péter 2,10-12. 22; Dániel 4,7-32}

 

Az értelemmel megajándékozott ember koordinálja a földön a társadalmi és a tudományos fejlődést. Erre is csak minket tett képessé Isten. {1M 1,22-28}

 

 

Már maga a teremtés is érzelmi motivációból jött létre: szeretetből és jókedvből. Ez csak egy töredéke Isten érzelmi sokoldalúságának. Az Ő érzelmi világa tökéletes mintaképe az emberének. A Teremtő tud szeretni, gyűlölni, barátkozni, örülni, sírni, elszomorodni, ujjongani, nevetni, vigadni, megrendülni, bánkódni, könyörülni, félteni, ragaszkodni, megbocsájtani: végtelen lenne a felsorolás.

 

Tévedünk, ha azt hisszük, hogy a teremtés volt a legnagyobb érzelmi megnyilvánulás az Úr részéről. Ő annyira szeretett minket, hogy képes volt értünk lemondani a számára legdrágább kincsről: egyetlen fiáról. Ilyen szeretetbeli cselekedetet csak Isten tudott produkálni. Lám, milyen magasra becsülte az Atya az ember értékét: szavakkal ki sem fejezhető!
Az ilyen és ehhez hasonló érzelmeket a teremtmények közül csak az ember képes megélni és - bár tökéletlen formában - ki is mutatni. {Jn 3,16; Zs 86,15; 1M 6,6; Jes 41,8; Ef 4,30; Zs 78,65}

 

 

Az ember közösségi lény, felruházva a kommunikáció igényével. A beszéd lényeges vonása az ember istenképűségének, és magasan minden más teremtmény fölé emeli. Az állat csak meghatározatlan hangokat képes adni. Nem tudja a hangcsoportokat szabadon kombinálni. Mindig ugyanazokat a hangokat és csoportosításokat ismétli. Az ember azonban gazdag szókincsével végtelenül sok kombinációt tud alkotni.

 

A szó a közösség utáni vágy legmélyebb és leggazdagabb kifejezése, ugyanakkor a közösség átélésének és ápolásának leghatásosabb eszköze. Erre használta és használja Isten, annyira, hogy magát „Igé” -nek („Szó” -nak) nevezi. {Jn 1,1-3; Jel 19,13} Erre adta az embernek is ezt a csodálatos ajándékot.

 

Ahogy az Isten szavának teremtő hatalma van, úgy az emberének is: életet vagy halált hordoz, attól függ, hogyan használjuk fel: „…meg lesz neki, amit mondott”.{Márk 11,23; Jakab 3}

 

Mivel a beszéd hatalom, ezért az embernek számot kell majd adnia minden elhamarkodott beszédért az ítélet napján. {Máté 12,36-37} Mit tehetünk? Csak olyanokat mondjunk ki, amit majd a mennyei törvényszék előtt is bátran fel merünk vállalni.

 

 

Az ember istenképűségének felsorolt vonásai tulajdonképpeni jelentőségüket az Isten által beléteremtett személyes akaratban nyerik el. Ez teszi az embert igazán erkölcsi lénnyé, azaz olyanná, aki felelős a gondolkodásáért, beszédéért és cselekedeteiért.

 

Úgy kell tisztelnünk a másik ember szabad akaratát, ahogy Isten is messzemenőkig tiszteletben tartotta az ember szabad döntési jogát. Ő megadta a lehetőséget Ádámnak, hogy a szabad döntést gyakrolhassa, akár kárára is. Megvolt a mód az engedelmességre is és az engedetlenségre is. Ennek szimbóluma a jó és gonosz tudásának fája, a lehetőségek fája az édenkertben, ahol a szabad akarat talán először nyilvánult meg: sajnos, negatív formában. {1M 2, 16-17; 3,1-13}

 

Az emberi döntésekben élő szabad akarat maga a szabadság. Enélkül roncsok vagyunk. De a szabad akaratot ne tévesszük össze az önfejűséggel: ez inkább a megkötözött akaratról tanúskodik. Ha a szabad akaratunkat összehangoljuk Isten akaratával, akkor a létező legnagyobb szabadságra juthatunk el.

 

 

Az ember sóvárog Isten után, vágyakozik oda, ahonnan kiszakadt. {Róma 8,19-22} Meg akar szabadulni a múlandóság börtönéből. Ádám élete, onnantól fogva, hogy a bűn miatt elvesztette az Istennel való személyes közösséget, nem volt többé teljes. Az Isten utáni vágyat maga az Úr helyezte Ádámba, mi pedig örököltük azt.

 

A vonzódás másik oka az, hogy az ember külső mivolta szerint földi, a belső szerint pedig mennyei származású lévén, rendeltetése, hogy összekötő kapocs legyen a föld és a menny között. {1M 2,7; Préd 12,9} Ez egy újabb egyedülálló emberi vonás.

 

 

Az uralkodás kérdését részben már kifejtettem az első fejezetben. Még annyit tennék hozzá, hogy az Úr az egész teremtett világot az állatokkal, növényekkel, tengerekkel és szárazföldekkel együtt Ádámnak adta ajándékba, és kinevezte őt teljhatalmú uralkodónak. Amikor Ádám elbukott, akkor az ő teljes hatalmi övezetére is kihatott a bűn miatti romlás. Nem kell bizonyítani azt, hogy az ember ma is uralkodik a teremtett világon, ez a hatalom Istentől ered. {1M 1,28-30}

 

 

Ezzel a fejezettel arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy az előbb felsorolt tíz kiváltság erős torzulást szenvedett akkor, amikor az istenképű ember, a bűn miatt, a Sátán rabszolgájává vált.

 

-Megsérült a hármas egység, mert a szellem a halál állapotába került attól a pillanattól fogva, hogy az ember engedetlenséget követett el Istennel szemben. {1M 2,17; Ef 2,1}  Ennek következtében a léleknek megszakadt a kapcsolata teremtőjével, a test pedig ki lett téve a betegségnek és a fizikai halálnak.
-Megsérült a halhatatlanság. Itt a földön nem tudjuk élvezni az előnyeit, mert a betegségek, a test múlandósága ezt megakadályozza.
-Megsérült az öntudat, istentudat, világtudat. A bűn megrontotta az ember egész gondolkodását, és általános identitászavart idézett elő a megváltatlan emberben.
-Megsérült a lelkiismeret. (Ezt már kifejtettem.)
-Megsérült az értelem, megtévesztő információkkal tette hatástalanná azt az Ellenség, az embert a büszkeség csapdájába ejtve. {1M 3,4-6; Péld 9,13-18}
-Megsérült az érzelmi világ is, mert az elszakadással bejött az ember életébe az elvetettség, a keserűség és még sok minden más. Az eltorzult érzelmek hajlamosak lettek a csapongásra, ezáltal az ember részben kiszámíthatatlanná vált, könnyen viszik érzelmei tévútra.
-Megsérült a kommunikáció is, mert az emberek elkezdték a beszédet rendeltetésén kívül, egymás ellen használni. Az ember, nyelvével lángra lobbantotta a világot. {Jak,3}
-Megsérült a szabad akarat, azáltal, hogy a beáramló bűnök különféle megkötözöttségekbe és függőségekbe taszították az embert. Emiatt nem tudja a jót választani, annak ellenére, hogy sokszor akarja is a jót. {2Pt 2,19}
-Megsérült az Istenhez való vonzódás. Az emberek sokszor fel sem ismerik már, csak az ürességet érzik, amelynek betömésére elégtelen pótlékokat használnak: kezdve a pótszeretettől egészen a különböző drogokig. A pótlékok listája végtelen, de az összes együtt sem pótolhatja Isten jelenlétét és szeretetét.
-Megsérült a korlátlan uralom is. Mivel az ember a bűn miatt az Ördög rabszolgája lett, ezért a Sátán bitorolja azt a világot is, amit az ember Istentől visszavonhatatlan ajándékként megkapott. Aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek. Az az urunk, akinek az akaratát végrehajtjuk. {Jn 8,34.44}

 

A Sátán pont azért gyűlöli az embert, mert az Isten képe. Valahányszor embert lát, az mindig Istenre emlékezteti. Mivel Istennek közvetlenül nem tud ártani, ezért gyűlöletét azzal fejezi ki, hogy széttépi a „fotóját”. Minden eszközzel megpróbálja eltorzítani az embert, hogy azt „saját képére és hasonlatosságára” formálja át, végül pedig: megölje. Dühét Isten szerettein éli ki. {Jel 12,13-17}

 

 

Ki fogja helyreállítani azt, amit Ádám annyira elrontott? Mennyire garázdálkodhat szabadon a Sátán? Hogyan kerülhetünk vissza az Istennel való közösségbe? Kicsoda szabadít meg a halál testéből? Isten nem késett a válasszal: az örkkévaló Fiú, a várva várt megváltó személyesen vette kezébe az ügyet. Krisztus, az Ige, testté (emberré) lett, hogy az embert (Isten „fotóját”) helyreállítsa. {Jn 1,14}
„Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlóak legyenek, hogy Ő legyen az elsőszülött sok testvér között. {Róma 8,29}
„Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, Ő is hasonlóképpen részese lett azoknak (testnek és vérnek), hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. {Zsid 2,14}
Jézus azért lett testté és vérré (hús-vér emberré), hogy az istenképűség tökéletes példáját itt a földön is bemutassa, és visszavezessen minket az Atyához. Hogyan lehetünk újra Istennek tökéletes képe, sőt: szeretett fiai? Ha megszabadulunk a hús-vér ádámi származásunktól, az eredendő bűntől. Miképpen? Erre ad választ a következő igerész:
„Akik pedig befogadták őt (Krisztust), azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a testnek akaratjából, sem a férfi indulatából, hanem Istentől születtek.” {Jn 1,12-13}
Aki megtér, beleszületik Isten családjába, ahol a gonosz már nem illetheti őt. Így, Szentlelke által, ki tudja javítani az istenképűségünkön esett torzulásokat, amiket régi életünkben szedtünk fel. Ez egy folyamat, amely a megtéréssel, újjászületéssel kezdődik, és Jézus Krisztus visszajövetelének napjával ér véget: ez lesz a teljesség. {Fil 1,6; 1Kor 13,10}
„És ahogy hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is. {1Kor 15,49}

ÁMEN

 

Kedves barátom! Ha ezt az írást elolvasva rádöbbentél, hogy még nem ismered személyesen Jézus Krisztust, hogy még nem lakik ott a szívedben, hogy még elveszett állapotban vagy és úgy érzed szükséged van rá: most, ebben a percben befogadhatod őt a szívedbe! Isten megígérte a bibliában, hogy aki segítségül hívja az Úr nevét: az megmenekül. Csak mondd el ezt az imát:

DRÁGA JÉZUS KRISZTUS!

KÉRLEK, SEGÍTS RAJTAM, MERT SZÜKSÉGEM VAN RÁD!
HISZEM, HOGY TE VAGY AZ ISTEN FIA.
KÖSZÖNÖM, HOGY EMBERRÉ LETTÉL ÉRTEM, ÉS MEGHALTÁL A BŰNEIMÉRT.
KÖSZÖNÖM, HOGY FELTÁMADTÁL, HOGY ÉN IS ÉLHESSEK VELED.
TE VAGY AZ ÉN URAM ÉS MEGVÁLTÓM.
MÁTÓL A TIÉD VAGYOK, KÉRLEK, JÖJJ BE A SZÍVEMBE!
VEZESS A TE AKARATOD SZERINT!

JÉZUS NEVÉBEN: ÁMEN

Szerző: Tóth Sándor Péter

Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez