A jóga rendszere igen összetett, hiszen mindösszesen 11 technikát tart számon, melyek a test és elme minél tisztább állapotának elérését és fenntartását célozzák meg. 

 

Patanjali 8 angájával szemben, mely a Rádzsa jóga „szellemi” útját mutatja, a jóga 11 köre magának a gyakorlásnak a különböző technikáit ismerteti, melyek együttes alkalmazása harmonikus összhangot teremt. Az ászanák gyakorlásakor igény ébred arra, hogy a tudattal is dolgozzunk, és szervezetünkkel együtt, megtisztítsuk az évek alatt felhalmozódott szennyeződésektől, melyek a helytelen táplálkozás és életvitel következményei. Így, a jóga részeiből egészet alkotva testünk és tudatunk teljesítőképességének maximumát tudjuk megvalósítani. A Hatha – Jóga az elme és a fizikai világ megnyilvánulásainak igába hajtására, leigázására törekszik. Első pillantásra, a testre összpontosít, ám valójában a bennünk működő fizikai és szellemi szinten ható erőkre koncentrál. Amint a durvától a finomabb érzetek felé halad, úgy idéz elő tudatbeli változásokat. A testünk feletti uralom megszerzéséhez a test funkciónak megismerése és tudatosítása szükséges. Patanjali a jógaszútrákban kifejti, hogy a megtisztulás áltál alkalmassá válunk a lélek megtapasztalására. (2.41)

 

Erre való instrukciókat a Gerandha – Szamhitaban és a Hatha-Yoga Pradipikaban találhatunk. Az ismertetett tisztító gyakorlatok hatfélék, melyeket együttesen Satkarma néven említenek. (Sat – 6-ot jelent, a karma cselekvést). A Hatha Yoga Pradipika szerint: „aki zsír és váladék felesleggel rendelkezik, az hajtsa végre a hat tisztító gyakorlatot. Az viszont ne végezze el azokat, akinek testnedvei egyensúlyban vannak.” (2.11.) 

 

Dhauti (test belső megtisztítása), vaszti (emésztőrendszer tisztításai), neti (orrjáratok tisztítása), trátaka (koncentrációs gyakorlat, mely a tökéletes összpontosításhoz vezet) naulika (hasi szervek forgatása, az emésztés javítása és a belső tűz, a tapas felélesztése), kapálabháti (a homloküreg tisztítása, mely az elme ragyogásához vezet).

 

A Satkarma gyakorlatok hatására kioldódnak a testben áramló energia útjából a blokkok és az akadályok.

 

A fizikai test irányítására és a benne zajló folyamatok tudatosításában az ászanák (testtartások) segítéségével szerzünk képességet. Edzik a test izomzatát, az idegrendszert és nyugalmat eredményeznek a tudatban. Hatást fejt ki a vérkeringésre, az idegrendszerre, endokrin rendszerre és a nyirokrendszerre. Az aszanák rendkívüli hatással bírnak. Általuk egészségessé válunk, mely a test, a tudat és szellem tökéletes egyensúlyi állapotát jelenti. Mondják, a gyémánt keménységével ér fel a hatha jóga tüzében edzett test. A gyakorlatok során izmaink edzése mellett dolgoztatjuk a mirigyeket, erősítjük az idegeket. Elérhető így a vitalitás, a betegségektől való mentesség. Javul a vér keringése, erősödik a szív, nő a tüdő kapacitása, javul a koncentráció és számos változást hoz személyiségünkben, életünk megélésében. Minden egyes tapasztalat, mely gyakorlásunk során tudatosul bennünk, minden érzet, amit sikerül tanúként megfigyelni, élethelyzeteink megélésének módjában és viselkedésünkben nyilvánul meg.  A tadasana stabilitása vagy a hansasana egyensúlya, tulajdonsággá válik. Ahogy tanul az idegrendszer, úgy fejlődik a tudatosság, csiszolódik az elme. 

 

Érzeteink kifinomodnak és jelentősek lesznek, a szó egy mélyebb értelmében.

        

A test bár fontos, sem nem állandó, sem nem örök. Hordozója a szellemnek és eszköze a megismerésnek, ezért kell, hogy az ászanákkal erősebbé és egészségesebbé tegyük. Tudnunk kell, hogy valójában a test szintjén mutatkozó hatások csak mellékhatásai a jóga gyakorlásának és nem céljuk, bár néhány ászanához mégis elengedhetetlen a rugalmasság és a hajlékonyság.  Szorosan összefüggnek a mudrákkal (jelentése: pecsét, lakat), melyek az ászanák belső lényegét jelentik. Amit az ászanák kifejlesztenek, azt a mudrák kifejezik. Egyesítik a jóga gyakorlásának több elmét is, mint a testtartás feletti uralom, légzés és belső folyamatok megfigyelése, valamint a koncentráció képessége. A testben található energiahálózattal hozhatók kapcsolatba és céljuk az isteni energia felébresztése. Miután a test satkarmák általi megtisztítása megtörtént valamint, a test és tudat a testtartásokban megszilárdult, a benne áramló energiák, energia csatornák (nadik) és energia központok (csakrák) tudatosításával a test és elme átlényegítése következik be, hiszen miután minden akadály megszűnt a Kundalini energia emelkedni kezd a fő energia vezetéken (szusummna). Miután átfúrta az összes energia központot, a tudat kiteljesedik és megnyílik előtte a Végső Valóság megismerésének lehetősége.. A pránikus energia megtapasztalásában a pránajáma technikák által szerzünk képességet. A kifejezést két szótag alkotja, a Prana és az Ayama.

 

Prana: lélegzet, légzés, élet, vitalitás, de szelet, energiát, rezgést, erőt és lelket is jelent, míg az ayama: hosszúságot, kitágítást, megnyújtást és visszafogást.

 

Leggyakrabban légzés szabályozásként és az életerő uralásaként említik ezt a tudományt.

 

A légzés híd, lélek és test között. Rendkívül nagy szerepe van életünkben, nemcsak, hogy anyaméhen kívüli életünk kezdetét és földi létünknek végét is jelenti, a helyes légzés mindennek az alapja. Függ tőle egészségi állapotunk, szerveink működése, hangulatunk sőt, még aktivitásunk mértéke is. Különböző szituációkban is másképpen lélegzünk. Ijedtség értén bennünk marad a szusz, ha meglepődünk, eláll a lélegzetünk és biztos találni, hasonló más analógiákat. A helyes légzés elsajátítása a megfigyeléssel kezdődik. Folyamatos tudatosítása és szemlélése közben találunk az összefüggésekre. A légzés milyenségét nemcsak tudatbeli változásaink közben vegyük észre, hanem találjuk meg lényegüket az ásanákban is. Felfedezni, hogy miként változik nemcsak a test, hanem a légzés reagálása a felvett helyzetre, nagyban hozzásegíthet a gyakorlatok helyes végzéséhez. Felismerhetjük, hogy sokszor nem is az izmok a test megtartói, hanem a légzésben rejlik az erő. A légzés olyan, mint a befogadás és az elengedés. Figyeld csak meg,  a kilégzés utáni szünetet, míg lélegzetet veszel, és majd miután kicsit birtokolhattad, megtarthattad, újra elengeded, mert el kell engedned, (vagy mert elengedheted), majd egy pillanat még az elengedés utáni csend, mielőtt újra levegőt veszel.

 

A légzés négy fázisa ez. (belégzés-szünet-kilégzés-szünet) Ám a légzést a gyakorlásban igyekszünk folyékonnyá tenni, olyan módon, hogy a  szüneteket beleolvasztjuk a légzésekbe.

 

Így átéljük benne magunkat, az minél inkább meditatívvá válik. Nem lélegzünk, hanem magunk leszünk a légzés. A pranajama tudománya az idegrendszer oly mértékben való ismeretét és uralását jelenti, amely képes teljes mértékben felszabadítani az elmét.

 

A felébresztett energia megtartásának érdekében alkalmazzuk a  bandhákat (jelentése zsilip, zár, lakat, kötés, megfogás, megbéklyózás), melyek az energia szétszóródását hivatottak megakadályozni, valamint ezek segítségével irányíthatók az erők megfelelő helyre, anélkül, hogy kárt okoznának. Az energia helytelen befolyásolása főként az idegrendszert károsítja. A három fő bandha: a dzsalandhara bandha (torokzár), uddijana bandha (gyomorzár), mula bandha (alsózár).

 

A  testhelyzetekben  bandhák maguktól is létrejönnek az ászana helyes kivitelezésének következtében, de megfigyelhetjük, hogy a testtartásokban más módon és formában is megjelennek, mint az említett három fő bandha. Az energia akkor áramlik jól, ha útjában semmilyen akadály nem áll. Egyenesen tartott karunkban másként mozog az erő, mintha behajlítanánk azt. Érdekes megfigyelni, hogy a gyakorlás során a különböző pozíciókban, mennyi energia zsilipet hozunk mozgásba, és ezek milyen módon befolyásolják a változásokat, milyen érzeteket ébresztenek.

 

A következő négy fogalom, úgy gondolom, egymással szoros kapcsolatban áll, hiszen egymásból erednek és egymásba alakulnak, tehát nem elválaszthatók számomra.

 

A test elfárasztása különböző gyakorlatokkal, és az érzetek valamint a belső csend elmélyítése a relaxációban nagyszerű előkészítői a meditációnak, melynek három gyakorlati része a következő: koncentráció, kontempláció, meditáció. A relaxációval együttesen nevezhetők olyan mentális gyakorlatoknak, mely által a test és az elme megtanul nyugodt és mozdulatlan maradni. A meditációs gyakorlat célja meditációs állapot elérése, mely „a lélek ászanája”.

 

Mint ahogy a test sem tudja rögtön felvenni a pozíciót, az elme is áthalad szinteken, mielőtt elcsendesedik. A gyakorlat a koncentrációval kezdődik. Figyelmünket összpontosítjuk, és a tudat változásait szemléljük, mindaddig, míg az el nem nyugszik. Az érzések és gondolat áramlások lecsillapodását az eredményezi, hogy az érzékek visszavonódnak. Magunkban való szemlélődésünkben minden befelé irányul. Már más tudatszinten van jelen a figyelem, de még jelen van, mert érzékel, és majd csak a meditációban válik minden határtalanná és mozdulatlanná. Elveszíti jelentőségét a kicsi és a nagy, az itt és az ott, a kint és a bent. A meditáció megtapasztalása a tér és idő nélküli valódi valóságnak, melyben igazi természetünkre ismerhetünk.

 

A meditációs gyakorlatokban használunk mantrákat (varázsigéknek is nevezik őket), melyek nagy segítséget jelenthetnek a még ingatag tudat megfegyelmezésében, hiszen az állandó ismétlése leköti az elme figyelmét, a mala, vagyis az imalánc forgatása pedig a test mozdulatlanságából való szabadulási kényszerét töri meg.

 

Olyan szótagok, mondatok, szövegek, melyeket risik nyilatkoztattak ki, mély meditációs állapotukba felismervén őket. A mantra egy rá jellemző rezgést hoz létre a tudatban, a testben, a test körül…, így hangolva az elmét. Különböző mantrák más-más síkon, más-más tartományban idéznek elő változásokat. Recitálásuk közben vezetésükkel, monoton ismétlésük közben elérhetjük a meditáció mély állapotait.

 

Ezek a szótagok, versek, nagyon finom „esszenciális” rezgések, érzetek, melyeknek a hang alakja, de már csak fizikai megnyilvánulása, és nem azonossága.  Zengésük, tehát a fizikai világban való megjelenítésük, itt való leképezésük csupán, de már az előtt megjelennek, hogy kimondanánk őket, ezért van, hogy hatásuk a hangtalan ismétléssel is érezhető, hiszen a vibrálást ilyen módon is létrehozzák. A mantra először a tudatban jön létre. Van, hogy magától ébred és folyamatosan ismétli magát bennünk, és ez a monoton ismétlődés, vagy tudatos ismétlés módosult tudatállapotot idéz elő, mely hozzásegít a meditációs állapot megtapasztalásához.

 

Az ember természetéből fakadó kíváncsisággal, vagy ösztönszerűen keresi a válaszokat léte eredetére. A jóga filozófiája a tapasztalatokra épít, ösztönözve a keresőt önmaga és így,  a világ megismerésére. A dharsanák közül a számkhja az, mely egybe olvadt a jóga rendszerével. E kettő egységében úgy találunk rá az igazságra, hogy nem annak valódi természetét mutatja meg, hanem megismerésének módja felé irányítással, lehetőséget ad a megtapasztalásra, mely mindennek lényege…

 

Szerző: Kupi Regina - jóga tanár
www.antarmauna.hu